Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-26 / 174. szám

1991. július 26., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Uborkaháború Űjfehértón Csak a piac tehet rendet Végeláthatatlan kocsisor a felvásárlótelep előtt. a szerző felvételei N ábrád i Lajos Cíjfehérto (KM) — Lassú járású, fáradtnak látszó fia­talember jön ki a pénzkifi­zető helyiségből cs elégedet­lenül csóválja a fejét. Han­gosan mondja, hogy minden­ki hallja: „Huszonhat órát álltam sorba az uborkám­mal és kaptam összesen négyezerkétszáz forintot”. A kisteherautójához hívja az újságírót, egy bundára és egy pokrócra mutat és így fakad ki. „Ebben a vacokban aludtam pár órát az éjjel, de nem adtam fel a helyemet a hosszú sorban. Borzasztó, ami itt van”. Valóban borzasztó. Az Űj- fehértói Áfész felvásárlótele­pének bejárata előtt a déli kánikulában is több száz mé­ter hosszú az uborkássor. Wartburg, Dacia. IFA tetején mindenütt uborka, öt-hat ló­fogat is a tömött sorban lát­ható. A sor szélén azok áll­nak, akiknek se kocsijuk, se lovuk. Ok kézikocsin tolo­gatják méterenként előre ke­servesen megtermelt ubor­kájukat. Türelem és nagy- nagy kitartás kell az uborka átadásához. A sorban állók, az árok partján üldögéiők közül azonban sokan türel­metlenek. P akolok és megyünk. Ki a szabadba, bele a nagyvilágba. A pakk, a hátizsák, benne a halászlé főzéséhez fmináen hal, só, paprika, hagyma és zsiradék a Stohanek vállát nyomja. A bográcsot év viszem. Stoha- nek nyög, én izzadok. Har­minckét fok. árnyékban. Mi á napon megyünk. Stohanek azt mondja: — Szomszéd úr, ez egy hülye ötlet volt. Mennyivel lesz jobb r. Tisza parton, mint otthon a hűvös szobá­ban? Még hazamehetnénk. Még nem vettük meg a je­gyet, még nem szálltunk fel u vonatra és halászlét a konyhában is főzhetünk. Víz is lenne elegendő. Teleen­gednénk a fürdőkádat. Szom­széd úr minek nekünk a Ti­sza. (Hát nem elég nekünk egy kád víz? Jellemző n. Stohanek nya- vajgása. Tunya, tohonya, megalkuvó. Egy kád vízért lemondana a Tiszáról. Egy hűvös szoba reményében odadobna mindent ami szép és jó. A balsai Tisza-part 'pano- rámáját, ja füzeseket, c. re­kettyési, jc zöld rétet, p. me­zei virágot, így adták el őse­ink is az országot egy fehér lóért. — Egy fehér lóért vették Szabó János például így panaszkodik: Fonnyad, romlik MMmHHmHmHmmMMHMmmi — „Ötször permeteztem, ka­páltam, időben leszedtem a termést. Valakinek rendet kellene teremteni az uborka- fronton is”. Kertész Pál ezt mondja: — Hajnali egy órakor áll­tam sorba, késő este veszik áí tőlem az árut. Egész nap itt kell lennem, pedig más­hol lenne dolgom. A forró nap süti az uborkát, az lony- nyad, romlik a minőség. A felvásárlási telep tapasz­talt vezetője immár 31 éve Kiss Sándor, ö is fáradtnak ér nem eladták — mondja Stohanek. Ha nem tudná szomszéd úr én történész va­gyok. — Történész maga? Törté­nész és még mindig nem mi­niszter? Ne etessen kérem. — Nem minden történész miniszter és nem. minden miniszter történész. Mint aho­gyan az sem igaz, hogy azért van .ma jogállam, mert a képviselők jó része jogász. — De törvényt azt bőven alkotnak. (Mintha az lenne me itt a legfontosabb. Tud­ja mi most a legnagyobb eredmény? Az, hogy a tör­vénycikk végre nem hiány­cikk. Törvény és aktagyár­tásban mi magyarok mindig nagyok voltunk. , — Meg fehérkönyv készí­tésben. Olvasta szomszéd úr, -‘hogy fehérkönyv készül a vörösökről? És tudja mi fesz a mottója? — Mi? és nyugtalannak látszik. Készséggel magyarázza az okokat: — Én is sajnálom a ter­melőket, a sorban állókat. Nekünk is az lenne a jó, ha gyorsan és gördülékenyen menne minden. Ám uborká­ból is túltermelés van. Az áfészünk minden tőle telhe­tőt megtesz, de egyedül nem birkózunk meg e nagy fel­adattal. Az elmúlt években a két helyi tsz és a Zöldért is átvette az uborkát. Most csak mi egyedül. Pár hete. Békés és Borsod megyéből maszek felvásárlók, kft.-k jöttek Üjfehértóra és fcon- kurensként átvették a megy- gyet és az egrest. Uborkáért nem jön senki. B felvásárlás szünetel — Mi a fennakadás oka? — A nagyközségben a földosztás, vagy a földfogla­lás miatt és talán a munka- nélküliség miatt a vártnál is több uborkát termeltek. .Tő­lünk csak a Paksi Konzerv­gyár veszi át az uborkát, másnak nem tudunk értéke­síteni, országosan túlkínálat van. A paksiak naponta négy vagen árut hajlandók átven­ni, teljesítenünk kell kéré­süket. — Mi lehet a megoldás? — Kértük a helyi polgár- mesteri hivatal segítségét. Ám felsőbb szintű segítség kellene. A megyei önkor­mányzat, az Agrárszövetség, — A gyanú árnyékához nem kell napfény... Mi az? Semmi kacagás, semmi rö­högés? Nincs kedvem kacagni. Aggaszt a búzaválság, nyo­maszt & gondolat, hogy ki fog itt vetni ezek után. Sto­hanek megnyugtat. Fognak vetni. Ha mást nem,, nyáron vályogot, télen kártyát. A kártyavetés is fontos, lega­lább megtudjuk lesz-e sze­rencsénk. Nekem nem volt szeren­csém. Olyan pocsék halászle­vet, amelyet Stohanek főzött, még életemben nem ettem. Másrészt a Tisza vize zava­ros volt, p. legelő, a rét kié­gett, a fák és mi is lelombo- zódtunk. Az is lehet, hogy napszúrást kaptam. 40 fil­lért akartam adni a trafik­ban egy doboz gyufáért. Vi­szont a trafikor. megmagya­rázta, a gyufa árát már több­ször felemelték, most példá­ul 50 fillérrel. De kivételesen nem az egész gyufa lett drá­gább, csak o gyufa feje, a méreg. Hát ez a méreg. Nem a zakó a. drága, hanem a gomb. iNem a cipő kerül sokba, hanem a fűző és így tovább ... Nagy ég! A bog­rácsot meg a Tisza parton felejtettem. vagy a Kisgazdapárt is segít­hetne nekünk. A Zöidértnek van a községben egy átvevő­helye, ha ők megjelennének, átvehetnék az áru egy ré­szét. A Zöldért felvásárlótelepé­nek bejáratánál valóban ezt olvassuk egy táblán: „A felvásárlás szünetel”. Ha nozdal... A szünet okáról Nyíregy­házán érdeklődünk Hunyadi Jánostól, a Zöldért hűtőhá­zának és feldolgozóüzemének üzemigazgatójától. — Az újfehértóiakkal nem kötöttünk szerződést, semmi kötelezettségünk nincs. Ko­rábban a szovjet piac min­dent elnyelt, most sok az uborka, ezért a termelők és az áfészesek adhatnák ol­csóbban is. Jelenleg olcsób­ban sem tudjuk átvenni. Az ottani felvásárlótelepünk va­lóban csak szünetel, de nerr szűnt meg. Ha majd mozdul á piác, azonnal reagálunk és esetleg már másnap kime­gyünk és Űjfehértón is meg­kezdjük az átvételt. Ha mozdul a piac ... Csak­hogy az újfehértói termelők még nem szoktak hozzá a piacgazdasághoz. Nem "zok- ták meg, hogy csak azt és annyit kell termelni, amit és amennyit . „elnyel” a piac. Sem az áfés^.peqs j> Zöldért, vagy'a konzervgyár nem hi­báztatható. A kereskedve ter­melést Űjfehértón is tanulni kell. S a tandíjat most ma­guk a termelők fizetik meg . . . Az állampolgár igazsága Nyíregyháza. (KM — N. L.) — Megyénkben is felké­szültek n közigazgatási bírás­kodás bevezetésére. Az 1991. évi XXVI. törvény július 27- ér. lép hatályba, ez szabá­lyozza a közigazgatási bírás­kodást. A törvény többek közt ki­mondja: „Az ügyfél, illető­leg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jog­szabálysértésre hivatkozva — ha a törvény ettől elté­rően nem rendelkezik — az államigazgatási ügy érdeké­ben hozott határozat felül­vizsgálatát a határozat köz­lésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bí­róságtól.” A törvény lényege a követ­kező. Ha valamelyik helyi polgármesteri hivatal ügyin­tézőjének döntésével nem ért egyet az állampolgár, reklamál a polgármesternél. Ha a polgármester is eluta­sítja, akkor keresetet nyújt­hat be a bíróságra. A közigazgatási bíráskodás bevezetésére megyénk öt stá­tuszt kapott. Három bíró a Nyíregyházi Városi Bírósá­gon, kettő a megyei, bírósá­gon kezdi meg munkáját. Piaci tandíj ' Seres Ernái I--------------­A piac törvényei laikus értelemben nagyon egyszerűek. Adok, vagy veszek. Kínálok vagy keresek. A termelő elad, a fogyasztó vásárol. Mindezt | szabadon, feltételek és meg- j kötöttségek nélkül. Senkit ! sem lehet arra kényszeríte- | ni, hogy az áruját eladja, és I még inkább nem lehet sen­kit arra kényszeríteni, hogy egy valaki áruját megvegye\ Miután az átalakuló gazda­sági rend és törvényeink abba az irányba hatnak, hogy Magyarországon igazi piackereskedelem alakuljon ki, a kínálatnak és kereslet­nek tág határai nyíltak. Minden szabadáras, az álla­mi, hatósági beavatkozás — egy-két eset kivételével — minimális, nincs se szub­venció (ártámogatás), nincs kötelező áruátvétel. Aki ter­mel, elad vagy vásárol, vál­lalkozik és a vállalkozásá­nak kockázatát kénytelen­kelletlen köteles elviselni. Mindezeket csak azért ír­tam le, mert nagyon sokan ma még nem tudják meg­emészteni, elviselni a piaci körülmények alakította új helyzetet. Ismerősöm vásá­rolt egy új hűtőszekrényt. Pár nappal később felhábo- j rodva közölte, becsapták. ■ mert ugyanazt a márkájú és j kapacitású hűtőszekrényt , 2000 forinttal olcsóbban lát­ta egy másik áruházban. ■ Nehéz volt meggyőzni a ba- ! rátomat, hogy restségével és ! tudatlanságával önmagái j csapta be. Miért nem né­zett körül a kínálati picon. : Más példa, hogy a terme- i lő felháborodott levélben [ közli, a meggyét nem azon ! az áron veszik át, amit a felvásárló korábban meg- j hirdetett. Becsapták!? Sen- ' ki nem csapott be senkit. A j piac törvénye érvényesül, a meggy ára' a kereslet és ki- j nálatnak megfelelően vál- ! tozik. De itt van a ga­bonaügy. Egyesek azt mondják, a gabonaipar visz- szaél monopolhelyzetével, mert diktál. A gabonaipar nem diktál és nem diktál­hat. Vásárol amennyit tud és úgy fizet, ahogyan tud. I Nem köteles a terményt fel- , vásárolni, nem köteles hi- < télből a búza árát és tárolá- i sát finanszírozni. Tanuljuk a piaci helyzet ) egyszeregyét, és elég ma- f gas a tandíj, amit valakinek . meg kell fizetni. Hamarosan a tiszaberceli révtől szilárd útburkolat ve­zet a gáton az ibrányl kem­pingig, illetve strandig. A Vízügyi Igaz­gatóság megbí­zásából jelenleg az úttükröt ké­szíti a Nyírvíz, mint alvállal­kozó. Várható­an augusztus végére már igénybe vehe­tik az utat a kirándulók. balazs a. felvétele Kommentár Boríték és teljtsftméiy Máthé Csaba kormányzat egyelőre óvatos, szerinte érde­mes megvárni a jövő évi előzetes makrogazdasá­gi számításokat és nem árt elemezni az idei nemzet- gazdasági folyamatokat, ezek után Ilehet megtárgyal­ni a teljes bérliberalizációt. Az Érdekegyeztető Tanács már elkészítette a teljes bérliberalizáció feltételei­ről készült előterjesztést, amelyet ma fog tárgyalni. A bérkorlátok idejét múlták, nem a tényleges munkaerőpiaci viszonyok alapján fizették a béreket, hanem a vállalatok, cégek állandóan számolgattak, nehogy túllépjék az éves bérkeret felső határát, meri akkor büntetőszankciókat alkalmaztak ellenük. A kormányzat így próbálta visszaszorítani a kiáramló béreket, mert szerinte ez csak az inflációs hatásokat növelte. Amikor egy cég el­érte a bérplafont, akkor el­kezdődtek a különböző ol­dalkifizetések, hiszen a dol­gozókat motiválni kellett, bejött néhány sürgős mun­ka, amit esetleg csak túl­órában végezhettek el, ezek kifizetését volt a legnehe­zebb úgymond lepapírozni. A teljes bérliberalizáció­val mindez megszűnik. A magáncégek jelenleg is be­vételeik és terheik arányá­ban többnyire teljesítmény­bérben illetve jutalékos rendszerben fizetik munka­társaikat, mindenkor fi­gyelve a várható hasznot. A privatizáció során egyre jobban a tényleges munka- után kapják \a borítékot a dolgozók. Ezzel a bérek ki­áramlása nem lesz teljesen szabályozatlan, hiszen a tervezet szerint a munka­adók és munkavállalók kö­zött megmaradna egy csa­torna, amelyen keresztül kollektív bérmegállapodás rendszerét alakítanák ki. A bérliberalizáció legfő­képpen a bérből és fizetés­ből élők számára jelentős, hiszen az ő jövedelmük minden tétele papíron sze­repel, minimális a lehető­ség a feketepénzekre. A vállalkozói szektorban már sokkal több a számla nél­küli adásvétel, a bérszabá­lyozás szinte alig érvénye­sül.

Next

/
Thumbnails
Contents