Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYÉN 1991. augusztus 22., csütörtök Évhalasztás? Budapest (ISB) — Kétszáz- kétszázhúsz magyar hallgató­nak kellene szeptemberben visszautaznia a Szovjetunió­ba, hogy folytassa tanulmá­nyait valamely szovjet felső- oktatási intézményben — tudtuk meg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) külföldi ösztöndíja­sokkal foglalkozó osztályának a vezetőjétől. Striker Judit szerint a jövő hét vége előtt valószínűleg nem születik döntés arról, hogy a minisz­térium — a külügyi tárcával egyetértésben — hozzájárul­jon-e a hallgatók kiutazásá­hoz, vagy más megoldást ke­ressen a szovjet ösztöndíja­sok számára. Az utóbi esetben az érvé­nyes oktatási rendelkezések több lehetőséget is kínálnak. Hat hét mulasztás esetén a szemeszter még elfogadható, tehát ennyi idő áll rendelke­zésre a kiváráshoz. Amennyi­ben ez idő alatt sem rendező­dik megnyugtatóan a helyzet a Szovjetunióban, a minisz­térium évhalasztást engedé­lyezhet a hallgatóknak. Azok a külföldi ösztöndíjasok, akik nem akarják megszakítani a tanulmányaikat, kérhetik az átvételüket magyar intéz­ményekbe. amelyek saját ha­táskörben döntenek a felvé­telről. Nehezíti azonban a helyzetet, hogy a többség olyan szakokon tanul, ame­lyeknek nincs magyar meg­felelőjük. A külföldi ösztöndíjakat az oktatásért felelős miniszter adományozza — hangsúlyoz­ta Striker Judit. Ugyancsak az ő hatáskörébe tartozik felfüggeszteni vagy vissza­vonni azokat. A minisztérium felhívja tehát a Szovjetunió­ban tanuló magyar diákok figyelmét arra, hogy ameddig ilyen értelmű döntés nem születik, s arról az MKM-től értesítést nem kapnak, ad­dig a jogállásuk változatlan. Máriapócsról hazatérve egy kissé késve értesültünk a moszkvai eseményekről, amelyek eléggé villámcsapás- szerűen értek. Az egyetemen azok közé tartozom, akik a napi politikai kérdésekkel nem szoktak foglalkozni, de most igen meglepő volt látni a képsorokat a tévében, az embernek könnyen az jutott eszébe, nekimehet a tank a tömegnek. Ez szörnyű és bennem személy szerint elég nagy bizonytalanságot kelt, noha a politikánál sokkal inkább érdekel az. immun­biológia, amiből a szakdol­gozatom készül. Kérem, a ne­vemet mellőzzék, nem szere­tem a nyilvánosságot. Mészáros Miklós (tejipari vállalat, Nyíregyháza): — Hangsúlyozom, hogy a magánvéleményemet köz­löm: „elítélem a moszkvai puccsot, és tapasztalatom szerint dolgozóink 80—90 százaléka szintén elítéli. A mi gazdasági-pénzügyi kap­csolatainkat a politika ügye nem érinti, mi, külföldi bank­segítséggel, folyamatosan szállítunk nekik. Sajnálom őket ebben a polgárháborús helyzetben, mert valószínű­leg elkövetkezik az az időj amikor kinyitják a raktárai­kat, felélik a tartalékaikat, és nagy gondok lesznek az élel­miszer-ellátással. Környe­zetemben pánikot nem ta­pasztalok, aggodalom van, de félelem nincs, hiszen a hír­adások mind arról szólnak, hogy a világ legtöbb országá­ban nem ismerik el a puccs vezetőit. Nyíregyháza (KM — Baraksó Erzsébet) — Hogyan élték meg itt, a határ széli megye lakói a legutóbbi napok moszkvai eseményeit és azokról miként véle­kednek? Munkatársunk erről tett fel körkérdéseket. Pokrovenszki András pol­gári védelmi százados. Zá­hony: — Térségünkben zavarta­lan a helyzet, az élet megy tovább. Talán a magánbiz­nisz mintha egy kicsit csilla­podott volna, kevesebben jönnek-mennek a határon, de lehet, hogy ez a pápaláto­gatásnak is tulajdonítható. Nincs pánik, teljes nyugalom van, az embereket főként a munkanélküliség óriási gond­ja foglalkoztatja. A Szovjet­unióban történő események­kel kapcsolatban az embe­rek megfelelő információk hiányában hajlamosak eset­leg rosszra gondolni, de ne­kem az a véleményem — miután végignéztem a tévé adásait —, hogy ez az ügy néhány napon belül „le fog csengeni”. — Túl messze van ide Moszkva, vagy a Baltikum, gond legfeljebb akkor adód­na, ha a moszkvai „front” lejjebb jönne és esetleg az ukrajnai részeket is érinte­né. Egyelőre a gazdasági, társadalmi kapcsolatainkban nincs semmi zavar, a na­pokban is lesznek tárgyalá­saink az ukrán féllel. Egy vásárosnaményi hiva­talnok: — Nagyon megdöb­bentem a Moszkvában kiala­kult állapotok miatt, habár azt már sejteni lehetett, hogy valami készülődik. Számom­ra különösen nyugtalanító a helyzet itt a határ menti me­gyében, mert mi történik ak­kor, ha a sorompón lévő kis Tutto lakat zárja felnyílik, és a nagy tömeg esetleg el­áraszt bennünket? Mi törté­nik az ukrán területen élő magyarokkal? A Nyugat ér­vényesíti a vízumkényszert, valamit itt is ki kellene ta­lálni. hogy az állampolgárok nyugalmát az illetékesek jobban vigyázzák. Hadd mondjam el: itt Vasárosna- ményban találkoztam egy kárpátaljai családdal, akik Budapestre készültek, ám az eseményekről értesülve visz- szafordultak: nekik most ott­hon a helyük. Szántó Józsefné tiszaszení- mártoni iskolatitkár: — Nem tudtam még rész­letesen tájékozódni, vagy másokkal beszélni a moszk­vai eseményekről, mivel ez az első munkanap a történ­tek után, de én úgy ítélem meg, hogy Gorbacsov jó po­litikus volt, inkább vele szimpatizálok. Az események kimenetelét nem látom, sőt, talán jobb is nem belegon­dolni, mi minden történhet, hiszen itt van közel a határ. A családunk körében is van bizonyos aggodalom, de azért reménykedünk is. hátha megbékélnek. Egy ötödéves nyíregyházi egyetemista a debreceni KLTE biológia szakáról: — Külpolitikai jegyzet A moszkvai dráma Angyal Sándor Ó ránként érkeznek az egymásnak el­lentmondó hírek a moszkvai drámáról, amely, bár sokak szerint már jó ideje várható ivóit, most mégis a döbbenet erejével hat szerte a világon. A ve­szélyes bizonytalanság át­tekinthetetlen állapotában egyet azonban senki sem cáfolhat: szűk, maroknyi csoport államcsínnyel fosz­totta meg Gorbacsovot a lehetőségtől, hogy gyako­rolja alkotmányos államfői jogait a Szovjetunióban. Ez a drasztikus módszer, amelynek egyetlen „érve” a felvonuló tankokkal törté­nő erőfitogtatás, ellentétes valamennyi nemzetközi egyezménnyel, amelynek megkötésében, mint a világ meghatározó tényezője, a Szovjetunió is részt veit. Olvassuk, halljuk az elem­zéseket: hol tévedett, mi­kor követett el hibát Gor­bacsov, milyen felelősség hárul a történtekre az el­lenzékre, az erőket meg­osztani igyekvőkre, továb­bá a kilátásba helyezett külföldi segítség késlekedé­se miként bátorította a dik­tatúra visszaóhajtóit. Min­dennek mérlegelésére most, az események sodrában aligha van idő. Sok puccs, junta-akció, hatalomdöntési kísérlet ta­núi lehettünk már az utób­bi években, tehát akár meg is szokhattuk. Ez a mostani azonban nem egy puccs a sok között, s hatásában sem csupán egy ország belügye. Világhatalom ese­tében a veszélyérzet is vi­lágméretű, súlyú, akit ki-ki a félelem különböző fokán él meg. Mert miközben államfő, pártvezér, avatott külpoliti­kai szakértők minősítik, ítélik el a szovjet konzer­vatív erőket, az állampol­gár azért szorít, — különö­sen itt Közép-Kelet-Euró- pában —, hogy az esemé­nyek ne szélesedjenek ve­szedelmes polgárháborúvá, mely ellenőrizhetetlen ha­talom esetén könnyen túl­léphet egy adott ország ha­tárain. Remény azért van: az utóbbi időben a népszerű­ségéből sokat veszített Gor­bacsov sorsa most millió­kat terel egységbe, s ez el­bizonytalanítja, zavarba ej­ti, bénítja a „pártütőket." Most még sok minden le­hetséges: döröghetnek a fegyverek, megbukhatnak a puccsisták, s megerősödhet, felgyorsulhat a demokrati­zálódási folyamat. Nekünk, itt a magyar—szovjet határ közelében — ahol a féle­lemérzet is gyorsabban erő­södik — további bátorítást ad a hazai parlamenti pár­tok egységes álláspontja a. puccs elítélésében. Nyugal­munkat szolgálhatja ugyan­akkor az események hig­gadt értékelése, a tartózko­dás minden látványos szél­sőségtől, az indulatok fel­korbácsolásától, ami jelen­leg még csak felületes ér­tesüléseken alapulhatna. A legnehezebb pillana­tokban sem feledkezhetünk meg róla, hogy közvetlenül a felbolydult ország tő- szomszédságában élünk, s hogy a fejlemények hatása felsőként itt csapódik le. A világ haladó, józan erőivel ma még csak reményked­hetünk, hogy békés véget ér a moszkvai hatalmi harc, s nem torpan meg a két szomszédos ország kap­csolatainak új alapokon történő építése — amely különösen gazdaságilag — egyik fontos feltétele a mi demokratizálódásunk kitel­jesedésének is. Gorbacsov szabadi Kudarcot vallottak a puccsisták MOSZKVA: Eduard Sevarnadze volt szovjet külügymi­niszter augusztus 21-én megérkezik az orosz parlament­hez, hogy csatlakozzon a hatalomátvétel ellen tiltakozó tűn*' tetők ezreihez. mti-telefotö • FELLÉLEGEZHET A VI­LÁG, ÜGY TŰNIK, REN­DEZŐDIK A HELYZET A SZOVJETUNIÓBAN. • A TASZSZ JELENTÉSE SZE­RINT A SZOVJET LEG­FELSŐBB TANÁCS FOR­MÁLIS DÖNTÉSSEL VISZ- SZAHELYEZTE ÁLLAM­FŐI TISZTSÉGÉBE MIHA­IL GORBACSOVOT. • A LAPZÁRTAKOR KAPOTT HtR SZERINT GORBA­CSOV AZT JELEZTE, HOGY CSÜTÖRTÖKÖN munkába kíván Áll­ni MOSZKVÁBAN. A szovjet védelmi minisz­térium irányító testületé ha­tározatot hozott arról, hogy vissza kell vonni a csapato­kat eredeti állomáshelyükre onnan, ahová a rendkívüli állapot kihirdetésekor kive­zényelték őket. A páncélo­zott csapatszállítók és harc­kocsik távozóban vannak Moszkvából, feloldották a kijárási tilalmat. Jelcin közölte a NATO fő­titkárával, hogy átvette a szovjet hadsereg főparancs­noki tisztét Gorbacsov szov­jet elnök távollétére hivat­kozva. Borisz Jelcin közölte: szer­dán Vlagyimir Krjucskov, a KGB főnöke telefonon fel­ajánlotta neki, hogy elkíséri Gorbacsov tartózkodási he­lyére, hogy találkozhasson a megbuktatott államfővel. Az orosz elnök elmondta, hogy Gennagyij Janajevvel folytatott beszélgetései azt bizonyítják: Janajev meg­próbálja az új hatalom intéz­kedéseit igazolni. Jelcin az orosz parlament rendkívüli ülésén elhangzott beszédében élesen elítélte a puccs szervezőit és azon vé­leményének adott hangot, hogy az államcsínyért felelő­sök jobboldali személyek ás még egy látszatdemokráciát sem tudtak létrehozni az er­re irányuló kísérletek elle­nére. Az orosz elnök azt is nyilvánosságra hozta, hogy a puccsisták számos más em­bert is megkörnyékeztek az államcsínyben való részvé­telre, de ajánlatukat min­denki visszautasította. Jelcin véleménye szerint a közel­múltban két puccskísérletre is sor került: az elsőnek Eduard Sevardnadze volt külügyminiszter lemondása vette elejét, a másik pedig akkor történt, amikor Valen- tyin Pavlov szovjet minisz­terelnök különleges jogkörö­ket követelt a szovjet parla­ment számára. A puccsisták menekülésé­nek idejével egyidőben hangnemet váltott a szovjet televízió. Szerda délutáni híradásában a korábbi ke­ményvonalas hangnemmel szakítva immár a hatalom- váltást ellenzőket, így Borisz Jelcin orosz parlamenti el­nököt is idézte. A Reuter szerint két repü­lőgépen a Krim felé indult a puccsisták csoportja. Az orosz hatóságok arra kérték az ukrán vezetőket, hogy akadályozzák meg a gépék leszállását. Ruckoj alelnök állítólag a menekülők nyo­mába szegődött. Üjabb érte­sülések szerint a bizottság mind a nyolc tagja elhagyta Moszkvát és Közép-Ázsia fe­lé tartottak. A gép száma is­mert. Jelcin közölte, hogy a puccsistákat valószínűleg bí­róság elé állítják. Csütörtökön a helyzet “tisz­tázására összeül a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa. * * * A Kormányszóvivői Iroda szerdán kiadott közleményé­ben egyebek között azt hoz­ta nyilvánosságra, hogy An­tall József miniszterelnök délután 20 perces telefonbe­szélgetést folytatott Borisz Jelcinnel. A miniszterelnök biztosí­totta az orosz_államfőt arról, hogy a világ számos más kormányához hasonlóan a magyar kormány is erkölcsi támogatásban részesíti az orosz elnök köré tömörült re­formerőket. Ezzel kapcsolat­ban utalt a magyar kormány két nappal korábbi állásfog- Lalására. Hangsúlyozta, hogy az alkotmányosság talaján állva a magyar kormány tá­mogatja az orosz államfő minden olyan erőfeszítését, amely arra irányul, hegy helyreálljon az alkotmányos rend a Szovjetunióban. An­tall József sok szerencsét kí­vánt Jelcinnek és munkatár­sainak. Kifejezte azt a re­ményét, hogy Jelcin és a re­formerők felülkerekednek a mai válságos helyzetben. A magyar miniszterelnök kérdéseire válaszolva Jelcin áttekintést adott a leningrá- di, ukrajnai, kazahsztáni és baltikumi helyzetről. Közöl­te, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot több tagköz­társaság vezetőivel és a kül­világgal. Többször volt al­kalma telefonbeszélgetést folytatni Bush amerikai el­nökkel, legutóbb néhány perccel a magyar miniszter- elnökkel való beszélgetése előtt.” Zavartalanok a magyar— szovjet gazdasági kapcsola­tok — ezt nyilatkozta Kádár Béla, a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztéri­uma sajtótájékoztatóján, és minden szükséges intézke­dést megtettek a két ország közötti egyezmények teljesí­téséért. Megakaiályozni a diktatúrát Munkatársunk szerdai helyzetképe Ungvárról Ungvár (KM — Sipos Béla) — Félve indultam kedden reggel Nyíregyhá­záról Ungvárra. Bevallom férfiasán, megrémítettek a hétfőtől Moszkvából érkező hírek. Csak az nyugtatott meg kissé, amikor telefonon felhívtam a kárpátaljai ro­konokat — két percen be­lül kapcsolták a hívott szá­mot, ami még normális esetben is szokatlan —, ők mondták, a helyzet Ungvá- ron változatlan. Valóban, a határon nyoma sincs a rendkívüli állapot­nak. Az autók a megszokott, nyugodt rendben araszolnak a kiléptetéskor, s még nyú- godtabban várakoztak sa szovjet oldalon a beléptetés­re. Szóval minden rendben van eddig — konstatáltam magamban. Ungvár határában már a táblán belül van egy nagy gasztronom, egy élelmiszer- üzlet. Itt mindig hosszú so­rok állnak, kedden délelőtt senki sem állt az utcán. Ez már bizonyos helyzetképet ad az ellátásról. Sajnos nem csalt az érzékem. A város belső üzleteiben is hasonló a helyzet. Azok előtt már sokkal többen állnak sorban és várnak. Ha érkezik vala­mi. akkor többszörösére duz­zad a tömeg. Különösen, ha cigarettát osztanak. Akkor az indulatok is elszabadulnak, pedig a legolcsóbb, s talán a legrosszabb szívnivalóért ve­szekednek az emberek. Ebből az utcai sorban ál­lásból nem lehet különösebb következtetést levonni. Nem lehet, hiszen az élelmiszerért, főkéht a húsért való sorban állás mindennapos a Szovjet­unióban, így Ungváron is. Tehát a sorban állás is ugyanaz, mint régen volt, semmi köze a hétfőn történ­tekhez. Mi jellemző az utca embe­rére ezentúl? Bizakodnak ab­ban, hogy Kárpátalját a szele sem csapja meg a Moszkvá­ban történteknek. Arra pe­dig nem is gondolnak, hogy katonai mozgások is lehetnek a környéken. Persze, azért Ungvár sem mentes az ese­ményektől. A megszokottól több rendőr posztói az utcá­kon, a korzón pedig egy fali­táblán több géppel írott pa­pír függ, ami előtt mindig áll 8—10 ember, csendben, minden megjegyzés nélkül olvassák. Ott van kifüggeszt­ve az Ukrajnai Sztrájkbizott­ság felhívása az ukrán nép­hez. Abban sztrájkkészenlé­tet hirdetnek, s írják, csak egyesült erővel lehet meg­akadályozni a diktatúrát, a polgárháborút, továbbra is harcolnak az emberi jo­gokért. A katonai szolgálatot teljesítőkhöz a kijevi garni- zon intézett felhívást. Azt ír­ják le nyomatékosan, hogy elegük volt a katonai egyen­ruhákon a vörös foltokból, a nép és a hadsereg egységes a konzervatív kommunisták elleni harcban. Ki-ki vérmérséklete és ho­vatartozása szerint emészti meg a dolgokat Kárpátalján. A legtöbben azt hangoztat­ják, semmi közük a moszkvai eseményekhez, kívül akarnak maradni a történteken. Ehhez megnyugtató a KGB Területi Főosztálya helyettes vezető­jének, Vlagyimir Matvijensz- kijnek a nyilatkozata, misze­rint ők az Ukrán Parlament által elfogadott törvények ér­telmében járnak el ezekben a nehéz napokban. Aggodalnn van, félelem nincs I moszkvai puccs megyei visszhangiából

Next

/
Thumbnails
Contents