Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

1991. augusztus 22., csütörtök HATTER tveiei-Magyarofs/ag Visszafogottabb program Városépítés rendszerváltáskor (1.) Balogh József Nyíregyháza fejlesztési- rendezési koncepcióját 19&S- ban fogadta el az akkori tanács. Azóta történt egy rendszerváltás, a tanácsok helyét az önkormányzatok vették át, amelyek még szegényebbek, mint a taná­csok voltak. Vajon mai szemmel is elfogadható-e a három évvel ezelőtti terv? Fel tudja-e, s akarja-e vál­lalni a helyhatóság az elő­dök koncepcióját, vagy rendszerváltás következik a városépítésben is? Hiszen a feltételek, a tulajdonviszo­nyok megváltoztak, illetve változóban vannak. Ezekről beszélgettünk Veres István­nal, Nyíregyháza főépítészé­vel. — Meggyőződésem, hogy az 1988-ban készült terv az akkori viszonyok között korszerű volt, sőt most is annak nevezhető, mert a lap- elveit sok szakember hatá­rozta meg és a szokásostól nagyobb százalékban igazol­ta az élet. Pedig beláthatat­lan időre, kb. 30 éves táv­latra készült, ezen belül 15 évre mereven megszabta, hogy mit is kell tenni. Ha egy ilyen terv 5—10 százalé­ka megvalósul, az nagyon jó arány. Formálódó belváros Az élet igazolta O Hány százalékából lett itt konkrétan valóság? — Mivel egy visszafogott beruházási időszak követte a tervkészítést, az elképzelé­seknek alig valamivel több mint 5 százaléka valósult meg. Tovább épült a körút, de beszélhetünk itt a régi várostestek megtartásáról, nem új útnyitásokról, ha­nem rekonstrukciókról, spon­tán átépítésekről. És ebben a városnak több mint 40“ szá­zaléka részt vett Gondoljunk csak a Kert utca—Debreceni út—Szent István út—Váci Mihály út közötti területre, a Bethlen Gábor—Széchenyi —Vasgyár utca közötti terü­letre vagy a Hímesre, a Kis­teleki szőlőre, a Kertvárosra és a Korányira. Sajnos, hiá­nyoznak mellőlük az olyan infrastrukturális dolgok, mint a telefonhálózat-fej­lesztés, vagy a további útfej­lesztések, mint például a sóstóhegyi elkerülő út, a Ko­rányit a Pazonyi úttal össze­kötő út, a Tünde utca to­vábbvezetése először a 41-es, a naményi útig, majd kiveze­tése a 4-eshez, hiányzik a Széisőbokori útnak a Simái útra történő átkötése, vagy a 4-es útnak szintén a Simái útra vezetése. Ezek olyan el­határozások, amelyeket az élet igazolt, hogy szükség van rájuk. Éppen ezért, s mivel az idő rövid, új tervet nem kell készíteni, mert reá­lisak a korábbi elképzelések. O Az élet azt is igazolta, hogy a belvárosnak na­gyobbnak kell lenni, mint amit a korábbi koncepció hozott, hiszen megjelentek olyan intézményigények, amelyeket nem lebet figyel­men kívül hagyni. Rassz iáiba született... — Sajnos rossz időben született ez a terv, hiszen a terület-előkészítés előírásai, normatívái, metodikája nem változott. Ha most kellene vadonatúj tervet készíteni, az ugyanúgy leszabályozná a város területének jó részét, hogy később a fejlődésnek ne legyen akadálya, biztosít­va legyenek azok a terüle­tek, amelyek közcélból szük­ségesek. Él még az a megha­tározás is, hogy külterület és belterület, emiatt nagyon sok ember ügy élheti meg to­vábbra is tulajdona fölötti jogát, hogy nem gyakorolhat­ja, nem teheti azt a telkén, amit a szomszédok zavarása nélkül jónak tart, hiszen a terv oda mást ír elő. O Nem lehetne ezen vál­toztatni? Válasz cikkünkre Fától az erdőt. Napkor—Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban lapunk­ban képes glossza jelent meg, amely arról szólt, hogy a napkori határban a helyi tsz kapzsiságból, pénzszerzés cél­jából kiirtott egy jókora er­dőt. s a napkoriak nem elég­gé szeretik földjüket, környe­zetüket. A tsz vezetői elmondták, hogy ez év tavaszán egy so­vány, homokos területen bő tíz hektár öreg akácost va­lóban kitermeltek az erdő- felügyelőség engedélyével. Az engedélyt főleg azárt kapták meg, mert 35 éves, többnyire korhadt tövű fákrál volt sző A kivágott fákat valóban ér­tékesítették. Ám pótlásukról is gondoskodtak. A kiirtott, részen folyamatban van a talaj-előkészítés, pár hét múlva, ősszel új akácost te­lepítenek ide. A reklamáló vezetők azt is elmondták: amikor a hatvanas évek ele­jén alakult a tsz, 290 hold erdője volt. most 900 hold er­dőt mondhat magáénak a közös gazdaság, amely éppen a nagy terület miatt két hi­vatásos erdészt is alkalmaz. Csak az utóbbi pár évben hatvan hektár erdőt telepí­tett a tsz. A bíráló cikk szerzője — a közmondással élve — nem látta a fától az erdőt Ment­ségére szól. hogy imádja a természetet, félti a fákat és nem volt terepjárója, hogy körbejárja a napkori határt. Megnyugtató, hogy a napko­riak is ügy szeretik a termé­szetet mint a glosszaíró. TÁRCA Tóth Kornélia Udvariasság H alk kaparászásra emel­te fel a fejét a házi­gazda az újságból. Már megint nem vitt kul­csot a gyerek! — dörmögött a szakállába. Újból bele­mélyedt a hírek tanulmá­nyozásába. Hogy mit nem tesznek ezek a csirkefogók? Leütöttek egy benzinku­tast. Hát ez a jó modor? Ismét a zajra lett figyel­mes. Olyan hangot hallott, mint amikor egy bicskával kipattintják a zár nyelvét, összehúzta magán a fürdő- köpenyt és indult az ajtó­hoz. Ki lehet ez a pancser? Egy lapos pillantásnyi idő sem kellett hozzá, hogy megtudja. Arcára feszülő fekete álarcos alak tornyo­sult a bejáratnál. Kezében pisztoly. A csöve egyenesen a homloka közepére irá­nyítva. Végigfutott a hátán a hideg. Hidegvérét azonban nem veszítette el, mindenekelőtt jó estét kívánt a hívatlan vendégnek, hisz egy magá­ra valamit adó családban köszöntik az idegent. Egy­úttal aggódva tájékozódott a fekete maszkos hogyléte felöl. Már a kedves néniké­je következett volna az egészségügyi rangsorban, amikor a betolakodó egyik ámulatból a másikba esett. Azt ugyan remélte, hogy különösebb ellenállást nem tanúsítanak az itthoniak — a fegyver ékesebben „be­szél” minden szónál — azért ilyen szívélyes fogadtatásra nem számított. Egészen el- érzékenyült. Pisztolyt tartó keze meg-megremegélt a túlcsorduló érzelmektől. Most biztos megkínálnak rántott csirkével is — ka­landozott el a gondolata. Pillantása ekkor a sarok­ban árválkodó baltára eset. Vajon ki volt ez a rendetlen ?— bújt ki belőle a pedáns ár. de egyszer s mind megőrült az égből pottyant fegyvernek. Mire felkapta volna, is­mét győzött benne a gent­leman. A másik csak egy vacak pisztolyt szorongat, ő meg képes lenne egy bal­tával nekiesni? — Szabad tudnom, hár.y milliméter az átmérője ura- ságod fegyverének? A jó érzésem tiltaná, hogy ha­tásosabbal tessékeljem ki önt az otthonomból. Ennyi udvariasságtól még az a fránya betöröszív is meghasad. A gyanútlan há­ziasszony után nyitva ma­radt ajtón kihátrált a ked­ves vendég. — Gyorsan tőlts egy ku­picái, egy rohadt gazember majdnem kilyukasztotta « bőröm! Csak kerüljön a kezem közé a bitang oda- kinn' — Mi egy kompromisszu­mos javaslattal azt szeret­nénk, hogy egy normális, be­látható időn belül a közgyű­lés közakaratként megvaló­sítandó feladatot határozna meg. Tehát azt mondaná: öt éven belül az utak közül eze­ket, az infrastruktúra közül a szennyvizet, vagy a tele­font, vagy a csapadékvizet, gázt vagy egyéb feladatokat szükséges megvalósítani. Ilyeneket kell tartalmazni a tervnek és kötelezettségként beemelni a város költségve­tési tervébe. O Ebben is van rizikó, hiszen 1995-ig sem lehet előre látni az éves költség­vetést. Kártérítési kaphat — Igaz, de nyilvánvaló, hogy most már nem 5—10 százalék körüli, hanem 50— 60 százalék megvalósítással lehetne számolni, mivel visszafogottabb programról van szó. Kevesebb kötelezést mondana ki a terv a város területére, így kevesebb len­ne az építési tilalommal ter­helt területek száma. De az egy illúzió, hogy a városban nem lesz építési tilalom. Egy város élete nem szabályoz­hatja be magát annyira, hogy most úgy jó, ahogy van, s ettől kezdve mindent ügy kell csinálni, ahogy az éppen aktuális tulajdonos elgondol­ja. Ez a közgyűlés akkor jár el helyesen, ha mindent, amit a városfejlesztés érdekében szakemberei és bizottságai a lakosság véleményének kiké­résével megvalósíthatónak tartanak, azt vállalja. Akkor senki sem fogja úgy érezni, hogy ezek a tervek feleslege­sek. Következik: Központ és perem Itallá jártak Nyíregyháza (KM — B. I.) — Európából negyven, köz­tük Nyíregyházáról két gye­rek kapott meghívót a Hol­landiában rendezett nemzet­közi junior zongoraverseny­re. Nagy Noémi és Gyülvé- szi Gábor a napokban tért haza tanárnőjükkel Kroko- vay Gizellával a tulipánok országából. A történet még valamikor két évvel ezélőtt kezdődött, amikor a szintén Hollandiá­ban rendezett zongoraverse­nyen sikeresen szerepeitek megyénk ifjú zenészei, a Tóth-ikfek és Gyülvészi Gá­bor, aiki akkor tízévesen az országos zongoraverseny győztese vólt. Bizonyára en­nek köszönhetően hozott ne­vezési lapot még tavasszal a posta. A válaszküldemény videókazettát vitt magával, amelyen a 13 éves Nagy No­émi és a most zeneakadémis- ta Gyülvészi Gábor mutatta be zenei felkészültségét. Az anyag úgy látszik elnyerte a zsűri tetszését, a magyarokat tanárnőjükkel együtt meg­hívták. Magyarországról hárman vettek részt Hertogenlbosch- ban rendezett fesztiválon. Az ifjú zongoristák találkozója néhány napos kurzussal kez­dődött, amelyen japán és holland zongoraművészek ta­nítottak. Ezután következtek a koncertek. Mind a két rep­rezentatív hangversenyen részt vettek a magyar gyere­kek, ami elismerésnek szá­mított. Még, még, még Tapolcai Zoltán C salinkáztam kilomé­tereket az útlezárások miatt. Kerülgettem a park pázsitján elnyúlt, ré­szeg huszonéveseket. Bosz- szankodom, hogy mindenna­pi dolgaim miatt Nyírbátor a világ végénél is messzebb van számomra. Csodálko­zom, hogy mit ki nem ta­lálnak az emberek. Mert csak átlagember vagyok, s ennyi jut nekem, ennyi jut el hozzám a pápalátogatás­ból, az EFOTT-ból, a Ze­nei Napokból, a Huszárta­lálkozóból. S úgy is érezhet- ném, hogy minek ekkora felhajtást csinálni minden­ből, több gondot hoz, mint hasznot, csak a pénzt viszi, meg amúgyis minek. De ha előveszem az or­szágos lapok elmúlt hetek­ben megjelent számait, az a kérdés már nem kérdés. E négy esemény közel egy­idejűségének hatása a rek­lámszakma Nagy Könyvé­nek külön fejezetét alapoz­za meg. Nézzük csak, mi történik egy nem helybeli átlagpol­gár fejében! Az még semmi különlegeset nem jelent számára, hogy a pápa Má- riapócsra, s Nyíregyházára is jött, hisz ment máshova is. De amikor megtudja, hogy az EFŐTT is itt lesz, s ugyanakkor már eltöp­reng, hogy „hú, de sokan lesznek ott egyszerre!”. Mindezek után az a Zenei Napok, amely eddig a „min­den városban van valami” kategóriájába tartozott most már több lesz! „Ni- csak, megint Szabolcs!” (Szabolcs a „sötét”, a sze­gény, a „feketevonatos", ahol „a munkanélküliség hazánkban a legnagyobb mértéket öltött", amelyet van, aki még „zsúpfedeles kicsi ház"-ként képzel el, ahol kisinges, pucér fenekű purdék dzsalnak az utca po­rában.) A Huszártalálközó- nál pedig már ismerősen bólint, „na persze, Nyíregy­háza”. Nem kell tranzitrepülötér, déli autópálya, hogy a fél ország, s egy töredék Euró­pa felénk vegye az irányt. Vissza a természethez Pillanatkép a Herbaria nyíregyházi boltjában. Az el­adók a termék mellett szaktanáccsal látják el a vá­sárlókat. BALÁZS ATTILA FELVETELE Kommentár Ének a búzamezőkről Nábrádi Lajos Kedden délelőtt a rádió­ban ízes tájszólással nyilat­kozott egy hazánk északi táján lakó idős ember. Azt mondta: a falujában szinte senkinek nem kell a föld. Este pedig láttuk az Ének a búzamezőkről című szép magyar filmet. E film záró- képe sokáig emlékezetes le­het a nézőknek: a sokat szenvedett két ember kitar­tó munkába kezd. S csak ennyit mondanak: szántani, vetni kell. És elkezdenek szántani, vetni. Hogy elkoptak a régi jel­zők: „földéhes”, „földhöz ragadt.” Megyénkben is van néhány „földéhes” ember. A rendszerváltás után la­punkban többször megír­tuk, hogy a Nyíregyháza melletti tanyán, János bo­korban néhány család mi­lyen erélyesen iköveteli vissza a földjét. A követelő­zők szántani, vetni akarnak. Az újfehértói földháborúról is többször tudósítottunk. Üjfehértón idős és közép­korú emberek foglalták el a tsz által felszántott föld­területeket. Foglalásuk jog­szabályokba ütközik, vala­hogy mégse nagyon hara­gudtunk rájuk. Mert ők is szántani, vetni akarnak. A keddi idős nyilatkozó azt is elmondta, hogy ha­zánk északi részén sok a parlagföld. Mivelhogy arra arrafelé hevesen akarnak szántani, vetni. Sajnos, me­gyénkben is fennáll a ve­szélye annak, hogy ezen az őszön sok-sok tábla felszán - tatlan marad. Vagy ép­pen bevetetlen. Mert nagy a bizonytalanság. Nem le­het tudni biztosan, hogy jö­vőre kik fognak aratni. Jó volna végre a jogsza­bályok közt is rendet vág­ni. Tisztázni kellene, hogy ki szánthat, illetve kinek kell szántani. Jó volna a falun élőkkel ismét meg­szerettetni a földet. A szép magyar film címét veszem kölcsön a következő óha­jom kifejezéséhez: jó volna, ha jövőre is minden ma­gyar falu mellett lenne ének és lenne búzamező. r V-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents