Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-05 / 130. szám
1991. június 5., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kedvezményt a vállalkozáshoz Megyénkre figyel a kormány (2.) Nyíregyházán, a KEMÉV egyik új vállalkoaásában, KEFA Kft.-ben új gatter fűrészgépet helyeztek üzembe. Ezzel lényegesen megnő a kft. termelése. Napi 50 köbméter fa feldolgozására alkalmas az új gép, ami közületi és egyéni szükségleteknek a kielégítésére is alkalmas. Harasztosi Pál felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — A „kihelyezett” kormányülés gazdasággal összefüggő témájának a gazdája IVfádi Zoltán közgazdász. Nyíregyháza polgármestere volt. Tőle is azt kérdeztük: milyen konkrét kéréssel for- dúltak a kormányzathoz, s kaptak-e azokra kielégítő, vagy kézzel fogható választ? — Központi kérésünk volt, hogy térségünk elmaradottságának felszámolására egy komplex, tehát a társadalom teljes kereszt- metszetét átfogó hosszútávú program szülessen, amely választ ad kérdéseinkre. Elképzeléseinket megpróbál- tűk a jelenlegi adó- és szabályozórendszer keretei közé illeszteni, s a Kupa- program elveivel és szerkezetével összihangba hozni. „Nem koldulunk..." A helyi vállalkozásélénkítéshez döntően nem pótlólagos pénzeszközöket kértünk, tehát nem a korábbi koldulásos szisztémát próbáltuk itt felvonultatni a tanácskozáson, hanem olyanfajta vállalkozási kedvezményeket kértünk, amelyek az állami költségvetésnek megtérülnek. Tehát annyival kevesebb munkanélküli- segélyt kellene kifizetni, annyival több áfa- és SZJA- bevétele képződne az állami költségvetésnek, ami kompenzálná azokat a kedvezményeket, amelyeket mi kértünk. Egyébként öt témakörbe csoportosítottuk kéréseinket. Egyik a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény volt. A megye településeinek jelenleg 81 százaléka a vállalkozási nyereségadó által kedvezményezett települések között van. Azt kértük, hogy a megye egészére terjesszék ki a VÁNYA- kedvezményt, és ezt tizenöt évre ötven százalékos mértékig határozzák meg. A szerkezetváltás segítségével kapcsolatban van egy limit a törvénybe építve, hogy ötvenmillió forintos alaptőke és harminc százalékos külföldi részesedés esetén jogosultak a vállalkozások a VÁNYA-kedvezmény igénybevételére. Mi azt kértük, hogy a térségen belül oldják fel ezt a két határ- számot. Garanciát a kölcsönökre — A harmadik nagy terület a pénzügyi infrastruktúra volt, ugyanis nincs meg az a pénzügyi szolgáltatói háttere az itteni bankrendszernek, amely a vállalkozásoknak megfelelő hátteret tudna teremteni. Ezért javasoltuk egy úgynevezett területfejlesztési bank telepítését vagy egy bankszerű- en működő vállalkozásélénkítő központ létrehozását. Mivel a vállalkozási tevékenységnél alapgond a garancia, ezért egy olyan alap létrejöttét is segíteni kellene, amely garanciát tud vállalni a vállalkozók által felvett kölcsönökre. — Negyedik kérésünk egy úgynevezett nagy projekt segítése. Ez a Suzuki- vagy Videoton-prograimihoz hasonló módon egy nagy volumenű piaci vállalkozás végleges letelepítését jelentené, figyelembe véve természetesen a megye gazdaságilag értelmezhető adottságait. Meglepte a minisztereket — Az ötödik téma a gyáregységi függőségek felszámolása volt, bár ennek objektív korlátái is vannak, például a szakemberek hiánya. Szerencsére nyitott kapukat döngettünk, mert az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előtt fekszik a gyáregységek leválasztásával kapcsolatos csomagterv, és nagyon reméljük, hogy ez találkozik a mi elképzeléseinkkel. — összegzésképpen: elvárásunk az, hogy az állami bürokrácia döntéseibe és gondolkodásába hosszabb távon épüljön be az elmaradott területek problémája. Javaslataink többségére nem kaptunk érdemi választ. Úgy láttam, meglepte a kormány tagjait javaslataink konkrétsága, ezért nem tudtak rá fejből válaszolni. Botos Katalin miniszterasz- szony azt mondta: harminc napon belül írásban fognak válaszolni. Kert\rn\M Június 5-én 17 órától Nyíregyházán az Egészségügyi Főiskola Sóstói u. 2. sz. alatt lévő épületében a népfőiskoláik jelentőségéről tart előadást dr. Lukácskó Zsolt főigazgató. A rendezvényt a kertbarátok és kistermelők megyei szövetsége szervezi. Nyíregyházán a TITÁSZ transzformátorjavító üzemében havonta 25—30 középfeszültségű (10—20 kW-os) transzformátort tartanak karban, amelyeket a tiszántúli hálózatban helyeznek újra működésbe. Képünkön a megjavított transzformátorok szállításra készen. TÁRCA V alósággal eszem a cigarettát. Az agyamra megyek. Fogom a szemetesvödröt, leviszem. Megyek vissza, nyitnám az ajtót, de veszem észre a kulcs a lakásban maradt. A lakásban senki. Most mit csináljak? Gondolom hívok egy taxit, elugrok a fiú munkahelyére és elkérem a kulcsát. Igen ám, de a telefon is o lakásban van. Állok az ajtóm előtt fürdőköpenyben, lábamon a papucs, kezemben a szemetesvödör. Jut eszembe, ha én most betörő lennék. A frászba is, miért nem vagyok én betörő? Ringlihúzó, besurranó, meg miegyéb. Vagy legalább lenne kéznél egy műanyag lapocska. Hányszor láttam már a televízióban, hogy a mesterdetektív előveszi a hitelkártyáját, beilleszti az ajtótok és az ajtó közé, kattan a zár. Nyúlok a fürdőköpenyem zsebébe, de nincs benne hitelkártya. Csak a cigi. Ekkor jön Stohanek és megkérdezi: — ~Nem megyünk be? Csak ácsorgunk itt? — Kuss mondom — aluljárói modorban — inkább azt mondja meg van egy hitelkártyája, vagy nincs egy hitelkártyája? — Szomszéd úr. — Lepődik meg őszintén Stohanek. — Hol jár az esze. Amerikában? Nekem se hitelkártyám, se hitelem. Momentán csak adósságom van. Tartozom a lakbérrel, a gázszámlával fűnek, fának, meg a fél világnak. Tudja az én nyugdíjam, meg az árak, meg az infláció ...... —- Állj! Stohanek úr momentán nem tartunk panasznapot. Momentán dilemmám min. Én kijöttem, a szemetet levittem, a kulcs meg a lakásban maradt. — Az üveg is? — Milyen üveg? — Az üveg a kisüstivel __ Ránézés nélkül is megállapítom, hogy a szomszédom valahol hibádzik. Hát mit képzel ez a buggyant. Ha én kijövök a lakásból, hogy levigyem a szemetet, akkor magamhoz veszem a pálinkás bütyköst. Ez az- ember engem idegesít. Kimondottan az agyamra megy főként amikor megkérdezi: —Tartalékkulcs nincs? — De van — nyögöm — bent a lakásban. — Az baj — mondja Stohanek. — Akkor hívni kellene egy szerelőt. Van itt egy lakatos a szomszéd házban ... Végre egy jó ötlet. Már megyünk le a lépcsőn, amikor hátbavág egy hang. — Apa hová mentek? Ott áll a fiam az ajtóban pizsamában és néz ránk mint egy álmos kérdőjel. — Hát te — meredek visz- sza — te nem mentél dolgozni? — De hiszen már egy hónapja. hogy munkanélküli vagyok. A fenébe is. Hát mi van velem, hogy én mindent elfelejtek. Elfelejtem a kulcsot, elfelejtem, hogy rendszerváltás volt, hogy privatizálunk, hogy csírázik a kapitalizmus, hogy nincs munka. D e miért nem megy ez a kölyök dolgozni? Na mindegy. Bemegyünk, helyére teszem a szemetesvödröt, adok a szomszédnak egy kupica kisüstit és rohanok be a munkahelyemre. Ott észreveszem, hogy otthonfelejtettem a szemüvegem, a lakáskulcsom, az aktatáskám. Hol a fejem, az eszem? Meg tud keverni ez a politika! Seres Ernő A lakáskulcs Angyal Sándor MMívánatos lenne, ha szo■E rosabb kooperáció alakulhatna ki Ke- let-Magyarország, illetve a kárpátaljai terület között. A kapcsolatok erősítését jól szolgálná a kereskedelem élénkítése.” Többek között ezt, a számunkra rendkívül fontos álláspontot is közölte Göncz Árpád köztársasági elnök a hazánkban járt Geonyid Kr avasukkal, az Ukrán Legfelsőbb Tanácsa elnökével. Az már a részleteket illeti, hogy köztársasági elnökünk javaslatot tett magyar—ukrán kereskedőhá- zak létesítésére, amelyek Kije oben, Ungváron és Budapesten nyílhatnának. Bár nem hangzott el, de mi itt, közvetlenül a magyarszovjet határ mentén élők azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy ilyen. a gazdaságot élénkítő intézmény szű- kebb hazánkban is létesüljön. Hiszen ezt indokolja elnökünk másik felvetése is, amely szerint hasznos lenne, ha a határ menti területeken egyfajta speciális gazdasági övezeteket hoznánk létre. Ügyszintén „testközelből” érinti Szabolcs-Szatmár-Bereget, hogy hazánk mezőgazdasági gondjainak áthidalása érdekében — amíg más lehetőség nem kínálkozik — jó volna felújítani a bar- teralapon történő szállításokat a Szovjetunióval, ami egyszerűbben szólva azt jelenti, áruért nem pénzzel, hanem áruval fizetnének a felek. Ismervén a megyebeli építőipari vállalatok egyre súlyosabb gondjait, némi reménysugár megcsillanhat előttük is. Nemrég, amikor Antall József vezetésével megyénkben járt a magyar kormány küldöttsége, hasonló kérdések itt is felvetődtek. Ezért is üdvözöljük örömmel, hogy az ukrán elnök látogatásakor a tárgyalások központjában szerepelt a két szomszédos terület kapcsolatainak élénkítése. E zt nem csak olyan közeli lépések mutatják, hogy a pápalátogatás idején az ukrán hatóságok megkönnyítik a hívők gyors át jutását, Kravcsuk ígéretet tett arra is: mindent elkövetnek a magyar konzulátus közeli megnyitása érdekében Ungváron. Ez az utóbbi lépés már Önmagában garancia lehet arra. hogy az utóbbi időben érezhetően meggyengült határ menti gazdasági kapcsolatok újból felerősödhetnek. Egy szál virág a sírra Kozák Ferencné írja Barabásról Köszönetemet és elismerésemet *—-r-----fejezem ki Daróczy Pál barabási polgármester úrnak, akinek példamutatása nyilvánosságot érdemel. Kellemes hangulatot és érzést keltett az, ahogyan a pedagógusnapon az ünneplésre összegyűlt nevelők ünnepi asztalnál találkozhattak az őket köszöntő Daróczy Pállal. Tetszett, hogy fiatal kora ellenére raagabiztosan, kedvesen tette a dolgát. Feladatát korántsem vette valamiféle formális megbízatásnak, hanem röviden vázolta a pedagógusok társadalomban elfoglalt helyét és szerepét, nem feledkezett meg a már elhunyt nevelőkről sem. Kezdeményezésére a nevelőkkel együtt a temetőben egy-egy szál virággal emlékeztek meg. Köszönet a polgármesternek a figyelmességéért és az önzetlen munkájáért. Komunentár Arcképek Réti János T öbb cégecske lakta irodaépület folyosóján várakozom, amikor színes képre leszek figyelmes az egyik ajtó melletti falon. Az ott székelő kft. mutatja be levelezőlap nagyságú fotókon az ajtó mögött dolgozó munkatársait névvel, foglalkozással, beosztással, derűs tekintettel, biztató mosollyal. Nem tudom megállni, hogy ne lépjem át a küszöböt. Az irodában szívélyes, jómodorú fiatalember fogad — arcmása alapján már tudom, hogy ki — és készséggel világosít fel vállalkozásuk kereskedelmi, szolgáltató tevékenységéről. Kérdezem a képekről — más dolgom amúgy se lévén velük. Válasza egyszerű: az üzleti életben legfontosabb a nyitottság, a kölcsönös bizalom. A fotók is hozzájárulhatnak kialakulásához. Felvilágosítását megköszönve távozom, s újfent megállapítom magamban, hogy a legegyszerűbb dolgok egyúttal a legnagyszerűbbek is. Tisztviselők a megmondhatói, hány és hány ember táblából tanácstalanul hivatali ajtók előtt gátlásokkal, kisebbrendűségi érzéssel küszködve, és mennyire megnehezíti ügyeik intézését az alig- informáltság elbizonytala- nító hatása. Belépve a bűvös ajtókon, sokan azt sem tudják, hogy köszönjenek, ennélfogva gyakran nem is köszönnek, mert magukban első félénk. vagy épp felháborodott mondataikat fogalmazzák. Azt már pláne nem tudják, ki áll, illetve ki ül velük szemben. Így lesz a megszólításban minden férfi „főnök úr” és minden nő „kézit- csókolom”, w Ú jkeletű demokráciánk szóljon hát arról is, hogy oldjuk fel a feloldható, beidegződött gátlásokat és feszültségeket. Mindazokat, amelyek csomóként szorítják egymásra találásuk gesztusait. Vagyis „nyílt szó, fö- detlen arc”! És ha az első lépést már levelezőlap nagyságú színes fényképpel megtehetjük, akkor tegyük meg! Hogy bizalommal nyithassunk ajtót egymásra, mert az én ügyem, a te ügyed, a mi ügyünk. Nezf^ont) Reménysugár
