Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
1991. júíius 20. A %det-Afagyarország Hétvégi metfékCete 1 1 A szorgalom falujában Kállai János ■ Szakoly délelőttiét is a rekkenő, fehéren izzó hőség jellemzi július elején. A rendezett utcákon alig akad járókelő. Miért is sétálgatnának? Dologidő van, s a falu népét ősidők óta a szorgalom, a szinte minden mást feledtető munka irányította minden cselekedetében. Az ősrégi települést IV. László királyunk adományozta a Juna családnak, a maihoz hasonló nevén — „Zakói” — valamikor 1330 körül említi egy pápai tizedlajstrom. De a" múltat több tárgyi emlék is idézi: az átalakított — műemlék jellegű — református templom, egy földvár maradványai, a grófi kúria megmaradt épülete, a kissé elvadult állapotában is szép kastélypark. Persze, a helybeliek legnagyobb gondja nem a múlton merengés. Nem. Erre nincs idejük. S ha még szigorúbban fogalmazunk: néha talán még magukra sem. A község első embere, Rényai János polgármester, régi szako- lyi família sarja, találkozásunk •első perceiben megfogalmazta a település helyzetét, jelenlegi körülményeit is meghatározó gondolatot: a falu mindig a maga gazdája, önálló volt. Elkerülte a társközségi helyzetből eredő hátrányokat, fejlődésének irányaiért csak magát tehette felelőssé, a következményeket is csak magán kérhette számon. Nágykálló közelében, de a megyészékhelytől sem távol húzódik meg ez a közepes nagyságú; sugaras elrendezésű település: Vasútja nincs, kimozdulni busszal vagy saját járműveiken tudnak a helybeliek. A falukép első látásra megnyerő. A házsorokon végignézve a gyarapodás, a tisztes átlagnál jobb életnívó jeleit fedezhetjük fel. Építkeznek mindenfelé, persze kalákában, egymást Segítve, támogatva. A méretekből, a házak esztétikumából érezhető: a jövőre is gondolva! Körültekintő gondoskodást sejtet, hogy a házhelyeket a belterületen adták ki, szorgalmazva a rendezettség, a célszerű területkihasználás megvalósulását. Szépen alakul az infrastruktúra is. A közművesített vízszolgáltatás, a közeljövőben bevezetendő gáz, a szolgáltatások színvonalát emelő intézkedések növelik a település megtartóerejét. Szakoly nem ,,fogyó" falu, s hogy ne is apadjon, törekszenek növelni a lakosság komfortérzetét. Persze, ez nem könnyű! Átlagköltségvetésük negyven- millió körül alakul. A vállalkozó típusú önkormányzáshoz — fogalmazta meg a polgármester — ez kevés. Adóztatni pedig... hát, az igazság az, hogy alig van fizetésképes adózó. A lakosság eljutott a terhelés tűréshatáráig, pedig falujukért mindig áldoztak. Milliós nagyságrendű társadalmi munkát végeztek, a végsőkig fizették a tehót. Az intézmények szelektív működtetése-fenntartá- sa lehet csak a célunk, pénzeszközeinkből nem telik nagyobb fejlesztésekre. Járva a falut, szembeötlően jó helyen bukkanunk rá az utóbbi évek legnagyobb beruházására, a gyönyörű, átadás előtt levő általános iskolára. Belépésével megszűnnek a szórványtantermek, s végre lesz tornaterem is, nagy konyha, étkező. Megérdemlik a jó körülményeket a gyerekek, a pedagógusok. Nem kell szégyenkezni az iskola eredményei miatt, s jók a továbbtanulási mutatók is. Az innen indult gyerekek közül a közelmúltban is sokan végeztek főiskolán, egyetemen. Az lenne aztán az igazi, ha vissza is jönnének Szakolyba! A lakosság összetétele (egykét százzal háromezer fölött) homogén — tudtuk meg Győri András jegyzőtől —, s ez sok szempontból kedvező. Mindenki sajátjának érzi a falu ügyeit. Jól megvannak egymással a legkülönbözőbb társadalmi rétegek. A közösségformálásban mindig kitüntetett helyen volt a mezőgazdasági tevékenység, ennek erőteréből senki sem vonhatja ki magát ma sem. Uborka, dohány, paprika, alma... ezek közül egy- gyel-kettővel szinte mindenki próbálkozik. A munkaigényes kultúrák megkövetelik a szorgalmat, a lemondásokkal járó életvitelt mindenkitől, legyen akár értelmiségi vagy egyszerű parasztember. Az élet errefelé — meditál beszélgetés közben Bilanics Mihály tsz-elnök — duplán nehéz. A felszínen maradáshoz alaposan ki kell egészíteni az elsődleges jövedelmet. Rövidesen átadják az új általános iskolát Szakolyban. Ezzel megszűnik az oktatás a szórványtantermekben, jobb körülmények között végezhetik munkájukat a diákok és a pedagógusok. Balázs Attila felvétele Persze, ha van mit kiegészíteni! Mert a munkanélküliség itt sem ismeretlen fogalom. A kétszáznál több napi és a kb. száz heti ingázó önmagában is mutatja: munkalehetőség nemigen akad a faluban. Most százra tehető a munkanélküliek száma, s a visszaáramlás további növekedést hozhat. Kénytelenek voltunk megszüntetni a varrodánkat — jegyzi meg a tsz-el nők — ugyanis a hatvan nőnek munkát adó -kisüzem (szovjet exportra termeltek) működtetésére nem akadt vállalkozó. Arról nem is beszélve, hogy a háztájiban, a háztartásban erejüket „kiadó” varrodások nem is igen tudták maradéktalanul életrendjükbe igazítani a szoros időkeretek és normatívák közt szerveződő munkát. A csarnok most üresen áll! A legtöbb munkalehetőséget — ha sokak számára áttételesen is — most is az Egyetértés Termelőszövetkezet adja. A múlt hónapban száznyolcvanán kapták innen a fizetésüket, s a nyolcvan alkalmazottal együtt négyszázötven a taglétszámuk. Szerződéses viszonyban' mintegy ezer emberrel állnak. Az 1979-ben — szakszövetkezetekből — alakult tsz 1988-ban hatodik, 1989-ben második volt az országos listán nyereség szempontjából. Az elnök szerint egyszerű a magyarázat: szorgalmas emberek élnek itt! S még egy dolog: a közös gazdálkodást jól össze tudták egyeztetni a háztáji érdekeltséggel. A jövő persze sok bizonytalansággal terhes. Semmilyen állapotban vagyunk, nem tudjuk, hogy az átalakulásban merre is induljunk — mondja kissé rezignálton Bilanies Mihály. A visszaigényelt földek dolgát példásan rendeztük. közös területünk mintegy három százalékát adtuk vissza annak, aki kérte. A tehermentes vagyon részjegyeinek kiosztása is folyamatban van, s ha eljön az ideje, nem fogunk késlekedni az új típusú szövetkezet kialakításával sem. A záporozó információáradatból egyre inkább kitűnnek a meghatározó elemek: a szorgalom falujában járunk. Bizonyga- tás helyett csupán egyetlen adat: * évente három és fél ezer mázsa dohányt, ötven va- g o n Ti y i u borká: termelnek a sza- kolyiak — egyre jobb színvonalon: Falunézés közben tértünk be Ádám Ferenc portájára. Az idős — nyolcvannyolc éves —, szellemi: leg rendkívül friss és tájékozott ember fontos dolgokat fogalmazott meg rövid beszélgetésünk során, mintegy megerősítve a mások által mondottakat. Ha ez az önkormányzat így fog dolgozni továbbra is, mint ahogy eddig tette, Szakoly egy-két éven belül, szinte észrevétlenül, túllesz a mostani- nehézségeken! — mondotta. Igen jól sikerültek a hely- hatósági választások, olyanok kerültek pozícióba, akik tenni akarnak és tudnak is a faluért. Ez a munkára, cselekvésre s nem elsősorban politizálásra született nép okosan és előrelátóan döntött, amikor szavazott. Már mélyen benne járunk a délutánban, amikor a falu sziluettjét jellemző két torony búcsúztat bennünket. Egészen .biztos vagyok benne: nem véglegesen. Ebbe a községbe, amiről, mint valaki megjegyezte „eddig még az újságok sem írtak”, érdemes lesz visszatérni rövidesen. Baraksó Erzsébet evezzük a falut A-nak. N Mondhatnánk B-nek vagy C-nek vagy akár Y- nak is, fontosabb a névnél a jelenség, amely nagyon sok településen tapasztalható, kis túlzással azt lehet mondani, szinte mindenütt, ahol a tavaly őszi önkormányzati választások alkalmával a polgármesteri tisztségbe a régi tanácselnök került. A statisztikai adatokból ismeretes: az ország településeinek a polgármesterei majdnem 70 százalékban a volt tanácselnökök lettek. Kíséri ezt a tényt egy másik: szintén sok helyen a volt vb-titkárok pályáztak a jegyzői posztra, legtöbbször — más pályázó híján — sikerrel. így aztán vannak települések, ahol azt lehet hallani, minden maradt a régiben, ugyanazok az emberek ülnek ugyanazokban a székekben, nem történt meg a rendszerváltozás. Csak átfestették a cégért, a cég maradt ugyanolyan. Mint például A-ban, ahonnan az őszi választások előtt MDF-es küldöttség járt a sajtónál, sérelmeiket panaszolván, mert úgy érezték, kirekesztik őket a közéletből. Elmondták azt is, egy falugyűlésen a volt MSZMP-sek félrészegen sértegették a nyilvánosság előtt a választókerület országgyűlési képviselőjét, majdnem kitört a tömegverekedés. Nem volt bonyodalom nélküli a tavaszi képviselőválasztás sem: már megkezdődött a szavazás, amikor még MDF-es lobogót láthattak az urnákhoz igyekvők, az MDF viszont azt sérelmezte, nem vitték ki a mozgóurnát a mozgásukban korlátozott emberekhez, akikről idejében nyilvántartást adtak át az illetékeseknek. Nem oldódtak a feszültségek a továbbiakban sem, hiszen indult a polgármesteri címért a tanácselnök, volt jelöltje az MDF-nek is, és jelentkezett egy harmadik jelölt is. A volt tanácselnöknek ez a munka a mellékfoglalkozása volt, főállásban egy közeli községben töltött be vezetői állást, az MDF jelöltje rokkantnyugdíjas, a harmadik jelölt nyugdíjas boltvezető. — Néhányan keltették itt a hangulatot — hallottuk még az őszi választások előtt a volt vb-titkártól, aki itt politikai „erőként” fellép, az néhány személy csupán, mind sógor és koma, most minden vezetőt lekommunistáznak, akiket lábbal kell felakasztani... Nem volt különösebb kampány egyik részről sem, a nyugdíjas boltvezető nyugalmat és rendet ígért, minthogy évtizedek óta jól ismeri a falu népét, ért a nyelvükön, tud velük beszélni. Az MDF jelöltje nagyobb terveket dédelgetett, gyógyvízről beszélt, fürdő létesítéséről, aminek révén munkahelyet teremthet a faluban, sőt a cigányokra is gondolt, nekik gyógynövénybegyűjtést, kosárfonó részleg szervezését helyezte kilátásba, ami miatt azután a cigányok végképp ellene fordultak és nem szavaztak rá. Á volt tanácselnök nem ígért semmit, csak azt hangoztatta: van jövője a falunak, mert dolgos és szorgos emberek lakják. A szavazásra az 558 választó- polgár közül 376-an mentek el, 370 volt az érvényes szavazatok száma. A boltvezető 17 szavazatot kapott, az MDF- vezető 41-et, a volt tanácselnök 312-t. — Nem változik itt semmi — legyint keserűen egy MDF-tag, szintén rokkant- nyugdíjas, aki a helyi szervezet nevében tájékoztatja a sajtót. Összeszövődnek a szálak, kéz kezet mos, azok jutnak a jó megélhetéshez, akik közel vannak a tűzhöz. Tudja mit mondok én? Egy maffia uralja a falut... Megyek a polgármesterhez. Úgy van rendjén, hogy tisztázzuk a felhozott vádakat. — Nézze, én ezt magára bízom, de én nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kéne. Ezek a vádaskodások nem érnek fel hozzám. Végig kell menni a falun, meg kell kérdezni az embereket. Igaz, öndicséret: gyalázat, de úgy érzem, van becsületem a faluban. Néhány ember van csupán, aki nem tudja elviselni, ami történt. Elhiszem, nagyon nehéz lehet belenyugodni, de hát engem megválasztottak. Mondom a polgármesternek, azt állítja az MDF-es jelölt, hogy békétlenség van a faluban, mert a választáson nem az az eredmény jött ki, amit vártak. — Tessék nézni — magyarázza vég- hetetlen nyugalommal újra meg újra a polgármester —, néhány ember békét- len, de ez nem jelenti azt, hogy a falu békétlenkedik. Itt az ajtó mindig nyitva áll. Ide még nem jöttek be ilyen panasszal. Sőt, az MDF-esekkel nap mint nap találkozunk, szót váltunk, nekem nem mondanak semmit. Miért a sajtó-, nak mondják? Azután árad a szó, hogy éppen most intézik az egyik MDF-es vezető gyerekének a kollégiumi ügyét, egy másik személynek a leszázalékolása ügyében is közbenjár a polgármesteri hivatal, szeretnének segíteni. De még többet is mondhat, megkérdezi a jegyzőt, mennyi adóhátraléka is van az egyik MDF-es- nek. —1 Nem tudom pontosan, de húszezer körül lehet — hangzik a válasz, amihez a polgármester hozzáteszi: — Tetszik látni, lehetne lépéseket tenni, de bennünket a jóakarat vezet, mi szeretnénk itt békességben élni. Szeretném tudni, hogyan vélekedik arról, hogy „aki közel van a tűzhöz”... — Nézze, minden vezetőnek mindig lesz ágálója, ezt el kell fogadni, így van rendjén a demokráciában. Az egészséges kritikát el tudom fogadni. De annak, aki nem dolgozik, kérdem én: milyen demokráciája van? Tudom konkrétan is miről van szó. Egyeseket bánt az, hogy van tsz-vezető, aki 10 hektárt is fog. Itt mindenki bérelhet annyi földet, amennyit csak akar és meg bír művelni. Van itt uborka, dohány, alma, meggy, de arról én nem tehetek, ha valaki nem akar dolgozni. Hirtelen felkapja a kezét, mutatja a körmét, a tenyerét: — Tessék ezt megnézni! Nem íróasztali kéz. Én is megfogom a munka végét. Otthagytam a főállásomat, rájöttem, hogy mellékállásban a polgármesteri tisztséget nem lehet ellátni. Viszont pluszban dolgozni nekem is muszáj: vettem egy lovat, földet fogok. Annyit mondok én: aki dolgozik, az nem ér rá pletykálkodni, hogy is érne rá, amikor hajnali négykor már megy ki a határba... Azt is híresztelik az MDF-esek, Ön fiktív szavazattal jutott a székébe, a háromfős szavazatszámláló bizottság tagjai közül kis időre egyet kiküldtek, és megváltoztatták a választási eredményt. — Fiktív szavazatokkal? Egyet kiküldtek? Erre most mit mondjak? Minek ment ki? Miért nem jelentették akkor? Milyen könnyű utólag vádaskodni, kifelé beszélni, de ide nem jön be senki, hogy a szemembe nézzen. A. község békésen piheg a fülledt nyárban, a kutyának sincs kedve kijönni az udvarra, lekókadnak az útszéli petúniák. Képzeletemben megjelenik mindaz, amiről a polgármester beszélt: igaz, jó 20-30 év elmaradottságban van a falu a magyar átlaghoz képest, de azért igyekeznek, megfogják azt a kis forintot . is, lesz hamarosan járda, megépül a ravatalozó, kicsinosítják az óvodát, az iskolát, a kulturházat, azután rendbehozzák a falu szívében a parkot, és minden lehetséges helyre pályázatot nyújtanak be, hátha kapnak egy kis támogatást... Majd azon töprengek, hogyan lehetséges az együttmunkálkodás ott, ahol nem lehet egyértelműen a megértést tapasztalni. Elsuttogott szóbeszédeket tovább lehet hallani, legújabban arról: a polgármester nem is önszántából távozott a volt főállásából, és sok milliós tételű, nagy összegű hiányt hagyott maga mögött. Fiatalember tapossa a port az akácsor alatt. Kérdezem, mi újság a faluban. — Én meg azt honnan tudjam? Nem érek én rá politizálni. Nekem dolgom van, munkába megyek. rra gondolok, ebben az A átmeneti időszakban ez a mentalitás is felér egyfajta politikai állás- foglalással: az ember tegye a dolgát, végezze a munkáját. Persze az nem árt, ha van egyetértés, sikerül szemtől szembe nézni és tisztázni a félreértéseket. A. község lakói inkább szegényebbek, mint az átlag, és a megélhetésükért jóval többet dolgoznak, mint másutt. Munkát csak a helyi tsz-ben találnak, illetve vannak eljárók a közeli városokba, ám a helyi vállalkozások élénküléséről még nem lehet beszélni. Az emberek nagy többsége nem foglalkozik a közélettel, ha békétlenség érzékelhető, az a megélhetés nehézségeiből adódik. A. község egy a sok közül. Nem lehetetlen azonban, hogy valaki e sorok olvastán a saját településére ismer...
