Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
1991. július 6., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Az önállóság ára Csipkerózsika Nyíregyháza (KM — D. M.) Mindenki ismeri a Csipkeró- 23ikáról szóló mesét. Nos, a mai korok Csipkerózsikái azok a társközségek, amelyeket az egykori településfejlesztők „mérgezett orsói szúrtak meg”. Közel húsz éve született felsőbb döntés értelmében vonták össze Timárt is Szabolccsal, megfosztva ezzel az önállóságtól a nagy történelmi múlttal rendelkező települést. Azóta Szabolcson megállt az élet. A Földvár állapota méltatlanul elhanyagolt, a régi temető síremlékei feldúlva, ledöntve. A családi kripták kifosztva, benőve mindenütt gazzal. A megye is megfeledkezett névadójáról. Csökkenő népesség A.műemlékvédelmi felügyelőség és a múzeum szakemberei a huszonnegyedik órában érkeztek, hogy megóvják a pusztulástól a Mudrá- nyi-ikúriát és a templomot. Tímár eleve előnyösebb helyzetbe került. Társiközségében az elmúlt években nem készült új középület, inkább lerombolták a meglévőiket is, például a jó állapotban lévő iskolát. Legfeljebb kevés út, járda és belvízelvezetés valósult meg lakossági összefogással. A korábbi ígéretekről mindenki elfeledkezett. A „házasság” nem kedvezett a falunak. A vélt vagy A múlt emlékeit őrzi a Mudrányi-kúria. a szerző felvétele valós sérelmek miatt gyakran keletkezett vita. Az emberek nem szívesen mentek problémáikkal Tímárra,, inkább magukban hordozták sérelmeiket. Az elnéptelenedés nagy léptekben nőtt, a korábbi 750 helyett ma 500 a lélekszám. Félő. ha a népesség tovább csökken, az a község elsorvadásához vezet. Összefogással, együtt Az önkormányzati választást megelőzően fellángoltak az indulatok, végül a válás mellett döntöttek az állampolgárok. Polgármesternek — a korábban is tanácstag — Lakatos Dénes független jelöltet választották. — Nincs elég munkalehetőség. Mindössze a szítén Tímárhoz csatolt termelőszövetkezetben lehet itthon a kenyeret megkeresni — mondja a polgármester. — Kevés fiatal marad itthon. Csökkent a lakóházvásárlási és építési kedv. Ezt a folyamatot kell megállítani. . Ennek egyedüli útja az összefogásban rejlik. Az emberek teherbíró képességét figyelembe véve rangsoroltuk a feladatokat. Igyekszünk észszerű, beosztó pénzügyi gazdálkodást folytatni. Van értelme a munkának, az önállóságnak — mutatja ezt az eltelt pár hónap. Valami elindult. Tervek születtek: utak, járdák készüléséről, ravatalozó építéséről. Mivel az iparosodás is elkerülte a települést, a meglévő tiszta természeti környezet, a történelmi múlt kihasználása ad új lehetőséget az idegenforgalom fellendítésére, üdülőtelkek kialakítására. A szellemi tőke összefogására pedig megszervezték a Szabolcsból elszármazottak találkozóját, baráti körét. Hivatal a lakásban Mindaz, aki manapság közéleti tevékenységet vállal nagy fába vágja a fejszéjét. Lakatos Dénes is tudja, faluja önállóságát nem adják olcsón. A választás után még hivatali helyiség sem állt rendelkezésére. Sokan a lakásár, keresték meg. De számít a község lakosságára, a négyfős képviselő-testületre, a fél főmunkaidőben dolgozó adminisztrátorra és a timárl körjegyzőségre. Piacképes bútorlap, szivar, szőttes Eredményes fél évet zártak A Mátészalkai Sütőipari Vállat fehérgyarmati üzeméből 70 lerakóhelyre szállítják a péksüteményt, az 1 és másfél kg-os házi-, illetve a 2 kg-os félfehér kenyeret. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Nyíregyháza (KM — N. L.) Megyénk néhány vállalata, szövetkezete ebben a nehéz gazdasági helyzetben is eredményesen zárta a félévet. Sikerült új piacot szerezniük, új termékekkel is kirukkoltak. A vásárosnaményi Inter- span Kft. tavaly 140 ezer köbméter terméket állított elő. Erre az évre 175 ezer köbméter előállítását tervezték, e felemelt mennyiség több mint felét produkálták az elmúlt hat hónapban. Tisztes nyereséget is elkönyvelhettek az év közepén. Az eredmény a kapacitás bővítésének és az exporttevékenység növelésének köszönhető. Üj színekkel bővítették a választékot, az elmúlt hónapokban új termékként elkezdték gyártani a padlóburkolatokat. Budapesten két vegyes vállalkozást hoztak létre, amely értékesítéssel is foglalkozik. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat százmillió TÁRCA ■ A néhány hónapos szemészetre szóló beutalómmal nagy nehezen felkerekedtem, hogy megvizsgáltatom magamat. Már előre rosszul voltam, ahogy elképzeltem az SZTK-s napomat: sok-sok beteg ember, több órás várakozás, idegesség stb. Mindezt először megúsztam azzal, hogy mire kiértem a rendelőintézetbe, a portán már elfogyott a 120. sorszám is. Nagyon nem bánkódtam, majd legközelebb korábban jövök — gondoltam. Sőt már előtte való nap kérek egyet a következő napra. Ebben azonban a portás néni nem ment bele. Lassan teltek a napok, a szemem azonban ezt a poros, szeles időt egyre rosszabbul viselte. Így lelkileg újra hozzákészültem az orvosi vizsgálathoz. Reggel gyorsan kiszaladtam, kértem egy sorszámot, de a betegek'láttán hamar ott is hagytam a váróforintos eredményt könyvelhet el a félév fordultával. A vállalat vezetői ezt szerény eredménynek tekintik. Többet reméltek. Kora tavasszal dotálták a termelőket, az importdohányért is pénzt kellett kiadniuk. Ismeretes, hogy a tavalyi aszály miatt kevesebb hazai dohány termett, így külföldi beszerzéssel kellett pótolni a hazai alapanyagot. (A termelők dotálásának és az importnak a második félévben könyvelhetik el a hasznát. (Az első félévi eredmény főleg annak köszönhető, hogy a vállalat bővítette működési területét. A Debreceni Szivargyárral közös tevékenységbe kezdtek, tisztes bevétel mellett Németországba exportáltak szivart. Elkezdték a szárító berendezések gyártását és forgalmazását is. A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet a szovjet export kiesése ellenére 103 százalékra teljesítette első féléves exporttervét. A várt nyereséget is sikerült elérni. Hozzájárult az eredményhez, hogy bővítették a német piacukat és a japánokkal kötött üzlet is nyereségesnek bizonyult. A kötöttáru és a szőttes iránt csökkent ugyan a kereslet, de a konfekciórészlegük alig győzött eleget tenni a megrendeléseknek. Jó hír, hogy a második félévre is bőven van megrendelése a szövetkezetnek. Miskolc — (IC/P/RT.) — (P. Gy.) Közepesnél gyengébb a kereskedelmi aktivitás a Budapesti Értéktőzsdén. Egyes papíroknál — és ez a kisebbik hányad — érvényesülnek a piaci, hatások, míg mások a kibocsátók „vásárlási kedvétől” függően szerepelnek. Az utóbbi körtől eltekintve szinte általános az árfolyamesés, néhány papírnál negatív csúcsokról is beszélhetünk. Vezető részvénynek nevezhető a STYL Ruhagyár értékpapírja, amely kibocsátási ára körül (3250 Ft-on) folyamatosan forog. A FOTEX kereskedelme hullámzó, változó kötésszám értékek mellett egy biztos momentum van, a relatíve alacsony árfolyam. Ma 210— 215 Ft-on lehet hozzájutni. A DUNAHOLDING RT. részvénye is kibocsátási ára körül mozog, 38 500 Ft volt a múlt heti középárfolyam. termet. Ebédszünetben újra kinéztem. Még mindig ott álltak vagy harmincán. A széken megpihenve fáradt, hunyorító pislantásokkal méregettük egymást a betegeka nyári meleg nyomasztó fáradsága, az asszisztenseket éppúgy megcsapta az elhasznált levegő, mint az újonan érkező betegeket. De mindenki tette a dolgát a századik kel. Hü-ha — gondoltam — most aztán tényleg elmondhatják rólunk, hogy még a szemünk sem áll jól. De alig ültem néhány percet, máris szólították a 86-ost. Elterveztem, hogy én most aztán megmondom a magamét: miért rabolják itt az emberek drága jó idejét. De semmilyen tüskés megjegyzés nem jött a számra. Pedig valóban sok beteg volt, több órát kellett várakozni és még csak dühös sem voltam. A doktornő arcára is kiült beteg után is: tessék bejönni, olvasni, leülni, ide-oda menni ... Egy falusi nénike a vizsgálat után megjegyezte. — Hát kedveském, ez a nap erre volt szánva. Mit tud csinálni az ember? H át igen, itt valóban nem lehet már semmit sem csinálni, ez így természetes, így volna rendjén? A látásom egyébként egy kicsit tisztult, attól függetlenül, hogy a felírt szemcseppek közül a gyógyszertárakban egyet sem lehet kapni. Szinkrónián Réti János iről is diskurálhat egy régi ismerőssel az ember hosszúra nyúló vonatozgatás okán, mint a Helyzetről. Bárhonnan induljon a beszélgetés fonala egyszeresük elszegényedésbe, munkanélküliségbe csúszunk, az országról latolgatunk általában, majd szinte magától értetődően a megyénél kötünk ki. Főleg, ha egyik községünk nemrég választott polgármestere az útitárs. Most kellene nagyon észnél lennünk itt Szaboics- Szatmárban, mert egy ideig még talán megkülönböztetetten figyel ránk a kormány és ha igaz, próbál segíteni. Folytathatnánk a gázprogramot, de van jó néhány dolog amit ugyancsak keresztül kellene vinni. Sorolhatnám szintén az egész infrastruktúrát, — mondja miközben a változó táj az ablak üvegén át árnyékokat lapoz az arcára. Most még egy ideg szem előtt vannak bajaink, hátrányaink kormánykörökben, de joggal tarthatunk tőle, hogy aztán újra elfoglaljuk sajnos megszokott helyünket a „ja igen, tudjuk, belátjuk, csak hát.. . ” szintjén. De nem arról szól- e Jókai bűbájos elbeszélése, hogy a csizmadia azért nem tud választani kilenc gyereke közül, mert az egyik ezért, a másik azért, a kilencedik amazért nőit a szivéhez, és egyaránt fontos mindegyik. A szülő, ha tesz is különbséget a gyerekei között a lelke mélyén, de semmiképp nem érezteti, vagy csak annyiban, hogy azon segít a legtöbbet amelyik leginkább ráutalt született adottságai miatt. r / igy kellene lenni — elnézést a hasonlatért — kormány és megyék viszonylatában is. De joggal lehet alapos a gyanúnk, hogy nem így van. Ezért aztán most kérjünk, kezdeményezzünk, ágáljunk és vállalkozzunk akár toporzékolva is, mert az idő múlik és az a bizonyos megkülönböztetett figyelem könnyen terelődik át új és még újabb feladatokra. A bőség kudarca Dr. Kiss László írja Nyíregyházáról A kötelező gép- jármű-felelős- ség-biztosítás bevezetését követően több biztosítótársaság üzletszerzője is megkeresett. Az Állami Biztosítónál kötöttem a Cascót, s további hét biztosítást (két nagyélet, két balesetbiztosítás, lakásbiztosítás, nyaralóbiztosítás, gépkocsitároló biztosítás) melynek havi díja: 998 Ft, melyet nyugdíjasként is vállaltam. Az Állami Biztosítótól jelentkezési ívet kaptam — persze mástól is — a szóban forgó biztosítási formula megkötésére. így természetesen úgy határoztam, hogy az Állami Biztosítóhoz küldöm be jelentkezésemet, melyet meg is tettem és a negyedévi 1917 Ft-ot csekken be is fizettem. Közben olvastam, hogy az Állami Biztosítónál 300 Ft összeget visszatérítenek azon a cíKommentár men, hogy önmaga ügynöke lehet az üzletkötő. Be is mentem a hivatalba s lobogtattam a csekket, amivel bizonyítottam a befizetés tényét, s kértem a 300 Ft visszatérítést. Mint a hideg zuhany ért a közlésük, hogy minden „rendben van”, vagyis nem jár, csak annak, aki személyesen hivatalunkban köti meg a biztosítást és nem csekken fi • zeti be. Gondolhatni, hogy mit éreztem, én a hűséges biztosító ügyfél, aki a felesleges adminisztráció elkerülése végett, írásban jelentettem be adataimat. Már azon a ponton voltam, hogy visszakérem a kifizetet ösz- szeget és másik biztosítóhoz pártolok át, de ami késik, nem múlik. Természetesen az egyéb biztosításaimat is felül fogom vizsgálni, hogy érdemes-e azt megtartani, mert hisz a hűség néha csődöt mond. Vendégvárás Danko Mihály O lvasom az egyik országos napilapunkban, hogy a szlovákiai Abaújszín lakói gépkocsikból álló blokáddal zárták el a minap a Tornyosnémeti határátkelőhöz vezető útat. Az ok: tarthatatlannak tartják a határátkelő szlovákiai oldalán uralkodó állapotokat, nincsenek parkolók, WC-k, az út mentén halomban áll a szemét. Bevallom több tényező miatt is örülök az eseménynek, — bár u módszerrel nem egészen értek egyet — de a cél amiért összefogtak az emberek példa értékű lehet a magyarok számára is. Már csak azért is, mert a mi turistaútjaink mellett hasonlókat tapasztalhat a Záhony, vagy Csenger felől érkező. Hiába az esetleg kiépített parkírozó, a környezet szennyezet, elhanyagolt, az illemhelyeknek pedig híre-hamva sincs. A bevásárló turizmus egyik jellemzője: a pénz nélkül érkező idegen, hogy spóroljon a buszban éjszakázik, s a kisebb-nagyobb dolgait az útmenti erdőkben, bokrokban végzi el. A kulturált „fogadóhelyek” kialakítását, sokszor nem^is a jó szándék, az akarat gátolja, hanem a gyűjtő szenvedélyű emberek, akik miatt köny- nyen lába kel a kihelyezett tárgyaknak. S mennyire nehéz rendet tartani, bizonyítják, az autópályák melletti kisebb parkírozók állapota, — pedig azoknak még gazdája is van! J ó lenne tapasztalni szűkebb hazánkban is, hogy egy-egy település ennyire szívén viseli környezete tisztaságát. (Ott valószínű senki sem bízná a buja növényzetre az éjjel kitett zsák hulladékot.) Mindezt azért is, mert ha minden igaz, majdan a világkiállításra érkezők közül sokan eljutnak hozzánk.
