Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-29 / 99. szám

1991. április 29. Kelet-Magyarorszag 3 Xipa Mihály cselekvésre szólítja megyénket Ötletek és forintok Eddig hiáayzait az inbizalom Gondban a magyar gazda­ság, kátyúban az ország sze­kere. A kilábalás mikéntjére persze jobbnál jobb ötletek születnek, mindenkinek megvan a maga biztos tipp- je. Mint köztudott, nem is annyira az ötletek. sokkal inkább a megvalósításukra fordítható forintok hiányoz­nak. Nincs ez másképp Sza- bolcs-Szatmár-Beregben sem. Kupa Mihály pénzügymi­nisztert az országrész gond­jairól, megoldásainak lehe­tőségeiről kérdeztük. — Szabolcs megyei képvise­lők egy csoportja nemrég An­tall József miniszterelnökbe* fordult. A megye súlyos gond­jainak ismertetése után azt kérték tőle, nyilvánítsa a kor­mány kritikus övezette a me­gyét. Milyen feltételekkel tör­ténhetne ez? — A közvéleményben és a sajtóban is gyakorta kevere­dik a kritikus térség, vál­ságövezet, gazdaságilag el­maradott terület fogalma Ha a kérdés azt feszegeti, hogy mely országrészek kap­hatnak ilyen címen külön­féle kedvezményeket, támo­gatásokat, akkor két csopor­tot kell megemlíteni. Egyik az égy nevezett gazdaságilag elmaradott területek, ame­lyeken valójában nincs gaz­dasági erő: hiányoznak a foglalkoztatási lehetőségek, kedvezőtlenek a mezőgazda - sági adottságok, közlekedé­si peremhelyzetröl, a terme­lő infrastruktúra hiányáról, rossz életkörülményekről be­szélhetünk, -az ilyen-terüle­teken alacsony a népesség, a lakosság elvándorol. Másik csoportba az úgynevezett szerkezeti válsággal. jelentői foglalkoztatási feszültséggel küzdő térségeket soroljuk. Ezeken a vidékeken tömeges a létszámleépítés, magas és folyamatos a munkanélküli­ség. egyes gazdasági ágaza­tok leépülnek, mind na­gyobb a szociális gandokkal küzdő rétegek aránya. Az el­ső csoportba főképp Sza- bolcs-Szatmár-Bereg. a má­sodikba Ózd és környéke tartozik. A két kategóriába a jelenlegi állapotok szerint a . települések közel eg) hat - mada sorolható, s ez az or­szág lakosságának 10—12 százalékát jelenti. Tekintet­tel a probléma súlyára, a kormány ez évben — figye­lembe véve a társadalmi- gazdasági változásokat — egységes elvek és kritériu­mok alapján új megoldások után kutat. — Ezekre a megoldásokra bizony egyre türelmetlenebbül várnak Szabolcsban. A prob­lémákat látva egyesek kor­mánybiztos kinevezését is sür­getik. Van-e erre lehetőség? — A kormánybiztos kine­vezése az új önkormányzati törvénnyel nehezen egyez­tethető össze. Ugyanakkor pénz és mozgási lehetőség nélkül nirt£s is sok értel­me ... — Sokan emlegetik megvál­tásként a megye egyes_ részei­nek vámszabad területként nyilvánítását is ___ — Vámszabad területek az ország különböző pontjain ma is működnek. Azt javas­lom a szabolcsiaknak, ha az e tárgyban előírt feltételek­kel rendelkeznek, vágjanak bele, ne gondolkodjanak so­káig, kérjék az engedélyt! — A megye szívesen kedne a szomszédo­kai, Kárpátaljával, Szlovákiá­val, Romániával. Lesz-e erre a jelenleginél több lehetősége? — Régóta hangsúlyozzuk, hogy a szomszédos országok­kal új alapokra kell helyez­ni a kereskedelmi kapcsola­tokat. Ez nem elsősorban rajtunk, magyarokon múlik, bár vállalataink sem tesz­nek, tettek meg mindent en­nek érdekében. A gazdasági kabinetben is napirenden volt már ez a téma. Szerin­tem regionális vizsgálatok kellenek, amelyek tisztáz­nák, valójában milyen erő­források állnak e téren ren­delkezésre. Erre a célra rö­videsen egy munkabizottsá­got hozunk létre. — Ne vegye rossz néven, de bizottságokból már eddig is akad elég ... — Ez viszont nem egy ..el­fekvő” bizottság lesz. Ma gond, hogy a kormányban nincs regionális ügyekkel foglalkozó felelős, holott mint látszik, dolga lenne bő­ven. Égető problémák ugyanis nemcsak az önök megyéjében vannak. — A mezőgazdaságban tü- relmetlenul várják, mikorra készül el az úgynevezett reor­ganizációs törvény, amely a válságban lévő szövetkezetek helyzetét segítené. — Még az idén meg kell lennie. Ez évi költségveté­sünkben e célra fél milliárd forint áll rendelkezésre. Tar­tós szabályozó elemként tör­ténő meghirdetésére azon­ban csak akkor kerülhet sor, ha 1992—-93-ra e tárgyban a parlament vállal kötelezett­séget. Ehhez ugyanis a kor­mány kevés. — Miniszter úr, nyilatkoza­taiból ítélve ön mindig reális és optimista. Nincs ezzel egye­dül? — Már a realitás is nagy eredmény. Tudja, én azt lá­tom, hogy az emberek sok­kal józanabbuk, sokkal ra­cionálisabban látják a jelen’ helyzetet, mint ahogyan azt a kormány és a hatalom fel­tételezi. Fontos, hogy az em­berek tudják a célt, legyen fogalmuk arról, hová tarta­nak, mit akarnak elérni. Edr dig mindehhez leginkább az önbizalom hiányzott, bár ér­zésem szerint mostanra va­lamit javult a helyzet. I-lem növeli az optimizmusomat az előbb említett határ menti kereskedés ügye. Ebben még ma is sok a tisztázalian kér­dés. E téren rendkívül fon­tos, hogy előbb a kormá­nyok rendezzék egymásköz­ti viszonyaikat, ha ez meg­történik, a szomszédos terü­letek lakói, gazdaságai, ke- resKedői is megtalálják az egymáshoz közeledés útjait. — Pénzügyminiszterként ön egy egész ország anyagi biz­tonságáért felel. Megkérdezhe­tem búcsúzóul, ki kezeli a pénzt otthon? — Nem én — nevet na­gyot Kupa Mihály. — Soha nem én. Ilyesmit nem válla­lok ... Kovács Éva Tűzoltó­verseny A tűzoltók védő- szentje, Szent Fló­rián tiszteletére rendeztek egyes fokozatú tűzoltó­versenyt szomba­ton Tiszavasvári- ban. A nyíregyhá­zi parancsnokság területéről érke­zett 47 raj (33 ön­kéntes, 14 vállala­ti) két verseny­számban mérte össze erejét. Ké­pünkön ä kismo­torfecskendő­szereléshez lát hozzá az egyik csapat. (Balázs At­tila felvétele» Mester volna, az Iskola kevés Inasok ínsége Sok az eszkimó, kevés a fóka, így lehetne summázni a szakmunkástanulók gyakorlati képzését az iparosoknál. Számtalan vállalkozó lenne, amelyik az iskolai idő alatt folgalkoztatná, munkával látná el a leendő szakmunkáso­kat, de ennek meghatározott keretei vannak, hiszen az in­tézményekben maximált a felvehető diákok száma. Pedig egyre többen választják a gyakorlati képzés eme formáját, ugyanis a vállalati tanműhelyek anyagi okok miatt sorra szűnnek meg, a szülők is úgy érzik, egy-egy mesterember mellett csemetéjük jobban elsajátítja a mesterséget. Slágerszakmák — fodrász, kozmetikus, autószerelő, elektrotechnikus — gyakor­lati képzése kimondottan a kisiparra épül, de a kevésbé kedvelt szakmáknál is az arány egyre jobban a vállal­kozók irányába módosul. Vizsga félévente Míg bizonyos vasas szak­máknál az első évben tan­műhelyekben próbálják el­sajátítani a mesterfogásokat, addig a szakmák döntő ré­szében a szakmunkásvizsgáig egy hét iskola után 1 hét munka iparos műhelyekben történik. A szakmunkáskép­zőbe történő felvételnél a gyerek számára előny, sőt vannak olyan szakmák, ahol ezt megkövetelik a gyakorla­ti munka szempontjából, hogy valamelyik kisiparos vállalja a tanuló egyheten- kénti képzését. A kisiparosok általában a felvételik meg­kezdéséig bejelentik tanuló­tartási szándékukat, vagy ők keresnek rokonok, ismerősök körében szakmunkásképző­be jelentkező fiatalt. Az IPOSZ és korábban a KIOSZ évek óta szervezte a tanulóképzést. A megyében 672 fiatal közel 400 kisipa­rosnál dolgozik hetenkénti váltásban. Van, ahol 3—4 gyermeket is foglalkoztat­nak, a legtöbb helyen egyet. Az ipartestület, az iskola és a szakoktatók a tanulóképzés előtt megvizsgálják, megfele­lő helyre kerül-e a leendő tanuló: emberileg, szakmai­lag alkalmas-e (bizonyos szakmáknál mestervizsga is szükséges), rendelkezik-e megfelelő feltételekkel (mű­hely, felszereltség) az iparos, és csak ezek után írják alá a javaslatot. A kisiparos csak a szakmával összefüggő tevékenységet végeztethet a tanulóval egyelőre meghatá­rozott követelményrend­szer szerint. A tanulók ez alapján félévente gyakorlati vizsgát tesznek. Jelenleg akár kétezer fiatalt Ls foglal­koztatnának az iparosok, ha lenne annyi. Nincs lógás Baleseti, tűz- és munkavé­delmi oktatással kezdődik a tanulók gyakorlata az ipa­rosnál, aki fizeti az ösztöndí­jat (havonta 50—1200 forint), ebédet, valamint munkaru­hát, védőeszközt, védőfelsze­relést ad. Az iparosok nem tagadják, kedvező számukra a tanulók oktatása, foglal­koztatása. Olcsó munkaerő­höz jutnak, hiszen a leendő szakmunkások többsége a második-harmadik évben már önállóan dolgozik a mű­helyekben. Sokszor az iparos a kötelezően előírt összegen felül is fizet tanulójának, és arra is volt példa, hogy a gyerek önként vállalta a hét végi munkát. Olyan még nem fordult elő, hogy a ta­nuló ne kapta volna meg já­randóságát. Egy felmérés alapján a kisiparban foglal­koztatott tanulók 70 százalé­ka megmaradt a szakmun­kásvizsga megszerzése után alkalmazottnak az illető ipa­rosnál. A következők is mo­tiválják a szülőket abban, hogy iparosnál gyakoroljon gyermekük: nincs lógási le­hetőség, a tanulók univerzá­lis képzést kapnak és saját maguk csinálják a munka­darabokat. Bár az is igaz, volt olyan szülő, aki másho­va kérte gyermekét, aki arra panaszkodott, nem bírja a munkafegyelmet. Gyakorlat az iparosnál Az iskola számára is meg­éri az ilyenfajta képzés, hi­szen a vállalati tanműhelyek megszűnésével más gyakor­lati formát kellett keresniük, és ebben partner az ipartes­tület. Ä jelenlegi felvételi adatok alapján szeptembertől még több gyermeket foglal­koztatnak iparosok. Azért néhány iparos azt sem tagadta, sokszor az egy­hetes gyakorlati idő alatt számtalan iskolai elfoglaltság (sport, tanulmányi verseny) miatt kevés idő jut a gyakor­lati képzésre. Üjabb kezde­ményezésként az ÉVISZ 177 tanulója a nyári kéthetes gyakorlatát iparosoknál tölti. A felsorolásba nem minden­ki fér be, de nézzünk néhány iparost, akik évek óta több tanulót foglalkoztatnak: a nyíregyházi Barst Lajos, Gyekis Árpád, a nagykáliói Sándorfi László, a nagyhalá­szi Korsoveczki László, a nyírbátori Majláth László. Máthé Csaba Ä orotvälkozäs közben egy pilla­natra megáll bennem az ütő. Rá­bámulok a tükörképemre, és megdöbbenve tapasztalom, hogy szép vagyok. Meglátni és megszeretni ön­magamat egy pillanat műve volt. Mon­dom az éppen betoppanó Stohaneknek: — Kapaszkodjon meg szomszéd úr: szép vagyok. — Nem lep meg. Manapság min­denki terjeszt magáról valamit. Éppen az imént olvastam, az ex-frakcióve- zetö nyilatkozatát. Kijelentette: „Sze­rénytelenség nélkül állíthatom, széles körű tehetség vagyok, óriási tárgyi tu­dással, egészen kitűnő vitakészséggel, hihetetlen memóriával, s azt hiszem olyan szónoki adottságokkal, amelyek­kel senki sem rendelkezik az ország­ban...” Na ehhez mit szói szépfiú? Mit szóljak. Ismerem a mondást. Szép lehetsz, de okos nem. Viszont sért, hogy ez a Stohanek feltételezi, hogy a szépségem nem jár együtt az okossággal. Visszasértem. — Én szép vagyok, a képviselő okos, de maga meg mi? Maga egy bal­fácán. — Gazdag vagyok. — Ne mondja. Meg lennék lepve, ha most itt azonnyomban kamatos-ka­mattal visszaadná az ezresemet, amit két éve kölcsönkért. Ez hatott. Stohanek hebeg és haöog, erőt vesz rajta a dadogás. Alig értem amit mond. — liigenis, hohohogy gagagazdag le­szek. _i_t_i_i_i_i_i_l_i_i_M_i_M_l I I l_l I i_i_i_i_i i _i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i_i i i i r _i_M4Pj-i_uu_i_u_u_iy i ijmu j u_ü_ ' MTI i ifti i i i i i i i r\ JfM\ rr i i_r i Kár-pótlás 1111111111 ifi 11111111111111 11 M 111111 «111111111111111 _I_I_I_U_U_I_I l_l_l_l_l_l_l I I IJJ MIM I Na jó. Nem ingerlem tovább, mert ha ideges akkor vagy dadog, vagy csuklik. Ha viszont dadog és csuklik, akkor iszik. Minél jobban dadog, an­nál többet iszik. Nem sajnálom tőle a sört, de fogy. Már a negyedik üvegnél tart. Végre tisztán értem amit mond: — Igenis gazdag leszek. Megszavaz­ták a kárpótlást. Kapok egy kosár pénzt. — Nem is tudtam, hogy kulák volt. Ügyesen titkolta az önéletrajzában. Na és mennyi föld után kárpótolják? — Konkrétan? — Ha lehetne. — Konkrétan sajnos nem tudom. Tegnap ugyan összeült a rokonság, de nem tudtuk tisztázni, hogy tizenöt vagy húsz hektár az örökség. Majd a bíróságon kiderül. — Miféle bíróságon? — Az úgy volt, hogy az egyik sógo­romat felpofozta a másik sógorom, az anyósom leköpte az unokatestvéremet, a sógornőm megmarta a sógornőjét. Nekem csak egy bordám repedt el __ — Szép kis rokonság. Még sehol a kárpótlás, az örökség, de máris ölre mennek. Hát micsoda dolog az, hogy a rokonok nem tudnak emberi módon megegyezni. — De hiszen megegyeztünk. — Miben? — Hát abban, hogy a bíróságon ta­lálkozunk. Mindenki azt kiabálta ... 5 tohanek elment, én viszont vet­tem a papírt és a ceruzát. Szá­molok. Mondjuk 20 hektár az 150 aranykorona. Kárpótlás százötven- ezer forint. 12 örökös, 22 pofon, 3 bor­datörés, több rendbeli becsületsértés. Amit ezek kapnak? Az ügyvédi költ­ségre sem lesz elég. Seres Érni SZERKESZTŐI QOOOOOOO MÉM»« r avasz nyíItával gyak­ran kapom azon magam, hogy egy régen volt másik kikelet­re gondoljak. Agronómus ismerősömmel jártuk a kukoricának előkészített porhanyós, süppedős táb­lákat. A kökény már elvi- rágzott, a vadkörte azon­ban teljes díszében pom­pázott. A nap hétágról sü­tött, nem úgy, mint a mö­göttünk lévő szomorú va­sárnapon. Megálltunk a nagy mező kellős közepén, nagyot szívtunk a kris­tálytiszta levegőből... „Tudod, amikor megér­zem a föld szagát április, május táján, belémnyilall valami: ellenállhatatlanul visszavágyom gazdálkod­ni. ..” — mondta évekkel később, akkor már városi agronómus volt az illető. Hogy ma is az-e? Nem nagyon keresik ma a dip­lomás gazdászt. Se váro­son, se falun. Olvasom a statisztikában, hogy az ál­lástalan felsőfokú_ vég­zettségűek között maga­san vezetnek az agronó- musok. Hallgatom az egyetem végzős diákját, aki panaszkodik, hogy a tsz-ek túlnyomó része visszamondta az ösztöndí­jat. Még be sem fejezték az egyetemet, de máris az átképzésen gondolkodnak. Szomorú helyzet az egy­kor oly büszke pályán. Mi lesz veletek, agronó- musok? Debrecen, Gödöl­lő, Keszthely magas tár­gyi tudással felvértezett gazdászai... Vagy hibás a kérdés? Mi lesz azzal a gazdálkodási rendszerrel, ami az utóbbi néhány év­tizedben gyökeret eresz­tett? Át kellene vészelni valahogy azt a vajúdást, ami a tulajdoni át-, és visszarendezéssel jár. Senki , sem gondolhatja komolyan, hogy a jövő útja a lóvontatású boro­na. Még az sem, akinek a kezében a ló gyeplője van. Az az ember, aki most a rögök között bot­ladozik, elégszer járt a korszerű talajművelő esz­közök nyomán az apró morzsás magágyban. Es sohase volt ellensége a Niváján arra hajtó agro- nómusnak, akitől megtud­hatta, hogy ntinden szem búzát pontosan négy cen­ti mélyre kell letenni, hogy egyenletes, gyors kelés legyen. A lovasgazdát azonban ugyanaz a megmagyaráz­hatatlan érzés űzi, hajtja, amit mi ketten tapasz­taltunk annak idején, és ma is, ha a határban já­runk. Ráadásul van még valami, ami meghatvá­nyozza az illetőben a késztetést: a tulajdonba való visszakerülés mámo­ra. Ezen kellene már rég túllenni, ám a gaz- dásztársadalmat az ág is húzza. Nem bírnak egy­mással a kisgazdák belső irányzatai, ugyancsak tá­vol állnak egymástól a koalíciós pártok elképze­lései is, egyszóval ugar veri fel lassan a magyar mezőgazdaságot a politi­ka okán. P edig a föld föld ma­rad, a szántóvetők köre sem változik, és a feladat sem sokkal másabb, mint a régi érá­ban. Vessünk véget a vi­tának, uraim, mert véget ér a vetésidő, és a határ olyanná válik, amilyenbe sem én, sem régi ismerő­söm, se más nem fog vágyni. Esik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents