Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
1991. április 30. Kelet-Magyarország 9 A TELEVÍZIÓ haza tájáról Egyesek és mások Az 1. csatorna új keddi sorozata Ünnep lesz minden májusi kedd este, mert a tévé megújult 1. csatornáján igazi remekművet kínálnak: a híres francia filmrendező, Claude Lalouch: Egyesek és mások című hatrészes filmjét. A zeneszerző sem más, mint Michele Legrand, aki már a Cherbourg! esernyők című film muzsikájával belopta magát szívünkbe. A szereplőgárda is kivételes. Ritkán találkozhatunk tévéfilmsorozatban ennyi nagy névvel: Robert Hossein, Nicole Garda, Gerardine Chaplin, Daniel Ol- bryczki, Fanny Ardand (Truffaut nagy sztárja), Macha Merül, Fra- ni Huster, Jacques Vilieret, Raimund Tellegrin, Jean-CIoud Bria- ly, Jane Caan. S sok-sok a kiválóság még az epizódszerepekben is. Hogy csak egyet említsek közülük, láthatjuk sorukban Kon- sztantyin Szimonovot, akinek — természetesen — a Várj reám című verse is elhangzik. — Ez a művészfilm — mondja Gyula Zsuzsa tévészerkesztő — hagyománytörés a keddi sorozatok történetében. Én először tíz évvel ezelőtt láttam a filmet. Akkor egyetlenegy jelenetsor miatt nem tudtuk átvenni. Ez arról szólt, hogy a Moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj szólótáncosa nem tér haza a vendégszereplésről, átlépi a korlátot, eldobja a búcsúztatáson kapott virágcsokrát, s nem a hazainduló repülőgépre száll, hanem a szabadságot választja. így tehát le kellett mondanunk a filmről, nem vehettük át. De nekem nagyon tetszett, és azóta is nagyon sokat gondoltam rá. Most, tíz év elteltével nagyon nehéz volt megszerezni a filmet, mert időközben wmmm. környezetükben? Mi lesz a férjével, hogyan viseli majd? ,,Nem, most nem gondolok rá, majd holnap" — határozta el, miközben egy forró könnycsepp pottyant a kezére. A férfi pedig egyedül maradt. Ült, időtlen térben érezve magát, képek és képek vonultak el a szeme előtt. Átdolgozott esték, gyermekei rosszalló arca, akiknek kis problémáit már nem volt ereje figyelmesen meghallgatni, s a gyerekek leszoktak arról, hogy meséljenek neki. Szinte észrevétlenül önálló kis felnőtté vált mindegyik, s ő alig ismeri őket. A feleségére gondolt. Egyetemi szerelem. Mennyire együtt csináltak mindent! Aztán ő egyre többet görnyedt az íróasztal fölött, egyre többet volt távol, s egyre kevesebb időt szentelt rá. Bármi történik is, ezentúl másképp lesz — határozta el, s melegséggel telt meg a szíve. Igazi társként mennyit vállalt mellettem ez a törékeny kis női test, a két kis vállon mennyi felelősség nyugodott, levéve a terhet az enyémről, hogy sok száz családnak biztosítva legyen a kenyere, úgy vezethessem a gyárat. Aztán önmagára gondolt. Az élete volt a munkája. 14 év — gondoltar—, s egy pillanat alatt szétfoszlik minden. Minden, ami ennyi év alatt történt. Ő tehát felesleges. Már nem kell. Miért? Megpróbálta felidézni a szavazók arcát. Persze már régen tudott a hatalomra törtető klikkekről, de ennyi embert sikerült megnyerniük? Vagy ő, Ő mégis tehetségtelen? A szilárd tények sikert mutatnak hosszú évek óta. A vállalat kiemelkedően nyereséges. Hol rontotta 9l? Ha talán... — Nemi Ezt nem szabad. A ,,Mi lett volna ha..." mondatokkal csak az őrületbe pergetem magam — gondolta. — fúl kell élnem. Ez is egy feladat, Gerardine Chaplin másé lett a forgalmazói jog. Nyomoznunk kellett, és sokáig kérdéses is volt, hogy sikerrel járunk-e. De most nagyon boldog vagyok, hogy ennyi év után ez a film végre magyar közönség elé kerül. A történet ugyancsak szövevényes, időben pedig három generáció életét fogja át. 1937-ben kezdődik, így századunk legizgalmasabb időszakát kísérhetjük figyelemmel négy — amerikai, francia, német és orosz — család életén keresztül. Ami összeköti őket, az az, hogy valameny- nyien művészek, és a sors kiszámíthatatlan akarata folytán a II. világháború éveiben a Folies- Bergeres, a párizsi mulató színpadára keverednek. A német tiszt zongoraművész (őt alakítja Olbryczki), megszálló katonaként jut el Párizsba, az amerikai jazz-zenész pedig mint a felszabadító seregek tagja. A mulatóbár énekesnője a francia zsidólány, akit férjével együtt lágerbe visznek. Síró, pár hónapos csecsemőjüket sikerül az egyik utolsó francia állomáson kitenni a sínek mellé, pólyájába levelet, arahygyűrűt és pénzt is rakvá. A kisfiú megmenekül, egy pap neveli fel. Az orosz szereplők természetesen balett-táncosok. meg kell oldani. Nem tudom hogyan, nem tudom mennyi idő alatt, de 48 év még nem olyan vészes kor, fiatalnak érzem magam, túl fogom élni. Úgysem vettem ki évek óta a szabadságom, legalább pihenek. Igen, ez az. De holnapra még erő kell. Be kell mennem a gyárba, el kell búcsúznom attól, ami az életem fő részét jelentette másfél évtizeden keresztül, és szembe kell néznem az emberek sajnálkozó vagy örvendező és vizsgálódó pillantásaival. Holnap még mosolyognom kell. Meggörnyedve állt fel, s tagjait ólomsúlyként vonszolva elindult a hálószoba felé. Bekapcsolta a tévét. Riport. ' rdekes eredménnyel T- zárultak a vállalati tanácsi választások. _________l,Nyolc legsikeresebben működő állami gazdaság elnökét mondatták le az országban, és sajnálatos módon a hosszú évek óta csődközeiben egyensúlyozok élén változatlan vezetés maradt. Mint azt az előbbiekben..." — Már nem figyelt oda. Szóval nem vagyok egyedi eset? És nem feltétlenül vagyok sikertelen, ha másokkal is ez történt. Felnézett. Felesége állt az ajtóban. Őt nézte. Aztán lassan odajött hozzá, és zokogva ráborult: Nem tudok mit mondaniI Én mindig melletted leszek. Ezen is csak túlleszünk valahogy. Ahogy átölelte a feleségét, úgy érezte, éveket öregedtek. Kapaszkodó nélkül, a térben elveszetten, lebegve érezte magát. Pillantása újra a tévére vándorolt. — „...hogy emberséges bánásmódot és demokráciát nyújtsunk minden becsületes magyar állampolgárnak, kérjük, szavazataival támogasson minket!" Csapó Henriett A film érdekessége még, hogy a gyerekeket ugyanazok a színészek játsszák, mint a szülőket, s természetesen ők is találkoznak, csak ők már az algériai háború idején. Mivel a szerzők nem csupán különböző családok történetét kívánták megjeleníteni, hanem átfogóbban a világtörténelem sodrában vergődő egyéni sorsokat, az ábrázolás eszközrendszere is eltér a szokásostól. Merészek a vágások, szavak helyett a képi utalások beszélnek. Általában lesz tehát más ez a film, mint ami eddig a sorozatokban megszokott. A képek, a zene, a balettek viszik a cselekményt, a muzsika és a látvány mellett a narrátor szövege csak kommentál. A hatrészes sorozat legutolsó darabja már nem szövi tovább a történetet. Az előzőekből idéz fel részleteket. Ritka élményként még a forgatás kulisszatitkait is a közönség elé tárja, láthatjuk munka közben a rendezőt, a világosítót, a jelenetre készülődő szereplőt és hallhatjuk, mint minden részben végig, Ravel Bole- róját és Legrand csodálatos dallamait. J. Á. Százéves a kisdedóvás Ez év április 28-án éppen száz évvel ezelőtt nyert királyi szentesítést Magyarországon a kisdedóvási törvény. Ennek előzményeként a Kisdedóvó Intézeteket Magyar- országban Terjesztő Egyesület már 1843-ban a Pest megyei karokat és rendeket fölkérte, hogy az országgyűlés elé terjesszenek javaslatot a kisdedóvás „törvények védelme alá vételére”. Ám ekkor ezt a kérelmet nem is tárgyalták. Báró Eötvös József jól emlékezett erre és az egyetemes tanítógyűlés határozatára is, mely a kisdedóvás országos rendezését kívánta 1848-ban. „Előrelátó bölcsessége rögtön felismerte a kisdedóvó intézetek fontos hivatását, és tudta, hogy a közművelődésnek hatalmas eszköze lehetne a kisdedóvás általános végrehajtása, ezért a képviselőháznak 1868-ban benyújtott népoktatási törvény javaslatában (a 25—3 f. §-okban) a kisdedóvás törvényes rendezéséről is gondoskodni akart.” A javaslat az óvodákat a népoktatási intézetek közé sorolta s felállíthattak volna községek, egyházak, társulatok és egyének, valamint az állam. A gyerekek kora 2—6 évben állapíttatott meg. A kisdedóvó feladatául az alábbiakat tűzte ki: ,,A gyerekeket saját vallásuk szerinti imádkozásra, korukhoz mért testgyakorlásra, énekre, s a negyedik életévét betöltőiteket olvasásra, vonalrajzra s némi fejbéli számvetésre kellett volna tanítani s egyben a testi gondozásuk mellett rendre, tisztaságra is szoktatni.” (U.ott.) A törvényjavaslatot egy 25 tagú bizottság tárgyalta előbb, s bár a törvényhozók elismerték a kisdedóvodák üdvös és szükséges voltát, de nem tartották az előterjesztett javaslat keretébe valónak, ezért a kisdedóvásra vonatkozó részt törölték. Bár nem fogadták, el mégis úgy kell emlékeznünk erre a törvényjavaslatra, mint a legelsőre, mely a kisdedóvás ügyével foglalkozott. De báró Eötvös József — aki a terjesztő egyesületnek is tagja / ____ Állatnevek a Tiszaháton Vérmérséklet, alkat és a gazda leleményessége A jószágok száma megcsappant már a Tiszaháton is, de a régi állatnevekre szívesen emlékeznek vissza a falvakban a parasztemberek ma is. Különösen igaz ez az olyan tájon, ahol a magyar szürke ökrök becsülete egészen a termelő- szövetkezetek megalakulásáig tartott. A találó név a gazda jó megfigyelésének, a helyes megítélés mércéjének bizonyult. A névvel is kifejezhette mit néz ki belőle, mire becsüli. A név megjelölése az állatszeretetet és soha nem a gúnyt fejezte ki. A névről való szólítás, a szoktatás, a kapcsolatteremtés fontos, s a tiszaháti gazda is nagy leleményességről tett tanúbizonyságot e téren is. A névadás nagy körültekintéssel, családias megbeszélés eredményeként jött létre apa és fia között. Leginkább egy—másfél éves korban, még járomba fogás előtt kaptak az ökrök nevet, hogy a teljes kifejlődésig és a párba állításig legyen idő arra, hogy megszokja a nevét. Az összepárolás után már a jászol mellé is úgy kötötte, ahogy a járomban azokat elképzelte. A gazda szó 'nélkül soha nem közelíti meg a jószágot. Nyáron a gulyabeli tinókat nyalósóval kínálta, s névvel csalogatta a sózóteknőhöz. Idősebb korban, szabad legeltetéskor ha járomba kívánta fogni, szintén névvel hívogatta, így könnyebben megállt vagy odajött. A munkavégzés során a névről való szólítás az irányítás eszköze volt. (Pl. ha balról jobbra kellett fordulni, akkor így irányították: „Csálé, Betyár”, és az ökrök a kívánt irányba fordultak a szekérrel.) A neveket elsősorban külső tulajdonság szerint, mint a szőr színe, hossza; szarv állása, annak hosszúsága, csavarodottsá- ga szerint választották. A fej dísze a szarv volt, tövétől a kétharmadáig hófehér, s onnan a hegyéig kökényfekete volt. Ez tette szebbé, értékesebbé gyengébb társainál. Fontos volt a test formája, magassága: mellkas és hasmélysége, zömöksége, vagy nyurga, felhúzott hasa hosszú lábakkal. Lényeges volt a munkabírásnál a lábállása, a test hátvonalának feszessége. Ezekre mindre találtak kifejező szót, illetve nevet. A nevek eldöntésében a belső tulajdonságok szintén szerepet játszottak. Elsősorban a kedvező és találó tulajdonságokat kereste szemével a gazda az állatban, ami pontos eligazodását segítette. Párba fogva ezeket a tulajdonságokat nem volt szabad figyelmen kívül hagyni vagy ösz- szekeverni. Valamilyen esemény, például a katonaság, a háború is emlékeztetője volt egy- egy névadásnak (Tüzér, Kuruc, Fegyver). A névadásnak spontán szabályai voltak: a név könnyen érthető és kimondható legyen, kemény hangzóval kezdődjön, két szótagos legyen, férfinevet nem tartalmazott. A legismertebb beregi ökörnevek az alábbiak voltak: Betyár, Bokros, Csapiár, Csengő, Fegyver, Fickó, Gombos, Huszár, Kardos, Kormos, Kökény, Ku- rucz, Lombár, Mozsár, Sinór, Szarvas, Szilaj, Tüzér, Vihar, Zsandár. A kapott név egyben típusjelölő is volt. Szarvállás és alakulás szerint: Bokros, Gombos, Kajla, Lantos, Sodró, Szarvas, Villás. Testtartás, járásnem szerint: Betyár, Huszár, Lompos, Vihar, Vitéz. Vérmérséklet szerint: Fickó, Fegyver, Pajkos, Szilaj, Tüzér, Zsandár. Testméret, marmagasság, mellkasmélység, szélesség szerint: Csapiár, Sugár, Mozsár. Lábállás, lábszerkezet szerint: Kardos, Körmös. Szőr színe szerint: Kormos, Kökény, Szennyes. Hátvonal szerint: Sinór. Azonos párban, hasonló hangzású neveket nem adtak, mert az nem kívánt mozgást, mozdulatot idézett volna elő akár járomban, vagy a jászolnál az etetés során, és ez balesetveszélyes is lett volna. Még egy jelenség a jelenkori állatnevek kapcsolódásához: A ma háztájiban lévő tehenek nevei, sajnos, korántsem tartalmaznak ennyi leleményt és kapcsolódó pontokat gazdákkal. A mai tehénnevek a Rózsi, Himes, Cifra, Baba, Nyalka, Virág, Csákó stb. helyett Húgyos, Gacsos, Csámpás, Kurva, Szultán, Ringyó, amivel utalnak is arra az érzelemre, amivel ma kapcsolódnak a gazdáikhoz. Hogy ilyenné lett a világ, erről biztosan nem ezek a gúnyneveket viselő tehenek tehetnek. Szűcs István volt — nem ejtette el a kisdedóvás rendezésének eszméjét, s 1870-ben a középtanodai és fő- tanodai törvényjavaslatokkal együtt újra beterjesztette a T. Háznak a kisdedóvodákról szóló külön törvényjavaslatát. Ebben a javaslatban az előbbiek mellett önálló ,.óvodai képezdék" állítását is tervezte férfi- és nőtanulók részére. Sürgősebb ügyek foglalkoztatták a képviselőházat és a javaslat tárgyalásra nem került. Báró Eötvös Józsefnek 1871. február 2-án bekövetkezett halála ismét elodázta a kisdedóvási törvény megalkotását. Újra 1875-ben P. Szathmáry Károly országgyűlési képviselő korában nyújtott be törvényjavaslatot a kisdedóvásról — mely haladóbb volt az eddigieknél — teljesen függetlenítette az iskolától, s az óvodai foglalkozásokat is helyesen állapította meg, az olvasást, számvetést kihagyva. A közbejött politikai események akadályozták a megtárgyalást. Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter 1889. évi állami költségvetési beszédében utalt a kisdedóvás ügyére, ami nevelési és közegészségi szempontból is nemzeti fontosságú. A javaslatot mindenki lelkesen üdvözölte, és az ellenzéki pártok is mind mellette nyilatkoztak. Ellene csak öten szóltak, féltek, hogy a járványok és gyermekhalálozások így jobban terjednek, illetve a nemzetiségi képviselők a magyar nyelvű tanítás miatt. Gróf Csáky Albin összefoglalván a lényegesebb elveket, megemlítette, hogy „a nemzetiségi gyerekeket már az óvodában -:ell bevezetni a magyar nyelv ismeretébe, de nem azért, hogy csorbítsák a nem magyar ajkúak jogát, hanem azért, hogy ők is elsajátítsák a magyar nyelvet, minek később feltétlenül hasznát is fogják venni.” Az intézetek elhelyezésénél a törvény főleg a gyermekek egészségének megóvására van tekintettel. Kimondja azt is, hogy „A kisdedóvó intézetben iskolai tanításnak helye nincs!” Magyarország előtt csak Franciaország rendezte általános törvénnyel a kisdedóvást, de ott az elemi tanítást is bevitték az óvodába, míg nálunk ezt kizárták. Az elfogadott törvény 1891. április 28-án nyert királyi szentesítést. Május 5-én megjelent az Országos Törvénytárban is, mint 1891. évi XV. törvénycikk a kisdedóvásról. 1891. május hó 20-án életbe lépett, bizonyos módosításokkal 1953-ig életben volt. Harcsa Tiborné Keretes; Orr Lajos munkája. (Sóstói éremművészeti állandó tárlat anyagából.)
