Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
8 Kelet-Magyarország 1991. április 30. Szalmaláng _ iákkoromban, még a (j) háború előtt, ké- miaóránkból már csak néhány perc volt a csengetésig. A tanár úr azzal igazolta a tanult anyag jelentőségét, hogy felsorolt néhány német gyárat, amely a vegyszer felhasználásával nemcsak meggazdagodott, hanem tekintélyt szerzett az egész világon, s ami cseppet sem mellékes: alkalmazottainak olyan bért fizet, amilyet mi meg sem tudtunk közelíteni. Kémiatanárunk tanította a német nyelvet is. (Német anyanyelvű, magas, szikár, erős ember volt. Aki nem ismerte, bizonyára civilben járó katonatisztnek tartotta.) — Tanár úr kérem — állt fel a szemüveges, meszelőnyél vékony Kenéz Gyuri, akinek néhány írása megjelent már a diáklapokban és a helyi újságban is —, hogy lehet az, hogy Magyarországon is van sok tudós, mégis szegények vagyunk? — Nem a tudósokkal van baj. Az országgal! — Az országgal? — hitetlenkedett az osztály. — Igen, az országgal. Mit vesznek itt komolyan? A magyar ember nem alkalmas kitartó, körültekintő munkára. Arra meg éppen nem, hogy nagy cél érdekében megszervezze, összefogja erőit. — Erre csak a németek képesek? — kérdezte egy kis ingerültséggel a szkeptikus Csaba János. — Igen — hagyta helyben minden indulat nélkül a tanár úr. — Azért hallottunk olyan magyar vállalkozásokról... — próbálkozott Csaba. — Szalmaláng — szakította félbe Heimer tanár úr —, felcsap a láng és már el is hamvad. — Megszólalt a csengő, hóna alá vette a naplót, bólintott és kiment. Mi, a Trianon utáni ifjúság lángoló, türelmetlen hazafiak voltunk. Az osztályt szinte megbénította a megalázott- ság... Valaki a zongorához ment s a Himnuszba kezdett. A fiúk kihúzott derékkal, lángoló arccal énekelték. Az összetűzés nem maradt ennyiben. A harmadik napon osztályfőnökünk, aki a helyi újság főmunkatársa volt, behozta a lap legfrissebb számát, amelyben Kenéz megírja, . mi történt a kémiaórán. Szünetben a fél osztály nekiment a sikerének örvendező fiúnak. — Te őrült, éppen félév előtt csinálsz ilyen hülyeséget? — Nektek ez hülyeség? Csókoljátok meg azt a szőrös mancsát, megérdemli. — Öregem — világosította fel Csaba — Heimer úgy elhúz, mint a pinty. Megnézheted magad. — Vészmadár! Legutóbb úgy feleltem németből, hogy te is potyáztál egy kézfogást. — Sürgősen felejtsd el! — Láttam, hogy beírta az ötöst. Csaba elhúzta a torka előtt az ujját: — Nekem elhiheted, gégavágás lesz. Nyomott hangulatunk még fokozódott, amikor híre terjedt, hogy Kenéz cikkét átvette egy debreceni újság. Biztos szorulni fogunk, hogy meghurcoltuk a Heimer nevét. Abban biztosak voltunk, hogy Kenézt elhúzza, legjobb esetben az egyik tárgyból elégségest kap, de másoknak is volt félnivalójuk. A félévi bizonyítványt egy pénteki nap nagyszünetében hozta be az osztályfőnökünk. Megnyúlt arcok fogadtak. Névsor szerint vettük át a könyvecskéket. Amikor Kenéz ment ki, az egész osztály őt figyelte. Visszafelé jövet megállt a padsorok között, mintha nem tudná kibetűzni az osztályzatát. Alig lépett ki az osztályfőnökünk, mindenfelől felhangzott a sürgetés: — Na, mi van? Kenéz szemmagasságban tartotta az értesítőjét, s úgy olvasta, mintha rosszul látna: — Kémia — kis szünet — jeles... — Német nyelv és irodalom — kis szünet... Az osztály kórusban folytatta: jeles. Nem hittük volna, hogy Heimer, a német, tárgyilagos, igazságos tud maradni. Minden ellenszenvünk szét- foszlott. Az értesítőosztást követő órára ő jött be. A fiúk katonás keménységgel, egyenes vonalban álltak egymás mögött, ahogy a tanár úr szerette. Végignézett rajtunk. Csak a szemén látszott, hogy ő is elégedett. Nagy lapát tenyerével mintha puhábban intett volna: leülni! Kazár Gábor VÁROSÉPÍTŐK - VÁROSSZÉPÍTŐK A két Király Sándor Nyíregyháza központjában, a bontások-épitések szerencsés eredményeképpen szép rálátást kapott az 1873-ban épített református templom, amelyet most restaurálnak. Homlokzatán — újabban — egy óra is eligazítja az arra járókat. Ezt a templomot Király Sándor, az akkor csak 33 éves építőmester emelte, aki a helybeli, porosz származású Mehlhause (Melhouse) János elgondolását valósította meg. Király debreceni cíviscsaládban született 1840- ben, a szíve vonzotta Nyíregyházára, 1869-ben esküdött Barzó Zsuzsannával (1852—1930), aki a később híressé vált nyíregyházi építész, téglagyáros B. Mihály (1857—1909) testvérnénje. A sógorok önállóan dolgoztak, építették a várost, egyforma népszerűséggel. Amikor 1906-ban, Király meghalt, hét gyermeket hagyott az özvegyére: a legidősebb fia, Sándor szintén az építész szakmát választotta, s magasabb iskolák elvégzése ..után apjával társulva dolgozott a múlt század utolsó éveiben, majd vaszának millenniumi ünnepségeire. Ez a csinos, arányos épület — amely két évtizedben át Apponyi Albert nevét viselte homlokzatán — kb. a mai óraékszer bolt helyén állt, a Luther házzal szemben. Másfél évtizeddel ezelőtt, a kiskörút kialakításának kezdetén bontották le: akkor már 5. sz. ált. iskolának hívták az épületet, a tanárok és diákok a Sarkantyú utcai új épületbe költöztek át. Egy nagyváradi mérnök terveit valósították meg 1899-ben, a Kossuth tér 4. sz. a. ma is álló szép épülettel. A ház földszintjén a Lefkovits-féle bútorüzem működött 45 éven át, a második világháborúig, az emeleten néhány lakás és a hajdani Ügyvédi Kamara. Most az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat (Autó- ker) hirdetései olvashatók a házon: itt a bolt és a raktár. — 1902-ben a Szarvas utcai izraelita templom bővítését vállalták és végezték el: így robbantották fel a németek 1944 októberében a mai gyógypedagógiai intézet középső, kétemeletes traktusa helyén állt arányos imaházat. A nyíregyházi Pavlovics KáAz 1896-ban épült egykori polgári leányiskola Akt III. Anyisztratov Fedorovics (A sóstói éremmüvésze- ti állandó tárlat anyagából) apja halála után önállóan is. Sajnos, hosszan tartó súlyos betegség vetett véget fiatal életének: 1918-ban, 45 éves korában hunyt el. Mesterségüknek nem akadt folytatója a következő generációkban. Az apa első, nagyobb szabású, önálló terve és építkezése a ma is álló Európa Szálloda, 1881-ben. A mai Dózsa György utca 6. sz. ház az öregek napközi otthonát fogadja magába; homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy egykor Benczy Gyula és cigányzenekara mily forró élvezetben részesítette az oda betérőket. Eladdig csak a nagyvendéglő működött a későbbi vármegyeháza előtti téren, immáron 100 esztendeje. A Király építette új szálloda és ügyes bérlője, Rózsakerti a feleségével, nagy konkurenciát jelentett elődjének. Gyerekkori emlékei alapján majd sokat ír róluk Krúdy Gyula. (Ez a nagyvendéglő egyébként leégett 1888-ban.) Másfél évtized múlva majd az új Korona hódítja el innen a vendégeket: a század végére a ház polgári családok lakásaivá alakul át. Megnövekedett családjának Király emeletes házakat épít: előbb a Zöldség (Szabadság) tér 6. sz. a. (Ezt öt évvel ezelőtt bontották le, a Karner-házzal együtt.) A következő évben, 1891-ben, ugyanennek a teleknek a nyugati szélén épít nagyobb, szebb lakásokat: ez a Dózsa György u. 7. sz. a. ma is eleganciát sugároz. Mindenütt üzlethelyiségek vannak az utcai fronton, az udvarban sok kis műhely is helyet kapott a szinte teljesen beépített telken. 1894-ben a Hunyadi utca és a Belső körút sarkán önálló téglagyárat létesítettek Királyék, ezt majd 1922-ben adják el, attól kezdve a városi üzemek tartják fenn egy jó évtizedig; a harmincas években azonban megszüntetik, majd le is szerelik. A két Sándor 1895-ben már Király és társa, Király és Fia cégként működik együtt, amikor a polgári leányiskola emeletes épületét tervezik, s a versenytárgyalás megnyerése után el is készítik a Luther utcán, 1896 tardy tervei alapján 1904-ben építették a Széchenyi és Deák Ferenc utca sarkán a ma is kellemes összhatást keltő, nagy tömegű házat, amely a Burger, majd a Hart- stein családnak adott hajlékot, az utóbbi évtizedekben pedig közösségi célokat szolgált. Korok- nay Gyula nélkülözhetetlen könyvében egy kép még emlékeztet a régebbi, gondosan megtervezett sze- c e s s z i ó s homlokzat- díszekre: ezeket azonban a felületes tatarozások lassanként eltüntették. Amikor az evang. főgimnázium kinőtte a Gimnázium közi épületet, Pavlovics — az egykori diák — tervei szerint kelet felé kétszeresére növelték az iskolát, a kivitelezést itt is Királyék végezték 1905-ben. Ez a mai Kossuth gimnázium. Ugyanebben az évben egy szép üzletházat emelnek a mai Hősök szobra mögött, a tér 2. sz. a. Az emeleten pedagóguslakások, az udvari részen a róm. kát. elemi iskola osztályai. Gondosan tervezték meg: alkalmazkodtak a két szomszédos, már régebben álló sarokház stílusához. 1921-ben itt kezdte meg működését a kir. kát. gimnázium, amelyik később majd a mai Vasvári Pál u. 16. sz. intézet udvari épületeiben helyezkedett el. Már az ifjabb Sándor önálló terve és építése 1907-ben a mai Dózsa György és Sarkantyú utca sarki tekintélyes ház. Bérbe adják lakóknak, boltosoknak, majd 1914-ben a kincstárnak, hogy az állami tanítóképző intézet diákjai tanulhassanak benne. Más hasonló vállalkozása is volt Királynak: így a Károlyi tér 7. sz. családi telken is. Előbb egy kétlakásos, földszintes házat tervezett — ahogy ez a levéltári iratok között nyomon követhető — még 1907-ben, de nem siette el a dolBenczúr tér 7. Ma a Zöldért irodaháza got, s a következő évben már emeletesre tervezte át a rajzokat. S ekkor jelentkezett a csendőrség, kilátásba helyezték, hogy hosszú időre kibérlik a házat, ha az ő igényeik szerint osztja el a szobákat: így is épült fel s került átadásra 1909-ben. A szép homlokzatú ház a második világháború után a Zöldért Vállalat (és elődei) hivatalait fogadta magába, máig. Idővel az előtte állt Benczúr tér 6. sz. házzal egybefoglalták: de ezt a földszintes házat nem Király építette. 1909-től, a később majd önállóan is sokat építő Adorján Jánost vette maga mellé társsul Király. Együtt építették fel — a budapesti Pap és Szabolcs tervezőpáros elgondolásai szerint — a Zrínyi Ilona u.'7. sz. szép szecessziós banképületet. Ebben van most a házasságkötő terem. Királyék népszerű, sokat foglalkoztatott építészek. Ezúttal csak a legjelentősebb, többnyire ma is álló, nevezetesebb építményeikről eshetett szó. Bizonyára gyakran mentünk már el ezek előtt a házak előtt, amelyek oly hosszú idő óta szolgálják városunkat. Legyen ez a néhány sor tiszteletadás az alkotó ember, Király Sándor és fia emléke előtt. Margócsy József NEM MESE EZ áradtan ébredt. Előző éjjel későn feküdt csak le, még áttanul_________ mányozta az aznapi tárgyalások anyagát. — Nagyon jó évet zárunk, ez kivételes szerencse ilyen körülmények között — gondolta. — A gazdaság a csőd szélén, adósság adósság hátán, rendkívül nehéz így vezetni, egy oly sok más cégtől függő gyárat. Immár 14 éve volt vezető beosztásban. A gyár minden rezdülése, lélegzetvétele a szívéhez nőtt. Ennek élt. Ezt az egész család tiszteletben tartotta. Jud- ták, neki ez az élete. A városkában mindenki tisztelte, kis helyen mindenki tud mindent a másikról, s neki nem volt takargatóivalója. Az előző igazgatók részeg duhajkodása, feleségeik pazarló életmódja után a kis család megnyugvást jelentett az embereknek. Először gyanúsan nézték az új,.főnököt’’, aki mindig megvárta, amíg a zebránál zöldre vált a lámpa. Hihetetlen volt a becsületes ,.főnök" ebben a korruptként megszokott világban. S az ember, aki soha nem ment át a piroson — nem úgy járt, mint egy népmesehős. Jött a demokrácia. „Szűrjük ki a korrupt, kommunista pártelemeket a vezetésből!"; „Sikeres vezetőkkel sikeres gazdaságot!" Az ötlet nagyszerű; a megvalósítás... ? Jött a törvény: új vállalati tanács, új választások, a vezetők megerősítése avagy lemondatá- sa. Minden kemény kezekkel fogott talpnyaló boldog mosolyra húzott szájjal ment szavazni. Minden sikertelen, tehetségtelen kis öltöny, melyet valamikor helyreigazítottak, boldogan ébredt aznap reggel: „Majd most megfizetek!" S a régi, közeli munkatárs, ki már régen irigyen tekintett a vállalat sikereire (no persze a verejték, az nem kell!), reménykedve lépett a tanácsterembe, ahol ott ül, a lelkileg általa már kellőképpen előkészített „vállalati tanács” — 31 „dühös ember” — bohózat. Tisztában vannak vele: most Ők döntenek! Sorsról\ történelemről, a „főnök" néző. Ö is belép. Rajta szokásos öltönye, arca is megszokott komolysággal néz végig a jól ismert arcokon. Derűs magabiztosságot érez, amikor leül. Az itt- lévőket egytől egyig ismeri. Jó néhányuknak ő segített feljebb jutni — eljutni valahová. Persze erre már csak ő emlékszik, halványan. Megkezdődik a szavazás, ő csak ül, vár. Ő nem vállalati tanácstag, csak mint az ülés „tárgya" van jelen. Milyen furcsa, egy dátum, szeptember 24-e. Semmitmondó, jelentéktelen nap, mégis mennyi mindent megváltoztathat egy csapásra. Most nem akar belegondolni. Győzni kell. Végül is miért ne? Szünet. Csevegés, cigaretta- füst, feszült, vegyes érzelmekkel teli a levegő. O kívül van most, emlékezik. Képek vonulnak el a szeme előtt. Családja, barátai, akik sokan vannak ma még, de ki tudja így lesz-e holnap is? Vége van a szünetnek, mindenki méltóságteljesen lehuppan a székére, s „eredményhirdetés". — A győzelemhez kétharmados többség kell, tehát 21 igen Annyit csak megkapok — gon dolja ő, miközben rezzenéstelei arccal néz az ülés elnökére. - „A szavazás eredménye: 1 igen. Ezennel megköszönöm a igazgató úr munkáját és a gyái ban kifejtett tevékenységét. Ke vetkező napirendi pontunk..." - „19 igen. Tehát 2 szavazat h ányzott." — Nem is fogja fel, n történik. Vesztett. Nem, nei vesztett csak, hanem végt Vége 14 évnek. Mindenki őt néi Már semmi keresnivalója az ült sen. Már nem napirendi por már megtárgyalták. Megköszöt téka 14 évet egy egész monda ban! Hazamegy most. Haza? L mit mond otthon? — Veszte tem — roskad le a fotelba. A f lesége elsápad, halkra veszi hangját, ne hallják még meg gyerekek. Mit mondasz? Ne szavaztak meg? Nem. Kettő i ányzott. Munkanélküli vagyc Mától fogva Te vagy a csalá fenntartó. — Most mi lesz? Mi lesz V led? — Semmi. Az irodám kulce még holnapig megtartható Reggel majd összeszedem holmimat, aztán hazajövök. Ve leg. Látod, mindig panaszkodi hogy nem töltök elég időt itthi Most majd másképp lesz. A felesége kiment a konyi ba. Nem tudta, mit mondjon, hetetlen, dühös kétségbee: fogta el. Száz meg száz kéri cikázott át rajta. Hogyan fogt megélni egy fizetésből négye Mindkét gyerek tanul még. lesz velük? Mit szólnak, hí reagálnak az emberek majc
