Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Á gyógyítás háza Kisvárdán Anyatejgyűjtő, tanácsad», labor, kötöző is helyet kap Kisvárda épülő körzeti orvosi rendelőjében. A negyven millió forintba kerülő beruházás kivitelezője a Város költségvetési üzeme. Az épület műszaki átadása július 15-én kezdődik. BALÄZS ATTILA FELVÉTELE Erőt adó közös sikerek A polgármester egy napja Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A mai időben vajon hálás feladat-e polgármesternek lenni, mikor az emberek tele vannak türelmetlenséggel, bizonytalansággal. S az egyre szegényedő világunkban a polgármesteri hivatalban csapódnak le a gondok és hajók nagy része. Hogyan oldja fel ezeket az ellentmondásokat az érpataki polgármester egy olyan faluban, ahonnan legtöbbször csak a bűnözésekről adtunk hírt. — A lényeg az, hogy az emberek között legyek. Saját magam tapasztaljam, érzékeljem a problémáikat — mondja Kóczon Pál, Érpatak polgármestere. — De az emberekre nem jellemző a panaszkodás, hanem elsősorban javaslatokat, ötleteket adnak, hogy mit hogyan csináljunk. Erről egy külön füzetet vegetek. hogy ne felejtsek el semmit, s a legapróbbnak tűnő észrevételre is reagáljak. Hogy egy példát említsék, a faíu végére nemrég leértek egy postaládát. Ez az önkormányzatnak tényleg nem került sok pénzébe és fáradságába, a környéken lakóknak viszont nagyon is fontos dolog. Mióta itt dolgozom. csak egyetlen egy névtelen levelet kaptam. A szerHUHOR C sicsa! — mondja Stoha- nek. — A csicsa nála azt jelenti, hogy fülel. Különleges hangokat hall. Olyan éles a hallása, hogy borotválkozni lehetne vele. A minap például meghallotta, hogy Sopronnál dudál egy török. Ülünk a nyíri homokbuckán, negyven fok árnyékban és Stohanek füléhez tette a kezét és azt mondta: — Csicsa! Jönnek a törökök. — Jaj, ne! — mondtam én —, az oroszok éppen csak hogy kimentek, és most meg jönnek a törökök. — Ne tojjon be! Ezek csak átutazók. Ideiglenes magyar- országi tartózkodásuk maximum 24 óra és mi ez ahhoz képest, hogy őseik 250 évig voltak itt, vagy hogy az oroszok 40 évig. Különben is ez most egy jó buli. Átutazik az országon minimum 200 ezer török, koponyánként 50 márkás soron kívüli vízummal. Ez testvérek között is 10 millió márka pluszbevétel. Na, és amit még útközben kajára, piára elköltenek, az másik 10 millió. A szükségletekről meg nem is beszélve. Szívesen lenzője a munkámat elismerte, viszont egy hiányosságra rámutatott. s igaza is volt. Megélhetést adni A hivatal szekrényében azonban nemcsak egy dosz- szié áll, hanem külön szerepel az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos iratok csomója, ugyanis gondosan ügyelnek arra. hogy a privatizációval. kárpótlással a nék vécés néni a fő közlekedési út valamelyik szakaszán. — Húszmillió márka, azt mondta? Szép pénz, ráfér a költségvetésre. — Miféle költségvetésre? örül a külügy, ha nem fizet rá a boltra. Soron kívüli nyomtatvány-előállítás, vízumkiadáshoz új munkaerők beállítása, soron kívüli kiküldetés, túlóra, útvonal-biztosítás, meg mifene örüljünk, ha nem kér a külügy a költségvetésből támogatást. — Hát akkor mi ebben a buli? Mit nyer vele az ország? — Ki beszél itt az országról. Én csak azt mondtam, hogy ez egy jó kis buli, de hogy kinek, azt csak a jó ég tudja... Csicsa! Egy szót se tovább! — Mit hall már megint? falut kár ne érje. Egy másik papírköteg az újfehértói tsz-től való elszakadás ügyét fogja össze. Akad olyan levél is. amely egyenesen a miniszterelnöknek szól ugyanis a gazdák 65 hold földet foglaltak vissza a tavasszal. A polgármester azért is szorgalmazza a földrendezést, hogy az embereknek ne csak a segélyt osztogassák. hanem biztosítsák az alapvető feltételeket a megélhetésükhöz. így például ha a mezőgazdaságban tudnának gazdálkodni, jobban boldogulna a család. De a faluban a segélyezés sem ügy megy, hogy az ajándék, hanem aki vár valami támoga tást, az adjon is. Sokan ösz- szejönnek egy-egy építkezésnél, eddig szinte mindent társadalmi munkában csináltak. Egyedül nem megy — Annak idején én megmondtam az embereknek, hogy itt bárki is áll majd a falu élén, az egyedül nem fog boldogulni — folytatja a beszélgetést a polgármester. — A lakosságot fel kell rázni, állandóan szórólapokat csinálunk, hogy most mit kell elintézniük, mire figyeljenek oda. Én nem csalód— Semmit. És ez már komoly baj. — Miért lenne baj? — Nem működnek a benzinkutak. Legalább is nem annyira, mint korábban. Ahogy hallom, napi 1200 tonnával csökken a forgalom. Nincs pénzük benzinre az embereknek. r— Maga ezt mind hallja? — Mi az, hogy ezt? Még többet is. Év vegére 300 ezer lesz a munkanélküli, — Etesse a nagynénikéjét. Még hogy hangokat hall. A tátrai vonósnégyest nem hallja véletlenül? — Azt nem. De egy mezei szóló be-bejön. Furulyázik a kukorica. Ez lökött. Azzal a gondolattal állok fel , hogy agyára ment a hőség. Még hogy mindent hall! Útban a kerti ház felé, visszanézek a kerge szomszédra, és csepp híján hanyatt esek. Füldugó van a fülében, a dugón egy vezeték és az a zsebébe rejtett Szokol rádióhoz kapcsolódik. Fogom a vedret és leöntöm. Akkorát ugrik, mint egy bakkecske én meg rászólok higgadtan. — Csicsa, szomszéd úr, csicsa! tam bennük és annak külön örülök, hogy a cigányok is mellettem vannak, néha jobban segítenek, mint más em ber. Szombaton is már reg gél 7-kor indulunk a temetőbe, hogy még a hűvösön haladjunk a munkával, elegyengetjük a földet, a gyerekek meg gereblyéznek, be szeretnénk füvesíteni a környéket. Egyébként, mikor megválasztottak, szinte első teendőm volt, hogy a falu határában levágtuk a gazt és elhordtuk a szemetet, most már valahogy kinézünk Nehéz hivatás Állandóan töri az ember magát. mit is kellene csinálni. hogy egy kicsit előbbre jussunk. Én nem vágytam ebbe a pozícióba. 33 évet dolgoztam a Hajdúsági Ipar- műveknél, szerettem a munkámat. De úgy gondoltam, ha a község hív és számítanak rám, akkor belevágok, mert valakinek ezt s vállalnia kell. — Az eredményeink nem eget rengetőek, sok kis apró siker, amely nap mint nap erőt ad. hogy még többet tegyünk egymásért, s azt mondhassam, hogy ebben a zűrzavaros időkben talán az egyik legszebb és egyben legnehezebb hivatás ma polgármesternek lenni. Díjalapítás Huszonhetedik alkalommal rendezik meg az idén — Békéscsabán — az Alföldi Tárlatot a Munkácsy Mihály Múzeum termeiben. Bár az ünnepélyes megnyitó még messze van, a díjalapítás és a joiennáléra való jelentkezés határideje e hónap végén lejár. A tárlatsorozat szervezői a részvételre azokat a festőket, grafikusokat és szobrászokat várják, akik a nagy elődök — Tornyai, Rudnay, Koszta, Nagy István, Kotlán György, Medgyesy Ferenc nyomdokain járnak, akiket megihletett a paraszti-alföldi világ. A szervezők felkérték a politikai és művelődési szerveket, hogy létesítsenek Alföldi Tárlat Díjat. (Ennek összege nem lehet kevesebb harmincezer forintnál.) A díjalapítási szándékot és az ennek megfelelő határozatot 1991. július 31-ig kell közölni a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal. NézqDont) A vigyázás kora Réti János / lyenkor, a kánikulát ígérő reggeleken benépesülnek a pályaudvarok, vasútállomások, gépkocsiparkolók nyaralni indulókkal. Kicsik, kamaszok. ifjak, kisebb nagyobb csoportjaival, de felnőttekkel is, akik családostól indulnak útnak, vagy csak kettecskén az együttlét boldogságát várva, esetleg — ,,kirepültek a fiatalok” — régen látott tájak, régi érzések iránti nosztalgiából. A várakozás nagy terített betonasztalán hátizsákok, színes csomagok, bőröndök, teniszütök, kerékpárok, sőt csónakok tarkállanak, miközben az indulók néhány napra, hétre elbúcsúznak a búcsúztatóktól. Valaha ilyenkor olyasmi is volt, hogy írjál, írjatok, a pénzt jól oszd be, lapokat el ne felejtsetek küldeni, a nagymamának is, érezd jól magad, meg ilyesmi. Mára annyi maradt, hogy vigyázz! Ebben az aggódó felszólításban benne van mindaz, amiben élünk. Mindenek fontosságát felülmúlja, hogy vigyázzatok: mert ámokfutók közlekednek az utakon, betörők leskelődnek sok munka árán létrehozott otthonok körül, tolvajok viszik el az autót, amire olyan keservesen gyűjtöttünk vagy fosztják ki a sátrat, garázdák dúlják fel a szórakozóhelyek hangulatát, és beteges elfajzottak ólálkodnak a táborhelyek környékén. Vajon lesz-e kor egyáltalán, amikor megszelídül a világ? Amikor nem feltétlenül kell vigyáznunk magunkra, mert más, mindenki vigyáz ránk. Amikor — de szép is lenne! — egymás egészségét, nyugalmát, boldogságát vigyázzuk! önmagunkért. Készül a beregi trappista sajt a beregdaróci Beregtej üzemében. BALÄZS ATTILA FELVETELE Kommentár ____________ Alku az emberért Bojté Gizella A z arány 16—4. Ez a szám azt. jelenti, hogy a munkaviszonyra vonatkozóan a jelenlegi jogszabály a dolgozó részéről tizenhat kötelezettséget fogalmaz meg, míg a munkáltató oldaláról csak négyet. A dolgozónak kötelessége többek között kijelölt időben, helyen a munkára megfelelő állapotban megjelenni. El kell látnia a munkakörébe tartozó feladatokat, de indokolt esetben kötelezhető munkakörébe nem tartozó munka végzésére is. S képességének teljes kifejtésével, elvárható szakértelemmel, gondossággal, szabályok, utasítások betartásával kell tevékenykednie. S természetesen tanúsítson munkaköréhez méltó magatartást. A munkáltató részéről szű- kebb a felsorolás: rendszeres munkával való ellátás, irányítási kötelezettség, megfelelő munkafeltételek biztosítása, a dolgozói kezdeményezések támogatása. A dolgozó, ha nem tesz eleget kötelezettségének, megvan a mód arra, hogy rákényszerítsék a szabályok betartására. De mi van a munkáltatói kötelezettségek teljesítésével? Mint érzékeljük, jó néhány cég nem tud munkát adni dolgozóinak. Lehet itt okolni a piaci viszonyokat, a KGST-t, az elavult technikát, de vajon idejében tett- e valamit a vállalat azért, hogy új tevékenységbe fogjon, piacot keressen, fejlesszen. Egy tájékoztatóban a Munkaügyi Minisztérium egyik osztályvezetője így fogalmaz: A munkavállalónál az eddigi totális kiszolgáltatottság mérséklődik. A kollektív szerződések, a munkahelyi megállapodások lesznek az alapjai a munkavállalói és munkáltatói jogoknak és kötelezettségeknek. Jó lenne, ha ezek olyan tisztességes alkuban zajlanának le, ahol mindkét oldalt egyértelmű garanciák védik és szankciók kényszerítik a becsületes munkára.
