Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
1991. június 1. Kelet-Magyarország 3 SEBEK V ajon hányán hurcolják láthatatlan sebeiket, amelyeket nem szívesen takarnak ki. Rös- tellkednek, mintha az ő szégyenük lenne az, ami velük történt. Idős, 83 éves bácsi jött fel a szerkesztőségbe, két bottal, akiről az első pillanatban joggal hihettük, valamilyen méltánytalanság érte, ezért kopogtat. Gondoltuk, végigjárta már valahány hivatal lépcsőjét és most a nyilvánosság Kapujába ért két botjával... Hátha itt meghallgatják. Nagyne- hezen, kis segítséggel leült és szépen megfogalmazott néhány soros levelet vett ki a táskájából. Mélyen tisztelt főszerkesztő úrnak címezve, a sóstói postaépület küllemét rontó és romboló garázdák ellen írta sorait. Aztán egy másik levélke is előkerült, ez már személyes ügy. de igazában mégis közügy. Nemrég az idős ember feleségének síremlékét ismeretlen emberek megrongálták. Ellopták a kopjafát, azóta ott van a sír jeltelenül, s aligha lesz pénze új síremléket állítani. Mint nyugdíjas villanyszerelő alig több mint ezer forinttal kezdte annak idején a nyugdíjas hónapjait, mostanában hét- és nyolcezer forint körüli nyugdíjat kap, de ez sem sok. Azért ment tönkre a lába és lett rokkant, mert villanyszerelőként sok évig állt a létrán. S hogyan lett az? Mindez már mellékesen kerül szóba. A Horthy-rendszerben rendőrtiszt volt, az orosz fogság után bélistázták, sehol nem kapott munkát. Sokáig segédmunkásként kereste meg a betevő falatra valót, majd kitanulhatta a villanyszerelő szakmát. S csak az itt töltött 17 év számított be a nyugdíjába. Még késlekedik az a törvény, amely az ilyen és hasonló esetekben visszamenőleg is érvényesnek tekintené a közszolgálatban eltöltött éveket. írt pedig ő már Balsai igazságügy-miniszternek is, jegyezte meg. S azt is már csak a búcsúzáskor mondta csöndben, kapott ő sebeket eleget, még 1957 elején is, amikor — így mondta —- a Kádár-pribékek bevitték és laskára verték a fél veséjét, amit ki is kellett venni, azóta fél vesével él... Becsukja maga mögött az ajtót és magamra hagy a hirtelen elém tárt életdrámájával. Sokáig nem tudok szabadulni az elmondottaktól, s attól a sejtéstől, sok régi és friss sebeket hordozó ember él közöttünk. Egyáltalán akad-e ember, akinek ne lennének rejtett sebei, amelyekkel meg lehet békéim, de elfelejteni lehetetlen. S talán nem is szabad. P. G. Homokverte életek Állásbörze Máriapócson több kivitelező közreműködésével épül a telefonhálózat, A kábelfektetéshez, az árokásást egy kis mozgékony géppel végzi az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulat. (Elek Emil felvétele) Június 20—22, Nyíregyháza Városvédők országos találkozója Az eddigi eredményes munkálkodás elismeréseképpen a Városvédő Szövetség a nyíregyházi egyesületre bízta az 1991. évi VI. Országos Találkozó megrendezését, melyre június 20—22. között Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kerül sor. Plenáris üléssel veszi kezdetét az eseménysorozat június 21-én 9 órakor, amit városnézés követ, majd a munka szekciókban folytatódik. A szekcióüléseken többek között szó lesz a műemlékvédelemről a rendszerváltás folyamatában; a város- központok. a polgári és parasztházak korszerűsítéséről; az építési hatósági munkáról; a telepüés- és a környezet- védelemről, s az országépítő mozgalom indításáról. Az országos találkozóra érkező városvédők a második napi program keretében megyénk értékeivel, legszebb vidékeivel ismerkednek. Többek között felkeresik Nyírbátort, ahol a Krucsai-oltárt tekintik meg, Nagykállóban a Csodarabbi sírját keresik fel. majd ellátogatnak Szat- már szép műemléki templomaiba. A rendező szervek gondoskodnak arról is, hogy a résztvevők a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei program befejeztével június 23- án ott lehessenek Debrecenben, a Reformátusok Világ- találkozóján. yűrődik alattam a le- Mm pedö. Dobálom magam az ágyban, mert hülye álmom van. Álmomban kapok egy levelet. Olvasom: „Tisztelt SZTK-ta- gunkl Komputeres adatszolgáltatásunk szerint ön negyvenéves munkaviszonya alatt egyetlen napig sem volt táppénzen. Gratulálunk. Ezt a ritka és páratlan teljesítményt igazgatóságunk egy jutalom vakbélműtéttel honorálja. Pizsamát hozzon magával.” Álmomban kiabálok: — Nem kell a jutalom! Nem adom a vakbelem. A doki megértő és jóságos. — Akkor talán egy jutalom amputálást. Remek falábaink vannak. Gondolja meg. A faláb nem viszket, nem gombásodik és van nagyon nagy előnye. Diót is lehet veié törni. — Nem akarok diót törni. Nem akarok diót tömi — kiabálom álmomban! Kiabálás közben hallom a fél fülemmel, hogy a szomszédom, a Stohanek átszól a falon. — Ejnye szomszéd úr. Mit makacskodik, ha diót kell törni ahhoz a beigli- hez, törje meg azt a nyavalyás diót és hagyjon engem aludni. Erre felébredtem, örökké hálás leszek a Stohanek* Alom nek. Kivánszorgom a konyhába, iszom egy pohár hideg vizet, megnézem megvan-e vakbelem, a bal lábam és mert nincs kedvem visszafeküdni, unalmamban elkezdek diót törni. Na ná, hogy jön a Stohanek, Ordít mint a sakál. — Maga meg mit csinál, maga vadbarom. Hajnalok hajnalán diót tör? — Most meg mi baja van. Hát nem maga kiabált át a falon, hogy ne makacs- kodjam és törjem a diót. — Hát törje. A fene se bánja. Én sem tudok aludni. Rossz álmom volt. — Ne mondja. És mit álmodott? — Képzelje azt álmodtam, hogy nem kárpótolnak a 20 hold földemért. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a kárpótlási törvény néhány paragrafusát. — Ember ezt maga nem álmodta. Ezt most mondta be a rádió. — Nahát. Micsoda politikai helyzet. Az ember néha már azt sem tudja, ébren van-e vagy álmodik? Seres Ernő Megélni a földből? A pedagógusok munkavállalása, elhelyezkedése, állásváltoztatása korábban egy meglehetősen áttételes, de mindenképpen szabályozott rendszer keretei között működött, de mint minden, ez a szisztéma is átalakult. Kihez fordulhat most az állást kereső, munkahelyet változtatni szándékozó vagy éppen munkanélküli óvónő, tanító, tanár? A szabadda vált munkaerőpiac kínálatának összesített helyzetképével ugyanis egyik önkormányzati szint sem rendelkezik, az pedig, hogy mindenhová személyesen elutazzon valaki, aligha képzelhető el a mai közlekedési tarifák ismeretében. A munkaközvetítőkben való ácsorgást sem igazán kedveli az ember, s különösképpen nem az ilyesmihez kevésbé szokott pedagógus. A Megyei Pedagógiai Intézet — szolgáltató szerepéből következően — vállalkozna arra, hogy a közvetítést, információszolgáltatást koordinálja. Semmiféle kötelezettséget nem ró ezzel sem az iskolákra, sem az önkormányzatokra, csupán felkínálja az intézetbe befutó, az üres álláshelyekre vonatkozó információk — a „Hírmondó”-hoz hasonló formában történő — közzétételét. Kérésük csupán annyi: aki élni akar a lehetőséggel, minden szempontból megbízható, pontos adatokat közöljön, mert a nyilvánosságra hozatalon kívül az utólagos magyarázkodásra, korrekciókra az intézet nincs „berendezkedve”. SZEDIK A BODZÁT. A Nyíregyházi ÁFÉSZ június 3-tól megkezdi a nyers bodzavirág felvásárlását telephelyein. Emellett továbbra is várják az egyéb gyógynövényeket. mint plédéül a gyermekláncfű-gyökért, a fe- hérmályvagyökért, a hársvi- rágot, a csalánlevelet, a fecskefüvet stb. Ezeket csak szárítva veszik át Nyíregyházán — A köszméte szüreteléséig még hátra van két hét — mondja Mátyás László ker- tész-nö vény védő. — A termés mennyiségével sincs semmi baj, csak a hideg miatti piro- sodásokoz gondot. Ugyanis sem nyersen, sem befőttnek földolgozva nem kell a nyugatnak a színes egres, csak ami „tök zöld”. Mit fogunk A megyeszékhely otthonosabbá tételéhez sokszor elég egy jól elhelyezett virágláda, egy gazdag és vigyázott hirdető, gondozott park, egy élő kirakat vagy egy nyugis parasztszekér egy csipetnyi zöldben. (Balázs Attila felvétele) biztosító. Egymást is keserítve füstölgőnk, hogy ezt a megyét mindig sújtja valami. Most végre, ami az esőt illeti, jó májusunk lehetett volna, erre jön ez a hideg, a hónap elején jég is volt, meg mindennek a tetejébe itt ez a homokverés. Talán mégsem volt bolondság az a sok fasor, amit elődeink ültettek!” Orbán is rátett egy lapáttal Azt, hogy a sivataginak is beillő homokvihar, — amelyik Orbán nap után pusztított Szabolcsban —, mekkora károkat okozott a Nyírség mezőgazdaságában ma még nem lehet megmondani, de az biztos, hogy a nyírtassi határban legalább száz hektár kukoricát és negyven hektárnyi napraforgót kellene újra vetni, ha lenne miből. — Ilyen májusra nem is emlékszem — mondja Sá- rosdi László a helyi Dózsa Tsz főmérnöke, akivel kör- beautózzuk Nyírtasstói Ber- keszig az egész gazdaságot. — A múlt hét egyik reggelén, amikor már megkezdtük a paprikaültetést,-három fokot mértünk. Le is sárgult az összes növény. Ha megfázott a paprika csak sínylődni fog, s még termést is legfeljebb csak gubicsot hoz majd. csinálni azzal a húsz-harminc százalékkal? Fogalmam sincs. A paprikapalántázó brigádot kényszerpihenőben találjuk a berkeszi tábla végén. A sáros földben egyelőre nem lehet folytatni az éppen csak megkezdett munkát. A csoportba verődött asszonyokból néhány mondat után előtör a keserűség. nem érdemes hizlalni, hogy utána meg én Vegyek húst drágán! Csak hát ez is pénzbe kerül. Hétszáz forint egy zsák táp. Azért is vállalja az ember azt a kis répát, hogy télre legyen valami kevés pénze. Keserű finálé — Nincs piaca a termékeinknek, nincs elosztható jövedelem a mezógazdasagban Ejf a régi fasorok A határban csak a kalászos gabonafélék díszelegnek. Azok viszont gyönyörűen. Már a burgonya sem igazán „örül”, de a kukorica, a dohány, a paradicsom, a napraforgó már hetek óta „egy állapotban van, mint a Samu nadrágja”. A növények minden színben játszanak a szokatlan hidegben: a legtöbbjük sárga (a rossz nyelvek szerint a dohány már törhető lenne, ha csak a színét néznék), a köszméte, bár kőikemény. és savanyú, mégis piroslik, a paradicsom pedig a szó szoros értelmében el- kékült a didergős időben. — Nézd meg! — állítja meg a terepjárót az egyik kilencven hektáros kukorica tábla mellett a tapasztalt mezőgazdász. — Nem elég a hetek óta tartó hideg, most még a szélvihar hordta homok is rátesz egy lapáttal. Szabályosan leborotválta az ujjnyi nagyságú növényeket. Csak itt, legalább harminc hektár kukorica vetésnek lőttek. És ezt nem fizeti a Vallatják a földet. — Azt képzelje el — magyarázza Pap Lászlóné —, hogy 4700 forintot keresünk mindenestől. Ebből kell törleszteni az OTP-t, ebből vonják ezer forintjával a háztáji cukorrépa 18 ezer forintnyi művelési költségeit, meg amit szokás. Hát kérdem én, mi marad a megélhetésre? Ezer forint egy hónapra? Ebből hogy éljen meg az ember, ha egy kenyér már hatvan forint? Húst, jó, nem veszünk. Van hat süldő disznó most is, de csak saját részre vágunk, meg valamennyit a szomszédoknak. Leadásra — kapcsolódik be a disputába Kelemen Balázs háztáji agronómus. — Megmondom én, mit lehetne csinálni. A százezer forintos fizetésekből kellene elvenni és odaadni a nyűglődőknek! Biztosan kitelne belőle a gyerekenkénti ezerforintos családipótlék- emelés! Mikor elköszöntem, az asz- szonyok fázósan bújtak össze az újra fölerősödő metsző szélben. Reménykedtek, hogy fölszárad és aznap is megkereshetik a kétszáz forintjukat. Galambos Béla
