Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

1991. július 27., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Tanulják a demokráciát Néz< Mínimumbér Érdekek összhangja Kemeesén Üj épületszárnnyal bővül az iskola. M. Magyar László Valamennyi önkormányzat nagy lendülettel vetette ma­gát munkába a helyhatósági választások után. Nem volt ez másképp Kemeesén sem, ahol szintén sok megoldan­dó feladat várt a képvise­lőkre, illetve a testület ve­zetésével az ott élő embe­rekre. Az egyik legfonto­sabb eredményt a közbiz­tonság területén érte el a település a rendőrőrs létre­hozásával. Közbiztonság — Tulajdonképpen a rend­őrőrs megalakítása nemcsak Kemecse érdeme, hanem a környéken lévő hét másik községé is — magyarázza Szentpéteri József polgár- mester. — Mikor felvetődött az ötlet, összehívtuk a falvak — Tiszarád, Vasmegyer, Kó- taj, Nyírbogdány. Sényő, Nyírtura. Beszterec — veze­tőit, majd később egyeztet­tük elképzeléseinket a me­gyei rendőrkapitánysággal is. Vállaltuk, hogy a feltétele­ket — az épületet és a ko­csit — biztosítjuk. Ennek megfelelően egy korábban egészségügyi célokra szolgá­ló épületet alakítottunk át közel 3 millió forint érték­ben, a kótaji Egyesült Erő Mgtsz pedig 1 millió forint értékben vállalt társadalmi munkát. Az átadás óta eltelt pár hónap alatt látványosan visszaesett a környéken a lopások, betörések, garázda­ságok száma, visszatartó erő a rendőrök jelenléte. A falugyűléseken rendsze­resen visszatérő témaként szerepelt a közbiztonság. Az önkormányzat bevezette a szervezett szemétszállítást, önerőből vásárolt zetort, pót­kocsit és szippantótartályt. Felszámolták az illegális szemétlerakó-helyeket, s a község határában egy körül­kerített szeméttelepet alakí­tottak ki. Falofórum Kemeesén jelenleg a leg­nagyobb beruházás az álta­lános iskola épületének bő­vítése. — Ezt az építkezést még a tanácstól örököltük. Saj­nos a tervezéskor elfelejt­keztek a régi és az új isko­la fűtésének az összekapcso­lásáról. illetve a tökéletes tetőszigetelésről. A hiányos­ságok újabb és újabb költ­ségként jelentkeznek. Hat­tantermes bővítésről van szó, így a régi, egykoron egy­házi tulajdonú iskolák egy része felszabadul. Mivel nincs művelődési házunk, az üresen maradó épületeket fórumteremtési lehetőségre használnánk. A szétnyitható termekben főleg a fiatalokat lenne jó összehozni, a szak­köröktől a diszkóig sok min­dent lehetne ott rendezni. A cél az, hogy értelmesen mű­velődjenek. Talán a kezük­be lehetne adni a szervezést, s legfeljebb egy menedzser típusú szakember segítené őket. Mint a megyében szinte valamennyi helyen, itt is a legtöbb fejtörést a munka- nélküliség jelenti. Míg ko­rábban Nyíregyháza gyárai jó munkalehetőséget adtak, mára már ott sem kellenek a munkáskezek. így Keme- csén közel 150 ember van állás nélkül. Hiába vállalta a munkahelyteremtést a képviselő-testület. egyelőre tehetetlen. Keresi azonban továbbra is a lehetőségeket, a vállalkozási formákat. fldistop — Szeretnénk piacot és állatkirakodó vásárt is ki­alakítani a kereskedelmi élet fellendítése érdekében — folytatja a polgármester. — A futballpálya és a vasút közötti terepet már elren­deztük, bár most a munka lelassult, mert minden pénz az iskola befejezésére kell. Nem engedtük felszámolni a tejcsarnokot, mivel van még a községben legalább 10—12 gazda, aki tehenekkel foglal­kozik. Az önkormányzat bérli a tejcsarnokot, ezzel is segítve az állattartókat. A lakosság szegény anyagi helyzete miatt nem vezet­tünk be új adókat, de el kell gondolkodni ezen. mert va­lahogy növelni kell majd a jövőben a bevételeket. — A testület a falu érde­keit képviseli. Mivel most tanuljuk a demokráciái, vannak bizonyos súrlódások. Az önkormányzat fejlődését mutatja azonban, hogy az egyéni érdekeket most már háttérbe szorítja a település, a közösség érdeke. Böngésző Padló helyett „csoda" Kisvárda (A. I.) — Miköz­ben az építőipar megyei és országos szinten válsággal küzd, a kisvárdai Építő- és Szerelőipari Kisszövetkezet az idén eddig a tavalyihoz hasonló árbevételt ért el! Kelemen János elnök: — Igazság szerint nekünk most padlón kellene lennünk. Voltak foglalkoztatási gond­jaink az első fél évben, de átszervezéssel megoldottuk a problémát, senkit nem kel­lett eddig elengednünk. 55 millió forintos árbevételünk azt jelenti, hogy az elmúlt évihez hasonló eredményt hoztunk össze az év eddig el­telt időszakában. Igaz, a korábbinál sokkal többet mentünk munka után, rengeteg versenykiíráson, pá­lyázaton vettünk részt. Kö­zülük egyet-kettőt sikerült is megnyernünk, így lekötöttsé­günk jónak mondható, a há­romnegyed év. végéig teljes foglalkoztatást tudunk bizto­sítani. Az első fél évben komoly feladatunk volt az eperjeskei szénosztályozó építése, amely ma már 4 ezer tonna szén osztályozását képes elvégezni naponta. A továbbiakban in- . kább kisebb munkáink lesz­nek. Jelenleg Záhonyban 2X2 lakást építünk az OTP meg­bízásából és felújítási fela­datokat végzünk Kisvárdán. A zeneiskolában fűtésre­konstrukció és teljes festés folyik, míg az 5. számú isko­lában a konyha hidegburko­latát újítjuk fel. A Szeszipari Vállalatnál göngyölegtároló­teret alakítunk ki és sor ke­rül a benzolraktár átfedésé­re is. A Gyár úti lakótelepen homlokzatfelújítást végzünk. Ebben a kemény konkuren­ciával „megáldott” építőipar­ban mindenképpen komoly eredménynek tartjuk, hogy mégha ilyen kisebb nagyság- rendű feladatokkal is, de biztosítani tudjuk 130 dolgo­zónk foglalkoztatását. TÁRCA Abonyi István Emlék A menet élén a pap ha­ladt, őt követte a kántor, majd következtek a diktáló emberek. Ok tehetségük, rá­termettségük, no meg a megboldogult lelki üdvéért elfogyasztott itóka függvé­nyében, tisztükből követke­zően előénekelték az éppen esedékes sort. Az eső, meg a terményt behordó szekerek úgy felvág­ták a temetőhöz vezető föld- utat, hogy a térdig érő sár­ban szinte lehetetlenség volt oda bejutni. Ezért, mivel az út a temetőhöz egyébként is Filep Gergely portája mel­lett vezetett el, odaérvén az egyik diktáló így kiáltott fel: — A Filep kertjén menje tek le! — (Tette ezt azért, mert hasonló esetek máskor is előfordultak, a portán át vitték le a megboldogultat.) A kántor énekelni kezdte a feldiktált sort, a tömeg pe­dig követte. — Nem halottas ének ez! — kiáltott fel ijedten ekkor hősünk, rádöbbenve a ma­lőrre. Ám a kántorral az élen a nép ezt a „strófát” is éne­kelni kezdte ... Mindez pedig Fiilesden ke­rült elő az emlékezés mély bugyrából, ahol szatmári lé­temre, bármily szégyen, már vagy másfél-két évtizede nem fordultam meg. A Fi - lep-por.tán az egykori lakó­ház nincs már meg és a te­metőhöz vezető utat sem vágják fel ma már az őkör- meg tehénszekerek. A rég­múltra, Filep Gergely kert­jére már csak ez a kis törté­net emlékeztet... Délidőben Harmattól harmatig sok a munkája az aratónak, ebédre is csak a tábla szélében van idő. balAzs attila felvétele Bojté Gizella A z Országos Érdek­egyeztető Tanács szakértői többek kö­zött most azon vitatkoznak, hogy a minimumbér meny­nyi legyen. Márciusban hét­ezer forintot állapítottak meg, amit a munkavállalók érdekvédelmi szervezete ke­vesell. A Magyar Szakszerveze­tek Országos Szövetsége legalább nyolcezer forintot tart elfogadhatónak. Az MSZOSZ képviselője el­mondta, hogy ma a létmini­mum különböző családokra kivetítve a statisztikai fel­mérések alapján 6400— 10 800 forint között van. Ez az összeg arra elég, hogy az emberek éppen ki tudják fizetni a meleg vizet, vil­lanyszámlát, valamint jut még tejre, kenyérre... Ha a családok létfenntartásá­hoz, tehát hogy egyik nap­ról a másikra megéljenek, ennyi pénz szükséges, akkor kicsit furcsa, hogy a mini­mumbér nem éri el ezt a határt. Mert hiába dolgozik hónapról hónapra sok em­ber, a fizetség kevesebb, mint amennyiből ki kell jönni a családnak. A munkaadó képviselői a rádió egyik műsorában el­ismerték a munkavállalók követelését, de úgy ítélték meg, hogy nem veszik fi­gyelembe a vállalatok te­herbíró képességét, mert sok cég még a mostani hétezer forint minimumbért se tud­ja kifizetni. S fontosnak tartják, hogy előbb várják meg azt, az első fél év gaz­dálkodásának mi lesz az eredménye, s aztán emeljék a bért, ha tudják, és ha nem mennek esetleg tönkre. A munkástanács oldaláról ellenérzéssel fogadták a magyarázatot. Szerintük ön­mérsékletet kellene tanúsí­tani a vállalatok vezetőinek. Mert míg arra hivatkoz­nak, hogy nincs pénz, a munkások és vezetők bére között húsz-harmincszoros a differencia, s egy jól mű­ködő demokráciában ez csak öt-hatszoros lehetne. Az Országos Érdekegyez­tető Tanács tovább folytat­ja a tanácskozást, ahol min­denkinek önmérsékletet kellene tanúsítani. S vala­hogy elérni azt, hogy nyolc­órás becsületes munkából mindenki meg tudjon élni. Millió rózsaszál... Szilágyi Gáza irja Tengizből Tisztelt Főszer­kesztő JÜr! Elő­ször is elnézést kérek, hogy zavarom Önö­ket e pár sorral. Szilágyi Géza vagyok, ibrányi lakos. Tengizben dolgozom a KE- MÉV Vállalat állományá­ban. Bár 1987-ben talál­koztam önökkel itt TEN- GIZ-ben. Közben volt egy­két év, amit otthon töltöt­tem. A helyzet úgy hozta, hogy ismét a családtól tá­volt és nagyon messze itt kell bizonyítani, hogy ma­gyar vagyok. Sajnos az ott­honi helyzet ezt hozta ma­gával és egyelőre nincs más kiút. Még annyi problémám van, hogy a kedvenc lapo­mat, a Kelet-Magyarorszá- got ritkán látom, otthonról a család küldi, de késve kapom. Nemcsak otthon kell megküzdeni minden­ért. Itt Tengizben sem könnyű az élet, még akkor sem, ha az öt év alatt sok minden változott. Tisztelt Főszerkesztő Ür! Egy kéréssel fordulok ön­höz. Amennyiben ez lehet­séges, egy kívánságom vol­na. Feleségemnek augusz­tus 20-án lesz a születés­napja. Ez a nap emlékeze­tes számomra, azért, mert először 1986. augusztus 20- án jöttem Tengizbe dolgoz­ni, a feleségem születés­napján. Ezért ez alkalom­ból szeretnék küldetni egy dalt a rádión keresztül, a dal címe: Millió, millió ró­zsaszál, Karádi Katalin előadásában. E kívánságom teljesítését is előre köszö­nöm. Cím: Szilágyi Gézá- né, Ibrány, Zrínyi u. 55. Kommentár Gátak nélkül? Balogh Géza H a nem is reményt- vesztve, de eléggé kedvetlenül távo­zott a minap az a negy- ven-ötven Szamos-mcnii ember a panyolai közössé­gi házból, ahová azért mentek el, hogy meghall­gassák a Felsö-Tisza-vidé- ki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek beszámo­lóját a folyó környékén fo­lyó munkálatokról. Mint még sokan emlékeznek rá, 1970 májusában irdatlan méretű áradás zúdult le a Szamoson, több helyen is kiszakítva a gátat, elöntve több tucatnyi települést. A víz levonultával nyom­ban megkezdődött a hely­reállítás, s néhány hónap múltán megjelentek a gát­építők is. Addig sosem lá­tott nagyságú munka vette kezdetét, a cél az volt, hogy soha többé meg ne ismétlődjön a hetvenes ka­tasztrófa. Csenger és Fehérgyarmat térségében sikerült is az eredeti terveknek megfele­lően végezni a munkával, ám mikor a harmadik ütem kivitelezésére kerüli sor, kezdtek a felhők is gyüle­kezni. Egy-egy ütem meg­építésére egymilliárd forint szükségeltetett, most azon­ban úgy tűnik, meg kell elégedni annak a felével. Éppen ezért is kedvetle- nedtek el a panyolai, az olcsvaapáti emberek, hiszen ők átéltek már egy termé­szeti csapást, érthető hát, hogy félnek a Szamostól. Amely így, nyári kisvízkor nem több egy békés kis fo- lyónál, ám ha megbolon­dul ... Köztudomású, hogy a jolyó vízgyűjtő területé­nek túlnyomó része Romá­niában található, ahol a hetvenes árvizet követően végig kiépítették a Szamos védelmi vonalát. Kiszolgáltatott helyzetben leszünk hát? — tették fel a tanácskozás résztvevői közül többen is a kérdést. Nem, hangzott a felelet. Igaz, a korábbi terven módosítani kell, csak a kü­lönösen veszélyeztetett gát­szakaszok megerősítése jö­het számba, ám ha komoly­ra fordulna a helyzet, ak­kor sem kell kétségbe es­ni, hiszen a szakemberek ismerik azokat a módszere­ket, melyekkel felvehetik a küzdelmet, ha jön az ár. Néhány év után pedig re­mény van rá, hogy az ere­deti elképzelések szerint fe­jezzék be a gátak megerő­sítését.

Next

/
Thumbnails
Contents