Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. május 18 És mit akarnak | a nemzetek? 6. Kisebbségek múltja és jövője MÁJUS 10-EN és 11-én Budapesten tanácskozott — első alkalommal Közép-Európa keleti felén — az európai kisebbsé-j geket tömörítő nemzetközi szervezet, a FUEV. Magyarországon keveset tudnak erről a szervezetről, mint ahogy hosszú évtizedeken át a nemzetiségek, kisebbségek kérdése is a tabutémák közé tartozott. A hatvanas évek végéig nem létezőnek számított maga a tény is, különösen akkor, ha a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről akart volna valaki beszélni. A kommunista gondolkodás lényegéhez tartozott az egyneműsítés szándéka; a különbözés, a másság eleve gyanút keltett, még ha csupán az anyanyelv különbözése volt is az alapja. Soltész Albert: Sétálók Böröndi Lajos Visszanézel a távoliét rádgondolásából visszanézel s én így felejtelek visszaforduló arccal a sötétedő háttér előtt nem alkonyodhat be soha és nem kelhet föl a Nap a pillanatba zártan állsz s folragyogtat a pillanat aztán elengedlek s te elhomályosulsz s megértem lassan: az élet attól is gyönyörű hogy veszendő A nemzetközi jogi és politikai fölfogás a második világháború befejezése után általában az integráció és az egységes nemzetállam gondolatát vette kiindulópontnak. Némiképpen az angolszász és a francia nemzetfogalomnak megfelelően, vagyis ha valaki más etnikumhoz tartozik, és más nyelven beszél, örüljön, ha minél gyorsabban asszimilálódhat, „fölolvadhat” — például az amerikai melting port-(olvasztó tégely)-ban. A bolsevik politikai rendszer a maga cinizmusával, úgymond, az osztályharc érdekeinek rendelte alá a kisebbségi kérdést; ami jelenthetett egyszer némi engedményt (például autonóm területet), de járhatott súlyos jogsértéssel (kitelepítések, anyanyelvi oktatás fölszámolása), általában a napi politikai követelményeknek megfelelően. Az utóbbi két évtizedben szerte Európában fölerősödött a különböző etnikumok, kisebbségek önállósodási törekvése. Az „etnikai reneszánszaként emlegetett jelenség következtében alig ismert népcsoportok tűntek föl a nemzetközi politikai közvélemény előtt, egyre határozottabban követelvén a sajátosságok megőrzését biztosító kollektív kisebbségi jogokat. Bizonyára nem véletlen, hogy a meglehetősen tarka népességű Közép-Európában láttak napvilágot a múlt században a modern állam és a nemzetiségek viszonyát tárgyaló első fontos elemzések, például a mi Eötvös Józsefünk vagy a lengyel—osztrák Ludwig Gum- plowicz munkái. NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN is úttörő kezdeményezés volt a magyar szabadságharc egyik utolsó törvényhozói aktusa, a nemzetiségi törvénytervezet, majd a kiegyezés után az 1868-as nemzetiségi törvény. Akkor is, ha a hazai nem magyarok jelentős része már területi különállást is kívánt, és ha 1875 után egyre inkább eltávolodott a nemzetiségi politika a törvény betűjétől. Egyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a múlt századi nemzetállam eszméje és gyakorlata nem volt képes elfogadható megoldást találni Közép-Európában arra, hogy több nyelvhez és kultúrához tartozó népcsoportok élnek együtt a különböző országokban. A durva diszkrimináció és a finom beolvasztás járt ugyan „eredményekkel", de végső következményként csak a feszültségeket növelte szomszédok, többségek és kisebbségek között. A nemzetközi szervezetek dokumentumai általában nem a nemzetiség, hanem a kisebbség kifejezést használják. így beszélnek nyelvi, etnikai, vallási és nemzeti kisebbségekről. Helyesebb ennél a szó- használatnál maradni, mivel a 20. században a nemzetiség terminust a kommunizmus manipulációra használta, azt hangsúlyozandó, hogy a nemzetiség elsősorban a többséghez (nemzet) tartozik. Közép-Európában a nemzeti és etnikai kisebbségek minden típusával találkozhatunk. Vannak közöttük olyan népcsoportok, amelyek abszolút és relatív számban is hazájuk jelentős részét alkotják. Léteznek többnyelvű városok, valószínűtlenül bonyolult etnikai összetételű tájak (Bosznia, Erdély), nagy területen szétszórtan élő nemzeti kisebbségek (az ukránok Lengyelországban, a szlovákok Magyar- országon), határ menti kisebbségek és az ország belsejében lakók. A nemzeti kisebbségek „anyanemzete” (nem biztos, hogy a legjobb kifejezés) rendszerint egy szomszédos országban él. Kultúra és anyanyelv tekintetében egy nemzetnek tekinthetjük a Szlovákiában, továbbá a Magyarországon és a szerbiai Vajdaságban élő szlovákokat, ugyanígy a Kárpát-medencében a különböző országokban élő magyarokat. Térségünk országai közül Lengyelországban és Magyarországon viszonylag a legkisebb a nemzeti és etnikai kisebbségek létszáma és aránya. Szlovákia, Jugoszlávia (főként Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország), Románia jelentős területei „klasszikus” középeurópai kisebbségi vidékek. Országuk határain kívül él a magyarok, a szlovákok, a horvátok, a lengyelek tekintélyes hányada. Különleges eset a szerbeké, akik azt sérelmezik (és ez a mai konfliktusok egyik forrása), hogy a tulajdonképpeni Szerbián kívül — főleg Boszniában és Horvátországban) maradt etnikumuk mintegy negyed része. (Más kérdés, hogy kevésbé aggasztja őket a Szerbiában lakó kisebbségek, az albánok, magyarok, szlovákok, bunyevá- cok stb. sorsa.) A kisebbségek helyzetének rendeződése — nem végleges megoldása, mert az lehetetlen — elképzelhetetlen demokratikus viszonyok nélkül. A türelem, a másság elismerése hozzátartozik a modern jogállam, a politikai demokrácia lényegéhez. A nemzetközi figyelem is egyre növekszik a kisebbségi kérdés iránt. Erre nagy szükség van, hiszen az európai jogi normák érvényesítése, egy kisebbségi charta kialakítása nagy segítséget jelenthet Közép-Európa kisebbségeinek. ILLÚZIÓNK NEM LEHET afelől, hogy a hagyományos nacionalizmusok újjáéledése még sok feszültséget fog okozni, és megtörténik, hogy a kisebbségek húzzák a rövidebbet. Nem lesz egyszerű folyamat, de ez lehet csak a megoldás, ha együtt jutunk el arra a fölismerésre, hogy nincs külön magyar, szlovák, román, szerb, horvát vagy lengyel megoldás. Európa a sokszínűség, a másféleségek elismerését jelenti. Kiss Gy. Csaba Anyanyelven szólni, avagy a kisebbségi sajtó helyzete Itthon és a szomszédban Miben szenved hiányt a kisebbségben élő magyarság? S mivel tartozunk a Magyarországon élő nemzetiségieknek? Egy részproblémát, a tömegtájékoztatást nagyító alá véve, erről tanácskoztak május első napjaiban Keszthelyen a magyar sajtó itthoni és szomszéd országokban élő képviselői. A konferenciát a kaposvári Berzsenyi társaság rendezte a Soros-alapítvány támogatásával. Kezdjük azzal, milyen a magyar kisebbségi sajtó, tömegtájékoztatás helyzete a szomszéd országokban. Dupka György történész-újságíró, aki Kárpátaljáról jött, elmondta, hogy a peresztrojka számukra semmi lényegeset nem hozott. Sok ottani magyar újság csak a címét változtatta meg, a janicsárszellemet még nem tudta levetkőzni. A legjobb publicisták elköltöztek, az „utánpótlás" erősen akadozik. A Kárpáti Könyvkiadó nem tud elszámolni magyar partnereivel, ennek egyik oka, hogy „odakint” a könyvek ára némely esetben hússzorosára emelkedett. Az Ungvári Magyar Rádió hétköznap egy órán át sugároz, vasárnap pedig háromórás, kommersz „Szív küldi”-műsort juttat az éterbe. A tévé magyar adása hetente háromszor negyvenöt perc, de a program a Fekete és Fehér Tiszá összefolyásánál már nem fogható, így körülbelül harmincezer ember nélkülözi. Lacza Tihamér, A hét (Pozsony) szerkesztője arról referált, hogy a szlovákiai magyar lapok sorsát az infláció kérdőjelezi meg. A terjesztés nehéz, mert a magyar anyanyelvűek által lakott sáv hatszáz kilométer széles. Központi állami támogatást csak a gyermeksajtó élvez. Az anyaországi magyar lapok Szlovákiában megfizethetetlenek. A Cseh és Szlovák Köztársaságban heti 15 perces magyar adást sugároznak, pedig hétköznapokon legalább egy, vasárnap pedig három órányi lenne szükséges. Az újságíró-utánpótlás szintén megoldatlan. Romániában ellentmondásos a helyzet. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője beszámolt egy tavalyi nyári felmérésről, melynek során 125 romániai magyar sajtóterméket jegyeztek fel. Ezekből azóta jó pár megszűnt, de a kínálat még mindig gazdag. Viszont egyre kevesebb az olvasó. Közrejátszanak ebben a már emlegetett inflációs és terjesztési gondok, a silány technikai minőség, valamint az, hogy az erdélyi értelmiség jelentős része áttelepült Magyarországra. Megdöbbentő, hogy a román televízió felére csökkentette a magyar nyelvű adások műsoridejét. Jugoszláviában — különösen Horvátországban — tiszteletben tartják a magyarok kisebbségi jogait. A magyar nyelvű sajtó költségeit az államkasszából teremtik elő. A horvátországi huszonötezres magyarság használhatja a nálunk megjelent tankönyveket, hozzáfér a Magyar Televízió és Rádió információihoz, valamint a magyar újságokhoz is. ' És mit ad a magyar állam az itt élő nemzetiségieknek? Az idén például hét kisebbségi hetilapot, illetve folyóiratot finanszíroz, a szerkesztésbe persze nem szól bele. A nemzetiségi lapok terjesztése viszont nehézkes. Tizenötmillió forintot fordít az idegen ajkúak lakta területek kábeltelevíziózásának támogatására. A hét hat napján húszperces nemzetiségi műsorokat sugároz az MTV, de ezekhez nincs elég technikai eszköze, és nincsenek elegen az adott idegen nyelven beszélő szakemberek. Fűzik János, a hazai szlovák nyelvű tv- programok szerkesztője arról beszélt, hogy a Magyar Televízió vezetősége nem mérte fel, milyen fontos a nemzetiségi televíziózás. Elmaradtak a megbeszéM alibu Beachen fájdalmas módon leégett a vállam, de még az orrnyergem is. Az óceán ugyan hideg volt, nem is nagyon merészkedett bele senki rajtam kívül, ám a hatalmas, finom homokú parton nagyon sokan napoztak, labdáztak. Csakúgy, mint Hermosa Beachen, ahová a leégést követően mentünk ki. Ezen a napon még melegebb volt, és a didergés kaliforniaiak kezdtek magukhoz térni a szokatlanul hűvös és esős időből. A parttól a harmadik vagy negyedik utcán lakott Julcsi. Mielőtt ismét lementünk volna a strandra, előbb hozzá vezetett az utunk. Még itthon kaptuk meg a címét és a telefonszámát. Felhívni azonban csak San Diegóból sikerült. „Eléggé elfoglalt vagyok” — mentegetőzött a telefonban, de érzett a hangján a várakozás és az öröm, hogy itthoniakkal találkozhat. A csendes kis utcácska, ahol lakott, házait és kertjeit nézve nemigen a középosztályt idézte. A színesek azonban hiányoztak, így azoktól feljebb lévő kasztbéliek életmódját és ízlését mutatta minden. A ház, amelyen a megfelelő számot megtaláltuk, elhagyatottnak tűnt. A csengetésre tinédzserkorú fiatalember nyitott ajtót, és angolul közölte, nincs itthon Julcsi. Órámra pillantottam, és láttam, hogy a megbeszélt időpontnak még nélések a nemzetiségi stúdiók vezetőivel arról, hogy mit, hogyan mennyiért készítettek el. Kevés a pénzük a rádió nemzetiségi stúdióinak is, egy szlovák nyelvű műsorra például ötszáz forint jut. Minden magyarországi nemzetiség képviselője szóba hozta a nemzetiségi oktatás gondjait is. Ez a téma azonban külön tanácskozást igényel. Ennyi kívánság, baj számbavétele után fogalmazták meg a teendőket. A tanácskozás kétszáz résztvevője levelet küldött a magyar kormánynak és a köz- társasági elnöknek, melyben egyebek mellett kérte: rendezhány perc híja van. Pontban kettőkor aztán befordult a sarkon egy meglehetősen régi évjáratú Honda, lehúzott ablakából gabonaszőke hajú, barnára sült arcú lány integetett ,,háy — szevasz- tokL.” Akit itthonról ismert, azt cuppanós csókkal üdvözölte, akit nem, annak barátságos kézfogás jutott. * A ház hátsó traktusát bérelte, ami nem jelentett többet egy közepes méretű szobánál és egy piciny fürdőfülkénél. „A konyhát közösen használjuk” mutatta be lakótársát. A hölgy fia fogadott bennünket, ő maga nem került elő, míg ott voltunk. Egy-egy itallal a kezünkben törökülésben fogtuk körbe Julcsit. „Csák nézzétek, nézzétek” — kacagott most már kissé erőltetetten — „az ágyon kívül mást nem vettem. Miért vennék, hiszen aludni járók haza, hétvégén meg elmegyek valahová." A helyiség valóban spártai módon volt berendezve, viszont kínos tisztaság és elegancia uralta, mint Julcsit magát. Nagyon csinos, kisportolt nő benyomását keltette. Különösen izmos combja és formás nadrágja keltette fel a férfitársaság figyelmét. A vékony pólóból előreszege- ződtek mellbimbói, tenyérnyi, apró halmokból. Arcán viszont eléggé meglátszott harminc éve. zék a magyarországi nemzetiségi oktatást. Nemzetközi egyezményekkel oldják meg, hogy a magyar könyvek, sajtótermékek, televíziós és rádiós produktumok eljussanak a határokon túl, kisebbségben élőkhöz. A magyar állam kölcsönösségi alapon biztosítsa az itt élő idegen ajkúak számára ugyanezt. Javasolják, hogy létesüljön a határon túli magyarság számára egy közös, Magyarországon kiadandó napilap, amely határon túli tudósítóktól gyűjtené be a híreket, előzeteseket, recenziókat. E hírmagazin legyen kapható itthon is, de jusson el azokhoz is, akikről szól. Továbbá hozzanak létre a nemzetiségiek számára információs és oktatási központokat Magyarországon. Hadd kérdezze meg végül a cikkíró: nem lehetne (az egyik) ilyer nemzetiségi központ három határ árnyékában éppen Nyíregyházán? Gyüre Ágnes Nemkülönben az a kis zavarodottság, ami később mindinkább eluralkodott rajta. „Menjünk le a strandra!", indítványozta. Összekapta a legszükségesebbeket, beugrottunk a mikrobuszba, és máris suhantunk a fikuszfákkal, pálmákkal és színpompás rózsákkal szegélyezett parti sétányok mellett. Hermosa Beachen a Csendesóceán megmutatta, mennyire nem csendes, ha valóban óceánként viselkedik. Három-négymé- teres hullámok nyargaltak végig a felkavart homokszegélyen. Olyan robajjal, hogy egy gyorsvonat hangját is elnyomta volna. „Nézzétek, léghajói" kapta fel a fejét Julcsi, még mielőtt leterítettük volna törölközőinket. Egészen alacsonyan körözött felettünk egy hatalmas, Goodyear feliratú, ezüstös, bumfordi légijármű. Az égen egy felhő sem volt, a mögöttünk lévő dombokon barátságos szellő rezegtette a pálma lombját. * „Nem bírtam sokáig Indonéziában. két évvel ezelőtt jöttem el, és teljesen találomra választottam Los Angelest", kezdett hozzá kéretlenül Julcsi egy hosszú monológhoz. Némán hallgattuk. „Az a maláj srác, akihez még otthon férjhez mentem, tulajdonképpen nem okozott csalódást, de Indonézia...” HátraveI Esik Sándor: Wkmmmmmmmmmmmmsmm: Julcsi Kelet és Nyugat között y Kelet H A Magyarország
