Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

1991. június 3., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Autópálya az országhatárig Megyénkre figyel a kormány (I.) Balogh József Az utóbbi idők jelentős beruházása volt a kisvárdai vasúti Nyíregyháza (KM) — A miniszterelnök és tíz miniszter látogatása után nagyvonalakban beszámol­tunk a tárgyalások eredmé­nyéről, ennél azonban sokkal több és egészen konkrét ígé­retek is elhangzottak. A kö­vetkezőkben azokat szólal­tatjuk meg, akik egy-egy té­makör előadói voltak a »ki­helyezett kormányülésen” s az azokra kapott válaszokat is ismeretetjük. Az infra­struktúra gazdája dr. Zilahy József, a megyei közgyűlés alelnöke volt. ­— Kérdéseinkre a válasz globálisan is' pozitív volt, te­hát elismerte a kormányzat, hogy a területfejlesztés leg­főbb eszköze az infrastruk­túra. A gazdaság akkor fog megélénkülni, a tőkeáramlás akkor fog megindulni, ha az infrastruktúra európai szint­re zárkózik fel. És azt is el­ismerte a kormány, hogy a nemzetközi értékű infra­struktúrák nem helyi erőből, hanem központi erőforrá­sokból teremthetők meg. Új híd a Tiszán — Az infrastruktúra közül kiemeltük és meghatározó nyomatékúvá tettük a köz­lekedési rendszerek kialakí­tását. Az embert, az általa előállított terméket és annak kommunikációs igényeit to­vábbítani, szállítani kell. Ez a gazdaság meghatározó alapeleme. Éppen ezért a térségnek autópálya minősé­gű közúti közlekedésbe kell bekapcsolódni, ami azt jelen­ti. hogy az országhatárig — sőt felvetettem, hogy az or­szághatáron túl is — ki kell vezetni a volt magyar terü­letek bekapcsolására, és a pálya építését innen vissza­felé kell elkezdeni. — Ehhez az úthoz több millió tonna kőre lesz szük­ség, több hegyet kellene el­hordani, ami környezetvédel­mi szempontok miatt meg­fontolandó. Kárpátalján vi­szont jó minőségű kő van. De nem elhanyagolható szempont, hogy sok ember­nek jelentenek munkalehető­séget. Erre nem kaptunk tel­jesen egyértelmű választ. Arra viszont igen. hogy a koncessziók alapján az or­szághatárig kiépítik az autó­pályát, s ez a munka a jövő évben elkezdődik, s 1993-ra be is fejeződik. — A közúti közlekedésben kiemelkedő jelentőségű a közúti hidak hiánya, a Tiszá­nak például nincs egyetlen nemzetközi áruforgalomra méretezett hídja sem. Ígére­tet kaptunk a vásárosnamé- nyi híd átépítésére. Domb- rád és Tiszakanyár térségé­ben egy új híd építésére és Nyíregyházán a Tokaji úti út-vasút kereszteződésben egy felüljáró létesítésére. Exprosszel Becsbe Téma volt a főközlekedé­si utak kiépítése a határát­kelőhelyekig. a csengersimai és a beregsurányi határát­kelőhelyek európai szintűvé építése és a Vállaj—Csalános közötti határátkelő is. Meg­építésükre is ígéretet kap­tunk. — Egyértelmű ígéretet kaptunk a nyíregyházi vas­útállomás építésére, a gond, hogy a tárca 1996-ra akar­ja befejezni, mi pedig 1994- re szeretnénk. Ez egy másfél milliárdos beruházás, ami a jövő évben elkezdődik. Sze­retnénk. hogy a fővárost két óra alatt, Bécset négy óra alatt el lehessen vonaton ér­ni. A vasút 2000-ig szóló ter­ve is tartalmazza, hogy en­nek megfelelően a vonala­kat 160—200 kilométeres se­bességű vonatok közlekedé­sére kell alkalmassá tenni. Már most június 2-től elin­dul egy expressz, amely Zá­hony és Bécs között közleke­dik. Hajnal 3 óra körül indul, 9-re ér Bécsbe, este pedig visszafordul. Kértük Erdő­hát, Szatmár bekapcsolását a gyorsvasúti közlekedésbe. Ígéretet kaptunk rá, hogy Zajta és Mátészalka között 80 kilométeres (most 40), Mátészalka és Budapest kö­zött 120 kilométeres sebessé­gű vonatok közlekedhetnek. felüljáró megépítése. Fotó: Elek Emil. Itt a fehérgyarmati vasúti híd korszerűsítését is meg kell oldani. A nyíregyházi repülőtér a közlekedési tárca szerint belföldi igényeket fog kielé­gíteni. Kértük, ha erre nem találnak megoldást, hagyják meg a repülőteret önkor­mányzati tulajdonban. Távhívás minden fokon — A hírközlésről: elkezdő­dik a nyíregyházi központ bővítése, mert ettől függ a megye többi részének bekap­csolása. Enélkül nem lehet Kisvárda—Vásárosnamény térségét és a nyíregyházi já­rás felét távhívásra beállíta­ni. Ez a fejlesztés megvaló­sul. és eldől az is. hogy Kis­várda a második körzet, ahol 1993—94-re a távhívást kiépítik. A faluprogram azt jelenti, hogy ha csak egy ké­szüléken is, de mind a 228 település távhívással elérhető lesz. Szóba került még, hogy Fehérgyarmat környékén rendkívül rosszak a televí­zióvétel lehetőségeit, javítá­sára elkezdődött egy tv-át- játszó tervezése. Régebben az iskolában misére összegyűlt hívek birto- kukba vehették Flóra-tanyán az első, Szent Gizella nevét viselő templomot. Fotó: Balázs Attila Mentiig« prognózis Nyíregyháza (KM) — A svájci Webster Egyetemről egy tízfős csoport a mene­kültügyi helyzetet tanulmá­nyozta megyénkben. — A vendégeket elsősor­ban a Szovjetunóból várha­tó menekültekkel kapcsola­tos problémák érdekelték — mondta Koós András, a Menekültügyi Hivatal nyír­egyházi szervének vezető­je. — Ezért a záhonyi köz­úti határátkelőhelyre is ellátogattak. A csoportot Earl Noelte professzor vezette, aki a vasutasvárosban arról ér­deklődött, hogy a határőri­zeti szervek felkészültek-e az esetleges menekültáradat fogadására? Meglepőnek ta­lálta a jelenlegi csekély for­galmat, de ennek ellenére szorgalmazta, hogy a helyi hatóságok a különböző ille­tékességű területek bevoná­sával a menekültek fogadá­sára tegyenek összehangolt lépéseket. Megbeszéléseket folytattak a Köztársasági Megbízotti Hivatal megyei vezetőjével és munkatársaival, illetve azokkal, akiknek a mene­kültek fogadása, ellátása a feladata. TÁRCA B ölcsőhelyemhez alig pár kilomé­terre esik a majtényi síkság. Érthető hát, hogy hajdanán többször ellátogattam ide, s mint al­földi ember, mindig csodáltam ezt a környezetett, az egykori Ecsedi-láp szomszédságá ban. A majtényi síkság Kismajtény, Nagymajtény, Bogos, Kaplony, Kál- mánd, Nagykároly, Genes, Szentmik- lós hatalmas karéjában fekszik, s őrzi az immár 280 esztendeje történt ese­mények titkát, népünk, nemzetünk nagy sorsfordulóinak egyikét, a kuru­cok fegyverletételét, a Szatmári Bé­két. ' Emlékszem kölyök koromban anyai nagyapám a Korparét dűlőben ment kaszálni. Engem is magával vitt. Ez a határrész közel van a majtényi sík­sághoz ... A nyári zápor után herseg- ve vitte a kasza a buja növedéket, hamar végzett nagyapám a munká­val ... Leültünk a vastag rendre, sza­lonnát ettünk vászonba tört veres­hagymával, meghúztuk rá a nedves fű alatt lapuló csobánkát (fából ké­szült kerek kis víztartály), majd koré­ra kötöttük a tarisznyát, rá a kasza­mankóra ... Elindultunk ... Nem ha­za, Majtény irányába... A síkon, ahol a nóta szerint „letörött a zászló”... megálltunk. A máskor bőbeszédű, me­sével szórakoztató kis papó most csak állt, csak nézelődött, csak hallgatott. Evek múltán mint a nagykárolyi Piarista Gimnázium diákja népes cso­porttal jártuk a majtényi síkságot. Ez már a bécsi döntés után történt. Űj- házy Sándor osztályfőnököm csak annyit mondott, mikor már hazafelé indultunk: „A történelem tanárotok egyszer majd részletekbe menően ma­gyarázza el Károlyi Sándor és kuruc hadseregének dolgait, s az azt követő Szatmári Béke megszületését”... őszintén szólva nem emlékszem rá, hogy valaha is így lett volna ... ‘Az idén sem mentem oda az emlék­kőhöz. Nem hallgattam a szónokok be­szédét, nem néztem, tettek-e virágot, koszorút a talapzathoz. A tömegtől félre egy kis tisztáson telepedtem le. Onnan figyeltem, hogy mint nyüzsög a felajzott nép. Nagyapámra, szüléim­re emlékeztem, akik annak idején ke­vés osztályt járhattak-tanulhattak és így keveset magyarázhattak nemze­tünk történelmi mozzanataiból. C sendben, zajtalanul folyt az ün­nepség. De mire az autóbuszra szálltunk, égő szemmel, kipi­rult arccal, széles gesztusokkal ma­gyarázták a határon túl élő magyarok: immár másodízben zarándokolhatnak ide, s emlékévnek a „rongyosok” had­seregére, a dicső fejedelemre. Mert ez az emlékmű még áll, ezt még nem robbantották fel, nem tették tönkre vandál kezek. S aki ott él a majtényi sík környékén, az Ady „pocsotyás Ér­mellékén”, a szilágyisági hepe-hupá- kon, a Hargita áljában, a csíki hava­sokon vagy a moldvai csángó-vidéken, az tudja értékelni, hogy milyen nagy és merész dolog virágot vinni. N6ii0 Felsrófolt életek Nábrádi Lajos A szabadságom minden napján dolgozom. Huszonhárom éve vagyok kőműves, de még egyelen egy május 1-jén sem vonultam fel brigád- társaimmal. Az építők napi majálisokra se jöttem be soha, otthon a faluban és a környékbeli falukban áp­rilistól októberig mindig van maszek meló”. Egy kőműves mondta ezt az építők üzemi lapjának. Beesett arcú, hiányos foga­zató, kopaszodó, napbar­nította, szélfútta ember, aki még nem járt Pesten túl. „Ha ingyen adnák a balatoni beutalót, akkor se kellene" — mondta hi- hetően, társai előtt. Élet az ilyen? S miért hajt most is, amikor a gyermekei már önállóak lettek? Elfogadhatónak tű­nő válasza: „Kell a pénz a fiamnak, meg az unoká­nak". Kell a pénz (jobban, mint valaha), de kell az egészség is. Az is fontos, hogy az úgynevezett fő- munkaidőben, az állandó munkahelyen mindenki mindennap bírjon dolgoz­ni. Kőművesünk a júniusi szabadsága alatt a nyír­egyházi Korányi utcán fog dolgozni hajnaltól estig. S nincs egyedül. Más szakmák képviselői között is találni hozzá hasonló­kat. Megyénkben is egyre több az olyan szakmunkás, aki két-három kft.-nek is tagja. Az ügyvéd harminc ügyet is elvállal egyszer­re. A tanár öt gyereket korrepetál, a szünidőben a vendéglős rokonának segít. Hosszan lehetne még sorolni. Sóstót és a naményi strandot körbe veszik a vállalati üdülők. A múlt nyáron már félig üresek voltak á szép, cséndés épü­letek. Ezen a nyáron már teljesen üresek lesznek? Remélem, nem. Ha kibír­hatatlanul drága az üdülők fenntartása, több vállalat, szövetkezet összefoghat a közös fenntartás érdeké­ben. O N yíregyházi orvosok szűrővizsgálatot vé­geztek sok emberen, s döbbenten állapították meg, hogy az egészséges-1 nek hitt emberek 40 szá­zaléka kezelésre szorul. Felsrófolt életet élünk. A tempót nem mi diktáljuk. De mi is felelősek vagyunk önmagunkért. Kösziiet a színháznak Klénai Lászlóné írja Nyíregyházáról Szégyelem, de bizony „csukott szívvel” mentem el megnézni a nyíregyházi színházba a Szigorúan el­lenőrzött vonatok című da­rabot. Ügy gondoltam, Mi­los Forman világhírű, Os- car-díjas filmje után bizo­nyosan csalódással fogok távozni az előadásról. Azért fogtam tollat, hogy leírjam: nem így történt. Már az előadás elején megfogott a díszlet és a re­mekbe szabott hangeffektu­sok. Ügy éreztem, ha kilé­pek a háborús-békés cseh kisváros állomásfőnökének irodájából, vigyáznom kell, nehogy elüssön a vonat. Az­után, mivel szereposztási tévedés — szerintem — eb­Kommentár ben a darabban nem volt, hatni kezdett a szerző, Hra- bal gondolata. A fények, az árnyak, a képzelet és a va­lóság szüntelen váltakozása, hála remek színészeinknek, bejárta a nézőteret. Emlékezetes művet alkot­tak a nyíregyházi színészek is. Köszönet érte az írónak, a műsorra tűzőnek, a ren­dezőnek, díszlettervezőnek, a darab minden szereplőjé­nek, világosítóknak, dísz­letmunkásoknak, egyszóval mindenkinek, aki az elő­adás létrejöttéért dolgozott. (A Magyar Televízió júni­us 3-án hétfőn este 8 órai kezdettel ezt az előadást a nyíregyházi színházból egyenes adásban közvetíti.) Óbúza exportra Máthé Csaba E gymillió tonna új ter­mésű búza export­jára adott enge­délyt a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériuma, amelyből egy- egy cég maximum 300 ezer. tonnát pályázhat meg, kap­tuk az információt Benkő Ferenctől a rakamazi Gar­mada Kft. ügyvezető igaz­gatójától. A minisztérium, hogy kiszűrje a hazárdjáté- kosokat és a spekulánso­kat, megszabta: a pályázók­nak tonnánként 50 forintot kell elhelyezni a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ex­porttermékek lefölözésére szolgáló számlára. Ha az ex­port teljesül, a pénzt visz- szakapják, ha nem, akkor elveszett. A Garmada 55 ezer tonnát kíván szállítani Romániába, amiért dollár­ral fizetnek, de nem a még le nem aratott termés­ből,- hanem óbúzából. A kereskedelmi és gabo­naforgalmi cégek nem ér­tik miért óvatoskodik a Földművelésügyi Miniszté­rium, miért nem ad zöld utat az óbúza exportjára. Mértéktartó becslések sze­rint az országban jelenleg 250 ezer tonna óbúza vár a magtárakban felhasználás­ra. Egyesek szerint a mi­nisztérium egyfajta betar- tósdit játszik, hiszen szerin­te a gabonaforgalmi válla­latok tavaly ősszel eltitkol­ták a tényleges készleteiket, bespájzoltak, emiatt búzát kellett importálni. Május­ban pedig kiderült, egyálta­lán nem kell a magtárak­ban seprűvel összekaparni a máradék terményt, hogy az újbúzáig jusson kenyérre. Megoldásként az első lép­csőben iráni exportra adtak engedélyt. Á megyei gabonaforgal­mi vállalat záhonyi határszállítással 8 ezer tonna óbúzát exportál. Az iráni kiviteli engedély után csütörtökön a kor­mánybizottság 250 ezer ton­nára adott zöld utat. Aki­nek érvényes kereskedelmi szerződése van, már küld­heti határon túlra az óbú­zái. Idén közepes termés, 2,5 millió tonna búza vár­ható. Érdemes lenne jobban összehangolni az exportot, folyamatossá tenni a külpi­aci szállításokat és alapo­sabban felmérni, vajon tényleg szükségünk lesz bú­zaimportra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents