Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

1991. július 27.

I '

>1 %det-9fagijarország hétvégi meCtek£eteT| 7

A berendelgetők

az ügyintéző hibájából, ami- Réti János npk következtében három

' . . ‘ ; J7 hét múlva megismételheti

A hivatal „packázá- azegészet.

sait” már Shakes- Minden hatalom egyik leg- peare sem hagyta etső tennivalója megszervez- szó nélkül, sőt, tudtommal a ni, átszervezni vagy újjászer- görögök is illették néhány vezni önnön gépezetét, hogy megjegyzéssel, és ki tudja minél áttekinthetőbben és hogy viseltettek ügyfeleikkel praktikusabban igazgathas- . szemben a fáraók írnokai. sa a „közt”. A baj csak Amióta hivatal, hivatalnok, aZi hogy a szervezeti, ügyvi- ügy és ügyfél van a világon, teli, működési meggondolá- azóta ez a két tábor nem sok mindig az állam és so- tud megbékélni egymással. sem az állampolgár szem- A hivatal mindenkori ere- pontjait tekintik elsődleges- lét jogosítványai szabják nek. Most itt a lehetőség az meg, rangját meg az, hogy évezredes gyakorlat megvál- földrajzi értelemben milyen toztatására. hosszúra nyúlik a karja, mi- Érdemes lenne megfontol- lyen távolságból rendelheti ni, hogy a még centralizált színe elé az embereket, hatósági jogkörökből jó né- Mert az ugyebár nem hív, hány további, minél több kenem invitál, hanem bérén- rüljön a lehető legközelebb del. Közelről és távolról, az emberekhez, az élethez, öreget és fiatalt. Napra, őrá- Addig is azonban hivatalno- ra, keményen, határozottan, kainknak talán nem jelentene Ha a beszólítottnak nincs nagy megerőltetést, ha be- szerencséje, akkor távol la- rendelés előtt legalább kik, több órányira, több át- egyetlen pillantást vetnének szállásnyira, elmúlt 60 éves, a címre, netán figyelembe gyöngye, beteg, kelhet éjjel vennék a címzett életkorát, háromkor, aztán tíz-tizenöt esetleg egészségi állapotát perces ügyintézés után ha- is. Sőt, uram bocsá, azt sem zajöhet este hat órára. Fér- tartanám lehetetlennek, hogy jével, feleségével, fiával az ügyintéző egy-egy hivata- vagy lányával, mert egyedül los vidéki útja előtt össze- mégsem engedhették el. gyűjtené a terület problémás Kerül mindez — távol- eseteit, és maga menne a sági autóbusz, vonat, városi helyébe azoknak, akiket az tömegközlekedés oda-visz- utazgatás szinte megoldha- sza — potom több száz fo- tatlan nehézségek elé állít, rintba, amit soha senki nem Ahogy a régi öregek mond- térít vissza. Ha még ennél is ták, nem verné meg őket kevesebb a szerencséje, érte az Isten. A hivatalnok, a akkor a bonyolítás közben hatósági ügyintéző is ember, tévedés történik, valami akitől nem akarom elhinni, nem pontosan kerül regiszt- hogy az emberség csillagá- rálásra, saját, de többnyire szati távolságra lenne.

Szeretem és ésszerűség

H

álátlan, de még inkább népszerűtlen témát választottam írásom tárgyául: az orosz nyelv tanítását és tanulását kívánom védelmembe venni, tudatában annak, hogy július végén még nem illik iskoláról, oktatásról elmélkedni, valamint, hogy egy, de még néhány fecske sem csinálhat nyarat történelmi ellenáramlással szemben. Előre- bocsátván, hogy jómagam azon sokasághoz tartozom, aki tizenkét év oroszóráinak kínlódása nyomán is talán csak a versike első soraira emlékszem, miszerint: „Bábuska tű tó- zse, málenkoj bülá.” Igaz, az én generációmmal fordult elő az is, hogy ama forradalmi őszön hirtelen készült füzetkéből néhány napig kötelezően betűzgette, hogy „punkt, punkt, beistrich, strich”. Miközben a páncélosok már készülődőben voltak visszatéríteni bennünket bábuska dicséretéhez.

Véleményem szerint mi, magyarok soha nem az ésszerűség, a földrajzi fekvés diktálta logika alapján ismertettük fel gyermekeinkkel valamely nyelv vagy nyelvek tanulásának szükségességét, hanem általában politikai meggondolásból, politikai szózatok kíséretében erőltettük rájuk ennek vagy annak a hatalomnak grammatikáját. Oroszórákra nem azért lett volna szükség, mert a béketábor legyőzhetetlen, hanem azért, mert mi, magyarok, tízmilliónyian vagy tizen- hárommilliónyian, szláv népek gyűrűjében élünk és ha átlépjük a határt, oroszul meg tudjuk, meg tudnánk értetni magunkat a szomszédokkal. Az ide látogatókról nem is beszélve. Gondolkodtunk-e már azon, hogy vajon angolokkal, franciákkal vagy netán mégis oroszokkal, lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal, szlovénekkel találkozhatunk e nagyobb valószínűséggel jártunkban-kel- tünkben?

Tovább bonyolítva: ahogy ismerem nemzeti bölcsességünket, mi már azt a néhány szót is felejteni fogjuk, amikor a nyugati menedzserek perfekt orosztudással indulnak a kiaknázhatatlan kelet-európai piac meghódítására. Nálunk addigra a bábuska is feledésbe merül és hátrányunk ebben is és újra behozhatatlan lesz. Mert megint politikai szeretem, nem szeretem kérdést csinálunk a nyelvoktatásból, ahelyett, hogy az élet realitásait követnénk. Nem szólva arról, hogy most még vannak felkészült tanáraink is hozzá, akik aggódva várják miként alakul további helyzetük, vagy átképzéseken próbálják menteni a menthetőt, akár megszerzett tudásuk feladása árán is.

És még valami: Semmiképp nem lehet haszontalan konyí- tani valamelyest egy olyan nyelvhez is, amelyen Puskin és Jeszenyin írta verseit, Dosztojevszkij álmodta meg a Kara- mazovok tragédiáját és Tolsztoj mesélte el Natasa Roszto- va, Pierre Bezuhov és Andrej Bolkonszkij történetét. És amit, úgy mellesleg, körülöttünk több száz milliónyian beszélnek.

Városépítők, városszépítők

Adorján János házai a megyeszékhelyen- - — ~ ' |C1'L 1

TERVEZTE: ^^fwvnrsZTSr-----Adorjáa János

mnEnHáu.

1920.jul. 10.

In j --f-11

Margócsy József

A XVIII. SZÁZADBAN IDETELEPÜLT nyíregyházi „őslakosság” állattenyésztéssel majd földmíveléssel foglalkozott elsősorban, de már az első évtizedek eltelte után sokan áttértek az iparos pályára. Ilyen volt az Adamovics család is: a XIX. század közepén már nem is az első generáció folytatja a csizmadia mesterséget. így az a János is, aki az evangélikus egyháznak tanácsosa, presbitere, sőt a városi képviselő-testületnek is tagja. Kurizs Amáliával kötött házasságából született 1878. január 30-án az a hasonló nevű fiú, aki e század elejétől már Adorján János néven dolgozik az építőiparban. Középiskolai tanulmányait 1890-ben itthon, az evangélikus főgimnáziumban kezdi, majd a fővárosban, építőipari szakiskolában tanult tovább.

A századforduló újra Nyíregyházán találja a fiatalembert: a legnépszerűbb építészpárosnál, a Barzó—Vojto- vits cégnél dolgozik, s így kerül kapcsolatba a budapesti Bobula-tervezőirodával. Az idősebbik B. János (1849— 1903) még az evang. főgimnázium 1888-ra befejezett épületét tervezte: ez a Gimnázium köz felé eső nyugati szárny. Adorján akkor ismerkedett meg Bobuláékkal, amikor 1899-re elkészült a megyei, Erzsébet királynéról elnevezett kórház; ezeket az első épületeket is ők tervezték, s mindkét tervük kivitelezője a Barzó—Vojtovits kettős. Bobula magával vitte az érdeklődő, törekvő Adorjánt, s két éven át foglalkoztatta tervezőirodájában.

Egyébként később sem szakadt meg a „város” és Bobuláék kapcsolata. Az ifjabb B. János (1871—1922) e század elején két szép épületnek a tervét adta a nyíregyháziaknak s ezek a házak ma is a szebbek közé tartoznak. A Hatzel téren Márton Józsefnek, a korán elhunyt igen népszerű városi polgárnak épített családi házat gyógyszertárral. Ma is működik ott

patika: Márton özvegyétől a Török család vette meg s ők működtették az officinát két generáción át, — még az államosítás után is. — A másik ház egy villaszerűén kiképzett kétszintes épület a mai Bessenyei téren, a 15. sz. alatt. Eredetileg a kórházigazgató Kállay Rudolf családjának épült, de az első világháború után hamarosan a kincstár lett a tulajdonos, s máig ott székel a nyíregyházi honvéd állomásparancsnokság, mai nevén a Hadkiegészítő és Területvédelmi egység.

ADORJÁN 1904—1906 KÖZÖTT a városházán, a mérnöki hivatalban dolgozott, majd amikor megszerezte az építőmesteri oklevelet, önállósítja magát mint tervező. Kivi- .telező építésvezetőként viszont társul az ifjabb Király Sándorral, • aki a tízes évek elején már sokat betegeskedett. Közös munkájuknak néhány eredménye ma is szemünk előtt áll. Ilyen pl. az 1911-ben épült, a Fűszer és Gyarmatáru-cég lakta iroda- és kereskedőház a Jókai utca 6. sz. a. Ez most a Jókai tér 6. sz. háza: a földszinten, a régi déligyümölcs és fűszer nagy- kereskedés helyén ma sport-, hangszer, munkaruházati boltot találunk. Ilyen a volt Geiger bank, ma anyakönyvi hivatal, házasságkötő teremként ismert épület a Zrínyi Ilona utcán. Önálló kivitelezője

Adorján az ún. Nyírvízpalotának, amelyiknek sarokkupoláján egy hatalmas réti sas állt kiterjesztett szárnyakkal. A Vízügyi Igazgatóság múzeumának, levéltárának őre, kutatója Diczházy Istvánné találta meg az erre utaló dokumentumokat; az ötvenes években azonban ezeket nem ismerték, a sast turulnak minősítették. Ez viszont nem kívánatos lévén, nagy fáradsággal és költséggel eltávolították... Megjegyzendő egyébként, hogy ez a ház volt Nyíregyháza első háromemeletes épülete (1913—1914).

ÖNÁLLÓ TERVEZŐMUNKÁJÁNAK egyik, meg nem valósult darabjáról részletesebben is szólni kell. 1920 júliusában adta be építési engedélyezésre egy mozgóképház (mozi) részletes rajzait. Az építtető Palicz Pál (1871 — 1936), a tekintélyes húsiparos, akinek az 1990-ben lebontott Luther (Felszabadulás) u. 8. sz. házban állt a mészárszéke. Lakása a több telkes, több utca mentén fekvő területen állt: a Debreceni, Luther, Virág utca sarkán. A terv szerint ide kerülne az a bizonyos mozi, amelynek homlokzati elgondolása itt is látható.

Szép környezetbe helyezett, elegáns, díszes épületről van szó; fákkal szegélyezett élőkért a Debreceni utca felől, térés udvar a Virág utcai oldalon: ide nyílnak a mozi kijáratai is. A homlokzati bejárat előterében „cukrászda” és ruhatár. A 10x20 m nagyságú nézőtéren, két négyzetben összesen 208 támlásszék; hátul, a bejárat két oldalán egy-egy kényelmes páholy kialakítása is utal arra, hogy eleinte a mozik berendezése, működési előírása, belső kiképzése szorosan kötődött az élő színházak addigra kialakult szokásaihoz.

1920-ban már két mozija van Nyíregyházának. Az egykori Kis (ma: Mártírok) téren az első, az /\polló (később: Dózsa) helyén ma a megyeházához épített kisebb irodaház található; az első háború alatt épített, nevét is ez időkre jellemzően megválasztott Diadal, később Uránia, ma is játszik Béke név alatt. Az elegancia és a kényelem ezek építésekor nem volt uralkodó szempont, hanem csak a gyors felépítés, sürgős hasznosítás — kihasználandó az újdonság iránti érdeklődést. Kár, hogy Adorján gondosan eltervezett épülete az első háború utáni általános pénzromlás és egyéb kedvezőtlen okok miatt nem készülhetett el.

A HÚSZAS ÉVEKBEN

egyébként számos magánházat tervezett, épített Adorján, olykor llauszky Jánossal is társulva, de nagyobb vállalkozásokban is részt vett. így vállalták fel pl. Várallyay Sándorral a Bújtos szélén készülő kincstári beruházást, a három utcára néző nagytömegű államrendőrséget. a budapesti Lechner Jenő tervei szerint. Az evangélikus egyház részére tervezte Kotsis Iván professzor a Luther Ház két épületét (1928), a kivitelező fővállalkozó a budapesti Építőipari r. t., az építésvezető pedig Adorján János.

Mint édesapja, ő is tevékenyen vett részt a város közéletében: így az evangélikus egyház másodfelügyelője, több ciklusban tagja Szabolcs vármegye törvényhatóságának, ill. Nyíregyháza képviselő-testületének, bizottságainak. Hosszas betegeskedés után 1935 februárjában fejezte be tevékeny életét.

Vár színházi esték

Kisvárda (Szivák Gábor) — Az idei esztendő, úgy látszik, az újszerű kezdeményezések éveként fog bevonulni Kisvárda színházi történetébe.

Május végén — június elején egy olyan európai jelentőségű színházi fesztiválnak voltak a kisvárdaiak házigazdái, amely áttörést jelent mind a hazai színházi életben, mind a nemzetközi kulturális kapcsolatokban.

Az idén önállóvá vált kisvár- dai várszínház, folytatva az elmúlt évek hagyományait, a XII. Várszínházi Esték rendezvénysorozat keretében július 23-án kezdte meg az önálló bemutatójának próbáit. Említésre méltó, hogy ez 1981. óta a 15. produkció lesz, amely reményeik szerint kellemes meglepetéssel fog szolgálni az érdeklődőknek.

Carlo Goldoni neve nem cseng ismeretlenül azok fülében, akiket már megcsapott a színház oly varázslatos leheleté, hiszen ő az olasz komédiairodalom legnagyobb és legnevezetesebb alakja, kinek műveit telt házak előtt játszák máig is, szerte a világ színpadain.

Augusztus 2—3—4-én esténként 20,30 órai kezdettel egyik legjelentősebb művét, A tengerparti cserepatét láthatja a nagyérdemű közönség’ a megújult társulat előadásában. Ezek az új arcok és nevek ma még kevésbé ismertek ugyan a hazai publikum számara, ugyanakkor Kassa, Kolozsvár, Komárom, Nagyvárad, Szabadka, Szatmár és Temesvár magyar nyelvű színházai elképzelhetetlenek lennének nélkülük. De aki figyelemmel kísérte a határon túli magyar színházak kisvár- dai fesztiváljait, azok számára ismerősnek fognak tűnni az arcok, hiszen például emlékezetes alakítást nyújtott László Géza az Egerek és emberekben, Bokor Ildikó Örkény Kulcskeresőjében, Jónás Gabriella és Korica Miklós a szabadkai Kis magyar pornográfiában, Csiky Ibolya és Hajdú Géza neve a Téli zsoltárban vált ismertté, míg Ho- locsy István zseniális Caligulája a zsarnok uralkodót tette a gúny és kacaj tárgyává.

Most lehetőség nyílt számukra, hogy itthon, a hazai közönség előtt is bizonyítsák tehetségüket, itt nem említett társaikkal együtt.

S mit láthatunk alakításukban? Egy nagyszerű komédiát, mely egy olyan kisvárost, temperamentumot, szerelmet és hangulatot varázsol Kisvár- dára, ahol két család s a szerelmesek összetűzésének és fordulatokban gazdag kibékülésének lehetünk szem- és fültanúi.