Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
1991. június 1. || KeletA Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 9 Ahol a múltból jövő fakadhat A hajdani megyeközpont J ól rendelték azt az istenek, hogy... egy kis falut is ugyanúgy lehessen szeretni, mint egy nagy várost. Napjainkban egyre több alkalom és egyre nagyobb szükség teremtődik kinyilvánítani ebbéli érzelmeinket, hiszen a falvak megalomániás összeterelése megszűnt, sőt, a legtöbbjük válik társközségeitől. Megosztják a vagyont, mint egy rossz házasság után szokták, továbbra is haraggal, gyanakvással gondolnak a másikra, mert csakis az járt jól a kényszerű együttlét ideje alatt. Sok kistelepülés a huszonnegyedik órájában kap a függetlensége után, hátha meg tudják állítani úgy a lakosság elvándorlását, elöregedését, és a maguk gazdájaként sikerül megtalálniuk a túlélés lehetőségeit. Ilyen sorsú Szabolcs is, az ötszáz lelkes Tisza melléki falucska, amelyet az onnan elszármazottakkal összefogva a jelenlegi lakosság komoly elszántsággal akar megmenteni a pusztulástól. Mint a magyarság történelmében annyiszor, most is a történelmi múlt mutatkozik megfelelő erőforrásnak, melyből merítve már nem tűnik hiábavalóságnak a jövőre gondolnunk. A XII. században Magyarországon járt arab író — Abu Hamid al Andalúszi — a 78 város egyikeként említi Szabolcsot, amelynek avar kori, később megerősített, Európában máig egyik legépebb földvára van. Régi a vár alatt a templom is, amelyben I. László királyunk zsinatot tartott 1092-ben. Itt rögzítették az úrbéri viszonyokat. Pontosan 100 év múlva avatták szentté a bizánci, római és német hatalmi központok között ügyesen egyensúlyozó, új érsekségeket létrehozó, az úzok fölött diadalt arató, mélyen vallásos királyunkat, aki köré sze- retetből és tiszteletből legendákat szőtt a nép. Hogy mivé lehet egy hajdani megye- központ! « Korábban hírességek lakták, mint a Tömöri család; a nándorfehérvári hős leszármazottai; Mudrány földbirtokos, aki hatalmas területet adományozott a pataki kollégiumnak; a Szemerék, Kossuth miniszterének rokonai. E dicső történelmi múlton föllelkesülvén, és a nehéz helyzet láttán május elején már másodszor gyűltek össze Szabolcsban az onnan elszármazottak megvitatni, mit lehetne tenniük. Úgy találták, hogy a legnagyobb erő a falubeliek élni akarásában rejtőzik, az elszármazottak és mások támogatásában, de nagy értékű az érintetlen természeti környezet, amely a falusi turizmus fellendítéséhez lehet alap. Tokaj közelsége, a Tisza horgászvize, hajóútja másokat is érdeklődővé tehet Szabolcs iránt. Az egyházakkal is összefogva, a műemlék-felügyelőség és a kialakítandó történelmi emlékbizottság irányításával a község önkormányzata megszervezi az ott tartott zsinat és I. László szentté avatásának jubileumát. Az évfordulók remélhetően mozgásba hoznak minden erőt, amely hasznos lehet az élni akaró kis falu számára. Addig is várja a polgármester — Lakatos Dénes —, hogy juttassanak el hozzá minél több ötletet, felajánlást, hadd állhasson össze egy minél felemelőbb ünnepség a múlt megbecsülésére, a jövő megalapozására. Halászi Aladár Tankönyvpiac tegnap, ma és holnap Az 1949 után bekövetkezett államosítás több okból is káros volt. Az addig egységes kiadó-, nyomda-, kereskedőtevékenységet szétválasztották. Létrejöttek a nagy kiadók (szám szerint tizenhat), akik egyáltalán nem tudták, hogy kelendő-e az általuk kiadott könyv; a nyomdák lelassultak, a kereskedelem megdrágult, hisz mindössze három nagy kereskedői hálózat alakult ki: ÁKV, Művelt Nép, Téka. Az 50-es években akár három hónap alatt is megjelenhetett egy tankönyv, hisz hiába voltak jók a 49-esek, egy párthatározat miatt ezeket ki kellett dobni. Ma egy könyv megjelenése „állami vonalon” 5, jobb esetben 3 év. Az Akadémiai Kiadót már többször fel akarták számolni, mivel ott már 8—10 évbe telik egy könyv kiadása. A tankönyvkiadás ma is lehet gyors, de ez bajjal is járhat. Nemrég kiadtak egy történelem- könyvet, azonban utóbb kiderült, hogy kétszáz (!) hiba van benne. A mamutnyomdák gyártották és gyártják a terveket, azonban a megjelenés mindig csúszott, a feladatok sokasodtak, és nem volt egy kis nyomda, ami átvett volna tőlük néhány művet. Sőt olyan gond is előfordult bizonyos nyomdákban, hogy hiába volt meg a szedés és a nyomás négy hónap alatt, a kötés és a fűzés fél évet vett igénybe. Tehát az említett három tevékenység elkülönítése és mono- polizálása „vízfej-intézeteket” hozott létre, ami viszont magával vonta a lelassulást. A nagy kiadókban a kézirat körülbelül 18 (!) kézen megy át. A kalkulátor megállapítja a tizenegyedik árat, a titkárság felméri a terjedelmet, és így tovább. Maguk az ott dolgozók sem tudják leírni, lerajzolni a kézirat útját. Tehát hiába van kész a „nagy mű” fél év alatt, akár két év is elmehet ilyen ,,told ide, told oda" munkára. Természetesen mindehhez a minisztérium is hozzájárul. Egyetlen bélyegzőre három hónapot kell várni. De mivel tankönyvről van szó, ez az egyethely népek laknak errefelé. Üres kézzel sem illik vendégségbe menni. A jóféle házibor mellé került kolbász, meg egy egész sonka is a hátizsákba. Ne higgyék, hogy valami szegény rokon jött látogatóba. Úgy látszik, ezek a határőrök ma másfelé kerültek. Ideje elindulni, mielőtt még szagot fog valamelyik kutya. 4* 4* 4* Bence Jóska vacogó fogakkal, de elégedetten mászott ki a vízből. Egyelőre nem vette észre senki. Az apró tutajt, melyen a ruháját és a hátizsákot tolta maga előtt, csöndesen visszaengedte. Gyorsan felöltözött, aztán elindult a falu pislákoló fényei felé. A falu aludt, teremtett lélek sem járt az utcákon. Sebaj, gondolta, minél beljebb megyek, annál nehezebben találnak rám. A kereszteződés után egy száguldó személyautó közeledett feléje. Jóska lengetni kezdett a karjával, de a kocsi nem állt meg, még csak nem is lassított. Aztán négy kerékpáros közeledett az országúton. — Hé, magyarok, álljatok meg! Én jöttem el hozzátok, Bence Jóskai Átúsztam a Tiszát! — kiáltotta feléjük már messziről. Azok értetlenül bámultak rá. ■■■■■■■■■■ Csak most vette észre, hogy részegek. Örömében, hogy végre célhoz ért, mégis elővette a boroskorsót. Azonnal felderült a képük. Szaporán járt körbe az egyszem pohár az árokparton. Már a negyedik körnél tartottak, amikor az egyik megbökte. — Hát pénzed van-e? — kérdezte, s sanda pillantást vetett. — Ugyan, honnan lenne magyar pénzem? — mondta kissé röstelkedve. — Meg aztán, nem akarok én venni semmit. A su- hancok egy darabig nem szóltak. — Hát órád? — törte meg az egyik a csöndet. — Az van. Pobeda. A legjobb szovjet márka — mondta Jóska, és a sötétben egy kicsit kihúzta magát. — Akkor jó — bólintott a legmagasabb. Aztán a zsebéhez nyúlt. __ _ éhány hónap múlyV J va a helyi lap egyik / \l eldugott sarkában ■L Y a következő rendőrségi hír jelent meg: „Z. község határában, az erdei tisztáson egy, már erősen oszlásnak indult holttestet találtak a gombázók. A húsz év körüli fiatalembert, akinek kiléte egyelőre ismeretlen, több késszúrással ölték meg. ” A holttestet sohasem sikerült azonosítani. len, mindenképpen engedélyezni kellett. És az ÓPI-előadó is beleszólhatott volna, de csak volna, azonban nem tehette, hisz „revolverezték”, sakkban tartották azzal, hogy ez tankönyv, és nincs más (választás). Ha mégis beleszólt: „Majd megírják az újságok, miért nincs tankönyv” — jött a végső érv. Egyszóval ezzel az idővel is csak az ördögnek tartozott a könyv és az írója. A tankönyveknél tudni kell, hogy az árképzés kötött. Ez magyarán azt jelenti, hogy az előállítási költség általában négyszer annyi, mint amennyit fizetünk érte. Ez az úgynevezett hatósági ár, a különbözeiét az állam fizeti meg. (A Tankönyviadó 920 millió forint támogatást kap. Összehasonlításul: az összes magyar támogatott folyóirat 100 milliót. Azonban ez is apad, ezt mutatja az is, hogy megszűnt a Magyartanítás, Földrajztanítás stb. folyóirat.) S akkor térjünk át a jövő útjára! Mindenki észreveheti, hogy egyre több kis kiadó alakul meg napjainkban. (Apáczai, Aula, Göncöl stb.) Ezek képesek arra, hogy akár három hétre csökkentsék egy könyv megjelenési idejét. Mindezt teszik a lehető leggazdaságosabban, amit jól szemléltet a következő példa: az Antikva Kiadónál a főkönyvelő egyben a takarító is, a főszerkesztő pedig gépmester ugyanakkor. A tankönyvek között megjelentek az első fehér hollók, azaz az első alternatív tankönyvek. Így például a gimnáziumi fizikatankönyvek közül az egyik tanul- hatatlannak, a másik túl rövidnek bizonyult. Nem csoda, hogy a Novotrade Kiadó lépett, és kiadta saját tankönyvét, ami sokkal jobb mint a korábbiak, a „szépséghibája” csak az árban van: 149 forint. Jóval több, mint a megszokott 20—30 forintos árak. (Bár ez sem nevezhető igazán szépséghibának, mivel még ennek a könyvnek is több az előállítási költsége. A Novotrade reklámcélokból árusította olcsóbban.) Az elkövetkező időben „felszabadul” a tankönyvkiadás is. De ezzel együtt a hatósági ár is. (Ennek első jelét az új tanévben érzékelhetjük majd, amikor is száz százalékkal emelkednek a tankönyvárak.) Terv szerint a (jövendő) nemzeti alaptantervet figyelembe véve minden kis kiadónak joga lesz tankönyvet megjelentetni. Ezt piaci áron (a mostani sokszorosán) lehet majd megvásárolni. A tanár és a diák — mint régen — választ, melyik tankönyvre tart igényt. Ugyanakkor az iskolák támogatást kapnak tankönyvvásárlásra, amit differenciáltan szétosztanak majd a tanulók között. Az átmeneti időszak terv szerint két év. Hisz pszichikailag is rossz hatású lenne, ha a tankönyvárak hirtelen négyszáz százalékkal emelkednének, ugyanakkor idő kell a kis kiadóknak is, hogy megerősödjenek, és fel tudják venni a versenyt a nagyobbak- kal, akár a Tankönyvkiadó megmaradt részével. (Ugyanis ez a kiadó az idő haladtával fokozatosan leépül, egy lesz a sok „versenyző” közül.) Mindez még csak terv. A változtatásra azonban mindenképpen szükség van. A tankönyvpiacon is kialakul egy egészséges verseny (minőség, ár), az egyetlen nagy tankönyvkiadónak nem kell odaadni azt az óriási támogatást az egyfajta tankönyvért, és a várhatóan színesebb, érdekesebb tankönyveknek is nagyobb lesz az értéke minden tekintetben annál, mintsem a diákok az év végén rögvest kidobják. M. K. Elfogyasztói társadalom ELKÉPZELNI SEM TUDOM, i>°» a kis hal, ami ugyebár rendre elfogasztatik a nagy hal által, nurráhan- gulatban hozná ezt az áldozatot. Akkor sem, ha belátja: a nagy hal súlyos beteg, és behappolt életkéje hozzájárul a gyógyulásához, ami után majd őbehemótsága ismét, vagy először, egyenrangú lesz a hozzá hasonló méretű társaival. Ismétlem, nem hiszek az öntudat ilyen mérvű megnyilvánulásában a vizek mélyén, azonképpen itt a földön sem, magasabb rendű organizmusok egymásra hatásában, neveztessék az akár ember és hatalom, akár állam és állampolgár viszonyának. Hajdanában — mondjuk, tegnapelőtt előtt — a fogyasztói társadalommal és annak válságával riogattak bennünket. Elhitették, hogy működési képletében ott búvik a jóléti állam és az ő parttalan piac- gazdaságának emberellenes érzéketlensége, ami kizsákmányolok vékonyka és kizsákmányoltak vastag rétegére osztja a benne élőket. Mi pedig titkon sóvárogtunk, hogy bárcsak olyatén lennénk kizsákmányolva, mint azok, odaát, és cserébe szívesen lemondtunk volna arról a helyről, amit magában az Uralkodó Osztályban foglaltunk el. Vágyainkat meghallgatták az égiek: gondokkal, nehézségekkel, vajúdásokkal és kínkeservekkel teli történelmi, politikai, gazdasági átlényegülés során, ha igaz, egyszer itt is fogyasztói társadalomra ébredünk, és a jóléti állam napja mosolyog majd ránk. „De addig folyvást küszködni kell!”, ha kibírjuk! A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM fogalma még nyelvtanilag is feltételezi a fogyasztást, ennélfogva a fogyasztót. Ez utóbbiak sokasága áll össze az emberi és üzleti kapcsolatok azon szövevényévé, amit találóbb kifejezés híján társadalomnak nevezünk. A fogyasztói társadalmat igazgatja — mármint a legújabb korban nyugat felé leginkább — a jóléti állam gépezete, ami megint két fogalom együtthatójaként jelenik meg. Egyrészt van ugyebár az állam, másrészt az általa vagy az asszisztenciájával létrehozott..., de ezt ne boncolgassuk egyelőre! Illetőleg annyiban mégis, miszerint, ha nincs fogyasztás, akkor nem lehet fogyasztóról sem beszélni, a jólétet már nem is említve. És itt a kör bezárul! Per momentán mindenesetre be! Fogyasztás nélküli jóléfet nem látott még a világ, miként fogyasztó nélküli piacot, és piactalan piacgazdaságot sem. Ne kerülgessem: szerintem fejlődésünk az áhított fogyasztói társadalom felé pillanatnyilag az elfogyasztói társadalom szakaszában tart. A fogyasztás, a fogyasztó elfogyasztásának szakaszában, mikor is állam-cethalunk jócskán beindította szívó hatását felénk, fo- gyasztó-Jónások felé. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy megpróbáltam számba venni, mi mindenre kell jutni a keresetemből, ha hozzá akarok járulni történelmi gyógyulásunkhoz. íme, az eredmény vázlatosan: fizessem a személyi jövedelerrjadót sávosan, az általános forgalmi adót sáv nélkül és majd néhány helyi adót is, lelkiismeretesen. Fizessek nyugdíjjárulékot, egy fél gyermektartásnyit, és tagsági díjat, érdekeim esetleges védelmében. Ezen felül biztosítsam magam, lakásomat és szeretteim jövőjét, továbbá segítsek másokat. Járuljak hozzá alapítványokoz, gyűjtésekhez: Támogassak felkészülést, feltalálást, kezdeményezést, vállalkozást, védekezést, gyógyulást, oktatást, alkotást. Összetartozást és visszatérést. Kárpótoljak múltat, régmúltat és jelent. Közben vállalkozzak, fektessek be, mert így lesz enyém a jövő. Tanuljak nyelveket, mert anélkül mit sem érek, és taníttassam a gyermekeimet, mert anélkül mit sem érnek. Spóroljak nekik lakásra, támogassam a szüléimét. Vásároljak értékpapírt, sőt, ha lehet, részvényeket is. Rójam le pontosan tartozásaim kamatos részleteit, egyenlítsem ki a lakbért vagy a közös költséget, amiből hajlékom felújítási alapját is képezik, valamint számláimat is határidőre. És teremtsek alapot és felépítményt egyszerre. ÉS PERSZE NÉZZEK bizakodva a kibontakozás felél Dolgozzak megújulva, hittel és odaadással. Vegyek részt demokratizálódó közéletünkben; igenis hallassam a hangom, fejtsem ki a véleményemet arról, hogy jól van-e minden így, elvégre beleszólhatok a dolgok alakításába, és különben is: a felsoroltakon kívül mindenben élvezem államunk jótékony támogatását. Ha még megvagyok egyáltalán. Ha az elfogyó fogyasztásommal együtt nem fo- gyasztódom el magam is, elfogyasztói társadalmunk gerjedő étvágya következtében. Réti János ( . / i ! .. : •* . - J
