Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. június 1. NYELVESZEK NÉLKÜL Botladoznak szavaink I | Klaudy Kinga, a konferencia szervezője említette, hogy Amerikában az egyetemeken minden tanszéken van nyelvész, aki segít a hallgatóknak a dolgozat- írásban vagy szemináriumi előadások elkészítésében. A szóbeli vizsga időszakában nyelvészügyelet van, ekkor retorikai felkészítésre mehetnek a diákok. Nem ritka az sem, hogy a nyelvészek hirdetésekben kínálják szolgáltatásaikat. Nálunk néhány menedzsertanfolyamon már van beszédtechnikai, nyelvhelyességi, retorikai képzés. Itt kell szólni Kontra Miklós Nyelv és igazságszolgáltatás című előadásáról, hisz szinte folytatja az előbbi gondolatsort. Ugyancsak Amerikában, létezik már az úgynevezett igazságügyi nyelvészet. Volt már rá példa, hogy a legfelső bíróság nyelvészeti alapon döntött, hozott ítéletet. ^ Nem túlzás azt mondani, hogy szinte megállt a levegő a főiskola nagyelőadójában akkor, amikor Olaszy Gábor beszélőgépét, pontosabban számítógépét mutatta be, amely magyar, német, finn, olasz, spanyol, eszperantó nyelven tud. Felhasználhatják orvosok, bankszakemberek, tanárok, vakok és gyengén látók, hogy csak néhányat említsek. Most már elmondhatjuk, hogy Kempelen Farkas beszélőgépének legújabb kori változata is elkészült. ■ A konferencia tíz szekciójában 170 előadás hangzott el. Természetesen minderről képtelenség lenne beszámolni, így a továbbiakban csak a nyelvművelés témakörében elhangzott előadásokról szólok. A nyelvművelés történetében többször is találkozhatunk kettősségekkel. A múlt században az ortoiógusok és a neológusok alkották ezt a szembenállást, az 1950-es évektől viszont már olyan értelemben beszélhetünk kettősségről, hogy nemcsak a nyelvet kell művelni, hanem a nyelv használóit is. Sőt, az utóbbi sokkal fontosabb mostanában. Igaz szükség van a nyelvvédő és nyelvfejlesztő funkcióra is, azonban nem olyan nagymértékben, mint például a nyelvújítás korában. Minderről Eöry Vilma szólt előadásában. T. Urbán Ilona napjaink tipikus helyesírási hibáiból állított össze egy csokrot. Sajnos, a szóösz- szetételek írásával hadilábon állnak a különböző feliratok készítői. Ugyanis ha a terhesrendelő külön van írva, mint láthatjuk gyakran, akkor az azt jelenti, hogy a rendelő van áldott állapotban. A férfi szabó írásmód is azért helytelen, mert számunkra nem a szabó neme fontos, (különírva ugyanis erre utal), hanem az, hogy milyen ruhákat készít: férfit vagy nőit. Helyesen tehát mindkettőt egybe kell írni. Egyébként a számítógépes szerkesztésű újságoknak hamarosan megoldódhat minden helyesírási gondjuk. Heteken belül piacra kerül a „nyelvész” számítógépes program. Napjaink szókészletének teljes keresztmetszetét adta Heltai- né Nagy Erzsébet. Szókincsgyarapodásunk elsősorban szóösz- szetétellel, szóképzéssel és új átvétellel történik. Találó az ózonlyuk és a pápavizit az ösz- szetételek köréből, azonban kevésbé mondható ez el a csúcsra- járatás, gilisztamilliomos és a cipőklinika szavakról. Gyakoriak az -ás, -és képzős szóalakulatok: átmentés, átszervezés, ellehetetlenülés. Sok az -s képzős, például a pártok szimbólumából született elnevezések: galambos (SZDSZ), tulipános (MDF), szegfűs (MSZP). Nem tudni, hogy vajon meghonosodik a szörpölde és a gombócda szó, az viszont biztos, hogy szóként is tovább él és virul a KGST- piac, sőt, legújabb (igen találó) nevén a minyimump\ac. Azonban mégis, mikor beszélünk helyesen, melyik szó elfogadható és melyik nem? Mindezt megtudhatjuk a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyvből. Azonban hamarosan megjelenik ennek a „kistestvére” a Nyelvművelő kisszótár, amely az előbbinél jóval rövidebb, még több címszót tartalmaz majd, s még szélesebb körhöz kíván szólni, mivel kevesebb lesz benne az elméleti, rész, s jóval több a gyakorlati. így például megtudhatjuk ebből a könyvből, hogy a masszőr szó használatakor milyen óriási hibát követhetünk el. Igaz ugyan, hogy a szót a 30-as években már megmagyarosították a sportnyelvben: gyúró, azonban újabban a masszázsszalonok alkalmaznak ilyen munkakörben dolgozókat. Ilyenkor nem árt tudni, hogy a masz- szőr francia szó és hímnemű. így nem csoda, hogy megmosolyogtató az a hirdetés, amely női masszőröket keres. Az utóbbi két évben megváltozott a megszólítás. Az elvtárs helyébe az úr lépett, de gondban vagyunk az elvtársnő „helyettesítőjével”. Úrnő? Úrasszony? Erre még a szótár sem tud majd válaszolni. Mindezen túl óriási gond az, hogy a Nyelvművelő kisszótár kiadását az Akadémiai Kiadó csak az 1993-as tervébe vette föl. Az alkalmazott nyelvészeti konferencián elhangzott előadásokat ennél hamarabb olvashatjuk a főiskola kiadványában: legkésőbb ez év végén. Mlnya Károly Böröndi Lajos: Igeragozás vér szivárog a csöndből jövő idő jele? mintha havazna nyár ez? odafagy a múlthoz Isten lehelete odatapad a nyelv is fagyott tegnapi üveghez bábeli csönd zászlók . kivégzökarón lengnek igét ragozunk fázunk tanulunk hallgatásul széttépett himnuszok csöndje nyelv a némaság is az árvaság is elárvul jelen időnek nulla tarkólövés jele? odafagyunk a nyelvhez csontmetsző hideg szél fúj áldjon? ver sors keze Berecz András festménye íróPortrék QS. Szabó László Cs. Szabó László a nyugati magyar irodalom legtekintélyesebb alkotó egyéniségei közé tartozott, nemcsak gazdag és változatos munkássága okán, amelyben egyenrangú szerepe Emlék a holocaust korából volt az elbeszélésnek, az esszének és a tanulmánynak, hanem személyes befolyása következtében is, minthogy irodalomszervezőként, irodalmi konferenciák előadójaként, legalábbis nyugateurópai keretek között, szellemi irányító szerepet töltött be. Irodalmi munkássága a Nyugat vonzásában indult, annak az „esszéíró nemzedéknek” a képviselője volt, amely az irodalmi esszé műfaját a nyilvános tájékozódás alkalmának tekintette, s az európai, illetve a magyar kultúra nagy értékeit kívánta védelmezni a háborúba zuhanó korszak fenyegető válságaival szemben. Széles körű érdeklődés, alapos műveltség birtokában dolgozta ki saját esszéműfaját, s e műfaj keretei közé igen gazdag ismeretanyagot öntött, nemcsak irodalom-, művelődés- és művészettörténeti, hanem közgazdasági és társadalomtudományi ismereteket is. Ezek az esszék és tanulmányok jelentek meg Levelek a száműzetésből, Magyar néző és Haza és nagyvilág című köteteiben, s az esszéíró erényeiről tanúskodtak Dove- ri átkelés vagy Fegyveres Európa című útirajzai is. Mint elbeszélő, a mesemondás érezhető örömével vetette papírra emigrációs tapasztalatait, vagy számolt be történelmi búvárkodásának eredményeiről. Szívesen támaszkodott a klasz- szikus magyar elbeszélő irodalom hagyományaira, az epikus szerkezetben nagy szerepet játszó gondoltiság és irónia ugyanakkor azt mutatja, hogy előadásmódjára hatottak a huszadik századi angol próza vívmányai is. Összegyűjtött elbeszélései Közel s távol címmel 1983-ban Budapesten jelentek meg. A hetvenes évek derekán vetődött fel először valamelyik munkájának hazai megjelenése, majd 1980 tavaszán a Nagyvilág adott helyet Dickens-napló című nagyobb esszéjének. Úgyanen- nek az évnek az őszén Budapestre látogatott, s a görög kultúráról tartott nagy figyelmet keltő előadást egykori munkahelyén, a Képzőművészeti Főiskolán. Ezt követve mind több időt töltött Magyarországon, bejárta a vidéket is. Újabb művei sűrűn jelentek meg a folyóiratokban, majd önálló kötetekben. Újabb műveinek megjelenését vártuk, amikor váratlanul halálhíre érkezett: Budapesten hunyt el, a sárospataki református temetőben találta meg végső nyugvóhelyét. Annyi idegenben töltött évtized után Cs. Szabó László végleg hazaérkezett. P. B. Különleges értékű, eredeti fényképfelvételek kerültek elő nemrég Mátészalkán. A képek a szálkái gettó szomorú emékű életére nyújtanak bepillantást. Oláh István mátészalkai fiatalember 1944 tavaszán a deszkapalánkkal körülkerített gettó közelében lakott, így alkalma és módja volt titokban felvételeket készíteni. Ezeket közel fél évszázad után is megőrizte. Most az erősen rongált képeket Varga Ágnes fotóművész rekonstruálta. Ezek a felvételek a deportálás témáját feldolgozó tanulmány fontos mellékletét képezik. Mátészalkán úgynevezett körzeti gettó volt 1944 tavaszán. A megye szatmári részéről, de más megyékből is ide koncentráltak mintegy 16 000 embert. (Ezekből mátészalkai közel kétezer volt.) Összesen négy transzportot állítottak össze és irányítottak Auschwitzba, ahonnan csupán néhány százan tértek vissza. A korabeli felvételen egy ellesett pillanat a mátészalkai gettóban. (nyéki) Orémus Kálmán: Bence Jóska balladája SZENTMIHALYI SZABÓ PETER: Anyám Imádkoztál, aggódtál értem, egészséges, jó felnőtt legyek, jó úttörő, jó elsóáldozó, engedelmes és okos gyerek. A házimunka igájába dőlve önként szolgáltál erőseket, ünnep a kávé nálad reggelente, dolgod van: te nem lehetsz beteg. Szép arcod szinte észrevétlen lett fáradt, titkon már komor, de áttűz rajta, Isten napjaként, az örökké szerető mosoly. Imádkozom, aggódom érted, (nem szoktam írni ilyen verseket,) költő vagyok, mogorva felnőtt, neked engedelmes, jó gyerek. / ti, a Kiserdő fái alatt olyan bizonytalanul sötét az este, mint az élet. Csak a távoli fények állandóak, a csillagok odafenn, meg egy kis falu lámpái, odaát, a folyó másik oldalán. Ezekben még akkor is biztos lehet az ember, ha nem látszanak. A köd, meg a felhő csak díszlet, nem változtatja meg a dolgok lényegét. No, meg biztos a határ is. A testes folyó vonalát követi, mellette úgy sorakoznak a szögesdrótkerítés tartóoszlopai, mint megannyi sírkereszt. Kérlelhetetlenül. Márpedig ő át akar menni. És át is megy. Nem azért készül rá évek óta, hogy most, az utolsó pillanatban meghátráljon. Persze, a többiek, az öreg Csordás kivételével, nem értették, mért vágyik ennyire. Sohasem értették. Mért van az, hogy az emberek egymás mellett nőnek fel, egy kenyeret esznek, egyformán imádkoznak és káromkodnak, mégis ennyire különböznek? Igaz, először ő is úgy akart átmenni, mint a rendes, becsületes emberek. Útlevéllel. Nem adtak. Azt mondták, csak közeli rokonhoz lehet. Az meg tényleg nincs. Hát tehet ő arról, hogy az apja életében nem járt messzebb a harmadik falunál? így hát, maradt a szökés. Persze, előbb-utóbb úgyis visz- szahozzák. De az már nem számít. Akkor már nem élt hiába. Az öreg Csordás azt mondta, várjon még, hátha egyszer jobb világ jön, s ő is kaphat útlevelet. De hát mire várjon? Ha megvénül, a Tiszát úgysem bírja majd átúszni. Meg aztán: tiltott határátlépésért akár tíz évet is kaphat az ember. Jobb azt most leülni, amíg még senki se sír utána. A fene egye meg, jöhetne már az a zöldsapkás. Mindig ilyenkor szokott ideérni. Márpedig míg el nem megy, addig nem vághat neki, mert biztosan a karjába fut. Sosem bocsátaná meg magának. Többé talán nem is engednék a határ közelébe. Pedig az öreg Csordás azt mesélte, hogy ott mindenki magyarul beszél, még a kirakatüvegek is tele vannak magyar feliratokkal. Mostanában, ahogy tervezgette az indulást, egyre többet gondolkodott azon, hogy tulajdonképpen mért is akar ő Magyar- országra menni. Most már tudja, embereket keres. Embereket, akik ugyanolyanok, mint ő. Akiknek egy kézfogásából is tudja az ember, hogy mit akarnak. Igaz, itt is vannak ilyenek, csak kevesen. Ha egy iskolában, egy gyárban, egy városban két magyar van, előbb-utóbb megtalálják egymást. De mennyivel szebb lehet, ha mindenki felismerhető. Ők, ott a másik oldalon még nem is tudják, hogy létezik Bence József. És akiről nem tudnak, az nincs. De most majd vállon veregetik, mint a kisebbik testvért, koccannak a poharak, s hiába a börtön, mert mindenkinek elmesélik, hogy él itt valaki, aki hozzájuk tartozik. De észnél kell ám lenni, leré- szegedni nem szabad. Még meggondolnák, hogy afféle kor8 II Kelet A Magyarország
