Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-29 / 99. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. április 29. Sárgadinnye, szőlő, őszibarack Zöldséges tavasz a standokon Festő sem tudna látványosabb tavaszi kavalkádot varázsolni vásznára, mint a zöldséges standok pompázatos és kívánatos látványa, ahogy színes tarkaságukkal élénkítik a városok szürke betontengerét. Paprika, paradicsom, retek. Pénztárcánkhoz mérten lassacskán veszünk-veszege- tünk egy-egy darabot, csomót, negyed kilócskát a természet visszahozhatatlan üzenetét hozó primőrökből. Mert bizony nehezen leküzdhető a látvány hatása. Mellettük a déligyümölcsök lassan megszokottá váló látványa hívogat: narancs, banán, kiwi, ananász. És akkor meglepetésünk jeleként megáll aprópénz után matató kezünk a bugyellárisban: egyik-másik stand rekeszeiben — lássatok csodát — szőlő, dinnye, őszibarack. Nem tudjuk eldönteni, hogy a szemünknek higyjünk, vagy a najptárnak. Áruk természetesen túl van a legmerészebb költségvetési előirányzatunkon is. Az állami szolidabb Azt azért tegyük hozzá, hogy mindez a kiskereskedők pavilonjaiban. A maszekoknál. Az állami üzletek kínálata elmarad az előbbiekhez képest. Szolidabb választék, szolidabb látvány. szolidabb minőség és talán, valamivel olcsóbb árak. Déligyümölcsből csak a már megszokott citrom, narancs és esetleg banán. Szőlőnek, őszibaracknak, dinnyének se híre, se hamva. Honnan ez az eltérés, ez a szembeötlő különbség a felhozatalban? A Zöldért raktárában azt a felvilágosítást kapom, hogy a magánkereskedők o budapesti Bosnyák térről hozzák az árut, ahová kitelepülnek azok a külkereskedelmi vál- | lalkozók, kft.-k is, akik távo- , li országokból — Spanyolor- : szágból, Görögországból, Ciprusról, Argentínából — hozzák az árut. Magas árfekvéssel, így aztán nagy tételben túlságosan meredek lenne a kockázat. Olyan kistéte- lekben, amiben a magánkereskedők vásárolnak, megéri. Eladnak néhány kilót és rek- j> Iámnak is jó. ök, mármint a Zöldért csak olyan terméke- j két vesznek illetve terítenek, amelyekre nézve biztos kereslet van. Lehet benne valami. Ez is egyfajta, sőt nyilván bejáratott üzletpolitika. Jártamban- keltemben három magánkereskedő standjánál érdeklődtem a ráfordítás-megtérülés- kockázat titkairól Nyíregyháza három pontján. Íme véleményük a válaszaikban: Állandóan beszerzőúton — Szinte állandóan úton vagyok, hajtom az árut. Igen, a Bosnyákról hozzuk ezeket az extraságokat és tényleg csak kis tételekben. De ha már egy áruféleségbe belefogtunk, és ez valamennyire megy, akkor olyan nem fordulhat elő, hogy elfogyott. A vevőt meg kell nyerni, meg kell tartani. Vannak, akik az enyémnél nagyobb forgótőkével, merészebb húzásokra is vállalkoznak. Nekem viszonylag kevesebb a pénzem, így kisebb haszonkulccsal, de biztosra megyek. — Más nagybani piacokon is vásárolunk, nemcsak a Bosnyákon. Meg kistermelőktől is. Mármint a hazai zöldségfajtákat. Azt mondhatom, hogy egyikne« sincs bérlete hozzám. Ahol legszebb, legfrissebb az áru, onnan vásárolok. Hát... Ez a kistétel, meg kockázat. .. ? Tudja, a szívós és állandó piackutatás csökkenti a kockázatot. És akkor lehet nagyobb tételekre is vállalkozni. Másként nincs üzlet, lemaradunk a piac versenyében. Majd észreveszi az állami kereskedelem is, — Én csak eladó vagyok itt. A vállalkozó nyilván tudja, mit miért csinál. Szezonra várva A pult előtt sűrűn cserélődnek a vevők. Lemértek két kisebb narancsot, majdnem 60 forint. Egy néni mellettem kétszer egy kilogrammot vesz. Kórházba viheti, vagy az unokáiknak. A 360 forintos szőlő, meg a 360 forintos sárgadinnye marad. Majdcsak eljön a szezonja. Látványnak mindenesetre kellemes. Biztosan vannak, akik veszik is. Réti János Az érdekvédelem iskolája Átalakulás gyermekbetegségekkel HA ENYHÍTENI IS IGYEKSZÜNK a fogalmazás ridegségén, aligha vonható kétségbe: az oktatásirányításban valamiféle vákuum keletkezett napjainkban. A szakmailag önálló iskola mint elképzelés és formálódó realitás tetszetős dolog, mégis az átalakulás gyermekbetegségei jól felismerhetőek. Oktatási intézményeink zömében a saját lábakon állás öröme helyett gyakrabban hallani magára maradottságról, elbizonytalanodásról, netán az irányítatlanság érzéséből származtatott zűrzavarról. Sokszor megfogalmazódik az is. hogy az iskola szakmai érdekvédelmének nincs igazi gazdája. Pedig önszerveződő közösségekben „pedagógusék- nál” sincs hiány, elegendő csak megyénkre utalni: eddig már közel tíz érdekvédelmi célú szervezet jött létre, közöttük a legfiatalabb, a Nyíregyházi Általános Iskolák Szövetsége. Április 10-én ugyanis — a csatlakozási szándékát kinyilatkoztató tizenhét iskola részvételével — megtartották alakuló közgyűlésüket, elfogadták az alapszabálytervezetet, megválasztották az intéző bizottságot és elnökét. Gubacsi Józsefet, a 3. sz. általános iskola igazgatóját. MINT ELMONDOTTA, SZÜKSÉGESNEK ÉREZTÉK egy kfejezetten szakmai érdek- képviseletet ellátó közösség létrehozását. A változó körülmények között több olyan, már kiküzdött dolog is védelemre szorul, aminek feladása visszalépést jelentene! Ilyenek pl. a csoportbontásból származó előnyök, a felzárkóztatási és tehetséggondozó formák, a nyelvoktatás kiscsoportos keretei. A felsoroltakból is kitűnik: nem valakikkel/valamivel szemben „védekezik” az iskolaszövetség, hanem saját szakmai érdekei megjelenítéséért, óvásáért. Ügy vélik: valamilyen együttgondolkodási és cselekvési fórum — a hivatalosakon kívül — mégiscsak kell. Az átfogó oktatáspolitikai elképzelések a tervezés állapotában vagy — jobb esetben — vitára bocsátva léteznek, s a vákuumhelyzet bizonytatnságökat, aggodalmakat kelt az iskolákban. Elegendő említem csupán az országszerte indulatakait kiváltó csoportösszevonások kérdését, mely potenciálisán magában hordozza a pedagógus-munlkanélküliség veszélyét. Az intézményi gazdálkodás, a fenntartás- működtetés minél racionálisabbá tétele az iskolák legégetőbb gondja. A szövetség ezzel tökéletesen tisztában van! Szemléletformálással, kimunkált koncepciókkal törekszenek befolyásolni a döntésihozókat, hogy az anyagiakat ne báziselvek alapján, hanem valóban normatív módon adják az intézményeknek. Csak így lehet ösztönözni az észszerű megoldások keresését, pl. az egyre dráguló fűtés és gyermekélelmezés kiadásainak visszaszorítását. Az iskolaszövetség nem akar kisajátítani szakszervezeti funkciókat, s nem is igazgatói érdekszövetség, hanem a szakmaiságra pozitív módon visszaható folyamatok befolyásolására társult. Az eredményességet, a jobb minőségű általános iskolát szolgálják; rangot, tekintélyt akarnak adni a sokszor eredménytelennek minősített vagy alacsony hatékonyságúnak tartott oktatómunkának. TÖREKVÉSEIKKEL SZÉLES TÁRSADALMI érdekszférát tudnak megjeleníteni, hiszen a megyeszékhely általános iskoláiban .mintegy tizennégyezer gyerek tanul, s ha ehhez hozzávesszük az Oktatók számát, valamint az ügyben nagyon is érdekelt szülőket is, jól érzékelhető: mennyire fontos lehet ennek az új szervezetnek a szerepe, ha működését hasznos célok jegyében, jó tartalommal tudja megtölteni. Terveik, kialakítandó munkaformáik, elkötelezettségük és aktivitásuk alapján erre minden reményük és esélyük megvan! Kállai János Intervideós napok Ingyenes filmbemutató, nosztalgiamozi, filmestotó-sorsoiás, rajzverseny. vetélkedő. Színes program várja a nyíregyházi városi művelődési központban a videofilmek barátait és az érdeklődőket május 3-án és 4-én megrendezendő intervideós napok alkalmából. A szervezők minden korosztályra gondoltak, hiszen a május 3-án 14 órakor kezdődő műsorban mesefilmeket és régi nosztalgiafilmeket egyaránt vetítenek. Másnap, május 4-én délelőtt 9 órakor kezdődik az estig tartó non-stop műsor, amelyben több film bemutatása mellett különböző vetélkedő és rajzverseny is lesz. A vetélkedőt a városi televízió is közvetíti. Érdemes részt venni a versengésen, mivel műsoros és üres videókazettákat sorsolnak ki. Készül a II. világháborús veszteséglista Az áldozatok emléke kötelez Megyei levéltári irat 1943. március 10-ről. Kézzel írott névjegyzék az 1944 októberében elesett román katonákról. Mellette gépelt irat, amely véglegesen akkor készült el, amikor köztemetőbe temették az 1944. október 20. és 30. között a Kossuth téren, a Vay Ádám 12. szám alatti kertben, a kórház udvarán ideiglenesen clhantoit 17 magyar katonát és 38 polgári személyt, mint a nyíregyházi harcok áldozatait. Egy másik dokumentum, a Nyíregyházi Zsidó Tanács 1944. május 2-i irata szerint Nyíregyházán és környékén 15 ezer zsidó embert gyűjtöttek össze. Közülük 2496 a nyíregyházi gettóban, a többiek a környező tanyabokrokban voltak elhelyezve. Az elmúlt évben a Nyíregyházi Városi Tanácson kezdődött el, ez évben már a polgármesteri hivatalban folyik a II. világháborús katonai és polgári áldozatok összeírása. Közel egy esztendeje tart az országos gyűjtőmunka, amelynek célja, hogy a Magyar Honvédség Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyomtatásban is megjelentesse Magyarország háborús áldozatainak névjegyzékét. Még a megyei tanács végrehajtó bizottsági titkára bocsátott ki tavaly (221/1990. I. szám alatt) körlevelet a megye valamennyi települése részére. A 226 településből sajnos, a mai napig 65 községi, közös községi, nagyközségi és városi tanács nem tett még eleget a körlevélben foglalt kérésnek. A Megyei Kiegészítő Parancsnokság az újság nyilvánossága útján hívja fel az önkormányzali hivatalok illetékeseit a valóban nem könnyű feladat teljesítésére. Hasonlóképpen Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger városok polgármesteri hivatalainak illetékeseit. Kisvárda városi polgármesteri hivatalától már kaptak adatokat, a 45 fős veszteségben azonban valószínűleg még nem szerepelnek az elhunyt zsidó személyek. De várják volt nagyközségi tanácsok például Tiszabecs, Ajak, Domb- rád, ökörítófülpös, Porcsal- ma, Tyúkod, Vaja, Balkány, Kállósemjén, Máriapócs, Nyírbéltek, Nyírbogát, Nyír- lugos. Baktalórántháza, De- mecser, Gávavencsellő, Ib- rány, Levelek, Nagyhalász, Üjfehértó, Tiszalök, Nyírma- da, Tarpa és a hozzájuk csatolt közös községek adatait. Több önálló község is adós. A kiegészítő parancsnokság munkatársai tudják, hogy 45 év után nehéz feladat megoldását kérik. Több újjáalakult önkormányzati szerv már jelzést adott, hogy próbálnak úrrá lenni az idő okozta gondokon. A Megyei Kiegészítő Parancsnokság újólag kéri a polgár- mesteri hivatalokat, hogy tekintsék hazafias kötelességüknek az áldozatok további felkutatását, és a fenti rendelkezésben előírt névjegyzékek beküldését, amelyre ^z áldozatok emléae is kötelez. A tánc világnapja 4 Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezésére tizenegyedik alkalommal ünnepli a világ táncszerető közönsége Terpszikhoré, e néha kicsit mostohán kezelt, bár mindig megújulni képes, harmóniát és szépséget hirdető múzsa művészetét, a táncot, ezt az emberiség kialakulása óta életünkben állandóan jelenlévő, az összetartozás érzetét keltő és teremtő kifejezési formát. Ünnepeljük a táncot és a tánccal együtt a társművészeteket is, melyek, ha néha el is hagyták a táncművészetet, de mindig visszatérnek hozzá, feltöltődni — újraértelmezni önmagunkat, ami nélkül a táncművészet sem tudna tovább fejlődni, újjászületni, megőrizve azt, ami csodálatos érték benne; a pillanat megismételhetetlen varázsát! Remélem, hogy az ünnepi hangulat nem múlik el a szinte kötelező köszöntőkkel és az emberek lassan megtanulják felfedezni a tánc jelenlétét a hétköznapi mozdulatokban, a mindennapok kommunikációjában, és a táncművészeti alkotásokban pedig felfedezik legtitkosabb gondolataikat, legmélyebb érzéseiket! Kívánom, hogy ahol a szó már nem tud elég kifejező lenni, ahol már nem lehet párbeszédet folytatni, ott vegye át a Művészet, és benne a Táncművészet az irányító szerepet, hogy mozdulataink szolgálják az országok, nemzetek egymás közti jobb megértését, hogy egyik népcsoport apákról fiúkra szálló, öröklött és ezért örökre megőrzendő tánca se hasson zavaróan egy másik ország lakóira, hirdesse a táncművészet a világ békére és harmóniára való törekvését! Szaktííif, a Magyar Állami Operaház BalettegyUttesének művészeti vezetője A táj most is festői szépségű, de hol van még a híres föveny, a napozók, fiirdőzők serege. Bármilyen nehéz is ráismerni, a kép a gergelyiugornyai Tisza-parton készült. (Bodnár István felvétele)
