Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. április 9. Hol szakad a madzag? A munkanélküli egy napja Középmagas, roppant erős ember és csak negyvenéves. Oros szélén lévő kertjében forgatja az ásót. Meg se kottyan neki. Nem siet. Van ideje. Munkaviszonya nincs. Széles a válla, acélosak az izmai. Rakodómunkán edződött. Volt olyan nap, hogy sok tonnát megmozgatott. S járta a megyét vezetőfülkében, néha ä platón utazott. Most felegyenesedik, jobb kezével majd összeroppantja az ásónyelet, egyet előre lép és bizalmatlanul végigmér. Elmondon jövetélem célját és néhány vigasztaló szóval próbálom oldani a légkört. Sikerült. Vállalja, hogy elmondja utóbbi élete sorját, de arra kér, hogy a két gyermeke miatt ne írjam le a teljes nevét. M. Ferencnek hívják. Felmondás januárban A kert nem nagy, az udvaron néhány aprójószág kapirgál. A disznóól üres, sietve mondja, hogy valahogy vesz egy malacot és felhizlalja, mert a drága bolti húsra nem jut a segélyből. Mackós lépteivel előre megy, bevezet a takaros, de szerényen berendezett ház utcára néző szobájába. Keskeny, régimódi fotelban ülünk. Néhány sóhaj után sorolja, hogy januárban kapta meg a felmondólevelét. Az ÉPFU nyíregyházi kirendeltségén dolgozott rakodómunkásként. Hármójukat engedték el egyszerre. Nem volt búcsú, sem köszönet, egy vezető se jött le, hogy megszorítsa kérges nagy kezét. Dologhoz, nem tétlenséghez szokott, így a téli hetek különösen nehezen telteik. Ahogy engedett az idő, rendet tett a ház körül, s most egy kevés munkát ad a kert. Körbe mutat, s azt mondja, hogy a környéken sok építési telket alakítanak ki és ha tavasszal megindulnak az építkezések, szívesen megy majd maltert és téglát cipelni. Kell a pénz. Munkanélküli-segélyét napi 174 forintban állapították meg. Mi az? — kérdezi. Bejön a felesége és kérdéssel kapcsolódik a beszélgetésbe: — Hogy neveljük így fel a két gyermekünket? Mindkét tő tanul még. Egy nyíregyházi iskolának a konyháján dolgozom, kevés fizetésért. A lányom cipőtalpa nemrég levált. Pityergett, de nem tudok ujjat venni, megjavíttatom suszterrel. Szegény kislányomat nem rég kétszer is műtötték pesti kórházban. Egy szobát fűtőnek Utóbb már személyi kölcsönt vettem fel, hogy a pesti utakat, meg a gyógyítást fizetni tudjam. Drága a vonat is. Minket szegényeket jobban bánt az áremelés. Igaz a mondás, hogy a madzag is ott szakad, ahol a leggyengébb. Az asszony könnyeit töröl- getve kimegy a konyhába és mi rövid, de beszédes csend után folytatjuk a társalgást. M. Ferenc a sarokban lévő kis kályHara néz, s magyarázza, hogy tél végén a két Tejballada 4 nénike kezében tejeskanna. Türelmesen vár, míg a csarnokos megtölti. Szíve összeszorul a habzó folyadék láttán. Emlékek gyötrik, távolba kalandozik gondolata. Eszébe jut az istálló melege: a kisszéken ülve, a térde közé szorított rocskába zuhogott, ömlött a tejsugár. A tele edényt — félvZ, hogy egy csepp se csorduljon ki —, az ajtó elé tette, mélyen merítette meg csészéjét, és kortyolta, kortyolta, csak úgy szüretlenül. A múlt fonalait kettészakítja a csarnokos kannáinak csörgése. Szűkén méri, vagy csak a mérték változott? Oly kevésnek tűnik az a liter. Nem voltak nagygazdák, de két- három tehenet mindig fejtek. Gyalog, esetleg szekéren, de minden hétköznap be kellett hordani a városba „kész helyre”. Micsoda finom úri nép volt az ..., bár sokszor hónap végén váratott magára a fizetség. Elindult, botjával keresi a „biztos pontot”. A sötétre festett ajtó kilincsét fényesre koptatta az idő. A kulcs könnyen fordul a zárban. Szemével gyufát keres, meggyújtja a venyigét a spór- ban. Nézi a lobogó lángnyelveket. A lábához dörgölödő macskát kedvesen tolja odébb. A doromboló jószág tányérjába önt egy kicsit, az első csepp az övé. Kis lábas kerül a platra, benne a kanna tartalma. Amíg forrni kezd, kezét melengeti. A ráncok alatt meghúzódó kék erek, az újjakat görcsbe rándító izmok — mennyi, de mennyi munka folyt rajtuk keresztül! Sokszor feltörte a'kö- pülő is a tenyerét. Milyen vakítóan fehér volt a túró, a tejfel. Mosoly jelenik meg szája szegletében, amikor azokra az apró trükkökre gondol, ahogyan édesanyja tanította: „Tegyél egy pár kanál lisztet a tejfelbe, s attól lesz jó sűrű”. Hétvégén a kemencéből a túróslepény illata szállt, az ablakpárkányon érlelődő gomolya . .. Még ma is összefut a nyál a szájában. Kibomló ősz haját a kendő alá dugja. A pil- lésedő tejet félrehúzza. Csészébe önt belőle. Kenyeret aprít a gőzölgő folyadékba. A szurkosvászonnal letakart asztalhoz ül. Hátát nekitámasztja a karfának, áldást mormol és kanalazni kezdi az ételt. A reggeli régvolt. A többi megmarad ebédre, s még a vacsorát is ezzel tudja le. Dankó Mihály gyereknek is itt rendeztek be éjszakai fekvőhelyet, hogy csak egy szobát kelljen fűteni. Mert, hogy drága a szén. Kissé megenyhülten néz ki az ablakon a házigazda és mutatja, hogy a szemközti kétvégű kis házban egy idős néni lakik, s a ház végében van egy hatalmas, nyolcszáz öles telek. A nénivel nem rég eltartási szerződést kötöttek. Erős támasza van így a néninek, s ősszel bizonyára a nagy kert is hoz valamit — mindkét konyhára. — Hogy telt el a mai napja? — Mindig korán kelek. Hallgattam a rádiót, jó híreket vártam. Be kellett mennem Nyíregyházára a munkaerő-hivatalba, ahol sorszámmal szólítottak. A 30-as sorszám volt az enyém. Vártam. A hivatalnok megint beírta, hogy nyolc osztályom van, szakmám nincs. Egy hónap múlva megint jelentkeznem kell. Jobb napokra várva Busszal jöttem haza, mert eddig csak a rossz biciklire futotta a fizetésemből. Ránéztem a szomszéd nénire, hogy jól van-e. Elég jól van. Jár a Kelet-Magyarország. Átfutottam. A hirdetéseket aprólékosan olvastam, érdekelnek a nekem való állások. Sajnos rakodót, vagy segédmunkást ma sem hirdetett az újság. Ásogatok még egy kicsit. Este szót váltok a gyerekekkel, majd nézem a tévét. Jobb napokra várok. Vajon mikor jönnek el ennek a tétlenségre ítélt, életerős férfinak a jobb napjai? Nábrádi Lajos Gyerekeket és felnőtteket is tanít úszni a Vidám Delfin GMK. Nyíregyházán a 9-es iskola uszodájában. Képünkön Gyula Sándor úszó- edző irányításával a mellúszás lábtempóját sajátítják el a kezdő csoport hallgatói. (Trifonov) FORRÁSPONTON 0 FŰTÉS Beszélgetés a Szabóiéshőigazgatójával A fűtésre egyre nagyobb összeget kénytelenek fizetni a családok, éppen ezért az ablaknyitassal „szabályozott” szobahőmérséklet miatt sokan lázadoznak. Mérni kellene a tényleges fűtést és eszerint fizetni. Egyébként is miként engedhető meg, hogy szép nyereséget könyveljen el a szolgáltató cég, a Szabolcshö Vállalat? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Szirmai László igazgatót. O Amikor március második felében enyhe napok köszöntöttek ránk, kevesebb energia fogyott, miért nem csökkent akkor a fűtési díj? — Hadd kérdezzek vissza. Amikor mínusz 25 fok a hőmérséklet? Akkor is ugyanannyit kell fizetni. Átalánydíj, amelyen még mindig jelentős az állami dotáció. Mivel a költségvetés pénzt ad ahhoz, hogy a lakosságnak a fűtés ne kerüljön még többe, nekünk nincs módunk visszautalni ezt a pénzt. Ha úgy vesszük, a tavalyi 64 millió forintos nyereségünk az államtól kapott 250 millió forint részének is felfogható. Tiszta vizet a... Több, mint egymillió forint ráfordítással korszerű laboratóriumot alakított ki a SZAVICSAV a fehérgyarmati vízműtelepen. Mivel a mérések most már helyben, naponta akár többször is végrehajthatók, a telepről a rendszerbe csak kifogástalan minőségű víz kerülhet. O Azért nyilvánvaló, hogy egy szolgáltató cégnek nem feltétlenül nyereség képzésére kell törekednie. Ha nem titok, hogy osztották fel ezt a tekintélyes nyereséget? — Nincs titkolnivalónk és a szép summa felét rögtön elvitte az adó, a fennmaradó jó 40 millió forint feléből az idei beruházásainkat támogattuk. Kz idén ugyanis 58 millió forintba kerül a csőcsere, másfélszer annyi vezetékcsere szükséges, mint korábban. Elektronikai vezérlőket, hőmennyiségmérőket szerelünk be az idén a hőközpontokba. O Több fórumon elhangzott, az idén a költségvetés folyamatosan leépíti a távfűtés támogatását. Elképesztő százalékok röpködnek a levegőben. Milyen mértékű lesz az áremelés és mikortól? — Legutolsó információnk szerint a költségvetés májustól már nem támogatja a fűtést és két és félszeres áremelésről tudunk. Magánemberként ezt különösen a mi megyénkben megfizethe- tetlennek tartom. Gondolom, az illetékes minisztériumok még sokszor koptatják a tárgyalóasztalt, hogy a lakosságnak valamennyire is elfogadható összegben állapodjanak meg. O Ha már borsos árat fizetünk, legalább a tényleg elfogyasztott meleg után nyújtsák be a számlát. Mikor mérhetjük a fűtésünket? — A tömblakásokat úgy építették, hogy függőlegesen fut a cső és vízszintesen helyezkednek el a lakások. Úgynevezett egycsöves rendszereket telepítettek, ahol a lakónak nincs lehetősége szabályozni a saját otthona fűtését. Legfeljebb egy egész háznak mérhetnénk meg a fogyasztását, mint ahogy nyugaton erre van példa. Örökösföldön egy 87 lakásos háznál kísérletet teszünk, hőmennyiségmérőt, termosztatikus radiátorszelepet szerelünk fel. Referenciaként figyeljük meg, egy fűtési szezonban milyen értékeket kapunk. Mellesleg egyetlen ház felszerelése 600 ezer forintba kerül. Nyíregyházán még egy épületnél, valamint Mátészalkán és Nyírbátorban is mérjük a fogyasztást. O Egy családnak tehát 6800 forintba kerül átlagosan a fogyasztásmérő. Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul és ki akarják terjeszteni, ki veszi meg ezeket a szerkezeteket? — Mint bármilyen fogyasztásmérő beszerzése, ez a lakosságot terheli. De természetesen szeretnénk segíteni abban, hogy esetleg részletre vehessék meg a fogyasztók. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk az ISTA német céggel, hogy tőlük szereznénk be a fogyasztásmérőt. A terv az, hogy 1993-ig a mérés feltételeit meg akarjuk teremteni. Tóth Kornélia A tárgyalóteremből A sikkasztó asszony A nyíregyházi M. István- nét egy rendbeli jelentős értékre folytatólagosan üzletszerűen elkövetett sikkasztás és egy rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás miatt állították bíróság elé. Az asszonyt korábban már elítélték sikkasztásért. M.-né a KEMEV-nél dolgozott gépjármű-ügyintéző beosztásban. Főmunkaidőn túl a vállalat személyszállító gazdasági munkaközösségében a könyvelői és adminisztratív feladatokat látta el. Az OTP-től úgy vehetett fel pénzt, hogy az okmányokon két aláírás szerepelt. A másik rendszeres aláíró egyszer táppénzre került, az asszony felkereste a beteget és aláíratta az okmányokat. Üjabb két esetben azonban aláhamisította a nevét és így is megkapta a pénzt a hivatalban. Igaz, mindkét esetben az általa felvett összeget a gmk céljaira fordította. Ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. Elhatározta: mivel nem veszik észre a névhamisítást, saját céljaira is vesz fel pénzt. Havonta rendszeresen vett fel pénzt a gmk számlájára és a pénzből egyebek közt bútort, háztartási gépeket vásárolt, összesen 363 ezer forintot sikkasztott. Egyszer bútorvásárláshoz áruvásárlási kölcsönt vett fel, az okmányokra ráhamisította az egyik kezes nevét. A Nyíregyházi Városi Bíróság M. Istvánnét halmazati büntetésül két év és hat hónap börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. (n. 1.)
