Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
1991. július 20. A J(efet-Magyarország hétvégi meííéfjfete Rosszkedvűnk nyara Kállai János E z a nyár, azt hiszem, sokunknak úgy fog megmaradni a magánkrónikájában, mint a lefokozott vágyak, visszarendelt szándékok, de prózaibb egyszerűséggel kimondva: a szegényedés diktálta lehetőségek és a növekvő terhek nyara. Jó, tudom, hogy ez még azért a legtöbb családnak vagy „egyéni” vakációzónak nem az abszolút utolsó fillérekbe kapaszkodás stádiuma, bár mind többször és többfelől hallani: kimerültek, elfogytak a tartalékok, az anyagi terhelhetőség állam- polgári tűréshatáráig jutottunk. Nem sorolom, hogy milyen lépcsőfokokon és miért, bárki számba veheti, amikor fizetendő csekkjeit sorba veszi, tervezi a kötelező, havonkénti rezsit. Éppen ezért nem hökkentem meg, amikor a fél- vagy negyedházas balatoni strandokat, a majdnem vendégtelen éttermeket pásztázta a tv-ka- mera, de jócskán csappant a forgalom más, kevésbé kitüntetett helyeken is. Hogy a vég- elszámolásnál — a szezon befejeztével — milyen is lesz majd a mérleg, azt még a leg- dörzsöltebb szakemberek sem tudják. Egy biztos azonban: akik pénztárcagondok miatt maradnak már több éve — az idén pedig különösen! — távol az üdülési-pihenési lehetőségektől, azok az utószezonban sem fognak pluszpénzeket áldozni a kikapcsolódásra, mert ilyen pluszok nincsenek. Nem maradtak! Nem igazi vigasz a nyaralási regresszióra az sem, hogy a leghagyományosabb módozattal élve, maradjon: a vonat-autóbusz — a tömegközlekedés — a rokonlátogatás, lazán, kötetlenül, meghívásos alapon. A tömegközlekedés ugyanis egyre távolodik a nevében még „hordozott” tömegtől. A megszüntetett kedvezmények, a felsrófolt árak előbb-utóbb még az erre fanyalodókat is gondolkodóba ejtik. Na, és a rokonlátogatások „ingyenessége” — szóval, már ez is a múlté. Ajándék nélkül eddig sem illett beállítani, most viszont ajánlatos beszállni a „fogadó fél" költségeibe is. A piacról élünk — majdnem (!) mindannyian. De ne sajnáltassuk magunkat! Köztudott: a depresszió felé ez az egyik stáció. Márpedig leszerelt, decrescendo-álla- potban már kapaszkodni sem marad erő! Ha másra nem futja, marad — buta szójáték! — a helyben maradás. A szabadstrandok, ha vannak a környéken, a virág illatú (?) esti séták, a „nyájas holdvilág” — óh, Csokonai! —, a fagyizók gömbönkénti egy forinttal mérsékelt árai, a belépődíj nélküli rendezvények, s a még talán mindig megfizethető kisvendéglők egytálételei, pikoló sörei. mL s, hogy ne csak az ol£ esőbb „szórakozás” “ lehetőségeit firtassuk, marad — sajnos — a magunkon megtakarított forintok ösz- szeszámlálgatása, készülődés a kemény mozdulatokkal közeledő őszre, a többségünknek csak előtartalékolással „kezelhető" évszakra. Hogy rosszkedvűnk nyara után — talán — az öreg ,,lady’’-k vidámabbra hangolt ideje köszönthessen ránk. Arat emelni egyszerű Marik Sándor ' vek óta éltünk a gyanúperrel, hogy az emelkedő C távfűtésárakat meg lehetne zabolázni, csak éppen nincs, ™ aki ezt megtenné. Alig múlt el szezon, hogy egy-két írásban ne bíráltuk volna a „távhőt", ám a szakemberek olyan felsőbbrendűséggel verték vissza kritikáinkat, hogy legfeljebb a kétségeink maradtak meg, megbizonyosodni viszont sohasem tudtunk. Most azonban fordult a kocka — talán másképpen lesz végre —, az Állami Számvevőszék megvizsgálta a fűtés- és melegvízszolgáltatást tíz vállalatnál, köztük megyénkben is. S a számvevőknek nem kellett beérniük csupán az illetékesek nyilatkozataival (mint nekünk). Ők kérhették az iratokat, dokumentumokat, s neki is álltak az aprólékos vizsgálódásnak. Hamar kiderült, hogy amit a mi munkatársaink (és sok ezer távfűtéses lakás tulajdonosai) sejtettek — igaz. A távhő indokolatlanul drága. Például azért, mert negyede elszáll a levegőbe, mivel a lakó legfeljebb ablaknyitással tudja szabályozni lakása hőmérsékletét. És drága a vállalati kényelmesség miatt is. Az elmúlt négy esztendőben, miközben duplájára nőtt az átalánydíj, milliárdokat tettek még hozzá az államkasszából is. Semmi sem ösztönözte a vállalatokat az ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodásra. A távhőszolgáltató vállalatok nyeresége három év alatt háromszorosára nőtt, miközben szinte minden ágazat küzdött a gazdasági visszaeséssel. A biztos, busás haszon kitelt az egyre magasabbra srófolt állami dotációból. Példa erre egyetlen adat: három év alatt a távhőszolgáltatás állami támogatása 1,2 mil- liárddal nőtt, miközben ugyanezen idő alatt nyereségük 1,1 mil- liárddal. S e hatalmas pénzekből alig költöttek az energiafelhasználás csökkentését szolgáló beruházásokra. Vettek inkább luxusautókat, ingatlanokat. Az átalányok elfedték a lényeget: akár hideg volt a tél, akár enyhe — fizetni egyformán kellett, ugyanígy az elő- és utószezonban, amikor a néhány pluszfokért ugyanannyit kértek, mintha jól be kellett volna fűteni. A képlet: a díjak folyamatosan emelkedtek, a távfűtők növekvő mértékben gazdagodtak. Jól jellemzi e kényelmes helyzétet, hogy amikor a közelmúltban a Szabolcs- hő egy külföldi céggel „átvilágíttatta" magát, kiderült: egy hasonló nyugati cég feleakkora létszámmal tízszer nagyobb hálózatot és harmincszor több előfizetőt szolgál ki. M indezeket azért részletezem, mert a fogyasztói árkiegészítés június elsejétől a felére csökkent és előfordulhat, hogy október elsejétől teljesen meg is szűnik. Kézenfekvő (lenne), hogy (az eddigi gyakorlat szerint) a távfűtési díjakat drasztikusan megemelik, és kész. Remélem nem így történik, legalábbis nem ilyen egyszerűen. Mert lesz, aki megkérdezi a vállalatok vezéreitől, hogy nincs-e más út, például olcsóbban előállítani a hőt, ésszerűbben szabályozni a felhasználást. És el is számoltatják a vállalatokat: jogos-e az emelés, és ha igen, milyen mértékű legyen. Mert az „egykapus játékot” végre le kell már fújni. Mozart éve Budapest (MTI-Press) — Az egykori csodagyerek, á zeneszerzőzseni halálának bicente- náriumára emlékezik Bécs, Salzburg, Ausztria. Világszerte fényes koncertsorozatokat terveztek Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulójára. A zene óriása élete leghosz- szabb szakaszát, 10 esztendőt, Bécsben töltött. A Figaró-ház az egyetlen meglévő lakás abból a 18-ból, melyben Mozart Bécsben lakott. A Domgasse 5. — itt komponálta a Figaró házasságát — ma emlékház. A két operaház, a Staatsoper és a Volksoper, a hangverseny- termek műsorukra tűzték a nagy zeneszerző legjelentősebb alkotásait. Sir Georg Solti, Zubin Mehta, Jehudi Menuhin, Claudio Abado világhírű karmesterek állnak a Bécsi Filharmonikusok és más neves zenekarok élére. A világ legkitűnőbb szólistái, köztük Anne-Sophie Mutter, Gideon Kremer tolmácsolják Mozart muzsikáját. A zenerajongók számára meglepetésekkel is szolgálnak, alig ismert operák (mint például Thamos, Egyiptom királya) bemutatásával. Nagy várakozás előzi meg a Lucio Sil- larnak, a 16 éves Mozart szerzeményének a színrevitelét. A bécsi palotákban, a városháza boltíves udvarában rendezett koncertek egy-egy témához kapcsolódnak: „Mozart és a nők, Mozart kontra Salieri, „A Mozart- ház barátai és ellenségei”. Az augarteni porcelánmanufaktúra palotájában — ahol egykor Mozart, Beethoven, Schubert lépett fel — kamarakoncerteket ren- - deznek, és porcelánfestő bemutatókat tartanak. Parádés szereposztásban játsszák operáit: a Varázsfuvo- '> lát, a Don Jüant, a Szöktetés a szerájból-t, a Figaró házasságát, a Cosi fan tutte-t, a Titust, az Idomeneót. A schönbrunni kastély színházában nyáron hetente kétszer mutatják be a Varázsfuvolát. A Józsefvárosi Színházban Peter Schaffer híres Ama- déusát viszik színre. Maurice Bejárt, koreográfust is megihlette Mozart zenéje, új alkotásának, a Mozart á Vienne-nek az ősbemutatóját Bécsben tartják. Bemutatja kincseit Ausztria leggazdagabb levéltára is, Mo- zart-korabeli hangszerek, eredeti kották, zeneművek tekinthetők meg. Kongresszusok, szimpóziumok is zajlanak, témáik, például a zene és az orvostudomány közti kölcsönhatás vagy a : zene hatása a nevelésre. A Szent István dómban, a Szent Mihály templomban Mozart gyönyörű egyházi muzsikája hangzik fel. A legnagyobb vonzereje az idén nyáron a bécsi városháza előtti téren vetített Mozart-ope- ráknak lesz. Az ingyenes, szabadtéri előadásokon a legjobb filmeket vetítik. Ki gondolná, hogy például a Cosi fan tuttének több mint 40 film, tv-film változata létezik! Intenzív parlamentünk A törvényhozás félévi munkája Krecz Tibor S zabad György házelnök emelkedett hangnemben méltatta az ország- gyűlés elmúlt félévi teljesítményét a vakáció kezdete előtt tartott sajtótájékoztatón. Elégedettségére nyilván az a tény szolgáltatott okot, hogy kontinentális összehasonlításban sem találni a magyar képviselőházhoz hasonló intenzitással működő parlamentet. 23 új törvény, 11 törvénymódosítás, 42 országgyűlési határozat és egy állásfoglalás — ez a parlament 1991. első 27 hetében végzett munkájának statisztikai eredménysora. Átlagosan négy törvény, két módosítás és hat határozat született minden hónapban. Az e számok mögötti teljesítmény alappal nevezhető gigászinak, a honatyák akár karneváli hangulatban örvendhetnek a megérdemelt nyári szabadságnak. A felhőtlen vidámságot legfeljebb az árnyékolhatja be, ha maguk a képviselők, illetve az érdeklődők számba veszik: melyek voltak az eredeti elképzelések, hogyan használták ki a törvényhozók a rendelkezésre álló időt. Kiindulásként leszögezhető, hogy a magyar parlament szerkezete szilárd. Áz elérni kívánt társadalmi modell talán legfejlettebb intézménye, ezzel jóval megelőzve más intézményeket és struktúrákat. Jól meghatározható a törvényhozás többsége, a koalíciós blokk, melytől éles metszésvonallal elválasztható az ellenzék. A napirendeket a többség határozza meg. Az ellenzékről nem áll iható, hogy át- alussza a lényeges kérdéseket. Ezen ideális parlamenti szerep- osztás mellett azonban még inkább szembeszökőek az idő múlásával egyre kevésbé pótolható mulasztások. Az 1991. év egy nagy megkönnyebbüléssel indult: tavaly decemberben a Világbank tűrőképességét próbára téve született meg az új költség- vetés, amelyet ráadásul az ön- kormányzati törvény emlékezetesen viharos vitájától kimerültén kellett tető alá hozni. Ebben a megkönnyebbült pillanatban elmaradt valami: a kormány némileg magabiztossá válva, lendületből indult neki az újabb ciklusnak. Elmulasztva a programja megvalósításához szükséges menetrend készítését. Az első hónapok a költség- vetéstől háttérbe szorított restanciák feldolgozásával, tűzoltó- munkával teltek. Törvényt kellett alkotni a munkanélküliség kezelésére. Hozzá kellett nyúlni a külföldi tőke hazai- mozgásának szabályaihoz, megoldatlanságával feszítő politikai kérdés volt a taxrsblokád büntetőjogi lebegtetése. A késedelem tudata űzte a Tisztelt Házat. Elszórt ellenzéki felszólalásokon kívül kevés jel mutatott a később elviselhetetlenné váló teherre. Minőségi változást jelentett az új pénzügyminiszter színrelépése. Az általa meghirdetett program konkrét jogalkotási menetrendet tartalmaz. Ennek elkészülése áramütésként érte a képviselőház többségét. Ekkor döbbentek rá, hogy eddigi munkájukkal korántsem lehetnek elégedettek, akkor kezdődött meg a hajsza. Vegyük csak a legfőbb csomópontokat: a tulajdonviszonyok átalakítása, a piacgazdaság intézményrendszere, az államháztartás, az adópolitika, a pénzügyi rendszer, az inflációkezelés! Majd vessük össze a hat hónap kiemelkedő törvényhozói aktusaival: a kárpótlási törvény, az egyházi vagyonról szóló törvény, az önkormányzati tulajdont megszabó törvény, a szakszervezeti vagyont zároló törvény! Az egyik oldalon a polgári demokráciák gazdasági hátterét alapozni kívánó átfogó terv, a másikon az elvi, politikai síkra terelt konfrontáció hibrid eredményei. E törvények megszületése örvendetes tény, ám a körülmények és a következmények rosz- szat sejtetnek. A két kárpótlási alapú törvénnyel három hónap repült el anélkül, hogy az eredeti javaslatok érdemleges minőségi javuláson mentek volna át. A kormány és az ellenzék olyany- nyira konfrontálódott, hogy a tavasszal még valóban szakmai szerveknek számító bizottságok is lelassultak. Részletes viták helyett ott is politikai csaták bontakoztak ki. A koncessziós és a számviteli törvény az e csaták közötti szünetekben született meg, s érthető, hogy a folyamatosan egymás legyőzésére törekvő kormány és ellenzéke ekkor nem hangsúlyozta: mégis képes a kompromisszumokra. A félévi zárás előrevetíti az őszi folytatás jellegét. A kormány már eddig 35 törvény- és más határozati javaslatot nyújtott be a Ház elé, amelyek napirendi beosztása még el sem készült. Ezek között van a társadalom- biztosítási reformkoncepció, az államháztartási törvény, a szövetkezeti törvény, a jegybanktörvény. Ugyanakkor mit sem hallani a szintén az erre az évre — gazdasági szükségszerűségből! — tervezett földtörvényről, az új polgári kódexről, az átfogó adójogi módosításról, a vállalati törvényről, a kincstári törvényről, a devizatörvényről, és nem utolsósorban az erőltetett hallgatással övezett jövő évi költségvetésről. L evetkezheti-e a magyar parlament a kelletlenül viselt szavazógépszerepet? Terhei, kötelezettségei nem csökkennek, feldolgozásuk súlyos következmények nélkül nem is halogatható. Ebben a helyzetben időszerű felvetni és megvizsgálni, hogy kit és mekkora felelősség terhel az előzetes egyeztetések elmaradásáért. A parlamenti munkát meghatározó koalíció belhábo- rúkkal (kárpótlási és egyházi törvény) emel gátakat. Most már világosan látszik, hogy az MDF és az SZDSZ tavalyi paktuma többszörösen „lyukas”, ráadásul a két meghatározó párt a hatpárti tárgyalások előkészítésekor úgy hajba kapott, hogy a következő parlamenti ciklusig még a szóváltás is kilátástalannak látszik közöttük. Emlékérmék A pápalátogatás tiszteletére II. János Pál őszentsége személyében először látogat pápa magyar földre ez év augusztusában. A rangos esemény tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank első alkalommal bocsátott ki tízezer forint névértékű aranyérmét. A csodálatos szépségű numizmatikai különlegességet Tóth Sándor nyíregyházi művész készítette. Az érmén kis Jézust a karján tartó, dicsfényes Szűz Máriát ábrázolta, a koronázási ékszerek megjelenítésével pedig mesterien jelképezte, hogy Mária — Szent István királyunk könyörgésére — Magyarország oltalmazója. Az ötszáz forintos címlet — Lebó Ferenc munkája — ezüstből készült, a százforintost — kupronikkelből — Fritz Mihály készítette. A két kisebb címletből tíz- ill. harmincezer darabot kisebb finomságú, „gyalog" változatban is elkészítettek. A tízezer forint értékű aranypénzből Tízezer darabot vertek. A teljes — öt darabból álló — sorozatot huszonegyezer forintért vásárolhatják majd meg a gyűjtők és az érdeklődők. A forgalmazásról a Magyar Posta és a nagyobb bankok gondoskodnak. Áz érmék törvényes fizetőeszközként is funkcitínálnak. Az aranyérme Az ezüstérme Daidalosz és Ikarosz (K. F.)
