Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
Nagy termés, kis öröm takarítása és értékesítése idén milyen gondokkal jár. — Van gondunk és Lesz is, de nem amiatt, mert tavaly a hodásziafckal közösen vetettünk és most külön-külön aratunk. A kán törjánosi határban 800 hektár a kalászos és ebből 720 hektár a rozs. Nagyon jó termésünk lesz, de hogy miiként és menynyiért tudjuk eladni, az ma még százszázalékosan nem tisztázott. Egyébként az 5 kombájnnal július 10-én indulunk. lobb és alesébb Nagy termés lesz és kis öröm. Ebben nem áll egyedül Kántorjánosi Van viszont valami, ami egyedien csak kántorjánosi. Pavelcsák István termelésirányító mondta: szalmából is annyi terem, mint soha máskor. — A gazdáknak annyit adunk ingyen, amennyire szükségük van. A maradék szalmából viszont talajerő lesz. Van egy fehérjetakarmány melléktermék, az úgynevezett PROTOTERM. Ezt mi a gyártó cégtől megkapjuk, ezt a szalmára, tarlóra kiszórjuk és a talajba tárcsázzuk. Jobb és olcsóbb is, mint a műtrágya. Így nem véletlen, hogy rozsból és búzából magas a termésátlagunk . . . Holnap, holnapután elindulnak a kombájnok. Megkezdődik a mezőgazdálkodás, az év első és legjelentősebb munkája a betakarítás. Eehet. hogy vígan aratunk, de nyugtával dicsérjük a napot. Oselényi György A hatóságok egy gmk telephelyén több száz hamisított LEVIS farmernadrágot találtak, s foglaltak le. Mint kiderült, a gazdasági munkaközösség azokat egy kiskunhalasi kereskedőtől vásárolta meg. A vétkesek bíróság elé kerülnek. (Az eset nem megyénkben történt.) Nem irigylem a rendőrséget, ugyanis a jövőben várhatóan az áruhamisításokkal igencsak sokat kell fog- laikoznia. Ezt valamiképpen a gazdasági verseny, a vállalkozók élet-halál harca is hozza magával. Ugyanis mennyivel könnyebb valamire egy hamisított címkét helyezni, mint egy eredeti árut, terméket kitalálni, gyártani, értékesíteni. Nem vigasztalásképpen mondom, de tény: nyilván az előállítók és a vevők becsapásnak e módja nem bennünk, magyarokban ötlött fel először, hiszen gondoljunk csak arra: külföldön hányszor, de hányszor akarták hamisítani a magyar Pick-szalámit, a borokat és más exporttermékeket. De az elkövetők elöbb- utóbb lebuknak. A különböző, számukra érdekes áruk másolása a fejlett országokban sem ritka. Valahol olvastam, hogy egy neves francia ruhagyár márkás és rendkívül keresett nyakkendőjét Japánban koppintották le. A botrány egy ártatlan, szigetországbeli vezetőről készült fénykép révén pattant ki, aki éppen egy ilyen utánzatnyakkendőt viselt. A tettest széles körű nyomozással megtalálták, s ami a legérdekesebb: törvényellenes cselekedetét rögtön beismerte, s a nagyösszegű kártérítést is azonnal kifizette. A jelek arra vallottak: az elkövető az esetleges lebukását bekalkulálta, de gondolom, az áru- és a márka- hamisítással a bírság összegét már jócskán „megtermelte". Azért reméljük, a dolgokhoz való ilyetén hozzáállás mások megkárosítása sem a nemzetközi, sem a hazai gazdasági életben nem válik általánossá. Seres Ernő Kántorjánosi (KM) — A téma: fut az elnök a pénzük után, — egy különös válás története, továbbá küszöbön van az aratás. Megvallom, kissé meglepődtem, amikor Bakos Károly, a kántorjánosi Béke Termelőszövetkezet elnöke, verejtékezve a nap hevétől, belépett az irodába. Megállt az íróasztala mögött, kiveti a nadrágzsebéből egy köleg ötezerforintost és vidáman közölte Pavelcsák István termelési irányítóval: — Na ez is megvan! Addig nem szálltam le a nyakáról. amíg nem fizetett. Elnézést — ez már nekem szólt — de viszem a kasz- szába. Nem rcndhané A félmillióról később a kővetkező magyarázatot kaptam. Az elnöki funkcióval ma együttjár, hogy pínzbe- szedő is legyen. A termelőszövetkezet tavasszal egy kft.-nek eladott egy tétel birkát. Az áru elment, de a vételár sokszori ígéret után sem érkezett meg. — És ez nem egyedi, nem rendhagyó eset. Mi igazán örülünk annak, ha el tudjuk adni az áruinkat —, de hogy hónapokig várjunk az inkasszóra, az ma már nem megy. Nekünk is vannak kiadásaink. mi is vásárolunk és fizetni kell. — Üres a kassza? — Nem. Miután különváltunk HodásztóL, tisztességgé! Tüzesgép Csahelyban Petőfi is láthatta Hamisítók A |i— fcijn halad az árpatáblában. megkaptuk a bennünket megiMettő részt A hodászi tenmeiőnövetkezei a tavalyi esztendővel jó évet zárt és a nyereségből, ami bennünket illetett, a gazdálkodás zavartalan folytatásához elegendő anyagiakkal rendelkezünk. li eséllTef Hadász és Kántorjánosi különválása hirtelen és nem a megszokott séma alapján történt Március 2-án. amikor már sok volt a munka, amikor nagyon nehéz eg)' pontos mezei leltár elkészítése és mindennemű értékelés elkészítése, akkor került sor az osztozkodásra. Miért? — Nem tudok erre pontosan válaszolni — mondta az elnök — egy azonban biztos. nem mi voltunk a kezdeményezőik. Hodászon köröztettek egy ívet, amit 88-an írtak alá. Ezek után a kánter- jánosiak is szavaztak és száz- százalékos voLt az igen. Személyes véleményem, hogy a különválás jó időben történt. Az elmúlt hat évben az 1985-ös 13 millió forintos mérleghiány után nemcsak talpra álltunk, de megerősödtünk. így Hodásznak is. Kán- torjánosinak is jó esélye van a további eredményeikre. Merész és optimista a kijelentés. Főleg az aratás küszöbén. amikor köztudott, hogy a kalászos gabona beNyírcsaholy (KM — N. L.) — Nagyecsedről származik, de Nyírcsaholyban van kiállítva hazánk legrégebbi tüzesgépe. Az évtizedek viszontagságait jól álló monstrum oldalára öntötték a gyártás dátumát: 1842. A vasból ön tött számok kitörölhetetlenül bizonyítják, hogy ez a masina kis híján másfél évszázada készült. Cservenyák Gábor portáján található, egy betonplaccra kiállítva. Védettséget élvez, mivel a Mezőgazdasági Múzeum nyilvántartásba vette. Megtudtuk, hogy a gépet pár évvel ezelőtt egy nagy- ecsedi portán, félig a földbe süllyedve találták meg. Áthozták az említett portára, rendbe tették, sőt ismét szolTÁRCA A SZERZŐ FELVETF.LE gálatba állították: tüzet rak tak benne a pálinkafőzdében. Fejlesztette a gőzt, hogy aztán a rézcsövek végén lecsorduljon a finom alma- és szilva pálinka. Most már végképp „nyugdíjas”, üzenetet közvetít a múltból a jövőnek. A kiérdemesült tüzesgép a szatmári uradalmakban kezdte szolgálatát, nyáridőben csépléskor a gépeket hajtotta meg. Elvileg Petőfi is láthatta, amikor Tunyog- matolcs, vagy Szatmárnémeti környékén utazgatott. E gép túlélte a szabadságharcot, átélt két világégést, de nincs rajta sérülés, se rozsdafolt. Példát vehetnek róla a mostani gépgyártók. MEGGYSZÜRET. Tanács jó termést adna* a fák. Árpadék vajai házikertjchen HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE V alahogy megmaradtak, ni süt ragadlak, dacolva mindenekkel. Zajtától—Szálkáig, Kéjétől— Bátorig, Béliektől HerminaJtangaig úgy hálózzák be megyénket, mírX rozsdás erek. Néha feltöltöttek vékonyodó kőágyazatát, eltüntették az. elkorhadt talpfákat, de alapok Inján csak vonítva túri el magán a legkeskenyebb, legsúlytalanabb vonatokat is. Mellette már ritkábban szólónk, a harangok, mint felette. Mégis itt emu belenyomódva életünkbe! Átkos örökségünk terhei nem egyformán nehezednek ránk. Aki naponta várja, elszenvedi, nem tud igaz szívvel haragudni rá! A vasútra. Talán azokra sem, akik elindították, akűc hagyják nap mint nap újraindítani. A düh, a kiszolgáltatottság eltompult keserűséggé szelídült. Megszokták már az elhagyottan elhanyagolt állomásokat. (Vagy ahol már az sincs — annak hiányát.) Megszokták c '«teilen várótermeket, a hengerelt randa falakat, a tehetetlen várakozások bevésett üzeneteit; a végletekig leegyszerűsített vélményeket a szerelemtől, az életről. Az utolsó selejtezésből is kihullott csövázas székek, az agyon faragdált asztalok a pókon, és legyeken kívül nem marasztalnak senkit. Olykor félórákra megszórd itt jókedv, m borgözös hangoskodás, de a szerelvény érkezésekor ez is kicsapódik a távozókkal. Jegyet csak néhol és ritkán lehet már váltani. A tanító, a pap, az orvos után a legtöbb helyről elköltözött a pályamester, a vasutas is. Eltűntek az utolsó gózmozdonnyal... Mar dieselvonatok araszolnak a régi vonalakon, de az öreg pályatest nem bírja a felgyorsult világ ütemét. Megújult címlapé újságokat kerget a szél; tárgyalásokról, egyeztetésekről, nagy-nagy tervekről, sztárokról és utazásokról olvashatnánk belőle, ha olvasnának az mázok. Ok utaznak. Naponta bejárnak, naponta hazatérnek. Az elfutó lmját kívülről ismerik, ritkán csodálkoznak a föld változásain. Az ablakon át sem sokkal szebb a kilátás, a kitekintők kilátásai. Ak iának szépen gondozott kertek, hivalkodó házak, gazdag porták is. Ezeken sem időzik hosszasan a szem, nem közösködik mások jogos vagy jogtalan boldogulásában. A telkekbe is be- ivódott a szürkeség, az elviselt szegénység. A vonatban, ha szó kerül, nem váltják meg a világot. A kertről, a kocsmáról, asszonyról, főnökről, diszkóról és disznóról szól az ének. A szürke linóleumba taposott cigarettavégek szaporodása jelzi csak az idő múlását. Ki fejti meg az egyre sűrűsödő, apró fekete lyukak rejtélyét? Ki oldja fel ezt a beletörődött ellehetetlenülést? Meddig utazunk még ezeken az elátkozott hajnali, déli, esti vonatokon? Vajon mikor ültek utoljára rajtuk azok, akik tehetnének ellene valamit? Hivatali autókból a napirendi ponttól — napirendi pontokig élők szerint nem is olyan elviselhetetlen ez az egész?! A z öreg kalauz a végállomáshoz közeledve mellém ül.' Hajdani nagy utazásokról, a vásározók sokadalmáról, a hajnali friss tej illatáról mesél. Közben sörösüvegek gurulnak fel-alá lábunk mellett. A távolból felvillannak Nyíregyháza fényei. Lassan megérkezünk. Márá ... Kommentár Távol a katedrától Kállai János M egmozdult a munkaerőpiac a pedagógus- társadalomban is, s az elmozdulásokat a legkülönbözőbb tényezők motiválják. A gyorsan apadó gyermeklétszám az óvodákban és általános iskolákban, a visszakörzetesítések miatti osztály számcsökkenés, a gazdálkodási gondok következtében végrehajtott feladatmegszüntetések (tanulószobai és napközis csoportok felszámolása, a szakkörök, felzárkóztató és tehetséggondozó csoportok szüneteltetése stb.), a különböző összevonások, sőt: a vezetőváltozások utáni új helyzetek is mind a mun- kanélkülivéválás potenciális forrásai. Megyénk, mint sok más dologban, ezt illetően sincs rózsás helyzetben! Egy frissen készült — országos — statisztika szerint a munkahely nélkül maradt pedagógusok száma 1990 decemberétől ez év áprilisáig megduplázódott. Jelenleg az országban ezerkétszázhetven- nyolcan nincsenek gyermekközeiben. Szabolcsot áprilisban már csak Borsod előzte meg: ott kétszáznegy- venheten, nálunk száztizen- nyolcan várnak munkára, többségük diplomás tanító, tanár, óvónő. Ha most már csak a megyei adatokra szorítkozunk, a sejtéseket számokkal tehetjük konkréttá. A legkritikusabb a helyzet az óvónők körében: harminchét munkanélkülit jelzett az áprilisi kimutatás, s ne feledjük, azóta már újabb évfolyamok hagyták el a képző intézményeket! A tizennégy állástalan gyermekfelügyelőn kívül hét szakoktatót, hét nevelőtanárt, hat általános iskolai tanárt jelez a statisztika. A huszonhárom képesítés- és munkanélküli feltehetően azok közül kerül ki, akiknek nem hosz- szabbították meg a szerződését. A kép április óta biztosan tovább módosult, s ezért csak jelzésként érdemes említeni, hogy megyénkben — akkor — egy középiskolai és egy zeneiskolai tanárnak nem volt állása, vagyis az ő helyzetük jobbnak tűnik. A statisztikai tények azonban ezzel együtt is óvatosságra és alternatívákban gondolkodásra kell hogy késztessenek mindenkit, aki a pályán mozog. Átképzésekkel, feladatváltoztatásokkal, a tényleges szükséglethez jobban igazodó tervezéssel kell a lehetőség szerint mérsékelni a pedagógusok újabb stresszténye- zőjét: a kísértő munkanélküliséget. HATTER Kelet-Magyarország 3 Közösen vetettek—külön aratnak 1991 ul* 8
