Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
1991. július 25., csütörtök CSUPA ERDEKES Kelet-Magyarország 11 Jó lapot lémé! ff Újrakezdés, de mivel? Sokat találkozók megnyilatkozásokban, riportokban azzal a mai felfogással, hogy kellene a föld. de már öreg is vagyok és nincs is mivel a gazdasági tevékenységet újrakezdeni. Követelmény a Nyugathoz való csatlakozásunkban a farmgazdálkodás beindulása, lehetősége. Nem akarok vitatkozni azokkal, akik a megoldás lehetőségét más úton akarják elérni. Csak a magunk kis világát kívánom építeni. Nem a múlt szerencsétlenkedését akarjuk visszahozni. Nem akarunk tőkeszegényen, tehénkék alkalmazásával szántani. Sokkal modernebben, gépek alkalmazásával kívánunk termelni, értékeket előállítani. Az állatokkal való termelés csak átmeneti megoldás lehet. Be kell szerezni traktorokat a gazdálkodás elindításához. Ez az első akadály, amibe ütközünk. Egy tőkeszegény kisembernek ez kivihetetlennek látszik. Megoldani ezt a kérdést csak kölcsönösség alapján lehet. Egy ember képtelen most megvenni, de öt-hat fő megGyilkosság a Szalonka utcában Mielőtt a kedves olvasó emberélet kioltására gondolna. megnyugtatom, csak egy ártatlan, szomorú sorsú, házőrző kutya meggyilkolásáról van szó. Két éve történt, hogy a távol élő fiú a szüleinek hozott egy pici kis fekete kutyát, valószínű, azért, hogy megnőve vigyázzon rájuk, védje meg őket a hívatlan vendegektől. Készült neki egy ideiglenes kis ház, de az erős lánc már akkor a nyakába került. A következő évben kinőtte a kis házat, kikerült a külső kertbe, újra nyakában a szoros lánccal, hogy ugatni is alig bírt, de azért éjszakánként az öreg kertésznek halk vak- kantásaival próbálta jelezni, ha valamilyen mozgást látott. Végigszenvedte a már kutyává nőtt házőrző a hideg telet minden fedél nélkül úgy, hogy bottal mindennap megkapta a magáét. Szombaton kora reggel elérkezett a sokat szenvedett kutya tragédiája. Valószínű, az öreg kertész azon az éjszakán halálra ítélte és reggel 6,00 órakor az ítéletet kegyetlen módon végrehajtotta. A szerencsétlen kutyát megfojtotta. Az ítélet végrehajtása után a tetem jeltelen sírba került, a szomszédos kutyák ugatása közben. Rettenetes volt a jelenetet végignézni, és amikor a szomszédomnak ezt elmeséltem, ő azt mondta, erről az jut eszébe, hogy hasonlóan végzett tőéiben egy bulgárkertész az ötödik gyermekével, melyet már soknak tartott, de abban a zavaros világban a cselekedete feledésbe merült. Erdész Gyula Nyíregyháza, Szalonka u. 15. teheti. Az öt-hat fő földjét ez a traktor megszánthatja. Két csoportosulás már vehet pótkocsit, vetőgépet, fűkaszát stb. Egyesek szerint nyolcvan hektárt tesz ki az életképesség határa. Szerintem ez túl nagy terület egy családnak, én húsz hektárban látom az alsó határt, esetleg homokon emelkedhet. Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy a korábbi néhány hektáros birtokhatár elavult, nem életképes. Az összefogó öt-hatfős embercsoportokat úgy képzelem el, hogy azok a nagyüzem előnyeit biztosítják a gazdaságban a kölcsönösség kiépítésével. Több ember összefogásával gépesítenek, egyetemlegesen szereznek be vetőmagvakat, tenyészállatokat és közösen keresik az értékesítés lehetőségét. Tevékenységük egy szervezett gazdálkodás legyen és nem ide-oda kapkodás. Például: annyi takarmányt termeljünk, amennyi a területünket trágyával ellátó állatnak kell. Minden családban van vállalkozó fiatal, aki hétvégeken gazdasági tevékenységet vállal, vannak kiöregedő emberek, akik még akarnak tevékenykedni. A földet bérbe is lehet adni. Az a fontos, hogy traktor, vonóerő legyen, megelőzve azt a kifogást: nincs mivel, még a földjét bérletbe adni tervező is rendelkezzen traktorral. Legfeljebb a részletfizetést a bérlő végezze a tárgyévben. A Közös Piachoz való tartozásunk egy bizonyos túltermelési állapotot feltételez. Nem árt. ha ezt előre igyekszünk betervezni. Nem a terület parlagon hagyásával, nem egy eladatlan készlet birtokban tartásával kell védekezni, hanem a régi ugarolás bevezetésével. Ez a termőterület pihentetését jelenti és nem egy találmány Nagy utat jártunk be, sok mindent megkóstoltunk és most egyenlőek vagyunk. Egyenlő nyomorultak. Lehet farmergazda egy korábban földdel nem rendelkező utód is, ha akar. Vállalkozni kell, akarni kell és tőke kell hozzá! Hornyai Gyula Gávavencsellő Közöljenek izgalmas regényt Tisztelt Szerkesztő Úr! Egy nagy kéréssel fordulok Önhöz. Mióta létezik a Kelet-Magyarország, hűséges olvasója vagyok. De ne vegye rossz néven — az utóbbi időben sajnos nem tudom a régi — kedvvel kézbe »venni. Rengeteg a politika rádióban, tv-ben, az újságokban, egyébről alig van szó. A címeket átfutja az ember, de nem tud érdekelni a külföldiek politikája sem. mikor saját országunk politikájától is kétségbe esünk. Szegény általános áruba bocsátott országunkban már minden eladó. És amink még megvan ... ott kik törtek be, mit és értékben mennyit raboltak, loptak? Ez rettenetes világ lett!! Olyan jó lenne egy-egy folytatásos — régi békebeli — izgalmas regényt várni nap-nap után, hogy juj, mi lesz? Csak politikába már nagyon belefáradtunk. Például a „Hermelines Hölgy” — Claire Kennéth- től izgalmas, érdekes. Vagy „Árvíz Indiában”. Nagyon kérem ne nevessen ki. hogy én említem meg miről olvasnánk szívesebben. Ha lehetséges volna egy kis érdeklődést keltő, folytatásos izgalmat is becsempészni. Ne csak hosszú — oldalakat foglaló hirdetések és politika. Maradok igaz tisztelettel: Sz. L-né Nyíregyháza (A szerkesztő megjegyzése: Javaslatával Tisztelt Olvasónk nyitott kaput dönget, mihelyt még bővebb terjedelemben jelenünk meg, folytatásos regényekkel is talál- kozin fog.) Tisztelt Főszerkesztő Űr! Megrökönyödéssel vettem kézhez a Kelet-Magyarország 1991. július 9., kedd napján megjelent 159. számát, amelyben magát a meg nem nevező szerző a „Tüskés sarokéban arra utal „Négy keréken a parkban” címmel, miszerint a parkot megrongálták és egyben arra is; a szóban lévő teherautó a parkot választotta a lerakodás ,színhelyéül. Közlöm önnel Tisztelt Fő- szerkesztő Ür, hogy a Földhivatal Nyíregyháza 50828/ 1988. szám alatti határozatában alulírott Zsurkiai József- né Törzis Margit (2 270307 1136) nyíregyházi Iákos javára bejegyezte a Nyíregyháza Északi alközpont lakótelepen lévő 61 nm-t kitevő pavilont (1394/40 hrsz.) Egyébként ezt a határozatot másolatban levelemhez csatolom. Kérem, a szerző szíveskedjen befáradni a Megyei Jogú Városi Polgármesteri Hivatalhoz, ott keresse meg a város főépítészét, tekintse meg a város- rendezési tervet, amely egyértelműen ki fogja mutatni, hogy eredetileg a városnak erre a pontjára „csodálatos közpark ellenére” 3 pavilon volt betervezve. Az én pavilonom elkészült és ha a Tisztelt Főszerkesztő Ür megtekinti, a kihelyezett gomibák és a kulturált kiszolgálás ellen kifogása van, úgy bármikor feljelenthet az illetékes hatóságoknál. A cikk szerzője vajon miért nem fényképezte le a Városi Stadion szemben lévő parkját, ahol a dudva, vagy fű épp akkorára nőtt, mint a tisztelt újságíró. Egyébként is az a teherautó, amelyik odaállt és lerakta az általiam megrendelt árut, az én beleegyezésem nélkül tette és csak károm származott belőle, hiszen az általam épített járdát újra kellett rakni, annyira tönkretette. Hangsúlyozom, hogy nem a parkot, hanem az általam épített járdát rongálta meg, amelyet helyre kelllett állítani. Tisztelettel: Zsurkai Józsefné Nyíregyháza, Stadion u. 46. 1/5. Válasz Salamon János 1991. VI. 27. lapban megjelent „Halottakra sújtani” c. cikkére. Elolvasva cikkét, bizonyos fokig megértem Ont. Szeretném azonban felhívni szíves figyelmét, hogy szerintem a halottak iránti tiszteletadás mind a két fél számára azonos kötelezettséget kellene, hogy jelentsen. Sajnos, az én személyes tapasztalatom egészen más. Én is szenvedő alanya voltam annak, az oroszok által 1944 novemberében elhurcolt több ezres csoportnak, melyről az „Elhurcoltak” c. könyv számol be, ha nem is teljes körűen. Ott csak Bölcöt említik. Én és nagyon sok társam Thiginába kerültünk 1944. december 6-án 30 vagonban, több mint 3000-en, és március elején — amikor számoltak, az új foglyok megérkezése előtt — már 300-an sem voltunk. Ez a közel 3000 halott el sem lett temetve! Kihordatták velünk a Dnyeszter partjára, a lövészárkokba és oszlásnak induláskor mésszel leöntve, a kiálló végtagokat ásóval, lapáttal lekénysze- rítve a gödörbe földeltük be őket! Ugye hihetetlen?! De a temetetlen halottak tények. Én erről még eddig senkinek sem beszéltem, de élünk még Nyíregyházán talán 3—4-en, akik ezt tanúsíthatják. Csak ennyit felháborodását kifejező levelére. Ha ismerné a tényeket, vagy valakijét hasonló sors érte volna, biztosan más hangnemben ítélné meg a történteket. Bányai István Nyíregyháza Az 1991. jún. hó 1-én „SEBEK” címszó alatt megjelent riport kapcsán megindult reagálások nyomán (lásd júrr. 13-án Benkő Istvánné nagjr- kállói lakos levelét) lehet, hogy sok honfitársamat az elmúlt rendszerben élt és eddig nem orvosolt, számtalan sérelme talán rövid időn belül meghallgatásra talál és szerzett jogaiknak — amit a Rákosi-rendszerben egy tollvonással elvesztettek — újból birtokába jutnak. Kormányunk a gazdasági lehetőségek figyelembevételével — már eddig is számtalan tanújelét adta segítő és kárpótlást nyújtó készségének. De a tengernyi rendelet- és törvényhalmazatban kimaradt egy, a volt köz- szolgálati alkalmazottakat létalapjukban sújtó — a Rá- kosi-rendszer jogfosztó rendelkezésének a hatályon kívül helyezése. Ez a rendelkezés az 5000/1946. M. E. sz. — úgynevezett „B" lista elnevezés alatt került be a rendelettárba és sajnos — a mai napig is érvényben van, a szerzett szolgálati éveket nem tette lehetővé nyugdíjba való beszámítás alkalmával. Ez — akkor — igazi rendszerváltás volt, nem létezett akkor korkedvezményes, vagy korengedményes nyugdíjazás — 50 évesen is — kiemelt magas nyugdíjjal, munkanélküli-segély, magas végkielégítés és újrakezdési kölcsön lehetőségei; csak gumibot és kancsuka, megfélemlítés és megalázás, népbíróság és internálótábor. Máról holnapra utcára ke77 rültünk, azóta nagy része az érintetteknek elhalálezott, nem érhette meg, hogy orvoslást, gyógyírt kapott volna 45 esztendőn át elszenvedett morális és anyagi veszteségeire. E közérdekű sérelmek felszámolására beadvánnyal fordultam az igazságügyi és belügyminiszter urakhoz, valamint a Recski Szövetség elnökéhez — dr. Zimányi Tibor országgyűlési képviselő úrhoz — kérve őket, hogy a Rákosi-féle jogbitorlós „B” lista rendelkezés eltörlésére, ill. hatályon kívül helyezésére tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ügy látszik, beadványaim megértésre találtak, legalábbis elindítottak egy olyan folyamatot — ami reményt nyújt arra, hogy közeljövőben megszületik e sokat szenvedett réteg teljes rehabilitációjának felülvizsgálata. Íme, az igazságügyi miniszter levele: 75.591/1991, IM IX. Dr. B ... J. úrnak Nyíregyháza Tisztelt DR. B. J. Ornak. örímmel értesítem, hogy a kormány a közeljövőben foglalkozni kíván a volt közszolgálati alkalmazottakat ért nyugdijjogi hátrányok megszűntetésével — így többek között — az 5000/ 1946. M. E. rendelet hátrányainak megszűntetésével is. Az erről szóló kormányhatározatot és jogszabálytervezetet a Népjóléti Minisztérium és az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság közreműködésével már elkészítette és jelenleg folyik a tervezetnek az érdekvédelmi, érdek- képviseleti szervekkel való egyeztetése. Bizom benne, hogy az elszenvedett hátrányokat az ön esetében is a tervezett intézkedés enyhíteni fogja. Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét. Budapest, 1991. jún. 20-án. Tisztelettel: P. H. dr. Balsai István sk. igazságügyi miniszter A Recski Szövetség főtitkárától kapott válaszlevél: T. Dr. B. J. Ornak Nyíregyháza 4400. Tisztelt Dr. B. J. úr! Elismerő sorait és a hírhedt „B" lista rendelettel közölt információit köszönöm. Szövetségünk haladéktalanul kapcsolatba lépett az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal a „B” listával 1946-han annulált szolgálati idő beszámítása ügyében. Az utólagos elismerésre az O. T. F. hatáskörében nincsen mód. A Népjóléti Minisztérium foglalkozik ez idő szerint az 5000 1946. M. E. számú rendelet hatálytalanitásávai — következményeinek méltányos orvoslásával. Levelűnkkel egyidejűleg megkerestük a Minisztert azzal a kéréssel, hogy mielőbb találjon módot a tárca — a jogtalan régi sérelem mielőbbi rendezésére megoldást. Szívélyes üdvözlettel: dr. Zimányi Tibor sk. főtitkár országgyűlési képviselő Budapest, 1991. 06. 05. Tisztelt Szerkesztő Űr! E 45 év óta felszínen tartott és bensőnkben fájdalmas sebet hordozó, személyem és számtalan honfitársam, nagyon is jogos, megszívlelendő panaszát — talán nagyon is bőven ecsetelvem — de törekedtem a téma teljes feltárására, megismertetésére és arra, hogy a szerkesztői asztal bonckése — majd levelemet b. lapjukban való közzétételre — alkalmassá teszi. Fogadja Szerkesztő úr tiszteletem nyilvánítását. Szívélyes üdvözlettel: Dr. B. J. Nyíregyháza KSrbezért vadak VÁLASZ CIKKÜNKRE Tisztelt Máthé Csaba! Az ön által írt és 1991. július 17-én és július 18-án megjelent „Körbezárt vadak” című írásához az alábbiakat szeretném hozzáfűzni, mivel a leírtak egy része — szerintem — nem felel meg a valóságnak. Nem 1981-től, hanem 1977- től voltam a vadásztársulat elnöke 1990-ig. Nekem senki nem mondott fel, ezt az Intéző Bizottság és a Közgyűlés jegyzőkönyve bizonyítja. Vadásztársulati elnökségem ideje alatt a társulatnál pénzügyi proglémák nem voltak. Elnökké választásomkor a társulat vagyona 40 ezer forint volt, lemondásom idejére ez körülbelül 2 millió forintra növekedett. Ténylegesen keveset jártam és járok vadászni. Trófea gyűjteményem nincs, ellentétben a vadásztársulat egyes jelenlegi vezetőinek csodálatos gyűjteményével. Vendégvadászok korábban is jártak a vadásztársulathoz, éppúgy, mint most. A különbség annyi, hogy én nem jártam más vadásztársaságokhoz vadászni. Fekete Volga a vadaskertben nem járt, lehet, hogy valamilyen KGB-ügynököket láthattak a Szabadság-tanya lakói — ha láttak —, állítólag nekik van ilyen autójuk. Csodálkozom Gergely Imrének, a vadásztársulat jelenlegi elnökének megnyilatkozásán, hogy nem vállal felelősséget a korábbi vezetés munkájáért. Az említett időszakban ugyanis ő volt a vadásztársulat gazdasági vezetője, így részt vett minden döntésben és szavazott is arról. Ellentétben vele, én vállalom az akkori döntésekért a felelősséget. A termelőszövetkezet nem tortozik a vadásztársulatnak 700 ezer forinttal, hanem az 1990. január 26-i jegyzőkönyv alapján még a vadásztársulat tartozik a termelőszövetkezetnek. Ezt a jegyzőkönyvet Gergely Imre is aláírta. Tisztelt Máthé Csaba! Csak nem valamelyik vadászati monopólium hálójába került, amikor furcsállja, hogy a termelőszövetkezet egyik vállalata akarja értékesíteni a vadakat, nevezetesen az AGROEX Kft.? Az AGROEX Kft.-n keresztül történő értékesítésnél ugyanis a termelőszövetkezetnél marad a haszon, nem pedig a vadásztársaságokkal összefonódásban lévő valamelyik külkereskedelmi vállalatnál. Esetleg a vadásztársulat egyes vezetőinek okoz problémát, hogy nem jutnak hozzá ahhoz a valutához, amelyet vadászatkor a hajtásért vagy az ellátásért fizet a külföldi? Vajon nem az előzőekben említettek játszanak szerepet abban, hogy a vadásztársulat mindenáron akadályozza a vadásztatást, ezáltal növelve a termelőszövetkezet kárát. Erről nem szól az írás. Arról azonban igen, hogy egy bírósági per előtt a felperes képviselőjét megpróbálta befeketíteni, a termelőszövetkezetről rosszat feltételezni, „szegény, ártatlan” mai vadásztársulati vezetőket az erény mintapéldányainak feltüntetni. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy bár manapság divat volt tsz-vezetőket szidni, lejáratni, de higgye el, van köztük a közösségért dolgozó, becsületes ember is. Tisztelettel: Zakor József tsz-elnök Nagyvarsány
