Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
1991, augusztus 10. A Xeíet-üvíagyarország hétvégi mettéklete 9 Felhős táj Kiss Benedek: . Szerelmed csendes hatalma Hisz tudod: lelkemben élek. S tudhatod: tágas lakás. Holtomig tartó bérlet. Addig nem bírhatja más. És örülök most, mert benne (mintha központi fűtésem lenne az idegeimben surranó láz:) itt vagy te is, bár messze, s lassúdon fól-le jársz. Lassúdon fól-le jársz, Vagy leülsz egy zugolyban, hallod a szívdobbanást s arcomat keresed: hol van; hol van? nézel riadtan, arcomra mert nem találsz, arcomra mert nem láthatsz rá onnan. Jó az, hogy itt is velem vagy, jó az, hogy itt vagy velem, s míg e. mágikus erő el nem hagy, hadd mondjam, mit sose mondtam: Mi ez, ha nem szerelem? ' Szerelmed csendes hatalma szerelmem növeli, látod, távolból lobog föl nagyra — s hány év is már ez a távol?! S mennyi még?...Engem a vadság mind szelídebb vizeken visz... Hordozzam csendes hatalmát létednek, kívánom, ott is! Bodnár István Májusnak felszentelt Felesküdtem a némaságra, szerzetesrendbe menekültem az irdatlan hangzivatar elől, ágyamnál az éj csöndje ütött tanyát, léteztem talán már a testem nélkül is, azt hittem örökre elnémulnak bennem a szavak, és a harangvirágok szélzúgásba dőltek, de májusi arcodat tekintve ismét megnyilatkozom; taníts hát új nyelven beszélni, mert égen és földön fenekednek a vadak, hogy eltapossanak, tegnap éjjel is vadászgépek zaját hozta felénk a szél, pedig nyáron még tisztán hallottam a tücsökhangokat, taníts hát új nyelven beszélni, hangozzék fel májusnak felszentelt ujjongása Az elveszett folyó Antall István 1 Iveszett a folyó. E Nem terelték új mederbe, nem szivattyúzták ki a vi- ------ zét, s nem is teljesen veszett el, csak az egyik arca. A nyugodtabbik, a kedvesebbik — s ami fontosabb — a vonzóbb. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy kinn lennénk a vízből, ha benn lennénk a vízben. Ha benne lennénk az okosan átgondolt és jól kitalált üzletben, amit a víz, a Tisza ennek a megyének jelent(het) ne. Éppen tíz esztendős szerelem fűz hozzá, s mivel Szegedig megjártam már nyugodtan és teljes elfogultsággal (sic!) írhatom, hogy fölső szakasza a legszebb, a legérintetlenebb. Olyan táji gazdagsággal, annyiféle arculattal és lehetőséggel bír, amit a középső, s az alsó szakasz nem tud nyújtani. Lennebb erőművek nyelik el a fürdésre alkalmas homokpadokat, teszik posványos állóvízzé a táj díszét, csak jóval a turbinák alatt „heveri ki” a folyó a hányattatást. Azonban a Felső-Tisza-vidék feledhetetlen arculatát az idei napsütéssel talán először szep- lőfoltok csúfították el. Mi több ezen szépséghibák következtében egy másik, egy eddig ismert képe tűnt el a víznek. Plasztikai műtétre talán még nincs szükség. De a gyógykozmetikusnak már dolgoznia kellene. Mégpedig úgy, hogy abból az ott élő közösségeknek, a Tisza menti településeknek is minél nagyobb haszna legyen. Éppen a nehezedő gazdasági körülmények, az élesedő verseny következtében ez a halmozottan hátrányos terület rá is szorulna arra, hogy minden forintocskát, minden munkalehetőséget megfogjon. Emigyen a „kozmetikai beavatkozásnak” hosszú távon kedvező „belgyógyászati” következményei is lennének. A megjelenő szereplők azonban itt immár taszítóak. A vizek mentén megjelenő — eddig soha nem tapasztalt mennyiségű — szemét elszállítása, gyűjtése nem megoldott. Holott egy-egy település, éppen vonzerejét növelendő a nyári hónapokban pártfogásába vehetne egy-egy homokpadot. Rendkívüli módon hiányzanak a lehető legegyszerűbb illemhelyek, még az olyan látogatott partról is, mint a Lónya —Tiszamogyorós között elterülő homokhát. S mivel legtöbb helyen a többszáz méter hosszú partszakaszon egy helyre jár fürödni a jószág és az ember, a higiénés feltételek igencsak hiányosak a tábort ütők körül. A fenti jelenségek persze éppen most váltak akuttá, mert örvendetesen megszaporodtak a vizen járók, a túrázók, vagy a hosszabb távon egy helyen berendezkedők. Amiről eddig szóltunk, az aligha üzlet, legalábbis közvetlen haszon nem remélhető a hordozható illemhelyektől a csordát lekerítő ideiglenes fakerítéstől, a táborhelyet kijelölő táblától és a szemétgyűjtéstől, elszállítástól. Csakhogy az európai utas aligha fog még egyszer e tájra vágyni ilyetén tapasztalatok után. Úgy tűnik, hogy éppen a falvak nem fedezték még föl a saját vonzerejüket, éppen az elöljáróságok, a polgármesterek nem jöttek rá, hogy helyben a segítség, a gazdasági bajokra az egyik lehetséges orvosság. Mert a kereskedelmi ellátás a Felső-Tisza mentén katasztrofális. A Tivadarban, Benken, Ló- nyán, Tuzséron, Tiszatelken sátrat verők alig tapasztalják, hogy a boltokban számítanak rájuk..A Nemzetközi Tisza Túra fáradhatatlan szervezője dr. Egri Kiss Tibor esztendőről esztendőre jelzi előre a többszáz ember érkezését. Leveleinek hatása bizony sokszor vitatható. De észrevehetnék már azt is az ott élők, hogy lassan a Nemzetközi Túra lesz a legkisebb „felhajtás”. A túrázók vonulása állandóvá vált. (Hála istennek!) De a lónyai közértben a három egyébként csinos eladólányon kívül semmi egyéb venni, ennivalót nem talált az ember tizenegy előtt, mert ekkor jött meg a kenyér, s a tej. A falu másik végén lévő maszek üzletben az utolsó két veknit mi vittük el a helybéliek és az osztálynyi kenuzó piarista diák elől. De lentebb sem jobb a helyzet. Kocsma, változatos sokszínűséget képviselő „vendéglátóipari létesítmény” akad bőviben. Egy lakókocsi, egy fabódé kis*Honda kompresszorral, hűtőszekrénynyel és azonmód vedelheti az ember a kétszáz forintért adott palackos bort, s a hatvan forintos hűtött sört. Az üdítők áráról ne is beszéjünk, hiszen a hely „osztályon felüli”. Az eladó viszont néhány osztályt mulaszthatott az iskolából, mert a számolás nehezére esik... Ez a fajta „nevezetesség”, az emberi ürülékkel gondosan kö- rülpöttyögött áruda többször is föltűnik a túra során. Várhatunk még a vízöblítésre, az őszi áradásra... S mi lenne ha az üzleteket szerény tőkével a falu üzemeltetné? A maga hasznára nemcsak borsos áron innivaló, de harapnivaló is kerülne, ügyes — nyáron amúgy is szabadságon lévő — iskolai-napközis főzőasszonyok segítségével? S mi lenne ha egytálétel, lapcsánka, lángos, palacsinta hajthatná a hajókat, és friss gyümölcs? Csak nem kellene a helyi ön- kormányzatnak kiengednie kezéből a kezdeményezést. Sok fantáziával, türelmesen, hosszú távra, nem azonnali rablásra berendezkedve kellene vállalkozni! Hihetnénk, vélhetnénk, hogy Gergelyiugornya, a legnépszerűbb hely már túl van a bajon. Sokféle üzlet, nagy kínálat,' számtalan szolgáltatás. Nos, elárulhatom: nincs az a nyugati vendég, nincs az a hajós, aki itt véglegesen letáboroz, megalszik. Inkább továbbmenekülnek Kisvarsány föltöltődött szigetére, vagy letáboroznak lentebb. A zsúfolt és hangos, minősíthetetlenül ízléstelen vurstli, ami itt kialakult, nemcsak Vásárosna- mény szégyene. Ezen a mélyponton már a magyar tenger legalább túljutott. A Balatonná ilyet már nem látni. Kiheverte e táj, de bele is betegedett. A Bala ton hasonló tünetekkel súlyos környezet- és természetvédelmi bajokat szerzett be, a morális és emberi torzulásokról nem is be szélve. Hátha gyógyítható még ez a fekély a Tisza testén...? A fürdésre alklamas helyet a homokon vizibiciklik hada foglal ja el, a „vizi-disco” hídja és kül lerne a falusi búcsúk vásározói juttatja eszünkbe, a vendéglői kerthelyiségeiben egymást üvöl tik túl a horror, porno és zené- videók. Mindenütt szemét és rendetlenség. Nehezen gyógyuló seb lesz ez akkor is, ha elszánja magát a helyi hatalom — vagy ami még jobb volna: a civil társadalom — a gyógyításra. alán kegyetlennek T túlságosan is fanyarnak tűnhet a fönti füstölgés L Csakhogy az „érted haragszom” viszi a tollat, a tájhoz való hűség, az ott élő em berek tisztelete lendíti a szánaé kot. Épp ezért kellene társadalmi szervezetet, egyesületet akár létrehozni a Tisza menti gondok enyhítésére, az ott elvégzendő környezetvédelmi, természetvédelmi, turisztikai, szolgáltatói kereskedlemi, vállalkozói felada tok összehangolására. Tisza Egyesület kellene, ahol a fürdő zők, túrázók, vizet élvezők érdé kei összehangolódnak a munka helyet teremtő, vendégeket vonzó elképzelésekkel. Azokkal az elképzelésekkel, amelyeket éppen fél évtizede a Tisza Túra szervezőgárdája is megfogalmazott már. Hogy ne vigye el a vendégeket örökre a víz a Tiszán. Nemzetközi grafikai biennálé Szabolcs is érdekelt ___________________________________. Maróti Zsuzsa Az első nemzetközi grafikai biennálénak október 5. és november 30. között Győr ad otthont. A rendezők — a Xantus János Múzeum, Győr város ön- kormányzata és a Győr-Moson- Sopron megyei közgyűlés — a kétévente ismétlődő művészeti fórummal kívánnak hozzájárulni a kortárs művészet hazai és külföldi termésének megismertetéséhez, közelebb akarják hozni egymáshoz az alkotókat és a befogadókat. — A biennálé gondolatát tavaly Joseph Kadar, az 1969 óta Párizsban élő magyar származású művész, az elektrografi- ka egyik meghonosítója vetette fel — idézi az egy évvel ezelőtt történteket N. Mészáros Júlia művészettörténész, a biennálé főszervezője. — A nemzetközi hírű alkotó alapítványt is tett az anyagi alapok előteremtésére, hogy a rangosnak ígérkező seregszemlével Győr bekapcsolódhasson az európai művészet vérkeringésébe. Joseph Kadar akkor fűzte szorosra kapcsolatait a Rába:parti várossal, amikor tavaly nyáron kiállításon tárta munkáit Győr művészetkedvelő közönsége elé. Adományával elindított egy folyamatot, amelyet számos intézmény, cég és vállalkozás karolt fel, s támogat anyagilag. — Hol tartanak az előkészületek? — Négyszáz művésznek küldtünk meghívót a bemutatóra, közülük 170-en jelentették be részvételüket. Öt földrész 27 országából csaknem 300 alkotás érkezett. Egyedi grafikák, sokszorosított grafikák, eletrografikák. Valamennyinek helye lesz a kiállításon, hiszen a műfaji meghatározást tágan értelmezzük, ugyanis választ szeretnénk adni a kiállítással arra a kérdésre is, milyen kísérletek foglalkoztatják a művészeket napjainkban. — A szponzorok értékes díjakat — pénzjutalmakat — ajánlottak fel a legsikeresebb munkák alkotói számára. Díjat alapított egyebek között a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus és természetesen Győr város önkormányzata. — Kik döntenek a díjak odaítéléséről? — Magyar, holland, dél-koreai, svájci, francia és csehszlovák szakemberekből 12 tagú zsűrit kértünk fel erre a feladatra. — Az elgondolások szerint művészettörténeti előadássorozatot tartunk, amely az európai kortárs képzőművészetről ad áttekintést, bemutatja továbbá a hazai képzőművészet törekvéseit, áramlatait az 1940-es évektől napjainkig, s kitekintést nyújt más földrészek kortárs képző- művészetére is. Lesznek a témához kapcsolódó filmvetítések, művész—közönség találkozók, és más társművészeti programokat is kínálunk a közönségnek. Képzőművészeink Zemplénben Nagyszabású tárlat Kazinczy városában (Nyíregyháza — KM — Kállai) A II. Zempléni Nyári Tárlat láto- gathatóságának immár a második hónapjába lépett, s mint megyénk képzőművészeinek is sikeres bemutatkozási terepe, szeptember 30-ig várja az igen gazdag kiállítási anyag megtekintésére vállalkozókat. A nagyszabású rendezvényt a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum gondozta, maga a tárlat is ott kapott helyet. Száztizenhat művész küldte el több mint négyszáz alkotását — a legkülönbözőbb technikákat és anyagokat felvonultató festményeket, grafikákat, fotográfiákat, szobrokat és kisplasztikákat —, s a kiállított művek között — Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs és Tokaj alkotóinak társaságában — örömünkre szolgál rábukkanni több, megyénkben élő művész munkáira is. Balogh Géza, Bíró Lajos, Horváth János, Huszár István, Pintér Nándor..., hogy csak néhányat soroljunk fel a tárlaton szereplők közül. És díjazottaink is vannak! Sirpa Ihanus Hegy I. és Hegy II. c. bronz- és faszobraival, Székhelyi Edit vegyes technikájú képeivel (Kautka; A kis mozsár; Virágos) vívott ki megkülönböztetett tetszést és sikert a zsűri és a tárlatnézők körében. A nyárutón — koraőszön Zemplénbe látogatók — ha tehetik —- ne felejtsék ki programjukból a Kazinczy Múzeum igazi esztétikai élményt kínáló kiállításának megtekintését! Kállai János Jelszó — magrobbanás után Csak az okádásig tömött autóbuszok csak a felpörgetett árú benzinbüdös csak az egymáshoz koszolódó kilós-ruhák csak az átpiált éjszakák kapaszkodása — ez maradt a nagy „egyesüljetek!" vezényszavából: a jóreggelt, jónapot vakkantó nyomorúsága — „világ proletárjai" lassan kimaradtok a mából! mert csak az összevert arcú feleség menekülésre feszült kölyöklábak erdeje kuncogó krajcárjaink halálke rengése csak n szürkeségbe dermedő tátit:. nsáp MÚZSÁK, ha találkoznak . A Tisza este
