Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
1991. július 6. A %det-‘Magyarország hétvégi meCCékCete 9 ARCOK A Hamlet kolozsvári története Kántor Lajos a színházról, a magyar—román együttműködésről Heltai Nándor Örültem, hogy egy illetékestől, Kántor Lajostól, a Korunk főszerkesztőjétől kérdezhettem magyarországi látogatásakor: valóban olyan jó a román színházművészet? A Hamlet kolozsvári történetéről írt könyvéből és más publikációiból tudom, hogy naprakészen ismeri a román színházi életet. — Mindenütt figyelmet keltő művészeknek számítottak a világba kirajzó jeles román rendezők. Néhányan most hazajöttek, s a távollétük alatt feladatokhoz jutott fiatalok közül is több erős tehetséget tarthatunk számon. >■ Fanyalgók szerint néhány ezért-azért támogatott bukaresti színház előadásain alapszik a román színház tekintélye. — Vidékről, a moldvai Piatra- Neamtból eredeztethető a néhány évtizedes színházmegújulás. Hivatkozhatnék Harag György nagybányai, marosvásárhelyi és kolozsvári rendezéseire, a nagyváradi színház román tagozatára, több, a Kárpátokon túli társulatra. Természetesen ezekben is láttam jellegtelen középszerűségeket, de mindegyikben dolgoznak markáns rendezők, kiváló művészek. ► Mintha szomszédaink fogékonyabbak lennének az új, a forradalmi művészeti irányzatokra. A szobrász Brancusinak a tad el egyszer valakinek a tízóraiját az iskolában. Akkor nekem sem mondta el a tanító néni, hanem feljelentett, hogy éheztetlek. Feljelentett a gyámhatóságnál. A jegyzőkönyvben az is benne volt, hogy az iskolai kukában kotorásztál. Megkérdeztelek, miért kotorásztál a kukában, és azt mondtad. hát tudod, anyu, újsággyűjtés volt, és akkor hoztam haza azokat a jó újságokat. Igen, arra emlékeztem. Most is megvan az a Galaktika, amiben olyan érdekes dolgokat olvastunk. Csodálatos és megmagyarázhatatlan esetekről, amikor békaeső esett, vagy véreső. Én legalább tíz éve már csak fájdalmat lélegzem be, fájdalmat eszem és iszom miattad, kisfiam. Fürödtél a fekete tóban, és nem tudtad soha, mennyi fájdalmat okoztál nekem. És nem is tudod meg soha, mert idegen országban élsz, nem itt, közöttünk. Halottba életet lehelni nem több, mint amit én tettem veled azóta, hogy elhitessem valahogy veled is, meg mindenkivel, hogy majdnem olyan vagy, mint a töbdramaíró ionescónak helye van a mai Romániában? — Melyik Romániában? Amennyire a mostani zűrzavarban megállapítható: Iliescu, Pétre Roman Romániájában aligha rokonszenveznek a modern irányzatokkal. Andrej Plesu művelődési miniszter azonban — például — minden tekintetben európai gondolkodású tudós. >- Európaiként foglalkozik a magyar—román kapcsolatokkal is? — Gesztus értékű volt még Glatz Ferenc miniszternek kifejtett javaslatai Meg kellene rendezni a romániai magyar képzőművészek kiállítását. Megtörtént A Josef von Ferenczy úr által kezdeményezett budapesti magyar—román értelmiségi találkozó előtt a bukaresti televízióban szervezett kerekasztal- beszélgetésen is a közeledést szorgalmazta. > Bevallom: a szívemből szólt, amikor romániai tudósok, művészek bekapcsolását javasolta Ön a Katona József Emlékbizottság alakuló ülésén. Hídépítő munkásságának megbecsüléseként kérték föl a bizottsági tagság vállalására? — Szeretném, ha az évforduló több lenne az elnyomott vidék ünnepénél. Jó alkalom Katona József jó hírének visszaállítására, mert számos méltánytalanságot kellett elszenvednie életében, halálában. Úgy kellene foglalkozni vele, mint például a biek. Hogy olyan nem vagy, azt mindenki látta. De majdnem! Végtelen sok szenvedés és megaláztatás után most elvégezted a nyolc általánost a kisegítő iskolában. Évek mentek el úgy, hogy több utat tettél meg rendőrautókban, mint gyalog. Többet ültünk a rendőrség folyosóján és a kihallgatásokon, mint máshol. Ők is azt mondták, hogy törjem el a kezed-lábad, vagy ha mást nem, legalább kösselek ki! Egy tó megtelne annyi köny- nyei, amennyit én érted elsírtam, kisfiam. Egy fekete tó. Tudom, hogy ott fekszel és alszol. Ugyanolyan a kezed, a körmeid, mint az enyémek. Szép, hosszú ujjú kezeid a paplanon. Alszol, és talán álmodsz is, kisfiam. Eszedbe jut-e még az a régi nyár, kiskorodban, amikor még itthon voltál velem, és boldog voltál? Nézem a képedet a személyazonossági igazolványodban. Egy kamasz feszült és végtelenül zárkózott arca. Nem is tudom, hogyan tudod kétoldalt úgy beszívni az arcodat? A tekinteted makacs és kemény, mint a magas, domború homlokod is. nagyszerű Kodály-intézet névadójának hagyatékával. Nyithat Európára, ugyanakkor tudatosíthat valamilyen összetartozást. >- Mit tehet, mit tesz azért, hogy a határainkon túl többen és pontosabban ismerjék Katona életművét? — Igyekszem bekapcsolni az évfordulóval kapcsolatos rendezvényekbe, kezdeményezésekbe az otthoniakat. Javaslataim irodalmi, színházi, pedagógiai, esetleg képzőművészeti vonatkozásúak lehetnek. Megpróbálok közvetíteni az emlékbizottság és á román színház, színháztudomány között. Meghívásokat is javaslok. >- Például? — Valentin Silvestrura gondolok elsősorban. Az ilyen emberek részvételével lehetne meghaladni e bizottság eredeti elképzelését. Minél kevesebb legyen a dísz, minél több a gondolat. Általában az a véleményem, hogy nem szabad sem elmélyíteni, sem megkerülni a konfliktusokat: szembesíteni kell a véleményeket. >- A romániai helyzetre utal elsősorban? — Az itteniekre. Otthon is megvannak a gondjaink, de kisebbségi sorsban egészen másként jelentkeznek. Ott a külső nyomás elleni harc jobban ösz- szehozza a különböző pártállású embereket. Csupa zárkózottság, csupa védekezés. Amióta ott vagy, már azt sem engeded, hogy megfogjam a kezedet. Tizenhat évig fogtuk egymás kezét minden bajon, minden veszélyen át, és most elengedted a kezemet. Már bennem sem bízol. Fekete tóban fürdesz, és tudom, hogy eijösz egyszer. Számadásod egyedül már csak velem van, aki a világra hoztalak. Akinek így minden rosszat egyedül köszönhetsz. Az életedet. Amelyikben csak addig sütött a nap, amíg itthon lehettél, kiskorodban. Es attól fogva csak fekete tó. Fekete tó... em tudom, kisfiam, N I tiszta lesz-e a szemed újra, mint régen, kiskorodban, vagy olyan borult, mint azóta, legalább tíz éve. De ha te fürdesz a fekete tóban, hogy meglátogass, akkor én várlak téged. Ha itt vagy is, megfogom a kezed, de ha idegen országban vagy, akkor is megfogom. Nekem nem lehet olyan idegen egy ország, hogy ne menjek utánad, és ne fogjam meg a kezed. Várok... Józsa Ágnes Soha méltóbbat nem köszöntött ebben az épületben kiállítás. A falak több emelet magasságban kétmillió könyvet és háromszázötvenezer kéziratot őriznek. A nemzet könyvtárának alapját 1802-ben az a tizenötezer kötet könyv és kétezer kézirat alapozta meg, amelyet gróf Széchenyi Ferenc adományozott az országnak. Most a Budavári Palota F épületében az impozáns lépcsők fölé hajló pálmák azokig a termekig kísérnek, amelyekben az adományozó fia, István életének, munkásságának dokumentumai láthatók. A bemutatót születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezték, Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar címmel. Ő az, akinek tevékenysége nemcsak történelmet alakított; emelt hidakat, szervezett közlekedést és gazdaságot. 1825— 27-ben „tudós társaság” létrehozásához egy évi jövedelmét adta. Vállalkozása volt a Duna Gőzhajózási Társaság (1831), a Pesti József Hengermalom (1837), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1841). Ő irányította az Ai-Duna szabályozását a Vaskapunál, és 1836-tól a Lánchíd építését. Korabeli Széchenyi-portré végett az Olvasót mindenek előtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést ‘Hitel, azon értlemben veszem, melyet köz életben a’ Cre- ditum jelent, a’ mi nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrul nyert bízo- dalom és bátorság. Minnél nagyobb bizodalmát ‘s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei között gost, Aradot, a Bach-korszakot, de talán Trianont is? 1848 szeptemberében, a diadaimak idején, mielőtt még elkezdődtek volna a fegyveres harcok, roppant össze lelkileg. Önvád gyötri: a többiek az ő kezdeményezéseit követték, ő az, aki katasztrófába sodorta az országot... Tizenkét év a döblingi elmegyógyintézetben... Tisztult aggyal nem bírja azt az idegi meg- próbáltatást, amelyet a rendszeres rendőri zaklatás jelent. Önkezével vet véget életének. Itt a pisztoly a tárló rideg üvegablaka mögött. Vádol s önvizsgálatra kényszerít: ,,a mi belőle foly, a’ becsületről, az adott szó szentségéről, a’ cselekedetek egyenességérül...” Hány év telt el azóta! Bezárt az Óbudai Hajógyár, de a Lánchíd ma is a város éke. A hosz- szában hajózható, keresztben átsétálható Duna a jelenvalósáLánchíd-ábrázolás az 1800-as évekből ,,A magyar nem bírja magát oly jól, mint körülményei engedik" — írja 1830-ban. Az okok feltárását nem hagyja másokra, nem halogatja „Fogadjátok Hazám érdemes Lányai Tiszteletem ‘s Szeretetem jeléül ezen kis munkám ajánlását... A’ H i t e I- rül szólok, ‘s a’ mi belőle foly, a’ becsületrül, az adott szó szentségérül, a’ cselekedetek egyenességérül....Tudnivaló. Homály és tévedés elhárítása levő vagyonunkrul, annál több Hitele — Credituma van; ‘s mennyivel nagyobb bizodalom- mal ‘s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesebbnek mondatik az Ország Hitel-állapotja.” Tevékeny életének, elméleti munkásságának gazdagságát nagyon sok írásos emlék őrzi. De olvashatjuk itt a miniszterségről lemondó levelét is. Jajon- ganak a betűk. Sejthette ViláDERENGŐ gát erősíti. Működik a tudományos akadémia. A legnagyobb magyar nevét utcák őrzik. De velünk vannak-e gondolatai? Tesszük-e, amit erőnk enged? (A kiállítás megtekinthető: október 31-ig hétfőn 13—18 óráig, vasárnap zárva, Budapest, Budavári Palota, F. épület, az országos Széchenyi Könyvtár falai között). Nagy István Attila Mert az idő Mert az idő így mulaszt: nincs már szédület csak arcod félhomálya félárbocon a remény szárazföldnek nincs határa ködbevesző vitorlák a múltat nem suhogják valaha-volt lett a tengerész tenyere alól bámul az óceánba
