Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
Elkelt a konzervgyár Buglyó Tibor, a Nyírség Konzervipari Vállalat igazgatója. Aktuális kérdések Máthé Csaba A New York-i székhelyű Salamon and Co. Inc. nevű céggel alapít részvénytársaságot a Nyírség Konzervipari Vállalat. Az októberi induláshoz az Állami Vagyonügynökség áldása is szükséges. Az átalakulási és a privatizációs tervről a vállalat vezérigazgatójával, Buglyó Tiborral beszélgettünk. >- A hírek szerint több mint tíz jelentkező kivánt vegyesvállalatot alapítani a vállalatukkal. Végül az amerikai tőkebefektetőre esett a választás. Miért mellette döntöttek, és mi volt az indok? — Tizenöt kisebb-nagyobb külföldi cég ajánlkozott, de még napjainkban is jönnek a telefaxok hasonló igénnyel. A New York-i céggel egy vevőnkön keresztül léptünk kapcsolatba. Először a vállalat bizonyos tevékenységi körét kívánták megvásárolni, később kisebb összeggel akartak beszállni az üzletbe, és nem terveztek többségi részesedést majd végül a következő ajánlatot tették: 10 millió dollár készpénzt fizetnek a szerződés aláírása kor, és emellett 60 millió forint értékű apportot hoznak be. Ezt elfogadtuk. A szovjet export kiváltása és konvertálása pótkUa gos forrásbevonás nélkül nem valósítható meg. Saját forgóala phiányunk sem teszi lehetővé azt, hogy kockáztassunk, kivárjuk az eladott termék ellenérté két, vagy finanszírozzunk egy számunkra növekvő ártrendet Ezzel az öszszeggei a magas kamatozású hiteleinket kiválthatjuk, és fejleszthetünk is. >■ A szovjet piacra , pedig elsőbbséget élveznek, hiszen . rajta vannak az. indikativ listán, amely kormánygaranciát élvez. Ennek ellenére -nem szállíthatnak keletre?- Nyolcmillió dolláros szerződést írtunk alá a szovjet partner rel bébipüré szállítására. Az első félévben akkreditív nyitás hiányában egyetlen egy üveget sem tudtunk kiküldeni. Közben a raktárkészletünk pedig jelentősen nő. >- Bár még az Állami Vagyonügynökség jóváhagyása szükséges a leendő részvénytársaság alakításához, az amerikai befektető társaság ajánlata a. legjobbkor jött, hiszen az Önök vállalata hónapok óta likviditási gondokkal küzd. — Ez valóban igy van, de hozzáteszem, ha a nemzetközi pénzpiaci kamatlábakat venném figyelembe, valamint a cukor világpiaci árát, akkor most nem kellene pénzügyi gondokkal küszködnünk hanem egy év alatt akár néhány száz milliós Nyereséget is elérhetnénk. Ezt a külföldi partnereinknek számokkal igazoltuk. ► Az előzetes információk alapján kevés szó esett az állami vagyonrész megvásárlásáról, hiszen a 10 millió dolláros készpénzt és a 60 millió forintos apportot tőkeemeléssé! kívánja az amerikai partner behozni. Az ÁVU-t pedig az érdekli a legjobban, mi lesz az állami vagyonrésszel. Ebben jutottak-e egyezségre a külföldi befektetővel? \tr, —• Az új részvénytársaság 633 milliárdos alaptőkével jön létre, amelyből 51 százalék a New York-i cégé, a többi az ÁDa- m Vagyonügynökségé és azé a négy önkormányzaté (Nyíregyháza, Újfehértó, Vaja, Tyúkod) ahol az rt -nek telepei lesznek. A 710 millió forintos állami vagyonrészt bizonyos kamatokkal együtt 1992-től négy év alatt .felvásárolja a Salamon and Co Inc cég. Ennek az összegnek a 20 százaléka megmarad, ebből a kedvezményes dolgozói részvényvásárlást támogatjuk. Az rt.- ben pedig a négy önkormányzat 90 millió forinttal részesedik. >- Mekkora profitot remél a nyugati cég? Gondolom, ezt az előzetes tárgyalásokon meghatározta. — A behozott tőke arányában a teljes felfutás után 20 százalékot. Jelenleg a tőkére vetítve 4-5 százalék a nyereségünk, évi, de évi 500 millió forint bankkamat mellett. >- Megkezdődnek a találgatások, vajon milyen kitételeket fogalmazott meg az amerikai cég a vállalattal kapcsolatban. Valóban vannak ilyenek? — Nincsenek. A vállalat egésze fennmarad, nem szűkíti a tevékenységi kört és a meglévő termelési háttért. Ugyanakkor szelektálunk is. Célunk a tömegesítés bevezetése és a hatékonyság javítása, valamint a kézzel készített igényes termékek meghagyása. A távlati tervek között a halfeldolgozás is szerepel. Nem aKároktűiö-zni; de ha a vállalatunk padlóra kerülne, mintegy dominóként magával rántaná a kis- és nagytérmelő- ket, a papíripart és az üveggyártó üzemet. Ezt mindenképpen el akarjuk kerülni. Az évi 1,4 milliárdos felvásárlásértékünk a megyében rengeteg családnak biztosít megélhetést. ► Tervezik-e a megyeszékhelyen kívül lévő üzemek kftsitését vagy más formában történő átalakítását? — Nem. A részvénytársaság exportra orientált, ahol a kereskedelem és a pénzügy koncentráltan a központban lesz. Az rt.-t öttagú igazgatótanács irányítja, amelyben 3 tagot az amerikai cég jelöl ki. Úgy érezzük, termékeink eladhatóak, jó szerződéseket kötöttünk, és ez a pótlólagos tőke pedig meghozza a várt profitot. ► Várható-e nagyszabású reklámhadjárat a Nyírség Élelmiszeripari és Kereskedelmi Nemzetközi Rt. néven induló cégnél? — A Nagymama lekvárja például jelentős részt hasított ki a belföldi piacból, de ahhoz, hogy az eladás ne csökkenjen, új reklám és új csomagolás szükséges. Ugyanez vonatkozik a gyümölcspudingra és a Drink 21-re, valamint a Delikát savanyúságokra. A terveink szerint egy jól hangzó amerikai márkanevet vásárolnánk meg, amit Európában is tudnánk terjeszteni, eladni. Higgye el, sokszor a termékek minősége egyforma, ebben a versenyben a magyar készítmények is megállják a helyüket, mégis a jól csengő márkanevű terméket választják. Európában ilyen márkanevet nem adnának el, viszont az amerikaiak, mivel nem veszélyeztetnénk tengerentúli eladásaikat, hajlanának rá. így megmaradna valamennyi termelővel a kapcsolatunk, mindenféle gyümölcsöt, elsősorban almát és meggyet, vásárolunk fel. Az almafeldolgozást kompletté kívánjuk tenni. Ezen kívül ügynöki hálózatot hozunk létre, és diszkont lerakatokat építünk ki. >- Egy átszervezés óhatatlanul létszámmozgással is együtt jár. Mennyiben változik a dolgozói létszám a részvénytársaságban? — A törzsállomány megmarad, a szezonidőszakra, júniustól októberig az eddiginél több munkaerőre lesz szükségünk. > Az ÁVÜ egy hónap alatt bírálja el kérelmüket. Gondolt-e a legrosszabb esetre, ha visszautasítják az rt. alapítását? — Ez személyes presztízs- veszteséggel jár, a vállalat ezen nem veszít semmit, hiszen a vagyonértékelést a privatizáicó- hoz amúgy is el kellett készíteni. Erre a visszautasításra, remélem, nem kerül sor. >- Köszönöm válaszait. A íÁRTALOMBÓL. • Ahol még virágzik a remény • A természet szerelmese • A Hamlet kolozsvári története • Ha eiül a harangszó • A kálvinista Róma: Debrecen r éhány éve telepedett át ‘komániabol fia- _J\j zankba 'Petzes József festő. A táj képek je- les művelője legszívesebben akparellekei fest. ‘Tájképei közül több a gyermekkor emlékeit, a Szilágyságot idézi, a ftavasolf tisztán maradt világát, a szatmári táj hangulatát, Székelyföld varázsát. A fehér havasi tájban derengő dombok* beszédes, csupasz fák* bizonytalanná váló sziluettjei, a ködből kirajzolódó házaljés a megbúvó szénaboglyák nagyfokú érzékenységről tanúskodnak: Templomkert A vélemény magányosságáról Páll Géza okáig tartottak ben- nünket szellemi gyám- fMlSfe ság alatt, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberekben erősen munkálnak a régi reflexek. A ki nem mondott szóból, véleményből nem lehet baj. Erről és még számos a nyelvet, a gondolatot kordában tartó belső öncenzúráról beszélgettem a minap nem is annyira közéleti, mint inkább a közélettel kissé távolabb lévő emberekkel. A magánvélemény jogáról, lehetőségeiről, valóságtartalmáról és mindezek kockázatáról hangzottak el pro és kontra érvek. Beszélgetőtársaim nem tudtak zöldágra vergődni, közös véleményre jutni, s már ez is jelezte számomra, hogy kezdik ízlelgetni a személyes tapasztalatokon, benyomásokon, ítéletalkotáson alapuló önálló véleményalkotás izgalmát. Nem nagyon engedtek a saját álláspontjukból... Leginkább akörül csaptak ösz- sze az érvek és ellenérvek; bizonyos közéleti, állami, közjogi funkciókban ma is elvárják, hogy a nyilvános fórumon megnyilatkozó hivatalos és magánvéleménye szinkronban legyen. Különben árthat az általa képviselt közösség céljaiknak, mondják. Példaként került szóba az egyik honatya az ország-világ nyilvánossága előtt elhangzott véleménye, amely közelmúlt történelmünk egyik kényes motívumát egyéni megvilágításba helyezte. Emlékezhetünk az általa kiváltott viharra, amely még nemzetközi, diplomáciai bonyodalmakat is okozott. A kijelentés méregfogát azzal húzták ki az ország illetékesei, hogy kijelentették, kérem szépen, amit a honatya mondott, az magánvéleménynek minősül. Azóta sem tudok jómagámmal sem egyezségre jutni, vajon a Parlamentben és másutt, az ország, a társadalom legfontosabb érdekeit bogozó kérdésekben mennyiben lehet létalapja a magánvéleménynek. Vagy a meg- nyilatkozónak etikai kötelessége igazodni pártja, közössége, intézménye hivatalos álláspontjához és egy jottányit sem térhet el attól, jóllehet nem ért egyet annak minden részletével. E meditációval valószínűleg nem állok egyedül. Mégis, ha valaki kiváncsi lenne a véleményemre, azt válaszolnám, senki sem köteles minden esetben csak egyszólamú sípot fújni, mert ezt várják tőle, ez áll a kottán. Az önálló véleményalkotás jogára adnám le voksom. Még akkor is, ha — éppen a baráti vita is érzékeltette — manapság egyes ügyekben túlontúl sok magánvélemény van közforgalomban. Egyesek a megalapozatlan és rögtönzésszerü magánvéleményüket viszik a „piacra”, s abból igyekeznek hivatalos véleményt fabrikálni vagy fabrikáltat ni... De ettől nem szabad lenne megijednünk. Az egymással ellentétes, vitatkozó kérdésből kristályosodhatnak ki sokak számára is hiteles és elfogadható, majdan sajátnak is tekinthető vélemények. Az egyik neves írónk álláspontját osztom ezügyben; az igazi demokrácia akkor következik el nálunk, ha bárki minden belső gátlás és félelem nélkül bármilyen kérdésben kifejtheti a véleményét. Közeledve a politika égtájaihoz, úgy gondolom, csak ez építhet ösvényeket, hogy ösz- szetalálkozzon és felerősödjön az alkotó észrevétel, gondolat, szülessen az kormánypárti vagy ellenzéki fejekben. S ne világnézeti, pártbeli, hitbeli és egyéb szempontok minősítsék az elhangzottakat, legyen szó privatizációról, kárpótlásról, világkiállításról, önkormányzati hatáskörről és másról, netán egy- egy vezetői poszt betöltéséről. Sarjadozó demokráciánk lassan ölő betegsége volna, ha elkezdődne a magánvélemény száműzése. Korunk modern ink- viziója éledne újra, ha egy újfajta öncenzúra magját ültetnénk el magunkba, ami kétségtelenül kényelmesebb, biztonságosabb sok megrázkódtatással, egyéni egzisztenciális gonddal tűzdelt világunkban, mint az olykor kockázattal járó vélemény közreadása. ■ y alószínű ezzel is úgy 1/ lehetünk talán, mint “ sokminden más, újratanult erkölcsi értékünkkel, amelyet helyettünk mások, fentről, hivatalosan nem alakíthatnak ki, mi magunk teremthetjük meg olykor küszködve, tévedésekkel, konfliktusokkal, sebeket ejtve és kapva. De a saját erőnkből kell felismernünk, mi a nemes, az igazi és a talmi, az olcsó, a semmi... Meglehet, hogy a véleményünkkel egy ideig egyedül maradunk. De a vélemény csak addig magányos, amíg magunkban hordozzuk, nem merjük, nem vállaljuk a megméretését. Adassák meg hát a megalapozott, valós magánvélemény kifejtésének joga, amely nem öncél, s nemcsak az egyén jobb kiteljesedését segíti, hanem a köznek is használhat.
