Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

1991. július 6., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Az önállóság ára Csipkerózsika Nyíregyháza (KM — D. M.) Mindenki ismeri a Csipkeró- 23ikáról szóló mesét. Nos, a mai korok Csipkerózsikái azok a társközségek, amelye­ket az egykori településfej­lesztők „mérgezett orsói szúr­tak meg”. Közel húsz éve szü­letett felsőbb döntés értelmé­ben vonták össze Timárt is Szabolccsal, megfosztva ez­zel az önállóságtól a nagy történelmi múlttal rendelke­ző települést. Azóta Szabolcson megállt az élet. A Földvár állapota méltatlanul elhanyagolt, a ré­gi temető síremlékei feldúlva, ledöntve. A családi kripták kifosztva, benőve mindenütt gazzal. A megye is megfe­ledkezett névadójáról. Csökkenő népesség A.műemlékvédelmi felügye­lőség és a múzeum szakembe­rei a huszonnegyedik órá­ban érkeztek, hogy megóv­ják a pusztulástól a Mudrá- nyi-ikúriát és a templomot. Tímár eleve előnyösebb helyzetbe került. Társiköz­ségében az elmúlt években nem készült új középület, in­kább lerombolták a meglé­vőiket is, például a jó álla­potban lévő iskolát. Legfel­jebb kevés út, járda és bel­vízelvezetés valósult meg la­kossági összefogással. A ko­rábbi ígéretekről mindenki elfeledkezett. A „házasság” nem kedve­zett a falunak. A vélt vagy A múlt emlékeit őrzi a Mudrányi-kúria. a szerző felvétele valós sérelmek miatt gyak­ran keletkezett vita. Az em­berek nem szívesen mentek problémáikkal Tímárra,, in­kább magukban hordozták sérelmeiket. Az elnéptelene­dés nagy léptekben nőtt, a korábbi 750 helyett ma 500 a lélekszám. Félő. ha a né­pesség tovább csökken, az a község elsorvadásához ve­zet. Összefogással, együtt Az önkormányzati válasz­tást megelőzően fellángoltak az indulatok, végül a válás mellett döntöttek az állam­polgárok. Polgármesternek — a korábban is tanácstag — Lakatos Dénes független je­löltet választották. — Nincs elég munkalehető­ség. Mindössze a szítén Tí­márhoz csatolt termelőszö­vetkezetben lehet itthon a kenyeret megkeresni — mondja a polgármester. — Kevés fiatal marad itthon. Csökkent a lakóházvásárlási és építési kedv. Ezt a folya­matot kell megállítani. . En­nek egyedüli útja az összefo­gásban rejlik. Az emberek teherbíró képességét figye­lembe véve rangsoroltuk a feladatokat. Igyekszünk ész­szerű, beosztó pénzügyi gaz­dálkodást folytatni. Van értelme a munkának, az önállóságnak — mutatja ezt az eltelt pár hónap. Valami elindult. Tervek születtek: utak, járdák készüléséről, ravatalozó építéséről. Mivel az iparosodás is elkerülte a települést, a meglévő tiszta természeti környezet, a tör­ténelmi múlt kihasználása ad új lehetőséget az idegen­forgalom fellendítésére, üdü­lőtelkek kialakítására. A szellemi tőke összefogására pedig megszervezték a Sza­bolcsból elszármazottak ta­lálkozóját, baráti körét. Hivatal a lakásban Mindaz, aki manapság köz­életi tevékenységet vállal nagy fába vágja a fejszéjét. Lakatos Dénes is tudja, fa­luja önállóságát nem adják olcsón. A választás után még hivatali helyiség sem állt ren­delkezésére. Sokan a lakásár, keresték meg. De számít a község lakosságára, a négy­fős képviselő-testületre, a fél főmunkaidőben dolgozó ad­minisztrátorra és a timárl körjegyzőségre. Piacképes bútorlap, szivar, szőttes Eredményes fél évet zártak A Mátészalkai Sütőipari Vállat fehérgyarmati üzeméből 70 lerakóhelyre szállítják a péksüteményt, az 1 és másfél kg-os házi-, illetve a 2 kg-os félfehér kenyeret. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Nyíregyháza (KM — N. L.) Megyénk néhány vállalata, szövetkezete ebben a nehéz gazdasági helyzetben is ered­ményesen zárta a félévet. Si­került új piacot szerezniük, új termékekkel is kirukkol­tak. A vásárosnaményi Inter- span Kft. tavaly 140 ezer köbméter terméket állított elő. Erre az évre 175 ezer köbméter előállítását tervez­ték, e felemelt mennyiség több mint felét produkálták az elmúlt hat hónapban. Tisz­tes nyereséget is elkönyvel­hettek az év közepén. Az eredmény a kapacitás bővíté­sének és az exporttevékeny­ség növelésének köszönhető. Üj színekkel bővítették a vá­lasztékot, az elmúlt hónapok­ban új termékként elkezdték gyártani a padlóburkolatokat. Budapesten két vegyes vál­lalkozást hoztak létre, amely értékesítéssel is foglalkozik. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat százmillió TÁRCA ■ A néhány hónapos sze­mészetre szóló beuta­lómmal nagy nehezen felkerekedtem, hogy megvizs­gáltatom magamat. Már elő­re rosszul voltam, ahogy el­képzeltem az SZTK-s na­pomat: sok-sok beteg ember, több órás várakozás, ideges­ség stb. Mindezt először megúsztam azzal, hogy mire kiértem a rendelőintézetbe, a portán már elfogyott a 120. sorszám is. Nagyon nem bánkódtam, majd legközelebb korábban jövök — gondoltam. Sőt már előtte való nap kérek egyet a következő napra. Ebben azon­ban a portás néni nem ment bele. Lassan teltek a napok, a szemem azonban ezt a poros, szeles időt egyre rosszabbul viselte. Így lelkileg újra hoz­zákészültem az orvosi vizsgá­lathoz. Reggel gyorsan kisza­ladtam, kértem egy sorszá­mot, de a betegek'láttán ha­mar ott is hagytam a váró­forintos eredményt könyvel­het el a félév fordultával. A vállalat vezetői ezt szerény eredménynek tekintik. Töb­bet reméltek. Kora tavasszal dotálták a termelőket, az im­portdohányért is pénzt kel­lett kiadniuk. Ismeretes, hogy a tavalyi aszály miatt keve­sebb hazai dohány termett, így külföldi beszerzéssel kel­lett pótolni a hazai alapanya­got. (A termelők dotálásának és az importnak a második félévben könyvelhetik el a hasznát. (Az első félévi ered­mény főleg annak köszönhe­tő, hogy a vállalat bővítette működési területét. A Debre­ceni Szivargyárral közös te­vékenységbe kezdtek, tisztes bevétel mellett Németország­ba exportáltak szivart. El­kezdték a szárító berendezé­sek gyártását és forgalmazá­sát is. A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezet a szovjet export kiesé­se ellenére 103 százalékra tel­jesítette első féléves export­tervét. A várt nyereséget is sikerült elérni. Hozzájárult az eredményhez, hogy bővítették a német piacukat és a japá­nokkal kötött üzlet is nyere­ségesnek bizonyult. A kötött­áru és a szőttes iránt csök­kent ugyan a kereslet, de a konfekciórészlegük alig győzött eleget tenni a meg­rendeléseknek. Jó hír, hogy a második félévre is bőven van megrendelése a szövet­kezetnek. Miskolc — (IC/P/RT.) — (P. Gy.) Közepesnél gyengébb a kereskedelmi aktivitás a Budapesti Értéktőzsdén. Egyes papíroknál — és ez a kisebbik hányad — érvénye­sülnek a piaci, hatások, míg mások a kibocsátók „vásárlá­si kedvétől” függően szere­pelnek. Az utóbbi körtől el­tekintve szinte általános az árfolyamesés, néhány papír­nál negatív csúcsokról is be­szélhetünk. Vezető részvénynek nevez­hető a STYL Ruhagyár ér­tékpapírja, amely kibocsátási ára körül (3250 Ft-on) folya­matosan forog. A FOTEX kereskedelme hullámzó, változó kötésszám értékek mellett egy biztos momentum van, a relatíve alacsony árfolyam. Ma 210— 215 Ft-on lehet hozzájutni. A DUNAHOLDING RT. részvé­nye is kibocsátási ára körül mozog, 38 500 Ft volt a múlt heti középárfolyam. termet. Ebédszünetben újra kinéztem. Még mindig ott áll­tak vagy harmincán. A szé­ken megpihenve fáradt, hu­nyorító pislantásokkal mé­regettük egymást a betegek­a nyári meleg nyomasztó fá­radsága, az asszisztenseket éppúgy megcsapta az elhasz­nált levegő, mint az újonan érkező betegeket. De minden­ki tette a dolgát a századik kel. Hü-ha — gondoltam — most aztán tényleg elmond­hatják rólunk, hogy még a szemünk sem áll jól. De alig ültem néhány percet, máris szólították a 86-ost. Elterveztem, hogy én most aztán megmondom a maga­mét: miért rabolják itt az emberek drága jó idejét. De semmilyen tüskés megjegyzés nem jött a számra. Pedig va­lóban sok beteg volt, több órát kellett várakozni és még csak dühös sem voltam. A doktornő arcára is kiült beteg után is: tessék bejönni, olvasni, leülni, ide-oda men­ni ... Egy falusi nénike a vizsgálat után megjegyezte. — Hát kedveském, ez a nap erre volt szánva. Mit tud csi­nálni az ember? H át igen, itt valóban nem lehet már semmit sem csinálni, ez így termé­szetes, így volna rendjén? A látásom egyébként egy kicsit tisztult, attól függetlenül, hogy a felírt szemcseppek kö­zül a gyógyszertárakban egyet sem lehet kapni. Szinkrónián Réti János iről is diskurálhat egy régi ismerőssel az em­ber hosszúra nyúló vonatozgatás okán, mint a Helyzetről. Bárhonnan in­duljon a beszélgetés fonala egyszeresük elszegényedés­be, munkanélküliségbe csúszunk, az országról la­tolgatunk általában, majd szinte magától értetődően a megyénél kötünk ki. Főleg, ha egyik községünk nemrég választott polgármestere az útitárs. Most kellene nagyon ész­nél lennünk itt Szaboics- Szatmárban, mert egy ideig még talán megkülönbözte­tetten figyel ránk a kor­mány és ha igaz, próbál se­gíteni. Folytathatnánk a gázprogramot, de van jó néhány dolog amit ugyan­csak keresztül kellene vin­ni. Sorolhatnám szintén az egész infrastruktúrát, — mondja miközben a változó táj az ablak üvegén át ár­nyékokat lapoz az arcára. Most még egy ideg szem előtt vannak bajaink, hát­rányaink kormánykörök­ben, de joggal tarthatunk tőle, hogy aztán újra elfog­laljuk sajnos megszokott helyünket a „ja igen, tud­juk, belátjuk, csak hát.. . ” szintjén. De nem arról szól- e Jókai bűbájos elbeszélé­se, hogy a csizmadia azért nem tud választani kilenc gyereke közül, mert az egyik ezért, a másik azért, a kilencedik amazért nőit a szivéhez, és egyaránt fon­tos mindegyik. A szülő, ha tesz is különbséget a gye­rekei között a lelke mélyén, de semmiképp nem érezte­ti, vagy csak annyiban, hogy azon segít a legtöbbet amelyik leginkább ráutalt született adottságai miatt. r / igy kellene lenni — el­nézést a hasonlatért — kormány és me­gyék viszonylatában is. De joggal lehet alapos a gya­núnk, hogy nem így van. Ezért aztán most kérjünk, kezdeményezzünk, ágál­junk és vállalkozzunk akár toporzékolva is, mert az idő múlik és az a bizonyos meg­különböztetett figyelem könnyen terelődik át új és még újabb feladatokra. A bőség kudarca Dr. Kiss László írja Nyíregyházáról A kötelező gép- jármű-felelős- ség-biztosítás bevezetését követően több biztosítótársaság üzletszer­zője is megkeresett. Az Ál­lami Biztosítónál kötöttem a Cascót, s további hét biz­tosítást (két nagyélet, két balesetbiztosítás, lakásbiz­tosítás, nyaralóbiztosítás, gépkocsitároló biztosítás) melynek havi díja: 998 Ft, melyet nyugdíjasként is vál­laltam. Az Állami Biztosítótól je­lentkezési ívet kaptam — persze mástól is — a szóban forgó biztosítási formula megkötésére. így természe­tesen úgy határoztam, hogy az Állami Biztosítóhoz kül­döm be jelentkezésemet, melyet meg is tettem és a negyedévi 1917 Ft-ot csek­ken be is fizettem. Közben olvastam, hogy az Állami Biztosítónál 300 Ft összeget visszatérítenek azon a cí­Kommentár men, hogy önmaga ügynö­ke lehet az üzletkötő. Be is mentem a hivatalba s lo­bogtattam a csekket, ami­vel bizonyítottam a befize­tés tényét, s kértem a 300 Ft visszatérítést. Mint a hi­deg zuhany ért a közlésük, hogy minden „rendben van”, vagyis nem jár, csak annak, aki személyesen hi­vatalunkban köti meg a biz­tosítást és nem csekken fi • zeti be. Gondolhatni, hogy mit éreztem, én a hűséges biztosító ügyfél, aki a fe­lesleges adminisztráció el­kerülése végett, írásban je­lentettem be adataimat. Már azon a ponton voltam, hogy visszakérem a kifizetet ösz- szeget és másik biztosító­hoz pártolok át, de ami ké­sik, nem múlik. Természe­tesen az egyéb biztosításai­mat is felül fogom vizsgál­ni, hogy érdemes-e azt meg­tartani, mert hisz a hűség néha csődöt mond. Vendégvárás Danko Mihály O lvasom az egyik orszá­gos napilapunkban, hogy a szlovákiai Abaújszín lakói gépkocsik­ból álló blokáddal zárták el a minap a Tornyosnémeti határátkelőhöz vezető útat. Az ok: tarthatatlannak tart­ják a határátkelő szlovákiai oldalán uralko­dó állapotokat, nincsenek parkolók, WC-k, az út men­tén halomban áll a szemét. Bevallom több tényező miatt is örülök az esemény­nek, — bár u módszerrel nem egészen értek egyet — de a cél amiért összefogtak az emberek példa értékű le­het a magyarok számára is. Már csak azért is, mert a mi turistaútjaink mellett hasonlókat tapasztalhat a Záhony, vagy Csenger felől érkező. Hiába az esetleg ki­épített parkírozó, a kör­nyezet szennyezet, elhanya­golt, az illemhelyeknek pe­dig híre-hamva sincs. A bevásárló turizmus egyik jellemzője: a pénz nélkül érkező idegen, hogy spóroljon a buszban éjsza­kázik, s a kisebb-nagyobb dolgait az útmenti erdők­ben, bokrokban végzi el. A kulturált „fogadóhelyek” ki­alakítását, sokszor nem^is a jó szándék, az akarat gátolja, hanem a gyűjtő szenvedélyű emberek, akik miatt köny- nyen lába kel a kihelyezett tárgyaknak. S mennyire ne­héz rendet tartani, bizonyít­ják, az autópályák melletti kisebb parkírozók állapota, — pedig azoknak még gaz­dája is van! J ó lenne tapasztalni szűkebb hazánkban is, hogy egy-egy telepü­lés ennyire szívén viseli környezete tisztaságát. (Ott valószínű senki sem bízná a buja növényzetre az éjjel kitett zsák hulladékot.) Mindezt azért is, mert ha minden igaz, majdan a vi­lágkiállításra érkezők közül sokan eljutnak hozzánk.

Next

/
Thumbnails
Contents