Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
6 L A '-Kefet-íMagyarország hétvégi mettékktí '1991. július 20. Világvége-hangulat Fiúk „feketében” Tátott szájak a nézőtéren Siker a balettversenyen Nyíregyháza (Tóth Enikő) — Egy balettelőadás az emberek többségét ámulatba ejti. A táncosokra pedig mindig egy kis irigységgel teli csodálattal tekint a közönség. Gyönyörű a mozgásuk, tökéletes az alakjuk, szép a ruhájuk... és mosolyognak. De mennyi próba, hány év szükséges az első ilyen pillanatig?! A Primavera balettcsoport többször átélhette már ezt a ki nem fejezhető érzést. S a közelmúltban megszületett — talán — eddigi legnagyobb sikerük: az Országos Gyermekbalett Fesztiválon nagydíjasok lettek. A Primavera tagjai az egyéni számokban js jeleskedtek. Csoba Orsolya első, Dóka Judit második helyezést ért el a szólótánc kategóriában. — Most indultunk először balettversenyen. Nagyon jól éreztük magunkat, bár a levegőben vibrált a feszültség. Szerencsére nem volt rivalizálás, s ez is sokat segített. Mindenki a másikért izgult, a színpad mögött egymásnak tapsoltunk. A verseny délelőtt volt, a győztesek pedig este a gálán is táncolhattak. Ezután a zsűri, ami hivatásos táncosokból és balettmesterekből állt, véleményt mondott a tanároknak. Erről nem sokat tudunk — mesélik egymás szavába vágva. Mit jelentett számukra a győzelem? Orsinak fantasztikus előrelépést, élményt, mivel jövőre a táncművészetiben folytatja a balettot. Az idén nyolcadikos és si- ' ker-üft bekerülnie a' színpáditán- cos-képző első évfolyamára. Az álma, habár kimondani is alig meri, az, hogy egyszer az Operaház szólótáncosa legyen. Azt hiszem, Juditot érte inkább meglepetésként a második hely. Nem tudja szavakba foglalni, pedig boldogságát világgá szeretné kiáltani. A siker gyönyörűségét már több estén is megérezték. A köCsoba Orsolya zönség az Esküvő című darabban nekik is tapsolt. Judit ekkor határozta el, hogy mindenféleképpen színháznál szeretne dolgozni. S hogy ez ne csak álom maradjon, az rajta múlik. Jövőre ugyanis — 17 évesen — a debreceni színház ösztöndíjas táncosa lesz. Ő nem ragaszkodik kizárólag a klasszikus baletthez, mint Orsi. Hetente legalább háromszor próbálnak, ami összesen kb. hét óráf jelent. Ézénkívül. rriás csoportokhoz is bejárnak néha gyakorolni. — A sikerhez szerintem kitartás, rengeteg munka, fegyelem, és önbizalom kell. Az a minimum — mondja Orsi. Juditnak az a véleménye, hogy mindez kevés, ha nincs egy kiváló mester. Olyan, aki hajtja az embert, aki követel. Reméli, hogy a jövőben is hasonlóan jó és kemény tanárai leszBalázs Attila felvétele nek, mint a jelenlegi, Feketéné Kun Ildikó. A nehezen beérő siker miatt — hiszen tíz-tizenkét éve balettoz- nak — úgy gondoltam, biztos volt olyan pillanat, amikor elkeseredtek és fel akarták adni. Orsi azonban rácáfolt: — Hát kitartás, nem? Még az út legelején járok, már most legyen kudarcom? Judit nem ennyire magabiztos. — Én azért olyankor rosszul ■ éreztem magam, áréikor egy nálam jobb táncost láttam. Úgy gondoltam, én . sosem jutok el odáig. De legalább utána többet gyakoroltam. S, hogy mégis miért érdemes csinálni, amikor tíz év balett csak a kezdet, az első lépés? — A tapsért. Azokért az arcokért, a tátott szájakért, amit csak én látok a színpadról — mondja Judit. Sarah volt a múzsa Nyíregyháza (KM) — Nem mindennapos csemege várja augusztusban Nyíregyházán a zenebarátokat. A musicalszerzőként népszerűvé vált Andrew Lloyd Webber: Requiem című művét mutatja be a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, a Nyíregyházi Vegyeskar, a Cantemus Kórus, valamint Fekete Veronika (szoprán) és Fülöp Attila (tenor). A könnyű- és komolyzene hívei békét köthetnek a koncert idejére, hiszen olyan műről van szó, amely eddig mindenkinek elnyerte a tetszését. Webbert feleségének, Sarah Brightmannek a csodálatos hangja ihlette arra, hogy szoprán szólóra írjon egy darabot. A mű meg is született, amelynek az ősbemutatója 1985. február 24- én volt New Yorkban. A művet Lórin Maazel vezényelte, a szólókat Sarah Brightman és Placido Domingo énekelte. A latin szövegű tételek sorrendje: Requiem-Kyrie, Dies irae, Rex tremendae, Recordare, In- gemisco-Lacrimosa, Offertorium, Hosanna, Pie Jesu, Lux aeterna. Libera me. Fiú szoprán szólóval kezdődik a darab, egy gyönyörű, áttetsző dallammal, amelyet a másik két szólista és a kórus épít tovább. A második tételben megszólal a közel 30 fős fúvós- és ütősgárda. A polifon szerkesztésű kórustételben a változatos ritmusok és a szimfonikus zenekarban nem megszokott hangszerek (szaxofon, szintetizátor) nyújtanak különleges élményt a hallgatóknak. Az Inge- misco tétel egy lágy tenordalla- ma. a Lacrimosa 5/4-es qs 7/4- es ütemszámváltakozása szintén érdekesség.. A Hosanna a legbonyolultabb tétel, az óriási hangterjedelem nagy megpróbáltatást jelent mind a kórusnak, mind a zenekarnak. 1 A Requiem augusztus 1/Vén és 18-án csendül fel 20 árától Nyíregyházán a római katolikus templomban, jegyeket majd a művelődési központban lehet váltani. Hanyagok a felnőttek... Munka a játszótéren Nyíregyháza (KM) — A játszótereken a gyermekek általában játszani szoktak, s nem dolgozni. Van Nyíregyházán azonban egy olyan játszótér, ahol rendszeresen megjelennek diákok seprűvel, ásóval, gereblyével, s miközben az apróságok hintáznak, ők rendbeteszik a területet. A megyeszékhelyen a Jereván melletti játszóteret a Philips cég karolta fel azzal a feltétellel, hogy egy osztály rendszeresen gondoskodik a tisztaságról. — Az egyik tanár úr megkérdezte tőlünk, hogy elvállaljuk-e — meséli Dunai Zsolt, a 22. Sz. Általános Iskola 7. b. osztályos tanulója. — Igent mondtunk. Május elején az osztály képviseletében itt voltam azon az ünnepségen, mikor a Philips cég átadta a játszóteret. A cég képviselője mondta, szeretné, ha a park mindig tiszta lenne. Még azt is megemlítette, hogy az országban 10 Philips-ját- szóteret gondoznak a diákok, akik között versenyt rendeznek. Volt itt egy tábla, amelyen azt olvashattuk: ,,A Philips jó szórakozást kíván.” Ezt a táblát már az első éjjel ellopták. Míg tartott a tanítási év, az osztály egy-egy tagja mindennap jött takarítani, csütörtökönA két héttel ezelőtti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Sándor Alexandra, Nyíregyháza; Dávid Ernő és Gábor Tunyogmatolcs. A mai feladványunkat a nyírbátori dr. Thanhoffer általános iskola Mi Újság? című lapjának júniusi számában találtuk. A feladat az, hogy az 1-től 15-ig terjedő számokat úgy kell az üres mezőkbe írni, hogy ösz- szegük vízszintesen 40, függőlegesen 24 legyen. A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Játék helyett munka ként pedig az , egész osztály munkába állt. Összeszedték a szemetet, leseperték a mászókát, felásták a homokozót, felgereblyézték a környéket. — Kijut bőven a munkából, sok a szemét. Nem jó érzés, hogy feleslegesen dolgozunk, hiszen másnap mindent kezdhetünk elölről . Hanyagok a felnőttek, gyakran még összetört üvegeket Harasztosi Pál felvétele is találunk — folytatja Zsolt. — A nyári szünetben ügyeletet tartunk, minden szerdán jövünk és rendet csinálunk. Még jövőre is mi gondozzuk majd a parkot, aztán pedig, ha kikerülünk az iskolából, egy másik osztály veszi át a játszótér gondozását. Kinőttük mi már a hintát, nem használjuk. Annak örülünk, ha a kicsik jól érzik itt magukat. Az oldalt összeállította: M. Magyar László Nyíregyháza (Csépány Zsuzsa) — Nagy visszhangot keltett a Pokolgép váratlan felbomlásának híre. Ez volt ugyanis az első olyan hazai heavy metal zenekar, amely nemcsak a közönség, hanem a szakma elismerését is kivívta és sikerült aranylemezt készítenie. Röviddel e hirtelen fel- f bomlás után Kalapács József új csapattal, az Ómennel mutatkozott b,e. Nemrégiben az mpárkbán’léptek a volt és az új rajongók elé, hogy bemutatkozó nagylemezüket élőben is bemutathassák. Itt beszélgettem Kalapács Józseffel az új csapatról. — Mint Ómen először jártok Nyíregyházán. Mit kell tudni az új bandáról? — Az Ómennel igen, de zenészként nem először járunk Nyíregyházán. A különböző zenekarokkal már- rengetegszer léptünk itt fel. A zenekarról azt kell tudni, hogy csupa jó barátból kerekedett ki, s ez valahol egy régi, dédelgetett álom volt, csak amíg mindenki jól érezte magát a régi zenekarában, addig ez nem valósulhatott meg. Tavaly nagyon megromlott a kapcsolatunk a Pokolgépben. A Lacival kiváltunk, a Nagyfi Zoli pedig kapva kapott az alkalmon, hogy eljöjjön az Ossiánból a bátyjával játszani. Szekeres Tamás és Ács András éppen facérok voltak, így alakult meg az Ómen. — Miért volt szükséges számodra egy biztos, befutott csapatot otthagyni? — Pusztán azért, mert befutott egy zenekar, nem lehet ottmaradni, mikor rossz a hangulata az embernek egy csapatban. Már elmúltak a baráti érzelmek, kifejezett ellenségeskedés volt a zenekaron belül. És hadd ne fejtsem ki, mi minden történt még. — Sikerült-e valami régi elképzelést itt megvalósítani, amit talán korábban nem lehetett? — Az, hogy mi sikerült és mi nem, arra majd az idő választ ad. Egy biztos, most nagyon jól érezzük magunkat a zenekarban, nagyon jólesik együtt játszani. A zenekar termékeny, jó hangulatban telnek mind a próbák, mind a koncertek. Egyelőre csak pozitív tapasztalataink vannak egymással. —■ Mit jelent maga a szó, ÓMEN? — Semmi különleges szándékos jelentése nincs. Jelentése latinul előjel. Ezt lehet jó és rossz értelemben egyaránt .használni. Rengeteget gondolkoztunk, milyen név legyen. Úgy érzem, az Ómen jó hangzású, jól néz ki leírva és ami a legfontosabb, lehet énekelni. — A stílus, a zene ugyanaz, mint korábban? — Annyiban ugyanaz, hogy nem tudok kibújni a bőrömből. Nagyjából ugyanazok a lehetőségeink, adottságaink, mint régen. Ezen különösen változtatni nem lehet. Míg a Pokolgépben a Ku- kovecz Gábor és a Nagyfi Laci voltak a zeneszerzők, itt a Laci, a Szekeres Tamás és az Ács András a szerzők. Ami különbség Balázs Attila felvétele még: a Pokolgép-dalok készen érkeztek a próbákra, viszont itt minden nóta a próbán kapja meg végleges formáját. Tehát alapötleteket hoznak a szerzők és a próbákon áll össze a dal. Sőt nemegyszer előfordult, hogy koncert előtti próbán alakítunk a nótán, már az sem ugyanaz, mint a lemezen. — Az első nagylemezetek címe Feketében. Milyen ez. a lemez? Mit takar a cím ? ; — Rájöttünk, hogy egy dalnak sem olyan a címe, qmélyl mint lemezeim megállná a hülyét. Szóval a dalnak nagyon jó; cím, de egy bemutatkozó lemeznek nem. Viszont az egész lemez hangulata nem rózsaszín, hanem fekete és van egy ilyen dal, hogy Lányok feketében. A számok öt- ven százalékában van egy úgynevezett világvége hangulat, de még a vidámabb dalok is — nem akarom azt mondani pésszimis- ták — komorabb hangulatúak. Azért nem pesszimisták, mert amellett dacosak. — Mint említetted, egy végtelen vidám társaság vagytok, azonban csak komoly dolgokról énekeltek. Nem ellentmondás ez? — Mi csak énekelünk a valós dolgokról. Ez a valóság mostanában nem olyan jó. Bármilyen jó anyagi körülmények között élsz most, akkor is érzed, mennyire válság van ebben az országban. Vannak sajnos olyan emberek, akik tényleg egyik napról a másikra élnek és nincs egy jó pillanatuk. — Politizálsz? — Ezzel nem politizálok, vagyis tulajdonképpen igen, de nem szándékosan. Én teljesen politi kamentesen szeretnék zenélni. S szeretném különválasztani a magánéletet a zenétől, de nen lehet kitérni a valóság elől. Szívesen énekelnék csak lányokról, hogy milyen jó happy vah, de valójában keserűség uralkodik az emberekben. — Mikor jelent meg a lemez? — Kb. jó 2 hónapja. — Bizonyára ti is érzitek a drága lemez- és kazettaárakat. Ennek ellenére hogyan fogy a lemez? -1 — Jelenleg első a hazai elad-' si listán, beleértve a külföldi k mezeket, amiket idehaza forgalmaznak. — Nem könnyebb úgy sikereket elérni, hogy egy sztárcsapatból alakultatok? — Könnyebb, mint egy telje sen kezdő zenekarnak, de nehe zebb mint egy futó csapatot szinten tartani. Sokkal jobban ismerjük a lehetőségeket, tudjuk hová kell fordulni, van egyfajta bizalom a lemezgyártól, rádiótól, tévétől. De közben szembe kéll nézni bizonyos előítéletekkel és sznobizmussal is. Például a régi Pokolgép-táborból vannak rajongók, akik sokkal kritikusabb szemme1 nézik az Óment, mint a Pokolgép új albumát nézték volna, 'ha nem bomlik szét. Mert azt nézik, mi a különbség, nem rosszabb, vagy jobb-e esetleg. Ebből - a szempontból nehezebb.
