Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
1991. július 25., csütörtök HÁTTÉR WKí f WKtKKM Kelet-Magyarország 3 I ' . A Nyírlúgos! nagy üzlet és háttere Egy régebbi pillanatkép a hűtőházból. MUNKANÉLKÜLIEK Nyírlugos (KM) — Egy nyíregyházi vállalkozó — háta mögött külföldi partnerrel — 400 millió forintért vette meg a Nyírlugosi Állami Gazdaságot. Az ügyletre a végső pecsétet a Szanáló Szervezet részéről csütörtökön Nyíregyházán Rcdei László igazgató teszi. Persze az új tulajdonosnak nem lesz könnyű az indulás, hiszen Nyírlugoson áll a bál. Nem jókedvében snóblizik, kártyázik, beszélget közel 200 volt munkanélküli, hanem a budapesti Dinamyc Trade Kft. megbízásából a környékből felvásárolt meggyet akarják a gazdaság mélyhűtő és gyorsfagyasztó üzemében feldolgozni. Erre viszont Páz- mán Sándor felszámoló biztostól nem kaptak engedélyt. A nyírbátori munkaközvetítőtől kiközvetített lugosi, penészleki, bélteki volt munkanélküliek közül ebéd utánra már csak harmincat találok az üzem tőszomszédságában. A többi hetven megunta a várakozást, inkább elment, másnap megint jönnek a munka reményében. — Július 15-től talán két napot engedett bennünket a tárca ........... Angyal Sándor felszámoló biztos dolgozni az üzemben, azóta be nem tehetjük a lábunkat — mondja egyikük. — A kiközvetített munkanélküliek körülbelül 90 százaléka egykor itt dolgozott az üzemben és a tavalyi feldolgozó szezonban a budapesti kft. megbízásából szintén munkába álltunk. Most megint toboroztak és újra jöttünk. Volt olyan, aki kevesebbet kap az itteni munkáért, mint a munkanélküli-segélye, de ezt vállalta, mert otthon tétlenül lenni szörnyű érzés. Az iroda hűsében Hegedűs Mihály, a Dinamyc Trade Kft: helyi megbízottja és a nyírmihálydi Szabó András vár. Utóbbi szerződést kötött a budapesti céggel, mely szerint munkásokat toboroz, segít az ügyintézésben. A nyírbátori munkaközvetítőből közel 200 embernek Kínáltak munkát, akiket június 2C-tól folyamatosan vettek fel. Nekik a 7200 forintos minimumbért fizetik, erre jön a teljesítménybérezés. — Egy nagyszerű üzem, alapanyag, munkaerő, külföldi vásárló áll rendelkezésünkre és mégsem tudunk dolgozni — fakad ki Hegedűs Mihály. — Idén május végén Rédei úrral írtuk aiá a szerződést, mely szerint július 1-től szeptember 30-ig bérbe vesszük az üzemel. Alighogy elkezdtük a munkát, Pázmán Sándor kitiltott bennünket az üzemből. A munkások itt csellengenek, a hűtő-tároló teret másnak kiadták, a felvásárolt megy- gyünk pedig megromlott. A vitánk a felszámoló biztossal a múlt évben kezdődött, amikor a bérleti díjat nem fizettük ki, de a bérbe vett üzemhez nem volt szociális helyiség, nem kaptunk hozzá kazánházat, az egyik fagyasztó 55 napig állt. Idén kétszer 500 ezer güldenes váltót helyeztünk letétbe és az idei bérleti díjra fedezetként. 19 millió forint értékű gépsor áll rendelkezésre. Másfél vagon meggy 3 ^»pig itt állt az udvaron, de már az alja folyt. 300 tonna barackot kellene felezni, de n'em tudjuk. 15 ezer tonna kukoricát várunk, hova rakassam le? Ha a kárunkat összeszámolom, az összeg 485 millió forint lesz. Pázmán Sándor csak készpénz ellenében engedi ki az árut a kapun. — A múltkoriban lengyel vendégmunkások voltak Nyírlugoson — mondja Szabó András, a Szabó és Fia Építő Vegyes Kft. ügyvezetője. — Akkor elhatároztam, inkább a környékbeli munkanélkülieknek teremtek munkalehetőséget, mint a vendégmunkásoknak. Ügy látszik, hiába. Pázmán Sándorral a Szabolcs Cipőgyárban ülünk le beszélgetni, ugyanis ennek a cégnek a felszámolását is végzi. — Felelőtlenség volt kiközvetíteni a munkásokat, felvásárolni a nyersanyagot és lekötni nyugatra — jelenti a felszámoló biztos. — Hiszen a bérleti szerződésben az szerepel, hogy a Dinamyc Tradre Kft. június 20-ig kifizeti a múlt évi adósságát és az idei bérleti díjat előre, egy összegben június 30-ip átutalja. Egyik sem történi meg, így a szerződés sosem lépett hatályba. A bírósághoz fizetési meghagyást nyújtottunk be a kft. ellen két jogcímen: bérleti díjként a Mélyhűtő és Gyorsfagyasztó Kft.-nek (tavaly tőlük vették bérbe az üzemet, ez a kft. is felszámolás alatt áll) 44,874 millióval, az elvitt áruk és egyéb forgóeszközök ellenértékeként 20,644 millióval tartoznak. Nem tudom, ezeket mikor lehet behajtani tőlük. Az állami gazdaság pedig július 11-én elkelt, a szerződést július 25-én írják alá. Óh, iskola!? A meggysoron E mlékszem, néhány éve még nagy feltűnést keltett — azt ne mondjam, kisebbfajta botránynak számított —, hogy az egyik megyei intézmény igazgatója kiállt a Búza téri piacon a kofaasszonyok közé kajszibarackot árulni. A háta mögött meg is kapta a magáét: „a telhetetlen. .., megvész a pénzért. .., harácsol, lejáratja magát.. Most állunk a „meggysoron”, a konzervgyári átvevőben, s a nagy rohanásban — sietni kell, amíg jó az ár! — a legtermészetesebb mádon üdvözli egymást a tanár úr és a közgazdász, az ügyvezető igazgató, a jogász és az „őstermelő” újságíró. Most bejött a meggy! — lelkendezik a mérnök úr, aki 50 mázsát adott le 68 forintjával (,„Szombaton kilencve- nen szedtük”), s maradt még vagy 30 mázsa a bérelt kertben is. — Ha' már megtermett, mit kezdjek vele? — kérdez vissza látható zavarban a főkönyvelő, aki először jár még itt, s nem tudja, jól szedte-e szár nélkül a család, vajon elfogadják-e első osztályúnak. Lassan halad a sor, arasza-, lünk a mérleg irányába a kis rekeszekkel. Az élelmesebbje egészen a kerítésig tola( az utánfutóval,' hogy ne kelljen annyit cipekedni; mások a hasukhoz szorítva a ládát, feszülő izmokkal karolják a termést az átvevőhelyre. — Testvérem! Ennek is van forsza: az ember megszórja a fát néhány nappal leadás előtt egy kis gyorsító- szerrel, aztán már csak náj- lonponyvát terítesz a fa alá és rázod. Hull az, mint az eső, szét sem megy, de haladsz vele. Meg a nóta is azt mondja, nemde: lerázzuk a meggyet, te meg babám, szedjed... — így a nyugdíjas főkertész, aki pontosan kiszámolta, hogy ilyen módszerrel 40 mázsánál mennyi munkabért takarít meg. Mások oldalt alkudoznak az alkalmi munkásokkal. Gyorsan meg is egyezik a gyógyszerész néhány romániai turistával: az ár 20 százaléka az övék, ha leszüretelik a még ott lévő 10 meggyfa termését. „Na, meg közben egy kis sör is megakad!” Telik az idő, tűz a Nap; a bankigazgató-helyettes rövidnadrágban, szakadt pólóval vár a sorára a pénztárablaknál, s csak akkor kezd verejtékezni, amikor az orra előtt közlik: „Mára elfogyott a pénz, tessenek holnap tízre jönni.” ■ ‘ Különben minden rendben. Nagy a békés egymás mellett éléq, hiszen a sorban nincsenek, rangok, beosztások, csak temérdek meggy, rekesz, mérleg és meleg. Három kisdiákra való tanszer ára. táskástól, mindenestől több ezer forint fölé is fölkúszhat, ha a szülő nyugodt lelkiismerettel akarja szeptemberben iskolába engedni gyermekét. balAzs attila felvétele Nézőbont) Alkatunk burkában Kállai János H étköznapjaink sodró lendületű eseményei közepette régi, meg- csontosodott struktúrák hullnak szét, bomlanak le, alakulnak át a szemünk előtt. A totális szerkezetváltás együtt jár a felgyorsult mobilitási folyamatokkal, és az átrendeződés majdnem mindig személyhez kötötten, enyhébb- súlyosabb egzisztenciális problémákat is felszínre hozva játszódik le. A „kizökkent idő” nehézségeit még a váltani rugalmasabban tudók is nehézkesen élik meg, hát még azok, akik abban a tisztel- nivaló hitben élték le életüket, végezték jól-rosszul munkájukat, mely szerint: az egyik legbecsülendőbb erény a megszokott, általában az első munkahelyhez való ragaszkodás, a választott — gyakran egyetlen szakma iránti elkötelezettség, a minél kevesebb bejegyzéssel csúfított munkakönyv. Hát, ezt a hitet megőrizni, eszerint cselekedni és élni, mostanában keveseknek adatik meg! Az ókori görög mitológiában Próteusz — tengeri isten — sokféleképpen tudta változtatni alakját. Emiatt a könnyen alkalmazkodó, sokoldalú emberre gyakran mondják: próteuszi alkat. Az ilyen típusúaknák kedvező kor jött volna el? Több jel mutatja: a széljárás most nekik kedvez. S ha a változtatás képessége, a megújulás színeváltozása nem dilettanr tizmust, kóklerséget, elvtelen köpönyegforgatást, gerinctelenséget takar, valójában csak örülhetünk ennek! Pedig tudjuk: a polihisztorok ideje — a szó klasszikus értelmében — lejárt. A „mindenhez értés" szinonimájaként (a szakmák, tudományok, -munkaterületek polarizáltsága, óriásira duzzadt ismeret- anyaga miatt), sajnos, a felszínességet, a felületességet szoktuk emlegetni, s gyanakvással (irigységgel?) fogadjuk még a mindenkitől — bizonyos határokon belül — elvárható sokoldalúságot is. És ez utóbbi nem tévesztendő össze a kaméleonság- gal! Mert a kaméleon-ter- mészetűek — a köpönyeg- forgató szélkakasok —, a mindenkori „helyzethez” fenntartás nélkül idomulok nem hiányoznak senkinek! Felismerésüket viszont nagyon megnehezíti, hogy — bizony — ők is jól tudnak alkalmazkodni. Velük aztán tényleg vigyázni kell. Felejthetetlen napok Penkíferié Punykó Mária irja Beregszászról „Egyszer volt, hol nem volt.. kívánkozik a mesebeli indítás, hiszen tündérmese — szépségű hetet tölthetett 25 kárpátaljai gyerek és 4 pedagógus a sóstófürdői „Helyesen, szépen, magyarul” olvasótáborban. A nagy gonddal és hozzáértéssel összeállított program minden egyes pontja hiányt pótolt, szűkítette a réseket tanulóink általános műveltségében, teljesebbé tette az anyaországról korábban alkotott ismereteiket, hozzájárult (egészséges) azonosságtudatuk kialakításához. S végül hadd szóljak arról a pedagógusról, aki ezt a csodálatos hetet megszervezte, s táborvezetöként velünk töltötte. Kóder Fe- rencné — a gyerekek kedves Marika nénije — tette felhőtlenné és gazdagabbá ezeket a napokat. Kommentár Füstkarikák Galambos Béla D ohánytermesztők Tagozata alakult a közelmúltban a Magyar Agrárkamara Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szervezetén belül. A hazai dohánytermésnek mintegy 70 százalékát előállító három észak-keleti megye termelői, akik már évek óta nagyüzemek által integrált családi művelésben végzik munkájukat, annak dacára döntöttek az érdekvédelmi szervezet megalakítása mellett, hogy a mezőgazdaságon belül a dohányágazat ma az egyik legjobb helyzetben van. A piac biztos és az árak is próbálják követni a költségek növekedését. Ám a dohányiparban az utóbbi hónapokban tapasztalható privatizációs folyamat továbbgondolása nem kis nyugtalanságot keltett a komoly befektetéseik miatt hosszú távon gondolkodó dohánytermesztők körében. Tartanak ugyanis attól, hogy a cigarettagyárainkat megvásárló nyugati cégek kevésbé kötődnek majd a magyar termesztőkhöz és felelősséget nem érezve az itteni dohánytermelés iránt, a gyártáshoz szükséges alapanyagot a világpiacról fogják beszerezni. Csak Szabolcsban mintegy tízezer családot kitevő dohánytermesztők népes táborából egyre jelentősebb számban akadnak olyanok — köszönhetően a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat termelést szervező, innovatív tevékenységének is —, akik növelni akarják vállalkozásaik méretét, korszerűsítve a termesztéstechnológiát, és vállalva a piaci versenyt is. Ez a kör járt élen annak felismerésében is, hogy mindezt csak szervezetten, ösz- szefogással, összehangolva lehet megvalósítani. A megalakult dohánytermesztői tagozat — melynek irányítását a későbbi tagok által történő demokratikus választásig hat főből álló előkészítő bizottság, élén Semsey András dohánytermesztő vállalkozó végzi — kidolgozta 1991. évi programját. Céljaik között, a termelői érdekvédelem mellett, a magasabb színvonalú, eredményesebb és gazdaságosabb dohánytermesztés megvalósítása szerepel, de részt akarnak venni az ország dohánytermesztési koncepciójának kimunkálásában is.
