Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
A ‘Ke le t - Kiagyar ország hétvégi mettéhtete 1991. július 27.\ 10 Professzor Kaliforniából Képzettársítási gyakorlatok Balogh József Magas, szemüveges úr járja órák óta a Kisbukó környékét. Megáll a Túr partján, le-lehajol, szemügyre veszi az éppen most virágzó, halványságra baksz^- kállt, a fehéren pompázó vadka- port. Az úr neve Bob B. Buchanan, a Kaliforniában lévő Berkeley Egyetem professzora. Elragadtatva néz körül a tájon, s azt mondja a mellette álló lányának: Látod, már ez a látvány is megérte, hogy Magyarországra jöttünk. Pedig nem is azért, nem is csak ezért jöttek. Egy tízéves, közös kutatási program tovább- éltetése a látogatás igazi oka. Ki is ez az amerikai professzor? — Richmondban, Virgínia államban születtem. Szüleim farmerek voltak. Középiskolai tanulmányaimat az Emory és Henry College-ban végeztem, diplomát a texasi egyetemen, majd a Ph. D-t Duke Universityn szereztem 1962-ben. A Kaliforniai Berkeley Egyetemen posztdoktorális tanulmányokat végeztem, s 1963- ban felkérésre a Berkeley Egyetem Sejtfiziológiai Intézetében kezdtem. 1968 óta professzori minőségben dolgoztam, 1982-től pedig a Molekuláris Biológia és Biokémiai Intézet vezetője vagyok. Tíz kitüntetést kaptam, számos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának a tagja és alapítvány szakértője vagyok. Kutatási témám a fotoszintézis fényt szabályozó folyamatainak a feltárása volt, összefüggésben a cukor szintézisével. ♦ Kik finanszírozzák a kutatást? — A kutatáshoz szükséges pénzt különböző alapítványok révén teremtjük elő. Elsősorban a National Science Foundation (NSF) USA révén nyílik lehetőségem arra, hogy a laboratóriumomba a világ különböző részeiből jól felkészült, tehetséges szakembereket hívjanak meg dolgozni. > Hány országgal van a professzor úrnak ilyen jellegű kapcsolata? — Több mint tízzel. Dolgoztak már Ázsiából, Európából, a fejlődő országokból, elsősorban azok az emberek, akik érdeklődnek a téma iránt, de mit tagadás, San Francisco és Kalifornia is vonzó számukra. ♦ Kérem, szóljon bővebben nyíregyházi kapcsolatairól! Egyáltalán, hogy jött létre ez a kapcsolat? — Első alkalommal 1980-ban jártam Magyarországon, most vagyok itt ötödször. Ezt követően ismerkedtem meg Cséke Csabával (jelenleg Kaliforniában a Dow Chemical Company kutatója), akit 1981—83-ig meghívtam a laboratóriumomba dolgozni. Rajta keresztül ismertem meg Balogh Árpádot, akit 1983—85-ig hívtam meg laboratóriumomba, és a kapcsolat folytatódó láncszemeként szintén a nyíregyházi főiskoláról Kiss Ferencet hívtam 1989—1991-ig. Remélem, mások is követik őket rövidesen. Jó anyag van készenlétben, személyesen ismerem az embereket már régen. 1981-et követően, nehéz idők jártak a magyar tudományos élet számára. Érdekességként említem, hogy most, legutóbb a laboratóriumban dolgozott egy francia állampolgár, Karoly Kobrehel, akiről kiderült, hogy magyar származású, természetesen beszéli a nyelvet. Szabadkán született. Néhány hónapig együtt dolgozott a három magyar: Kiss Ferenc, Balogh Árpád és Karoly Kobrehel, és mondhatom, igen eredményesen. Viccelődtünk azzal, hogy Berkeleyben már magyar laboratórium van, ugyanis az egyik laboratóriumban csak ők dolgoztak. Tehát a kapcsolatunk a magyarokkal már több mint tízéves. ♦ Mit gondol, meddig tart ez a kapcsolat? — Nagyon nehéz megjósolni, hogy mi következik, de egyben biztos vagyok. Ha az együttműködés pénzügyi alapját meg tudjuk teremteni, akár magyar pályázatok elnyerésével is, akkor e kapcsolat nagyon hosszú életű lesz. Éppen ez ügyben vagyok itt most is. Egy pályázatot már beadtunk közösen, ismételten az NSF-hez, és a másikat most készítettük elő, amelyet feltehetően a magyar—amerikai kutatási egyezmény keretén belül fogunk elindítani. Az egyik project témavezetője magyar részről Kiss Ferenc lesz, a másiké Balogh Árpád. A Balogh Árpád projectje kolla- borációban van a francia kutatóintézettel, Karoly Kobrehellel. ♦ Mi a haszna az Egyesült Államoknak vagy a Berkeley Egyetemnek abból, hogy külföldi kutatókat alkalmaz? Megéri ez? — Nem tagadjuk, hogy azokat az embereket szedjük össze, akik igen értelmesek, de főleg igen jó ötleteik vannak. Hozzáteszem, mindemellett a magyarok még rendkívül szorgalmasak is. Más részről olyanokat, akikre hatással vannak a berkeley-i laboratórium körülményei, lehetőségei, s ígéretes kapcsolatok fejlődhetnek ki. Ezáltal a tudomány az én megítélésem szerint, a lehető leggyorsabban képes eredményeket produkálni, ami nemcsak az Egyesült Államok számára, hanem az egész világ számára is rendkívül fontos és hasznos. ♦ Milyen benyomásokat szerzett professzor úr magyar- országi látogatása során? — Amikor első alkalommal itt jártam, nagyon rövid idejű látogatást tettem. Ez idő alatt csak a fővárosban voltam, túl sokat nem láttam. A második látogatásom alkalmával ismertem meg Balogh Árpádot (és sok más magyar kutatót), így eljutottam olyan vidékekre is, amelyek nem olyan turistautak, hogy szállodában helyezik el az embereket, kötött, közös programok vannak, hanem szabadon, érdeklődésemnek megfelelően nézhettem meg az országnak bizonyos részeit, és ismerhettem meg embereit, kultúráját, értékeit. Utoljára 1987-ben jártam itt, és úgy látom, hogy óriási változás történt, bármely területre is tekint az ember. Úgy látom, hogy most szinte minden rendelkezésre áll ebben az országban, és ha ehhez hozzáteszem a történelmét, kultúráját, akkor azt hiszem, nagyon szép országgá fejlődhet Magyarország. Hamar Péter AKI, HAJLAMOS A KÉPZET- TÁRSÍTÁSRA, azt mindenképp lebeszélném az újságolvasásról. A hírekre figyelő ember szájában megkeseredik a vajas kenyér, mert eszébe jut, hogy a termelők nem tudnak mit kezdeni a búzával; menekülhetnékje támad nyaraláskor, mert olvassa, hogy Jugoszláviában lövöldöznek; a Duna hűs vizében lubickolva lelki szemei előtt a bősi erőmű 80%- ban kész monstruma jelenik meg; a moziban pedig hiába látja a vásznon Julia Roberts csábos képét, kénytelen arra emlékezni, hogy csődbe jutott a Helikon Film, s hogy a többi forgalmazó sem érezheti biztonságban magát. Ebből következően a nyári javallat: Hölgyeim és Uraim, olvassanak kevesebb újságot, nézzék ritkábban a magyar dumatelevíziót és járjanak többet moziba! Üljenek be a nézőtérre még akkor is, ha a forgalmazók júliusra bemondták az „ohne ász!”-t. A zsugások nyelvében járatlanok számára e kifejezést úgy fordítanám le, hogy igazi mozgóképes szenzációt nem kínál egyik cég sem, a szenzáció legfeljebb az, hogy még mindig kínálnak újdonságokat. A Duna Film a hó végére ajánlja az Intruderek támadását (rendező: John Milius, a hollywoodi fenegyerekek egyike). Akit érdekel a vietnami háború története s figyelemmel kísérte a többségében hozzánk is eljutó, e témát Karádl Zsolt Az állami könyvkiadás módszeres elsorvasztása idején az olvasó olykor még talál néhány valódi munkát az utcai standokat elöntő szennyirodalom tengerében. Ilyen izgalmas, letehetetle- nül érdekes kötet Bogácsi Erzsébet Rivalda-zárlat című könyve, amely a magyar kultúra közelmúltjának egyszerre tragikus és groteszk rajza. A kiadvány zömmel interjúk formájában rekonstruálja az utóbbi mintegy másfél évtized színház- történetének jellegadó irányait, bemutatva a korszak meghatározó egyéniségeit (Paál István, Szí kor a János, Ács János, Schwajda György), akiknek művészi útja modell értékűen mutatja fel a végnapjait élő diktatúra cenzorainak, s egyéb magánszorgalmú kutyáinak félelemfojtotta csaholását. A „hallgattassák meg a másik fél is”-elv alapján Bogácsi megszólaltatja az „irányítók közül Andrikó Miklóst, Köpeczi Bélát és Pozsgay Imrét. Az interjúkhoz csatolva közli a szerző negyven oldalas tanulmányát az Aczél-, majd a Berecz- korszak kulturális „irányításáról”, a betiltott és felfüggesztett, az átdolgozásra ítélt darabokról, a megcsonkított és elodázott bemutatókról, a nyolcvanas esztendők „puha” diktatúrájáról. A Rifeldolgozó filmeket, most újabb nézőpontból láthatja az eseményeket. A történet főszereplői repülősök (az egyiket a nálunk is több alkotásból ismert Willem Dafoe alakítja), akik különféle kalandokba sodródnak. A címben szereplő Intruder olyan repülőgép, amely igen alacsonyra repülve képes megközelíteni a célpontot, ugyanakkor roppant sebezhető is, mert fegyverzete „mindösz- sze” az a két és fél mázsányi bomba, amit célba akar juttatni, de védekezési rendszere nincs, minden a pilóták ügyességén múlik. Notórius képzettársítóknak az Intruderekről akár a magyar népgazdaság is az eszébe juthat, s ha valaki pedig a Talpig zűrben (szintén a Duna Film forgalmazza) címét olvasva arra gyanakodna, hogy ez dokumentumfilm a magyar pártpolitikai viszonyokról, annak_ szíves figyelmét felhívnám, nyugodtan menjen el a moziba, különösen ha tetszett korábban a Nicsak, ki beszéli SNAKC BÁR BUDAPEST — Tinto Brass filmjét a MOKÉP ajánlja. A rendező neve sokak számára biztosan ajánlólevél, hiszen az övé a híres-hírhedt művészpornó, a Caligula, amely a kezdeti fekete videózás nagy slágere volt Magyarországon. Brass most sem okoz csalódást azoknak, akik a szexi-élményeket kedvelik. Nem akárki, az író Alberto Moravia foglalja össze a cselekményt ekképpen: „Az ügyvéd elhelyezi barátnőjét a kórházban, gyorsan megkeféli az egyik helyi valda-zárlat kitűnő kórkép: vi- szolyogva éljük át lapjain a gúzsba kötve táncoló magyar művészet kínjait, s egy irányítási struktúra s egy önmagát túlélt rendszer csődjét. Ugyancsak a rettenet szorongat Utassy József Keserves című verseskötetének lapozgatása közben. A kilencek markáns alkotójának, az Elérhetetlen föld dacos szavú, Nagy László-i indulaté költőjének az 1986—1989 közötti műveit közreadó könyve szintén fájdalmas erővel szól. Utassy váteszi típusú lírikus, akinek a költői szó értékhordozó, a versírás küldetés, a művészi szöveg szembeszegülés a rontó hatalmakkal, s a kimondás erkölcsi kötelesség. Számára a költő-lét szerepvállalás, s az éthosz tárgyiasítása is egyben. A jelzett három esztendő verstermése a közösségi érdekeltségű lírai beszédhelyzetnek a világ, konkrétan a magyar valóság általi ellehetetlenítéséről, az én szerepvesztésének, a maradék hit elárulásának fájdalmáról szól (Torkig vagyok, Irgalmatlanul, Magamnak írok, Csönd hull). így lesz a költő „felpofozva. / Kitiltva. Lefokozva.” (Világ vagánya). Pedig az elszánás nagyratörő: „Én már csak arról akarok írni, / amit nem lehet kibírni, / amit nem lehet kibírni’YPapírom hava mellett.) Utassy, noha vallja: „magamkurvát, bekaszírozza saját bandavezérének a lóvét, összehaverkodik a Molekula névre hallgató, éppen szakállasodó kiskamasszal, végül szobát foglal magának a Snack Bar Budapestnek nevezett panzióban...” Nem javaslom, hogy szétfeszítse mellünket a nemzeti büszkeség, amiért külhonban bárt neveznek el székesfővárosunkról. Moravia szerint az épület fasiszta stílusú, s a név úgy jött, hogy a tulaj felesége, akit egykoron munkavállalási engedély híján vissza akartak toloncolni szülőhazájába, a honfitársunk. (Egyébként: Budapest, újságolvasó, képzettársításra kapható feleim, egy percig se legyenek nyugodtak, hiszen a szmogveszély ott lebeg a város felett, s ha egyszer alászáll...) OSCAR! EZ NEM AZ AZ OSCAR, amit az amerikai filmünnepen díjként kiosztanak minden évben, hanem az Intercom filmje, főszerepben Sylvester Stallo- néval. Műfaji szempontból a gengszterkomédia címkét ragaszthatnánk rá. Úgy kezdődik, hogy a haldokló atya (akinek azért még egy tisztességes pofonra telik az erejéből) megesketi Snaps becenevű, alkoholcsempész csemetéjét, hogy ezentúl becsületes életmódra tér. A fogadalom elhangzik, s hogy megvalósul-e, arra vonatkozóan kéretik végiggondolni — némi asszociációs gyakorlat gyanánt — az újságokban korábban olvasott fogadalmakat (pl. Lakitelek), s akkor jó nyomon járunk az Oscar cselekményének folytatását illetően. nak írok” — számot tart mégis a közösség figyelmére: „Krisztusi sorsomat, világ értsd meg: / pecsétnek kell a porhóba vércsepp, / világ, krisztusi sorsomat értsd meg!" (Már). A Keservesnek, amely fájdalmasan kiált: „Hol vagy, én tündérem, Szabadság?” (Öreg vers), legmegindítóbb ciklusa mégis a Választ világomtul, amelyben az apa a kamaszkorában elhunyt fiát gyászolja: „Eddig én apám sírkeresztje voltam, / veled most jövőmet temettem el végleg” (Nagy kék szemeidet örökre lehunytad). A halál ad különös aktualitást Sziveri János Magánterület című könyvének is. A vajdasági irodalom egykori ígérete, az Uj Sympozion 1980—1983 közötti főszerkesztője 1990-ben, 36 évesen pusztult el rákban. A Ma- gánterületben a halált megelőző hónapok versei nem a végről beszélnek elsősorban. Az ironi- kus-önironikus sorok azonban mementóvá súlyosulnak. A pusztuló testben a szellem még ragyog. Sziveri nem fél az elmúlástól. Tudja: minden sora utolsó. Ettől borzasztó. Ettől katartikus. Telik még szonettre, szójátékra, lét- összegzésre. Számvetésre: „Túl a kialvatlan égen/nem hat a narkózis. Végem!!" (Foggal, körömmel). A legcsokoladebb Mizser Lajos A reklámok korát éljünk. Sokakat idegesít, ha a várt műsor előtt kissé hosszúra nyúlik a reklám. E rovatnak nem célja a reklámok minősítése, csak éppen egy terjedőben levő hibára, modorosságra akarjuk felhívni a figyelmet. Azt lassacskán már megszoktuk, ha valaminek a nagyobb, hasznosabb, hatékonyabb stb. voltára akarunk rámutatni, akkor vagy a hiper vagy inkább a szuper szót használjuk. Több nyelvművelő is felhívta a figyelmet a „szuper”-veszélyre. Úgy látszik, megfogadták a tanácsukat, vagy éppen a nyelv vetette ki magából a mesterségesen beléplántált idegen anyagot. A reklámon azonban nem lehet ilyen egyszerűen kifogni: ha az egyik szabálytalanság nem válik be, csinál helyette egy másikat. Naponta hallhatjuk a tévében: „a... (hadd ne reklámozzam) a legcsokoládébb". A szlogen „szerzője" hivatkozhat Adyra: „Sohse látott cso- dábbat e hajónál...” Tegyük gyorsan hozzá, Ady csak ritkán és csak bizonyos esetekben alkalmazott hasonlókat — és nem unos-untalan. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha ilyeneket mondanánk: legvizebb víz (desztillált víz), az oroszlán a legmacskább (a legnagyobb testű) ragadozó, legszeszebb alkohol a tisztaszesz helyett, avagy a miniszoknya a leg- szoknyább, a sort pedig a legnadrágabb. Továbbá a szuper- előtagú szavakat felcserélhet- jük-e a felsőfokkal? De itt is hadd hozzunk példákat: nyilvánvalóan a szupersarkított készülék nem a legtévébb, a szuperbenzinnél sem lehet benzinebbet kapni, és nincs legfilterebb cigaretta sem. És lehetne folytatni a sort a leg- mosógépebbtől (automata mosógép) egészen a legőzbar- nább (hosszú ideig színtartó) hajfestékig. Azt hiszem, hogy nemigen válik a ,,legcsokoládébb”-féle szerkezet nyelvünk részévé, de nyelvi hibát, bizonytalanságot elterjeszthet. Az effélékre alighanem az Ady-idézet címe lesz a jellemző:,, Az elhagyott kalóz-hajók”.
