Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

1991. augusztus IS. Ä %eCet-íMagyarország hétvégi melíékíetí Bodnár István Minden vallásos ember szeretne egyszer eljutni Jé­zus életének színhe­lyére, Izraelbe. Saj­nos ez kevés ember számára adatik meg, hisz nem könnyű — és nem is mindig veszélytelen Közel- Keletre utazni. Papp Szabolcsnak viszont sikerült, és nem is akárhogyan. Az ötödéves görög ka­tolikus kispap három évig a Jeruzsálem és Betlehem közötti Cremisan városának teológiai intézetében folytathatja tanulmá­nyait, amelyet tavaly kezdett el. — Kik tanulnak az iskolában, és volt-e már görög katolikus teológus hallgatója az intézetnek? — kérdeztük az egyéb­ként ajaki származású fiatal­embert. — A teológiai intézet a római Szent Pál szalézi egyetem fa­kultása, ahol a világ minden részéről tanulnak hallgatók, így olasz, lengyel, indiai, chilei, bolíviai, Fülöp-szigeteki tár­saimmal igyekszünk bővíteni tudásunkat. A többiek először csodálkozva fogadtak, mivel én vagyok itt az első görög ka­tolikus. A világ sok országában alig ismert ez a vallás, bár igaz, hogy Betlehem környé­kén található mintegy ötezer görög katolikus. Persze, tár­saim hamar befogadtak, már valóban családtag vagyok. — Különleges élmény lehet egy leendő pap számára a bib­liai tájakon tanulni, és bizonyá­ra a történelmi színhelyet is beépítik tanulmányaikba. — Valóban így érzem, álta­lános teológiát tanulunk bibliai környezetben, rendszeres ar­cheológiái kirándulásokkal tar­kítva, ami egyrészt a biblikus történelemszemléletet segíti, másrészt közvetlenül tapasz­taljuk Jézus valóságát. — Mit jelentett Önnek Jeru­zsálem? — A legtöbb időt itt töltjük. Először kiábrándultán fedez­tem fel a rengeteg kommersz dolgot, giccset. Bizony csaló­dás látni, ahogy a kereskede­lem és a politika egybeszövő­dik. Több idő kell, míg megta­lálja az ember a szent város lényegét, hiszen három nagy világvallás — Keresztény, zsi­dó és muzulmán — bölcsője ez a táj. A látogató főleg a templomok építészeti emlékein keresztül tudja lassan felfedez­ni az olyan dolgokat, ami még­iscsak Jézustól származik. A zarándok mindig szívesen időz el a Szent Sír bazilikában, Krisztus keresztre feszítésé­nek a helyén, és ott van a sír­jának is a helye, ahonnan feltá­madt. Láthatunk itt még olyan eredeti oszlopo­kat is, amelye­ket Nagy Kons­tantin császár építtetett. — De bizo­nyára nemcsak Jeruzsálemben járt. — Iskolánk ilyen szempont­ból rendkívül nyitott, szinte minden héten jut idő tanulmá­nyi útra. Ar­cheológiái, föld­rajzi kirándulá­sok során ter­mészetesen sok helyre elju­tunk, így a Bib­liában szereplő színhelyek kö­zül sokat felke­restünk Betle­hemtől a Holt­tengerig. Rend­kívül nagy hatással volt rám a sivatag, a homoktenger végte­lensége, ahol szinte a testen érzékelhető a keményebb élet, ami az ott élők sorsa, s amit a Biblia is bemutat. — Mi tetszett leginkább, és mi legkevésbé? — Kellemes élményeim közé tartozott a különböző val­lásé emberekkel való találko­zás. Jó látni, milyen remekül megférnek egymás mellett. Viszont megdöbbentett, hogy politikai okokból olykor különb­séget tesznek ember és ember között. Papp Szabolcs nyara itthon munkával telik. Több nyíregy­házi pappal az Observatore Romano című, Vatikánban megjelenő lapnak írnak, fordí­tanak tudósításokat, cikkeket a pápalátogatás magyarországi előkészítéséről, a görög katoli­kus egyházról, magyarországi eseményekről. térséget../’ amerikai esetleg kínai éttermet üzemeltetni, olyan kórházat ala­pítani, amely felhasználja a kele­ti orvoslás, a természetgyógyá­szat tapasztalatait, hagyomá­nyait. És most itt vagyok, hogy családom tőkéjét felhasználva mindezt megvalósítsam. A nyelvi képzés beindítását tartom a leg­fontosabbnak, ezért kezdtem szervezni az amerikai angol nyelvű főiskolát. Ugye, tudja, milyen szegény ország jelenleg a miénk? — Tudom. Bár úgy olvastam, hogyha komoly infláció ellenére tisztes összegek fekszenek megtakarításként a bankokban. Hadd mondjam el a véleménye­met kicsit filozofikusan: azért amit kapunk, cserébe el is vesz­tünk valamit. Önök megkapták a szabad piacot és kemény árat fizetnek érte. De a törlesztőidő egyszer lejár, és beköszöntenek a sikerek. A mi vidékünk Magyarorszá­gon belül is hátrányos helyze­tű. Fejletlen az ipara, az átlag- kereset alacsony. Akik elmen­nek tanulni, nem jönnek visz- sza. A műveltségi szint nem irigyelnivaló. — Hát éppen a nagy szükség motiválja a főiskola-alapítást! Ha nem kelt kellő érdeklődést a kez­deményezés, ha nem tudják ele­gen kifizetni a szolgáltatást, ak­kor itt más üzletággal próbálko­zom. (A már említett fajtájú étte­remmel, kórházzal stb.) Az okta­tást pedig „átteszem” Debrecen­be vagy Miskolcra. Nézze! Az önkormányzati hivatal munkatár­sai igen melegen fogadtak en­gem is, hozzátartozóimat is. Ezt ezúton is köszönöm. Én meg­ígértem, hogy segítek ezen a tér­ségen, és állni fogom a szavam, még ha nehéz is lesz. Nyíregy­háza a kiindulópontja családom tőkebefektetésének. Szeretném, ha megosztaná a nagyközönséggé! a főiskolával kapcsolatos terveit! — A tantervet a Lincoln Egye­temről és a City College-ból vesszük át. (A City College San Francisco egyik állami főiskolája, ahová — nem tévedés! — het­venezren járnak.) Az adminiszt­rációban, a szervezésben is vá­runk az „Új világból" érkező se­gítséget. Az eszközöket Hong­kongból szerezzük be. — No, innentől kezdve sokszor fogom használni a feltételes módot. Ugye, sejti, miért? — A tanáro­kat a Budapesten működő Ame­rikai Nevelési Tanács szponzo­rálná. Szeptemberben indulna a képzés. Amerikai angolt szeret­nénk tanítani, kb. 20 fős csopor­tokban. Hetente négyszer, hétfő­től csütörtökig délután fél hattól tartanánk dupla órákat Nyíregy­háza centrumában, az egyik ál­talános iskolában. Bárki beirat­kozhat, aki betöltötte a 16. évét. Különengedélyt kaptunk arra, hogy 18 éven aluliakat Is beisko­lázzunk. A főiskola tulajdonkép­pen csak egyéves. Ez alatt az egy év alatt az illető a foglalko­zásához illő angol szaknyelvet tanulja. De erre a kurzusra csak az járhat, akinek az angoltudása a mi speciális pontrendszerünk­ben elérte a hatszázat. A nagy többség valószínűleg a főiskolát „előkészítő” négy „évfolyam” valamelyikén kezdene. Ugyanis Kínai nyelviskola-alapító Nyíregyházán legelőször felmérjük a jelentke­zők tudását, és attól függően, hogy hol tartanak, beosztjuk őket teljesen kezdő, nem teljesen kezdő, középhaladó és haladó kategóriába Tehát a starttól a célig ki-ki más idő alatt érhet el, tehetségétől, szorgalmától, ho­zott ismereteitől függően. Ter­mészetesen az ..előkészítő” szintekről is adnánk bizonyít­ványt és a tanulmányok befeje­zéséről is diplomát. Most csak az „előkészítő” szintekből hir­detjük meg az első hármat. A kezdőket itteni angoltanárok ta­nítanák, a többieket pedig angol anyanyelvűek. Segítenénk a hallgatót abban is, hogy az Egyesült Államok valamelyik egyetemére beiratkozzon. Milyen más nyelvek oktatá­sát tervezik? — Pl. a németét, a franciáét, a japánét, a kínaiét, vagy további nyelvekét is. Akár ettől a tanévtől is nekivághatunk a tanításuknak, ha akad elég jelentkező. Magyarországon a miniszté­rium, a parlament nagyon ne­hezen ismeri el egy nem az ál­lam által alapított felsőoktatási intézmény rangját. Erre leg­jobb példa a Miskolci Böl­csészegyesület esete... — Remélem, hamar eljön önönkél is az idő, amikor nem az fog számítani, hogy ki milyen papírral rendelkezik, hanem ki­zárólag a valóságos tudás lesz a mérce. Nekünk az a célunk, hogy minél több tudást adjunk. Másrészt: mi az idegen nyelv ismeretét minden diploma részé­vé, sőt, az élet természetes ve­lejárójává akarjuk tenni. Egy kis újság nagy gondjai A kárpátaljai magyar sajtó helyzete / Uj főszerkesztő a Beregi Hírlap élén Beregszász (K-M. — Gy. L.) — Hetekkel ezelőtt azt hallot­tam egyik beregszászi bará­tomtól, hogy a szovjet sajtófő­nökség fontolgatja: megszün­teti a járási lapokat. Az ok: papírhiány. A beregszászi járásbeli Beregi Hírlap (1945- től 1991. január 1-jéig: Vörös Zászló) az idén többször is kurtított formában jelent meg. Hol fele terjedelemben, hol pedig heti három szám helyett csak kettő látott napvilágot. Sajnos nincs sokkal jobb hely­zetben a Kárpáti Igaz Szó me­gyei magyar nyelvű napilap sem. A komoly anyagi gondo­kon csak úgy tudnak segíteni, ha emelik a lap árát. Ez pedig sosem tesz jót. Különösen ha hozzátesszük, hogy az ukrán nyelvű napilap előfizetési ára marad. A megyei napilapnál azt is fontolgatják, hogy áttér­nek a jelenlegi heti öt számról négyre. Hogy mit jelent ez a leépülés, nemigen kell taglal­nunk! Hogy miért vettem célba a Be­regi Hírlapot, a beregszászi járás újságját, annak csak egyetlen magyarázata lehet. Nevezete­sen: a megyei napilapon kívül ez az egyetlen olyan újság, amely­be magyarul írhatnak. Szerkesz­tése ugyanis párhuzamos: ma­gyar és ukrán. A magyar nyelvű példányszám háromszorosa az ukránnak. Tehát a vidék magyar­sága szempontjából igen fontos, hogy ez a nyíregyházi Esti Szó­hoz hasonló terjedelmű sajtóter­mék megmaradjon. Az apropót az is ^szolgáltatta, hogy augusztus elsejétől a lap­nak új főszerkesztője van, ugyanis Csanádi György nyug­díjba vonult. Az új főszerkesz­tővel, Tóth Károllyal beszélget­tem el a lap helyzetéről, jövő­jéről. • Igen nehéz időszakban vet­ted át a szerkesztőség irányí­tását. Hogyan tudtok talpon maradni? — A talpon maradáshoz elen­gedhetetlen az olvasók támoga­tása. Tehát olyan lapot kell csi­nálnunk, amelyet szeretnek az olvasók, amely igazat szól min­dennapi életünkről. Biztosan már megfigyelted, hogy lapunk egyre több olyan témát vet fel hasáb­jain, amelyek korábban tabunak számítottak. Mint például a cigá­nyok problémái, fezenkívül min­den olyan eseményről tájékoz­tatni akarjuk olvasóinkat, ami érdekelheti őket. Mert korábban az volt, hogy elindult a hír plety­kaszinten, mert a lap hallgatott egyik-másik eseményről, kér­désről. Kapósabbá tehetjük to­vábbá a lapot azzal is, hogy egy- egy eseményre sokkal frisseb­ben, operatívabban reagálunk. Sajnos hiányzott hasábjainkról a publicisztika. Ezt is szeretnénk felfuttatni. • Bár korábban is a magyar nyelvű változat jelent meg na­gyobb példányszámban, még­is ezt nevezték hivatalos kö­rökben „dubljázsnak", azaz dublőrnek. Várható-e, hogy ez a szemléletmód változik belső berkekben? — Igen, a „dubljázs” kifejezés a magyar változatra meglehető­sen becsmérlő volt. Ezen min­Nagy István Attila denképpen változtatni akarunk. De nem szeretném, ha eztán az ukrán változatot mondanák an­nak. Hiszen, az abszolút egyen­lőség elvét szeretnénk nemcsak propagálni, hanem megvalósíta­ni is. • Mivel Kárpátalján a legma- gyarabb járás a beregszászi, van-e rá lehetőség, hogy a lap nagyobb arányban, nagyobb súllyal vállalja fel a magyar­ság, tehát a kisebbség problé­máit? — Erre már eddig volt példa. Biztosan tudod, hogy a Beregi Hírlap sem kizárólag a járási pártbizottság és a végrehajtó bi­zottság lapja. A KMKSZ járási szervezete is szponzor, akár­csak néhány nagyobb gyár, üzem, gazdaság és egyéb társa­dalmi szervezet. Természetes tehát, hogy a korábbi egyirányú utcából kijöttünk, s a jövőben is sokkal több olyan írást fogunk közölni, ami a vélemény tarkasá­gát tükrözi. Persze itt fennáll az a veszély is, hogy a lap ütköző­ponttá válik. A koncepcióm e kérdésben a következő: nyílt, őszinte vitának helyt adunk a lapban, de ennek egyetlen és kőkemény feltétele, hogy nem sértjük más nemzetbeliek önér­zetét, nem adunk helyt szemé­lyeskedésnek. • Milyennek ítéled meg a csa­patot? — Nyilván tudod, hogy főszer­kesztői kinevezésemig a mező- gazdasági rovatot vezettem. Megüresedett helyemre egy ré­gen írogató levelezőnket szeret­ném behozni. Ezért persze vár­hatok támadásokat, hiszen, úgy­mond, sok a pályázó. Én viszont azt az elvet vallom, hogy jobb egy olyan főállású kolléga, aki már bizonyított, mint olyan, aki­nek ugyan megvannak a papírjai, de ki tudja, lesz-e valaha belőle újságíró. Hiszen volt már példa arra nálunk is, hogy valaki új­ságíró szakot végzett, mégsem állta meg a helyét. A csapat egyébként jó, hiszen Szabolcs- Szatmár-Beregben is jól ismert név Füzesi Magdáé, Bundovics Judité. • A városban, járásban a köz­vélemény sokallta az ún. feltu- pírozott, elnyújtott, közérde­kűnek tűnő, de végeredmény­ben egy igen szűk réteget érintő elméretezett, terjedel­méhez képest hosszú cikke­ket. Van-e szándékod ezen változtatni? — Ami a közvéleményt bosz- szantotta, az bosszantott néhá- nyunkat is. Erre csak azt tudom mondani, ha a téma megérdemli a hosszabb terjedelmet, s a cikk úgy is van megírva, tehát olvas­mányos, érdekes, továbbgondo­lásra érdemes dolgokat tartal­maz — ám legyen bő terjedelmű. Ám a mellébeszélést, a „vizet” ki kell iktatni a lap hasábjairól. Azt vallom, hogy aki nem tud tömören, lényegre törően fogal­mazni, annak gyakorlatilag nincs mondanivalója. • Kollégáid nem irigyked­nek? Nem fúrnak? Hiszen kö­zöttük te vagy a legfiatalabb. — Nem hiszem, hogy irigylés­re méltó helyzetben vagyok Sőt, igen sokat rágódtam azon, egyáltalán el merjem-e vállalni a főszerkesztői állást. Hogy fog­nak-e fúrni, most még nem tu­dom. Remélem sikerül idejében kihúzni azt a bizonyos méregfo­gat... De erről kérdezzél meg majd egy év múlva. • Nemcsak újságírással fog­lalkozol, hanem szépprózá­val is. Jut-e vajon idő, energia erre ezután? — Hadd egészítselek ki. A drámapályázatra is beneveztem. Most készítjük elő darabom előadását a sárosoroszi stúdió- színpadon. Hogy eztán jut-e rá idő? Kell, hogy jusson! Egyéb­ként jólesett, hogy volt főszer­kesztőnk, Csanádi György fel­ajánlotta: segít az első lépések megtételében. Vörös, sárga és lila: öledben három szál gerbera. Az asztalon elszórt jegyzetlapok: kinyitott ablakok. Suttogom az ájult éjszakát, mely a múltnak adott át, arcod színével tüntetek, hajad zászlóját lengetem. Az idő játszik velem, ha most a szélre emlékezem, az eső sötét függönyére, szemed rémületére. Elizzanak a hónapok: júniusok, júliusok, hiába óvtam megsérült a nyár, nem ölel karja már, csak vére fogy, ereje, haláltól óvó lendülete. A szeptemberi gyászban felsikolt és elporlad, ami volt. Az anyag arcom nélkül még megőriz, lesz menyegző is, jókedvbe bújtatott igened, végigjátszott szereped mpjd hálás tapsokat aratnak, csak benned fuldokolnak. Háttal az éjszakának, torkod feszítő kiáltásban, te is némán, én is csöndben, ránk rakódott gyötrelemben. Vörös, sárga és lila: öledben három szál gerbera. A lap egyik régi (1921—es) és egy mai száma Háttal az éjszakának Tóth Károly, a Beregi Hírlap új főszerkesztője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents