Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

1991. július 18. csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Elkábított gímszarvasok KÖRBEZÁRT VADAK (2.) Máiké Csaba (Nagyvaraáay — Vasára* uantnj — Xyirepháo — KM) — Tíe éve kitett (0itt­társaság és a sasiéi Knltáur- park egy ZM kcUím ári vadaskert Irirthmnrx Idén februárban a Séesar május 4-í határidővel feli- mondta a szerződést. mivel! szerinte tavaly 1.403 minHiö. idén 1.01 millió forint koMtséjt merült fel a vadaspaiík aiw meltetésével kapcsosamban, és a vadásztársaság az etanélll két év során semmilyen lé­nyeges szolgáltatást, anyagi juttatást nem adott a ttéesz- nek. Ki fizet? A sóstói Kulturpark kima­radt ebből a vitából. Hargi­tai Lajos igazgató, aki 19BI- ben aláírta a szerződést (posztjára pályázatott írtak kii. utódja várhatóan szeptem­ber 1-jétőJ lép hivatalba)), kérdésünkre elmondta, őket legfőképpen az érdekli, a va­dásztársaság befiz>ettí-e vagy nem a bevétel 40 százalékát a számlájukra. Eddig ezt tel­jesítette. A jövőre vomattfcro- zóan azt kérte, utódját kér­dezzük. — Négy éve 461 ezer, üdém már több mint egymillió fo­rintba kerül a vadaskerttaem lévő állatállomány takarmá­nyozása — nyilatkozta Tóth László, a téesz főknoyvelojje. — Tavaly közösen vásárol­tunk a vadásztársasággal dámvadakat és ennek, vala­mint a korábbi ki telepi tésjmek és a beugrók megépítésének hatására jelentősen elszapo­rodott az állatállomány. Egy­szerűen nem győzzük takar­mánnyal Számunkra így ez a szerződés hátrányos, a ve­zetőség is ügy határozott, bogy maamdjuk fél > á" szerző­dési értékesítsük! ■a * vadas- parkban Dévő állatállományt, hiszem szükségünk van a be­vételre. Az. erdő kipusztulását és a fertőzésveszélyt is meg kivánjimk gátolni. Közeleg a povattiizáoő. lehel hogy a leendő tulajdonos kinyitja a kerítést és kihajtja a vada- knl elvesz a bevétel. Levélkígyók A vadászta irsa säg nem egyezett bele a felmondásba, Rniismun imnmw-s pénzük a takar­mányozásra, ezért megbeszé­lésre hívták a téesz vezetőit, akik ezt nem fogadták el. Mi­vel május 4-ig nem sikerült megegyezni, a téesz bíróság elé vitte az ügyet, tárgyalási napot még nem tűztek ki. Fo­lyamatos volt a levélváltás, amelyben Gergely Imre, a vadásztársaság múlt évben megválasztott elnöke a követ­kezőket írta le: Zakor József vadásztársasági elnöksége alatti mulasztásokért a jelen­legi vadásztársasági vezetés nem vállalja a felelősséget. Június 26-án újabb levél ér­érkezett a téesztöl, amelyben kérik, a vadásztársulat járul­jon hozzá a vadak értékesí­téséhez. A megállapodás sze­rint a sóstói Kulturpark és a Tisza Téesz lemond az 1990/91 telén eladott állatok bevételének jogáról, ez a va­dásztársaságot illeti meg. Ugyanakkor a vadaskertben lévő vadak értékesítése a té­esz által alapított egyszemé­lyes Agroex Kft.-n keresztül történik, amelynek ügyveze­tői: Zakor József, Tóth László és Pancsira János. A várható 2,5—3 millió a kft. számlá­jára folyik be, ebből a bevé­telből külön elszámolás sze­rint osztozik a Kulturpark és a téesz, a vadásztársaság a pénzből nem részesül. Szarvas- bőgós nélkül A téesz szerint, ha a va­dásztársaság nem hajlandó a vadásztatás jogát meg­adni a vadaskertben lévő ál­lomány értékesítésére, az a joggal való visszaélés. A va­dásztársaság válaszlevelében közölte, az 1990 91-es egymil­liós vadértékesítés ellenérté­két még nem kapta meg. ugyanakkor felhívta a figyel­met arra, hogy 1987 novem­berében 700 ezer forintot kért kölcsön a téesz, de azt nem adta meg. Időközben egy osztrák vadász jelentkezett, aki jelezte, a kertben lévő valamennyi vadat megveszi, és nemcsak az értékesebb ál­latokat lövi ki. Máig tisztá­zatlan körülmények között a megegyezés megszületése előtt kábító lövedékkel két gímszarvast lelőtt és ketrec­be rakva elszállította. Ki adott erre engedélyt? Valószínűleg a jogászok csatája várható a perben, a komolyabb gond akkor fog jelentkezni, amikor az első olyan vadtetemre bukkannak, amely az éhségtől pusztult el érdemes ezt megvárni? A z ország századok óta mm először szabad — hallottuk a rádióban, tévében, olvastuk a sajtód ban. Szabad, mert nem tar­tózkodik idegen katona Ma­gyarországon. Ilyen egyszerű lenne? És valóban szabadok va­gyunk? Kötekedésemet akár azzal is kezdhetném, hogy mennyire szabad az az ország, amely az ég tud­ja, mikor mászik ki adóssá­gaiból? Mert ugye a sza-' badság függetlenséget is feltételez. Márpedig Ma­gyarország gazdaságilag nem független. És gyaní­tom, egyhamar nem is lesz az. „Szabadság! Te szülj ne­kem rendet!” — írja József Attila. Mert a rend nélküli szabadság — anarchia. De vajon milyen ma nálunk a rend? Az utcán, a hivata­lokban, a törvényhozásban? És van-e rend a fejekben? Vajon nem „fortélyos féle­lem igazgat”-e bennünket? A szabadság: teljes életet élni. Félelem, szorongás nélkül. De nem félünk-e napjainkban a bizonytalan­ságtól? Felelős emberek fe­lelőtlen kijelentéseinek kö­vetkezményeitől? Nem fé­lünk-e az elszegényedéstől, ügyeskedő szélhámosok át­verésétől? Vajon az elkötelezettség mennyire fér össze a sza­badsággal? Miniszterelnö­künk amerikai útja során valóságos hűségesküt tett vendéglátójának. Szabad-e átesnünk a ló másik olda­lára? Vajon nem akkor le­szünk-e igazán szabadok, ha végre megüljük azt a bizonyos lovat? Vajon én, mint egyszerű munkavállaló, mennyire vagyok szabad? Nem füg­gök-e munkaadómtól? Az ország gazdasági helyzeté­től? Nem vagyok-e kiszol­gáltatott helyzetben? És aki kiszolgáltatott helyzetben van, elmondhatja-e magá­ról, hogy szabad? Ugye, mi­lyen furfangos fogalom a szabadság! Bánjunk hát csínján hangoztatásával! T udom, sokan meg- feddnek majd köte- kedésemért. Mond­ván: mit akar ez a firkász ilyen emelkedett hangulat­ban? Semmi mást, mint egy kicsit a helyére tenni — amennyire lehet — a dolgo­kat. Napraforgók aranysárga sugaraiban izzad a beregsuranyi határ. balázs attila felvetele Kommentár Stílusváltás KA a magyar pmrmszílem­Sm bér legszebb, ósí mi­nus? Ringó búzame­zők, körtér gulyák. csurig telt boroshordók és URH bé­ke. Tán’ cnppam is jóízmm «Imába«, amikor Hübe öb- beisnek az édes képek. Az­tán fölébred és keserűen há­mul maga elé. Mert nem jól csináljak az égi lümatmlok. bogy hol ez kinqgík. hol abból vau sok- Most éppen az arányló búzából, körtér disznókból, duzzadt tőggű tehenekből, és « tejből-.. De sehogyse érti, ösztönei­vel és vérével ellenkezik, amit a rádióban hall- hm nincs « fölös búzára vevő, megetetik a disznókkalI A falás kenyér kiesik a szájiá­ból. Tegnapelőtti, súlzSlen és nyúlós — de életet adó, mert Életből, búzából való. Egy régi mese szerint az Úristen megtudta angyaloktól, hagy az embrek tört zuzmóból es äröBt fakéregből sitik a ka- Hmes-kemyereL Megsajnálta ökett maigyom, és megparan cműtm. a hírhozó angyalok­nak, hogy rázzák ki arany ébédBöterítöjét a Főidre. A lehnEö morzsákból fogant a búza, amiról Móra Ferenc így árt: , __bokros növé­nyé, dús kalásza, kövér sze­mű, istenáldotta növény.. Visszarakja szájába a ke­nyereit, szelne a záros sza­kmáéból, de kikoppan a kés * kezéből Kerekülő szeművel hallgatja: A búza olyan meleget ad, mint a barnaszén. Lehet, hogy bri­kettet sajtolnak a fölösleg­ből, hogy melegedhessen a magyar ember. Tűzre vetni az Életet?! Az asztalra csap. cifrát ká­romkodik. Nagy ez a tudo­mány, nem megy a fejébe: szülője üres levesen él, drá­ga a kenyérke, és tüzelőt akarnak csinálni a búzából. A szomszédék siheder Falija két hete nem ivott tejet és még jutalmat is adnak azok­nak, akik lemészárolják a teheneket! H orgad benne a harag, mert elibe tolakszik az édes álom... ara­nyos kalászú búzamezők, békésen legelő kövér gu­lyák ... Döngő léptekkel ki­megy az udvarra, felnéz a felhósödő égre, és azt kérdi: Isten, Te érted ezt?! Drágul a „Party“ Nyíregyháza (KM—GB.) — Megemelte néhány tejter­mék árát július 16-tól a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat. Az áremelés — amely meglehetősen furcsán hat a belföldi kereslet köz­ismert csökkenésének isme­retében — hátteréről Már- földi Istvánt, a vállalat ke­reskedelmi osztályvezetőjét kérdeztük. — Egy viszonylag szűk termékkört érint csupán az áremelés — nyilatkozta az osztályvezető — a 2,8 zsír­százalékos, úgynevezett fo­gyasztói tej literjét 50 fil­lérrel, a sovány tejes kakaót félliterenként 90 fillérrel, a 20"i,-os poharas tejfölt 1 fo­rinttal és a Party vajkré­met 3,30 forinttal (a 15 de­kagrammos csomagolásban 1,50-nel) voltunk kénytele­nek emelni, a csomagoló- és adalékanyagok drágulása miatt. — Ezeknek a termékek­nek az árát, a kakaó kivéte­lével még az idén nem emeltük, sőt a fogyasztói tejnél áprilisban a mostani áremelkedéssel azonos mér­tékű árcsökkentést hajtot­tunk végre. Most csak visz- szavittük az árát a négy hónappal ezelőtti szintre. Csökkentettük viszont egyidejűleg a trappista sajt árát, amelynek kilója 245 forint helyett immár 220-ba kerül. Forgalomban van az exportminőségű akciós va­junk, amelyből egy 20 de- kás csomagolásért 25 forin­tot kell fizetni a vásárlónak. A vállalatunk teljes árszín­vonala, még így — a mosta­ni emelés ellenére — is alatta marad a más megyei társvállalatokénak. Kállai János . fájdalmas volt, mégis r meg kellett tenni: alaposan megkarcsú­sították, ill. átszervezték az iskolák megyei szakta­nácsadó szervezetét. Júni­us végén, egy értekezleten, a Megyei Pedagógiai Inté­zet ismertette az átalakí­tás után kialakult helyze­tet, s azt is, hogy a közel száz érintett közül kik azok, akiknek a munká­jára valamilyen módon számíthatnak a jövőben (órakedvezményesként, ill. alkalmi feladatok ellátá­sára) —, s kik, akiktől búcsúzni kénytelenek. Az iskolák alakulgató autonómiája egy percig sem tehette kétségessé, hogy a szakmai felügyelet­nek (tanácsadásnak) elöbb- utóbb más arculatot, funk­ciókat kell kapnia, s az sem titok, hogy többek szerint nincs is (s mond­ják: nem is igazán volt) rá szükség. A dolog azért nem ennyire egyszerű. Mert a szaktanácsadói szervezet — minden nyű- gével-bajával, önellent­mondásosságával együtt — hosszú éveken át végezte a feladatokat, sokszor ta­lán erején felül. Nemcsak az óralátogatások alkalmai jutottak nekik, hanem fel­mérések, vizsgálatok, cél­feladatok végzése, megyei és országos jelentések ösz­szeállítása, vetélkedők szervezése. S azt se feledjük: mind­ezeket úgy csinálták, hogy valóságos „hatalom” már rég nem volt a kezükben, sem anyagi, sem morális természetű. Csupán szak­értelmük, tudásuk ere­jére számíthattak a gyak­ran szellemi ökölharccá fajuló, személyeskedő ösz- szecsapásokban — tanár­társaikkal, igazgatókkal, a „felsőbb szervekkel". Tudom, az utóbbi hóna­pokban maguk is érez­ték, hogy még a korábbi­akhoz hasonlítva is észre­vehetőbben csúszik ki a ta­laj a lábuk alól, s töre­kedtek másképp, új mód­szerekkel dolgozni. Azt hiszem, ezek az ösztönö­sen megérzett és tudatosan végiggondolt, pozitív el­mozdulások — melyeknek hasznosságát azért egyet­len oktatási intézmény sem kérdőjelezte meg — lehetnek egy új típusú és tartalmú, kifejezetten a szolgáltatásra szerveződő szakmai rendszer alapjai. Í zen bontakozhat ki egy olyan segítő, ötletadó, információ- közvetítő hálózat, ami, nem sértve az iskolák ön­állóságát, hozzájárulhat egy jobb szellemű, embe­ribb, s ami még fontosabb: eredményesebb oktatási­nevelési forma és tartalom megvalósításához. Ez pedig mindannyiunknak haszná­ra válhat! A vadak letevésének joga a vadásztársaságé, a végső dön­Delelá tehén­bonava halá­rában. csn«vi GYÖRGY FEL.YTErTEL.it TÁRCA-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents