Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-11 / 84. szám

1991. április 11. Kelet-Magyarország 3 | Kórház kontra közgyűlés Nyíregyházán u)il-Wr-T ^itu^MpnTíuUjiH^ i Tt' hozott elé a sors! S persze, az a „le­gény" sem győz eleget csodálkozni: mert életében ö a legidősebb férfi, akivel eddig találkozott. Kilencvenhat esztendős! És még igy is, vérző szájjal, gyalog indult neki Olcsvának! — Ohó ... mit nekem ez a kis fog­húzás! Igaz ugyan, az orvosnál nem volt injekció... de nem bántam én miképp csinálja, csak megszabadítson ettől a borzasztó kíntól. Szép, tavaszi napsütésben gurulunk Olcsva felé, s lassan-lassan kikereke­dik az élete. Nemes Rácz Márton volt az ő nagy­apja, kutya kemény magyar ember hí­rében állott. Volt hatvankét holdja, de azt mind elkártyázta. Ha olyan kedvé­ben volt, kiállt az ablakba, vállához vette a puskát, úgy lövöldözte a tyú­kokat, a kokasokat. Persze, a saját ud­varán. Vénségére nem is maradt már egyet­len egy holdja sem, ám a fiát mégis kitagadta, mert az egy szegény lányt szeretett. Ebből a házasságból született Rácz István, -s egy ismerős olcsvaapati házaspár hívta el magahoz, hogy le­gyen a fiúk. S ráíratnak minden föl­det. — Na, elmehettem... — kacag a hetven esztendőnél is öregebb történe­ten Rácz István. — Mert onnan sem örököltem semmit. Azért nem töltötte potyára az időt ott sem. Megnősült, házat épített... majd meghalt az asszony, s jött az ár­víz. Elvitte a Szamos a kis házat, jobb­nak látta hát, ha átköltözik a folyo in­nenső oldalára. A lányához .Ma isiit él. több mint húsz esztendeje már. Balogh Géza LEÁPOLÓNÖK A beteg fontos még valakinek? — Kiírták az űj pályázatot, csak azt nem tudom, a köz­gyűlés etaÄe miért nem legyeztette velem a hirdetés •szövegét? Ügy gondolom, váDtazattanull áll az a meg­állapítás. hogy a dolgozók véleményét szavazás útján •kérdezzük meg. az intéz­mény igazgatója egyetértési jjöjgát gyakorolja, a megyei közgyűlés pedig kinevez. Az ide vágó törvény egvértel- műeaa ffajgalmaz. Ügy ren­delkezik. mieden kórházat. — a korábbi egyszemélyi veze­Tovább tikkadunk Pályiak, ka lalálkaznak... Korábban már beszámol- Ifamimk arról, toogy a megyei kinrbáz élén személyi válto­zások történtek. Oj orvos- igazgatót, űj gazdasági igaz­gatót választottak, a veze­tni hármasból azonban miimdimáig hiányzik az ápo­lási igazgató. A korábbi vá­lasztások eredményét ugyan­is dr. Sem Gyula, orvos igazgató — a főorvosok vé­leményét figyelembe véve — mem támogatta. így a megyei közgyűlés, mint kinevező szerv űj pályázatot írt ki a poszt betöltésére. A huzavona, a szóbeszéd azóta is tart. döntés mind­máig nincs. Ügy tűnik, ezt az állapotot elégelte meg a megyei kórház nővéreinek egy csoportja, éreztetve azt: az ápoUs a gyógyító mun­ka remUdaml fontos része, az a terület, amely a betegek hangulatát alapvetően be­folyásolja. A megyei kórház igazgatójának címzett levél több kérdést is felvet. Az új pályázat kiírása kapcsán ar­ra kíváncsi, miért változ­tatták meg az előző pályázat feltételeit, miért korlátoz­za a meghirdetett szöveg az eOőzőleg pályázattak, illetve a még pályázni kívánó sze­mélyek körét, (a levél aláírói úgy érzik, a jelenlegi szöveg konkrét személyre szól), s kérik azt is, hogy az ápolá­si igazgató választását még időben, korrekt módon ké- s^lfoapflr elő.. Dr_ Séra Gyula, a megyei Jósa András Kórház orvos- igazgatója korábbi döntését, melyben Farkas Antal né fő nővér ápolási igazgatóvá tör­ténő kinevezését elvetette, a körhöz főorvosaival egyetér­tésben hozta. Az oly sokat emlegetett rendszerváltozás­hoz ugyanis egy alkotó szel­lemű. menedzser típusú ápo­lási i^zgatót képzel eL, aki nemcsak a jelen gondját, a jövő elvárásait képes meg­oldani. Ezek után talán nem csoda, ha nem volt túl bői­dig,, amikor a megyei köz­gyűlés a kórház vezetésének határozatát elvetette. tés helyett — testület vezes­sen. Ezzel azonban még nem vagyunk előbbre, az oly áhí­tott változás még nem követ­kezik be. Az ápolási igazga­tó kinevezése körül tartó hu­zavona hátráltatja a mun­kát. A jelenlegi intézetveze­tő főnővér, akire az ápolá­si igazgatói feladatkör teljes mértékben nem hárulhat, ké­nyelmetlen helyzetbe került, az ápolási feladatok megter­vezése, mennyiségi és mi­nőségi munkájának irányí­tása pedig megoldatlan. A nővérek által aláírt le­vetet dr Séra Gyula elolvas­ta,-s rá a következőket vá- IMszólta: „Az ápolási igazga­tói állás pályázati kiírását a megyei önkormányzati közgyűlés elnöke tette meg, á pályázati feltételek meg­állapításánál az intézet or­vosigazgatójának vélemé­nyét nem kérték ki A bead­ványban szereplő kérdéseik­kel forduljanak Medgycsi József elnökhöz.” Mi is megkérdeztük a köz­gyűlés elnökét. — A közgyűlés azért írta ki az űj pályázatot, mert az előző nem felelt meg a törvényben előírt feltételek­nek. Szeretném közölni, hogy nem személyre szólóan történt a kiírás, s nem is személy szerint egymagám döntöttem. Az e célra kije­lölt ad hoc bizottság java­solta: kimondottan a törvé­nyesség megtartása legyen a cél. E javaslatot a közgyűlés elfogadta. így írtam ki én a pályázatot. Azt gondolom, e témában is megvan a sze­mélyre szóló jogosítványa mindenkinek. Hogy jó-e a LESZ-E ASZALY 1991- BEN? Ma lehetetlen a kér­désre válaszolni. Amit biz­tosan tudunk, az, hogy a jelenlegi talajnedvesség nem éri el a szokásos és szükséges szintet. Már most néhány kiadós esőre lenne szükség. Az sem felesle­ges intelem, hogy akinek van hozzá eszköze, pénze, az készüljön fel a tavaszi, nyári öntözésre. De vajon mi indokolja, hogy az öntö­zésről és az aszályról ide­jekorán szóljunk? A tavalyi — helyenként katasztrofális — szárazság úgy hisszük, még él az emberek emlékezetében. So­kan talán még azt sem feledték, hogy szinte aka­démikus! vita tárgya lett a szakminisztérium és az ér­dekvédelmi szervezetek kö­zött, hogy 30 vagy 50 milliárd forint-e az aszály okozta kár. Ez a vita akkor nem volt oktalan. Vélhető, hogy a minisztérium azért tak­sálta alacsonyabbra a kár­összeget, hogy mérsékelhes­se az esetleges támogatás nagyságát. Az érdekképvi­seleti szerv viszont a szö­vetkezetek és a gazdák ér­dekeit képviselve és védve egy valós és hatékony tá­mogatást remélve ; ragasz­kodott az ötvenmilliárdos kárbecsléshez. HOGY MEKKORA KÄRT OKOZOTT a tavalyi aszály, arról ma már pontosítha­tók az adatok. Készült egy felmérés és annak alapján egy tájékoztató a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetsége elnökségének részére. Esze­rint a közvetlen károk együttesen 38,5 milliárd forintot tettek ki, a köz­vetett károkat is figyelem­be véve az összes kár érté­ke 45 milliárd forint volt, tehát a valóság nem esett messze a korábbi becslés­től. Tanulságos és intő példa, hogy a kormányhatározat szerinti felmérés alapján 980 mezőgazdasági termelő minősül aszálykárosnak. A kiesés 325 gazdálkodónál (gazdálkodó egységnél) ako­zott mérleg szerinti veszte­séget. Az aszály tehát meg­tette a magáét, de a szá­razság okozta súlyos helyze­ten tovább rontott az év­közi óriási támogatásmeg­vonás. Itt Szabolcs-Szatmár- Beregben is szép számmal vannak olyan mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek, ahol a támogatás megvoná­sa és az aszálykár okozta kiesést 20—30 millió fo­rintban mérték. Talpon ma­radni, sőt megújulni ezek után nagyon nehéz lesz. REMÉLJÜK. 1991-BEN NEM LESZ a tavalyihoz hasonló mértékű aszály. Azt is reméljük, hogy miu­tán alig van mit megvonni a korábbi támogatásokból, hátrányos pénzügyi intéz­kedéseikkel nem sújtják to­vább a mezőgazdaságot. Amit viszont az üzemek, a gazdálkodók tehetnek, ahhoz úgy tűnik, nem kell a biz­tató szó Szerte a határok­ban élénk a munka. ígére­tesen szépek a gabonatáb­lák. vetették és vetik a ta­vasziakat. Nem kell tehát más. csak az, hogy haszna legyen a földművelésnek. Seres Ernő 4 z életben néha történnek külön­leges találkozások Az ember csak megy-megy, és elébebuk­kan egy férfi Soha életükben nem ta­lálkoztak még, azt sem tudták a má­sikról, hogy létezik. Aztán kiderül, hogy... No de ne vágjunk a történések elébe! A vitkai főutcán, ahol elkanyarodik a Mátészalkára menő országút, s ki­szakad belőle az Olcsva felé ballagó nadrcaszijnyi műutacska, áll egy gyö­nyörű parasztház. Igen ám, de a kisajtó zárva, külön­ben is, ember nélkül mit ér a legszebb ház is...!? Sebaj! Az út túloldalán álldogái egy idős férfi. Majd őt meg­kérjük. hogy sétáljon már át a ház elé, elkattintjuk a fényképezőgépet, s már mehetünk is a dolgunk után. Kész a vitkai képeslap. Csak egy baj van: a bácsika nem repes az örömtől, hogy fényképezni akarjuk. Ami. így jól megnézve egyáltalán nem csoda. Kinek van kedve modellt állni közvetlenül foghúzás után! Am van itt más gond is, mert azt mondja: — Meg éa különben sem vitkai va­gyok ... — Hanem ...? — Ócsvai __ De amúgy ócsvaapáti. — Hát akkor most olcsvai, vagy olcsvaapati? Néz elgondolkozva: — Ha jól belegondolok egyik sem. Hanem pályi. Tudja maga egyáltalán hol van az az Ópályi...! Nem lenne már muszáj, de a tűzreva- lót még mindig ő készíti el. Elmosolyodom, hisz épp oda igyek­szem. A rokonsághoz. — Mi...!? Hogy te pont pályi vagy!? Hát én ott nőttem fel , ott vannak az én igazi barataim. így ismerkedtem én meg a jalum- belivel, Rácz Istvánnal a vitkai főut­cán. Szorongatjuk egymás kezét, s az én István bátyám nem akar hinni a sze­mének. Hogy pont egy pályi legényt A támogatások már elpárologtak íÉÍé a határ i.v.!.:.i.x.v. A i Nagykalloi Nyírség i Termelőszövetkezetben, is napirendi, téma ^ijöld- visszaigénylés. EnnekJ i^fc-' i lenéret iaz esedélse9 ita- i vaszi munkaki j végzésé- i vél Jól sljaladnaK.), <Elpk Emil felvételei» i i íTi « 1, í^i J i jgjíjszjteréai' i ha-j i tárban i az utolsó fordu­lón juttatjuk ! földbe * lucernamagot ‘ a íjjjépepj i i t ik Birke-tagban , ifc-, . lyekopy I műtrágyát tyt-, i tatnak) a földbe a siloki*- ■ koriea yetéje_ elölt.!!,1,1,1 törvény? Kitűnő. Legalább olyan szakemberek írták alá, mint akik a levelet. Tudja, nagy szereptévesztést látok sok helyütt. A demokrácia nem arra való, hogy egyesek kijátsszák: létezik ugyan törvény, de az csak akkor jó, ha ránk nem vonatkozik. Sajnálom, hogy az egészség­ügyben rendezetlenek a vi­szonyok. Fontosnak tarta­nám, hogy szűkebb csopor­tok érdekeit ne helyezzük a közösség érdekei elé. Egyszemélyes vélé Az új kiírásra beérkező pályázatokat bizottság bírál­ja maid felül, a tervek sze­rint személyes elbeszélgetés­re is sor kerül. A bizottság tagjai véleményüket a kór­ház igazgatójával is egyez­tetik, döntés április végén születik. — Azt tartom nagyon fur­csa dolognak — mondja Medgyesi József —, hogy egy választott, legitim me­gyei közgyűlés határozatát akár egy ember is megvé­tózhatja. A törvény jó, ez a hibája azonban létezik. Oko­sabb az lenne, ha nem utal­ná a döntést a megyei köz­gyűlés hatáskörébe, áten­gedné azt a kórháznak, vagy törölné a vétót. Törvény tehát van, egye­sek szerint jó, mások szerint rossz és kijátszható. Tény, hogy miatta bizonytalanság tapasztalható, s ilyen hely­zetben a munka sem lehet tökéletes. Klikkek és cso­portok presztízsharca az ápolási igazgató ügye? Va­jon a dolgozók kollektívája, a vele naponta munkakap­csolatban lévők, vagy a még­oly legitim megyei közgyű­lés mondhat valakiről bizto­sabb véleményt? S végül: van itt még va­laki, akinek tényleg a bete­gek érdeke a fontos ... ? Kovács Éva Iz egyeztette elmarart! Égiszei leakrít pályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents