Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. július 25., csütörtök Külpolitikai jegyzet ___________ Társulás Európához Dajka Béla E héten szerdán és csütörtökön tartják Brüsszelben a majda­ni társulási szerződésről fo­lyó magyar—EK tárgyalá­sok nyári szünet előtti utol­só fordulóját — adta hírül tegnap az MTI. Az 1990 de­cemberében megkezdődött tárgyalássorozat — ha az előzetes várakozásokhoz ké­pest némi csúszással is — lassan finiséhez érkezik, s úgy tűnik, van rá esély, hogy októberben aláírják a két fél közötti szabadkeres­kedelem tíz éven belüli megteremtését célzó szerző­dést. E társulási szerződésig is igen hosszú út vezetett, hi­szen a kapcsolatok ilyetén módon való szorossá fűzése még két évvel ezelőtt is el­képzelhetetlennek minősült. Kapcsolatainkban az eny­hülés határkövének tekint­hető 1987-ben Kádár János­nak és Jacques Delors-nak, az Európai Közösség Bizott­ságának elnökének találko­zása, majd a következő év­ben Magyarország és az EK parafálta azt a gazdasági­kereskedelmi megállapo­dást, amelyben a magyar árukkal szembeni korláto­zások fokozatos leépítését 1995-re helyezték kilátásba. Ehhez képest valóban nagy előrelépés lehet a tár­sulási szerződés megkötése és sok politikus igen nagy várakozással tekint a jövő­be a teljes jogú EK-tagság elnyerését illetően is. Habs­burg Ottó, az Európa Parla­ment képviselője egy, a té­mával kapcsolatban nemré­giben megrendezett konfe­rencia szünetében elmond­ta nekem, hogy szerinte Eu­rópa egyesülése önmagától is lezajlik, függetlenül attól, hogy egyes politikusok mit nyilatkoznak a közép-kelet- európai új demokráciákról. Vajon a mi problémáin­kat megoldhatja-e az EK- hoz való csatlakozás? Ne­héz válaszolni erre a kér­désre, hiszen egyes — fő­ként mezőgazdasági és tex­tilipari — kérdésekben nem mindig találják meg az összhangot a tárgyaló felek. Mezőgazdasági termékekből van éppen elég a Nyugat­nak is, nemigen szorulnak behozatalra. Sőt, még arra sem álltak rá, hogy a Szov­jetuniónak nyújtott vagy nyújtandó mezőgazdasági segélyezésre szánt élelmi­szereket a keleti térségből vásárolják fel, — tudnak adni saját készleteikből is. Nekünk pedig éppen a me­zőgazdasági termékek érté­kesítésével van talán a leg­több gondunk, s kérdéses, hogy a mi áruink előtt haj­landók lesznek-e megnyitni a kapukat, vagy ha be is engedik a nyugati piacra termékeinket, vajon felve- hetik-e azok a versenyt az ott fellelhető kínálat színvo­nalával. Nincs sugárszennyezés Búza a Szovjetunióba Holnap dönt a kormány Budapest (MTI) — A Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium közlése szerint a Paksi Atomerőmű július 18-i — az 1-es blokkot érintő és a nemzetközi hét fokozatú skála szerinti 1-es fokozatú — üzemzavarát kö­vetően a bajai Környezetvé­delmi Felügyelőség mérte a Duna sugárszennyezettségét. A vízminták a szokásos ér­tékkel teljesen megegyeztek. Budapest (MTI) — A kor­mány csütörtöki ülésén dönt az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, valamint a megyei (fővárosi) kárren­dezési hivatalok létrehozásá­ról. Ugyancsak jóváhagyják a kárpótlási törvény végre­hajtásáról szóló kormányren­deletet. Megvitatják a Földműve­lésügyi Minisztérium javasla­tát, amely 1,3 millió tonna búza Szovjetunióba történő eladására kér állami garan­ciavállalást. Ez mintegy 9 milliárd forintot jelentene. Szó lesz arról is, hogy a jö­vőben a búza vetésterületét csökkenteni, kellene a kuko­rica és az árpa javára. Vár­hatóan szóba kerül az is, hogy a szovjet és a keletné­Mátészalka (KM — CS. GY.) — A rendőrség ismét hazánkba illegálisan érkezett törököket fogott el. Az ügy­ről Szécsi László őrnagytól, a Mátészalkai Rendőrkapi­tányság munkatársától kér­tünk tájékoztatást. Július 24-én, szerdán dél­előtt 11 óra körül a csengeri határőrség a Mátészalkai Rendőrkapitányságnak je­lezte, hogy a 471. számú úton Csenger felől Mátészalka irányába öt taxi feltehetően Magyarországra illegálisan jutott török állampolgárokat szállít. A gépkocsikat meg kell állítani, a vezetőit és utasait igazoltatni, elszá­moltatni, vagyis megtudni: mikor, hogyan, milyen kö­rülmények között jöttek Ma­gyarországra, hová tartanak, idáig ki segítette őket stb. Két rendőrségi autó Máté­szalka Kocsord felőli „bejá­ratához” hajtott, ahol közúti ellenőrzést végzett. Az 5 met piac beszűkülése miatt jelentős problémák elé néz­nek a szőlőtermelők, boros­gazdák, ugyanis már most is jelentős készletek halmozód­tak fel a pincékben. A kormányülésen döntés várható a Migrációs Tárca­közi Bizottság felállításáról, amely többek között a be­vándorlók, betelepülők, me­nekültek, vendégmunkások társadalmi beilleszkedését, a jogi szabályok kialakítását segítené elő. A kormány végül áttekinti, hogy miért tér el jelentős mértékben az NGKM és az MNB külkereskedelmi sta­tisztikája. Annyi bizonyos, hogy a külgazdasági tárca és Nemzeti Bank jelenleg eltérő statisztikai módszertant al­kalmaz. taxit megállították, a veze­tőinek és utasainak okmá­nyait ellenőrzték, majd va- lamennyiüket a Mátészalkai Rendőrkapitányságra előál­lították. Elfogták azt a ma­gát kurd nemzetiségűnek valló török állampolgárt is, aki a társai taxival való szökését megszervezte. Az eddigi adatok szerint a 20 fő plusz egy kísérő (va­lamennyien fiatal férfiak) Csengerújfalu térségében a zöldhatáron át érkeztek Ma­gyarországra, s a taxik a pá- tyodi voit vasútállomáson vá­rakoztak rajuk. Az illegális határátlépők kocsikkal foly­tatták útjukat, de Mátészal­kánál feltartóztatták őket. Ellenállást nem tanúsítottak. Ügyükben a vizsgálat tart. Megjegyezzük, az idén a Mátészalkai Rendőrkapi­tányság illetékességi terüle­tén már 4 alkalommal össze­sen több mint 100 török há- társértőt fogták el. Közélet A liberális megoldás Nyíregyháza (KM) — A legnagyobb ellenzéki párt alig több, mint egy évvel a választások után ismét prog­ramot készít. Mi tette ezt szükségessé? Mik a legfőbb jellemzői a készülő program­nak? — erről kérdeztük Gu­lyás Józsefet, a Szabad De­mokraták Szövetsége Orszá­gos Tanácsának tagját, az SZDSZ frakciótitkárát. — Először is le kell szö­geznem, hogy ez a program nem átfogó társadalmi-gaz­dasági program. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy egy évvel a választások után sem az SZDSZ-nek, sem az ország­nak nem új választási prog­ramokra van szüksége, ha­nem elsősorban az erősödő társadalmi, gazdasági válság kezelésére kell megoldást ta­lálnunk. Mi, szabaddemokra­ták, szabadelvű válaszokban, liberális megoldásban gon­dolkodunk. Az SZDSZ vál­ságkezelő programja ezért viseli a „Liberális megoldás” címet. — Valóban olyan súlyos az ország helyzete, hogy válságról, válságkezelésről kelljen beszélni, nem túloz az ellenzék? — Erre a kérdésre a min­dennapjaink, a magyar való­ság adnak választ. Bár a miniszterelnök szerint „csak válságjelenségek vannak, glo­bális értelemben nem beszél­hetünk válságról”, ha azon­ban figyelembe vesszük azt, hogy jó néhány éve határo­zottan, a magyar lakosság számára érzékelhetően csök­ken az életszínvonal, növek­szik az infláció, amely évek óta mindig magasabb, mint amilyen az előző évben volt, hétről hétre nő a munkanél­küliség, vagy azt, hogy a gazdasági struktúra alapjai­ban omlott össze, ugyanakkor romjain az államilag irányí­tott gazdaság tovább üzemel, tehát ha mindezt figyelem­be vesszük, akkor e negatív folyamatok elszenvedőinek, a létbizonytalansággal, a le­csúszással már szembesült, vagy a lecsúszás fenyegető lehetőségével szembesülni kénytelen bérből és fizetés­ből élők tömegeinek nem lehet azt mondani, hogy nincs válság. Mi tehát azt mondjuk: szembe kell nézni a valósággal, sőt azt '.s, hogy fordulatra van szükség a kormányzati, azon belül is a gazdaságpolitikában. — Hogyan kezeli a válsá­got az SZDSZ programja? Mennyiben más, mint a kormány-, illetve a Kupa­program? — Először is az SZDSZ- program őszinte. Nemcsak azért, mert elismeri az embe­rek romló életkörülményeit, számol a válsághelyzettel, el­sősorban inkább azért, mert nem egy szuggerált optimiz­mussal dolgozik, hanem ki­mondja, hogy még mindig nagyon nehéz évek jönnek. — Ezzel az „őszinteség­gel” azonban nem biztos, hogy népszerű lesz az SZDSZ. — Vannak politikai erők, amelyek csak népszerű gon­dolatokkal állnak ki a vá­lasztóik elé, azonban vá­gyakra, ábrándokra csak lég­várakat lehet építeni. Az ilyen politika csak rövidtávú hatalmi érdekekre épül, és nem visz ki minket az alag­útból, nem vezet el a megol­dásokhoz. — Milyen sajátosságok­kal rendelkezik még az SZDSZ-program ? — Az említett őszinteségen túl vannak érdemi, tartalmi különbségek is a két prog­ram között. Ezek közül a legfontosabb az infláció le­törésére, a privatizáció fel- gyorsítására, a munkanélkü­liség kezelésére vonatkozó program. Mielőbbi gyors pri­vatizációval kellene felszá­molni az államosított gazda­ság elavult pazarló rendsze­rét, mely maga is közvetlen kiváltó oka az inflációnak. Ugyancsak fontos, meghatá­rozó eleme a programunk­nak, szemben a kormány programjával, hogy tartal­maz kiadáscsökkentő progra­mot. Nem tudjuk elfogadni: miközben nőnek a lakossági terhek, növekszik az állam- gépezet, a régi bürokrácia helyén új, még nagyobb, költségesebb épül ki. — Bocsánat, de a kor­mányprogramnak is része a privatizáció. — Igen, de komoly nézet- különbségek vannak. Mi nem tudjuk elfogadni azt, ami a koalíciós kormány megalaku­lása óta ezen a területen tör­tént. Hiába opponáltak az SZDSZ-es képviselők a par­lamentben, a kormánykoalí­ciós többség olyan előpriva­tizációs törvényt fogadott el, ameiy csak bérleti jogot ad, valamint az a szerep, amit a privatizációban az állam ka­pott az Állami Vagyonügy­nökség felállításakor, együt­tesen eleve bukásra ítélték az előprivatizációt. Eddig az állami vagyonnak csak töre­déke került magánkézbe, közben sorra alakulnak a különböző kft.-k, a vállala­tok felélik a vagyonukat, és mire privatizálásra kerül majd a sor, már nem lesz mit privatizálni. .4 monopó­liumok, a vállalati lobbiér­dekek megtörése, a túlszabá­lyozás lebontása, a piacgaz­daság működőképességéhez szükséges keretek biztosítá­sa. valamint a gazdasági át­alakulással járó társadalmi, szociális terhek mérséklése lenne az állam feladata. A programunk a fentebbi célok megvalósulását tűzte ki cél­jául. Elfogadhatatlannak tartjuk az ország kettészaka­dását szegények és gazdagok Magyarországára, ezért nagy súlyt helyezünk az átalaku­lás terheinek enyhítésére, a munkanélküliség, a társada­lombiztosítás és a szociál­politika területén. — Ha valaki részleteiben meg kívánja ismerni a programot, hogyan juthat hozzá? — Egy negyvenoldalas fü­zet, amely a program tézi­seit tartalmazza, már hoz­záférhető a területi SZDSZ- irodákban. A nyár végi bel­ső vitát követően szeptem­berre tervezzük a program végleges változatát. A wiirzburgi fellegvár Munkatársaink Németországban (1.) Bojté Gizella A bonni Friedrioh Ebert Alapítvány szervezésében az elmúlt években közel ötven magyar fiatal utazott az NSZK-ba és ismerkedett az ottani viszonyokkal. Július­ban már az egyesített Né­metországba kapott meghí­vást tizennégy szabolcsi. A programok főszervezője dr. Barabás László a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, aki né­hány éve Norvégiában tar­tott előadásán ismerkedett meg Wa'lpuislki Günterrel az alapítvány würzburgi inté­got, orvostudományt, közgaz­daságot, történelmet. A város arról is híres, hogy az 1600- as években nagy boszorkány­égetések voltak, több száz ember lett ennek az áldoza­ta. Szájhagyományként ma­radt fenn, hogy az őszi, no­vemberi szél nem más, miint a boszorkányok szellemének susogása. WürZburg a közép­korban püspöki székhely volt, s a katolikus egyház képviselőit egyben világi fe­jedelemként is tisztelték. A „templomi urak” egy mese­szép kastélyban éltek. A püs­pöki rezidencia — bár a má­A Friedrich Ebert Alapítvány egyik intézménye a torony­várban. zetének vezetőjével. S azóta ez a kapcsolat eredményesen folytatódik. Az alapítvány egyébként olyan közhasznú és kulturá­lis intézmény, amely a szo­ciáldemokrácia, munkásmoz­galom ideológiájának elkö­telezettje. Nevét Friedrich Ébertől (1871—1925) a Német Köztársaság első elnökéről kapta, összesen 759 munka­társ irányítja, szervezi az alapítvány munkáját szerte a világban, hiszen külföldön is több mint száz tanulmányi központtal rendelkezik. A volt szocialista országok kö­zül először Budapesten léte­sítették másfél éve irodát. Céljuk, hogy az élet minden területén az emberek politi­kai, társadalmi ismereteit fejlesszék. Ezért évente több ezer szemináriumot tartanak közel százezer hallgatónak. A kiemélkedően tehetséges emberek képzését ösztöndí­jakkal segítik. Az elmúlt év­ben volt a legmagasabb az ösztöndíjasok száma: 1600 német és 400 külföldi állam­polgár tanulhatott így. Az alapítvány 350 ezres kötetből álló könyvtár anyagát gaz­dagítja az ajándékba vitt magyar kiadványok száma, mint például Erdély, Ma­gyarország története, de olyan irodalmat is lehet már találni, melyből az érdeklő­dők információt szerezhet-^ nek a magyarországi néme-^J tek életéről, a szociáldemok-,; ráciáról, a parasztság hely- 1 zetéről. Az alapítvány ez évi kurzu­sán a pártok megyei képvi­selői, valamint tanárok, új­ságírók a Bajor Tartomány egyiik legszebb 'középkori vá­rosában, Würzburgban ta­nulhattak. A Majna partján fekvő város lakossága 120 ezer. A település egyben a felsőoktatás egyik fellegvára, hiszen húszezer egyetemista tanul itt többek között jo­sodik világháború idején,el­pusztult — gazdag berende­zését, pompáját, gyönyörű pánkját évente 500 ezer tu­rista csodálja meg. Különö­sen híres Tiepolo olasz festő hétszáz négyzetméteres fres­kója. A Friedrich Ebert Alapít­vány Würzburg egyik külvá­rosi részén Frankenwartei- ben létesítette azt az intéz­ményt, ahol egy tartalmas, színes programokkal teli he­tet tölthetett a magyar cso­port. A fő téma a parlamen- talizmus, az önkormányzat kérdése volt, szó esett még a szélsőjobboldal helyzetéről, valamint a német—magyar kapcsolatokról Az egységes Németország­ban is jellemző, hogy a tár­sadalomban megjelent egy pártellenes hangulat, a pár­tok ezért keményen küzde­nek létükért. A fiatalok többségének — ahogy dr. Ul­rich Schüren kifejtette előadásában — fogálma sincs, hogy milyen pártok, választások vannak. Ha pél­dául Kohl kancellár nem szereti a kemény rockot, a fiatalok jelentős körében biztos, hogy nem nyer szim­pátiát. Ez az antipárt defekt viszont nem különösen kötő­dik életkorúikhoz és iskolai végzettséghez — hallhattuk a beszámolót — mert ilyen szemlélete van példáül a da­ruvezetőnek, de a mérnök­nek is. Szintén meglepő volt az a megjegyzés, hogy a fiatalok széles táborában a német egyesítés érzelmileg talán természetes volt, de ez úgy csapódik le, hogy a volt NSZK-s ifjúság ezen a nyá­ron most kivételesen nem Nyugat-Európába utazik, ha­nem hátizsákkal a válukon a volt NDK tenger partjára. Következik: Hátizsákkal keletre.

Next

/
Thumbnails
Contents