Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-11 / 84. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. április 11. Kém ugrálhat? A kisvárdai kórház 2-es belgyógyászati osztályán működő kardiológiai gondozó diagnosztikai eszköztára ultrahangos szívvizsgálattal bővült az utóbbi időben. Képünk a vizsgálóban készült. (Harasztosi Pál felvétele) Kifutott a film Kinek fütyül a fülemlle... Doctor iuris — liberis „Hajdanában, amikor még így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per!” — vitatkozott Arany János költeményében Péter és Pál szomszéd, hogy a diófa közös gallyára szállt fülemile most melyi- kőjüknek zengedez. S nem voltak restek a bíróhoz menni, de a madárfüttyről mit sem tudott a corpus juris. F elnőtt életünk nagy csapdája: fiatalságunkhoz mérjük a jelent. Azokhoz a lázas, felfedező lobogásdkhoz, amelyekben égve és égetve, de mindenképpen megmártóztunk a világfelfedezés gyönyörűségében. Értékeket fedeztünk fel, vagyis — hitünk, ismereteink szerint — annak kiáltottunk ki filmeket és regényeket, költőket és verseiket, festményeket és szobrokat. Különféle magatartástípusokat fogadtunk és utasítottunk el. Alakítottuk és alakították a világképünket. Most aztán számonkér- jük a jelentől, hogy miért nem követi a mi illúziónkat? Miért nem támogatja azokat a hiteket, értékeket, amelyekről mi bebizonyítottuk, hogy nélkülük ember- mivoltunk elképzelhetetlen és végigondolhatatlan? Nem kell ezért bocsánatot kérnünk, hiszen a sorsunkat, a megtett életutat akarjuk ezzel a magatartással hitelesíteni. Az életből kifelé tartók szelíden önző magatartása ez, amelyet minden nemzedék megél a maga módján. Egy olvasónk terjedelmes levélben fejtegeti, hogy lassan kiszorulnak az emberek a korábban népszórakoztatásnak minősített moziból is. A kiszorulás , kettős természetű: », egyrészt megfizethetetlenek a\ - jegyárak, másrészt nincs mit megnézni. Az első probléma viszonylag egyszerű: a filmszínházak (szándékosan írom. így,, pedig nagyon jóbtudwi, hogy ezek már csupán mozik, mert. a legtöbb „.esetben hiányzik a művészi értékek befogadáPénz a kalapács alatt A Magyar Éremgyűjtők Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete április 14-én 10 órai kezdettel nyilvános éremárverést rendez Nyíregyházán a Széchenyi u. 37. szám alatt a SZÁÉV éttermében. A magyar érmek honfoglalástól napjainkig megtalálhatók, ezenkívül különleges és értékes papírpénzek is gazdát cserélnek. Külföldi érmék sokasága is megtalálható az aukción, szinte a világ minden tájáról. összesen 830 tétel kerül kalapács alá. A következő árverésre novemberben kerül sor, erre bárkitől szívesen fogad anyagot a szervezet vezetősége. Az árverésekre minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. sának a lehetősége) gazdasági vállalkozásokká alakultak, elapadt az állami támogatás. Az üzleti érdek viszont a nagyobb bevétel elérésére törekszik. A mozi éppen ezért maximálisan kiszolgálja a közönség (a jegyvásárló) érdekeit. A mozilátogatók túlnyomó többsége a szórakoztatást, a kalandot várja a filmtől. Az „álomgyár” viszont ontja azokat az alkotásokat, amelyek a köznapi ember álmait életre keltik. A néző pedig fizet, ötvenet, hetvenet, mint ahogy a kedves levélíró is jól tudja. Háromszáz forint egy négytagú család egyetlen mozija. A gyerekek kikövetelik a szülőktől' a legújabb kalandfilm megtekintését. A filmipar éppen őket célozza meg, a legkisebbeket. Ezért is infantilizálódik a játékfilm, jelennek meg apró szörnyecskék, robotok, űrhajók és egyebeik. A mozilátogatók korösszetétele világosan visszaigazolja a gyártók céljait. Ma főképpen tizenévesek ülnek a nézőtéren. P ersze, lehet látni azért művészi ilmeket is. Szűkkörű vetítéseken. Igaz, hogy a beugró oda sem olcsó. De legalább azt kapja az ember, amire esz- mélkedő pillanataiban a legnagyobb szüksége van: művészetet hívni a világfelfedezéshez, mámoros lendületéhez. Nagy István Attila A magyar virtusnak még ma is elevenje a szenvedélyes igazságkeresés. A vitás ügyek, a dolgok körüli huzavonák mind-mind az ügyvédek munkáját szaporítják. Az elmúlt évben több mint tízezer ügyben hetvenöt ügyvéd képviselte az állampolgárok érdekeit. Független magánpraxis Dr. Borsy Zoltán, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Ügyvédi Kamara elnöke szerint a nyolc ügyvédi munkaközösségben most még győzi};, a munkát. De a közeljövőben az ügyvédek száma — függetlenül a szükséglettől — meg fog nőni. Olyan törvény van születőben, amely bárki számára lehetővé teszi az ügyvédi tevékenység folytatását, ha az illető rendelkezik jogi szakvizsgával, büntetlen előélettel. Az sem feltétel, hogy valaki egy munkaközösségben dolgozzon, hanem akár független magánpraxist is folytathat. Mindenki saját igénye, ízlése és képessége szerint dönt majd. Az ügyvédi kamara pedig a továbbiakban nem mérlegelheti a tagfelvételt, hanem a szükséges feltételek megléte esetén dönt a felvételi kérelemről. így a törvénymódosítással minden jogvégzett előtt szabad lesz a pálya az ügyvédi munkához, de ugyanúgy megnyílik a választék az állampolgárok előtt is, mert ők döntik el, hogy kire bízzák ügyeik képviseletét. A kliensekért folyó versenyből nyilván az fog győztesen kikerülni, aki képzettebb és ügyesebb szakember lesz. Gyorsan, eredményesen A törvényalkotás felfokozott tempójában nem köny- nyű kiigazodni még a jogszabályokat ismerő ügyvédnek sem. Naprakész információval kell rendelkeznie a megváltozott paragrafusok között, hogy az állampolgárok érdekeit gyorsan, szakszerűen és eredményesen sikerre vigye. Nap mint nap tapasztalható, hogy a gazdasági, társadalmi változások újabb jogi problémákat, nehézségeket hoznak magukkal. A gazdasági társaságok alapításának előkészítésétől kezdve a szerződések kidolgozásáig, a jogi képviselet ellátásáig mindennel foglalkoznak. A jogi élet színtere manapság elsősorban o gazdasági, vállalkozási terület, s a megélénkülő külkereskedelem. A magyar ügyvédnek igencsak jártasnak kell lennie a nemzetközi jogban is, hiszen számtalan vegyesvállalat alakul külföldi partnerekkel. Bőven adott munkát az ingatlanközvetítés is, tudniillik az ügyvédekre bízták egy-egy lakás vételének, vagy eladásának lebonyolítását. Ez viszont az utóbbi időben a kereslet hiánya miatt visszaesett. A fent említett ügyek száma kevesebb, mint a büntető-, vagy o családjogi pereké. Hiszen az akták halmazát még mindig a lopás, betörés, rablás, válás, gyerekelhelyezési ügyek jelentik. Vitás tulajdonok A készülő kárpótlási törvény legújabban országszerte nagy érdeklődést váltott ki, de az ügyvédeknél az ügyfelek máris jelentkeztek, kérve, hogy időben kutassák fel a tulajdonok eredetét, és szerezzék be a szükséges igazolásokat. így új helyzetet, jogi bonyodalmat teremt a privatizáció, a kárpótlás kérdése is, s egyre valószínűbb, hogy az ügyvédek és a pörlekedő magyarság országa leszünk. Bojté Gizella A minap a rádióban a szakszervezetről és az érdekvédelemről egy német gyár vezetőjét szólaltatták meg. A riport kérdésében bujkált a véleménye, feltevése is, miszerint a nyugati üzemekben a dolgozó bizonyosan nem „ugrálhat”, mert ha azt teszi, rögtön a kezébe adják a munkakönyvét. A német vezető válasza ennek ellentmondott. Leszögezte : a szakszervezetre és a dolgozói érdekvédelemre szükség van. Ugyanis a kívánatos termelési eredmények csak a vezetők és a munkások együttes, eredményes munkálkodásával érhetők el. A beosztottak véleményének elfojtása, megtorlása senkinek sem érdeke. A gondok, problémák a félelem légkörétől még nem tűnnek el, sőt azok az eredmények, illetve a célok elérése ellen hatnak. A kritikára oda kell figyelni, s amit lehet, megtenni a helyzet jobbra fordítására. Sokkal inkább lehet boldogulni akkor, ha a dolgozók jól érzik magukat, tudják, törődnek velük, s az életük, sorsuk, munkakörülményük a vezetőségnek nem közömbös. Nem ismeretlen mindez a magyar cégek vezetői körében sem. Például a közelmúltban a Nyírség Konzervipari Vállalat szakszervezeti bizalmitestületi ülésén Bug- lyó Tibor vezérigazgató határozottan kijelentette: a szakszervezet érdekvédelmi munkája, kollektívasegítő tevékenysége rendkívül fontos. Szerinte, a jó vezető igényli az információt és a támogatást. Az irányító nem élhet elefántcsonttoronyban. Cél: a kollektíva valameny nyi tagja megélhetésének biztosítása, melyben mindenkinek megvan a maga helye, szerepe. De fontos; azzal jól éljünk. Cselényi György Kisvárdán a Szent László úton épül a mándoki takarékszövetkezet helyi fiókja, amit a nyíregyházi UNITERV Kft, tervezett és épít. (H. P. felv.) T iszaújvárost (nemrég még Leninvárost) elhagyva, Budapest felé, a „hármason” számtalanszor elsuhantunk a Muhi Csárda mellett. Itt nem szoktunk megállni. Pestig még van idő és hely máshová is betérni. Megyénktől — Nyíregyházától — Muhi, a Sajó folyása szelte síkság nincs messze, legalábbis, ami az autóutat illeti. De a történelmi idő és távolság nem órákkal kilométerekkel fogható be. Vajon megfordul-e a fejünkben arra járván: itt. a muhi pusztán hétszázötven évvel ezelőtt egy áprilisi hajnalon (pontosan: 1241. április 11-én) nemzeti létezésünk (pedig akkor még államiságunk negyedik századának közepén jártunk csak!) kontinuitása vált kétségessé egy drámai csata — IV. Béla királyunk és Batu kán közel százezres mongol-tatár hadai ütköztek meg — végkifejlete- és eredményeként. A Juliánus barát hozta hír igen gyorsan vált igazzá: a nomád harcosak rá- rószárnyú lovakon, villám- sebességgel foglalták el Ki- jevet 1240-ben, s '41-ben MUHIRA EMLÉKEZVE... Első krisztusi sebünk már a magyarok védelmi vonalát is áttörték a Kárpátokban. s egyszerre három irányból támadtak ránk, pusztításukkal kiváltva a keresztény Európa döbbenetét s egyáltalán nem megalapozatlan félelmét. Mert azon a bizonyos áprilisi hajnalon, a muhi puszta határtalannak tűnő térségében nemcsak maroknyi népünk megmaradás- lehetősége lett egyszeriben megkérdőjelezhető a megsemmisítő tatár győzelem következményeként, hanem az is. képes lesz-e az akkor nálunk már jóval fejlettebb Nyugat megállítani a világuralomra törő ázsiai expanziót. „Muhii—Mohács—Kis- majtény—Világos—Trianon” — Móricz Zsigmond a magyarság öt „krisztusi sebét” így helyezi el a történelmi topográfiában. Az első a sorban nála is Muhi! De azóta már tudjuk. Trianon — sajnos — nem az utolsó; históriai sebeink azóta is szaporodtak. Gyásznapra. nemzeti „nagylétünk” egyik régen behantolt, de bízom: máig sem feledett „nagy temető”- jére tekintünk vissza hétszázötven év távlatából, egy olyan, ma is figyelmeztető erejű mementóra. melynek iszonyatos kataklizmájánál, veszteségeinél talán csak a pusztulást követő ország- talpraállás voLt még világ- raszólóbb „esemény”. Mert — ebben a korabeli krónikások és a történészek csaknem egyhangúlag megegyeznek — a veszteségek. az emberhalál, a letarolt falvak-városok helyén támadt üresség mérhetetlen volt: a „terra vacua”^ üres puszta föld, a „generalis destruotio’— általános pusztítás kifejezések a históriaírásnak e témával kapcsolatos sztereotípiái lettek. Egy bajor kolostori évkönyvbe pl. az 1241. évhez ezt jegyezték be: „Magyar- országot, amely 350 évig fennállt, a tatárok ez évben megsemmisítették.” (id.: Draskóczy István: A magyar nép története 1526- ig. Bp. 1990. 35. o.) Figyeljük csak! Hogyan is használja az igeidőket a bejegyzés szerzője! Befejezett múlt ez a javából! Vége, nincs tovább! Volt háromszázötven év, és utána semmi! Az időlezárás a gondolattartalom hátterét sejteti. Tudjuk, országrészünk, Kelet-Magyarország egyébként is ritkábban lakott térségei szinte teljesen elnéptelenedtek, a Dunántúl kőből építkező városaival a nomádok viszont alig tudtak valamit is kezdeni, ezért Esztergom, Székesfehérvár. Pannonhalma ékességei kisebb mértékben csorbultak. Juhász Ferenc hatalmas eposzának (A halottak királya 1971.) is ez a gondolat áll a középpontjában. „Második országalapítónk” — IV. Béla király alakja így dereng át a burjánzó költői gondolat fekete-arany- zöld-szivárvány szövedékén: „Aztán fölül lihegve a Király, aztán föláll... Aztán ... sáros kezével int. Aztán: megyünk! Aztán: Jövő most segíts meg!... népe ott kocog mögötte ... a Rongyos Maradék ... a Megmaradó Árva Kis Haza.” Gondoljunk mi is a „fölálló Királyokra” és a mindig újrakezdő „Rongyos Maradókéra történelmi gyásznapjainkon is! Kállai János
