Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
8 !| Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. április 2 Zsúfolt nézőtér — Őszinte tapsok — Érett, kidolgozott produkció Hallottuk... Eddig kelet-európai módon „üzemelt” a színház. Mindenkinek állandó helye volt, úgynevezett nyugdíjas állás. A színészek képeztek ez alól valamelyest kivételt. Ezután — úgy tűnik — megváltozik a helyzet, mert lehetőség lesz egy-egy előadásra szerződtetni. Lesznek tehát állandó tagok (ez lesz a kisebb rész), s a többiek szükség szerint, külön szerződéssel, egy- egy bemutatóra kapnak meghívást. A cél az anyagi és a szellemi erők jobb kihasználása. A szerepekre szerződtetés egyébként a jelenlegi adórendszerben kedvezőbb, mint a mostani. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Hol vannak a színésznők? Közönségsiker Nagyváradon Simor Ottó és Bárány Frigyes (Harasztosi Pál felvétele) Thália nyíregyházi autóbusza a múlt hét végén, viszonylag rövid „odafelé”- várakozás után átgördült a magyar—román határon. Nagyvárad, Ady Pece-parti Párizsa, kissé kopottabban, mint egykor, borongós hangulatban fogadta a Napsugár fiúkat, a Móricz Zsig- mond Színház vendégjátékát. A vendég- és jutalomjátékok minden színháztársulat életében ünnepi alkalmakká nemesülhetnek, megemelve a teljesítmény színvonalát, a nézők és a színpadon levők szempontjából egyaránt. Ez történt április 19-én is, amikor a váradi Állami Színház Szigligeti Társulatának meghívottjaként a nyíregyházi színészek bemutatták repertoárjuk egyik sikerdarabját, Neil Simon színművét. A szívélyes fogadtatás —Hajdú Géza igazgató úr a határig lejött elénk — jelezte: hagyományosan jó kapcsolatok minősítik a két társulat eddigi együttműködését. Lehetett érezni a felfokozott várakozást, mely a délutáni és esti (majdnem szünet nélküli) fellépéseket megelőzte. Simor Ottói és Bárány Frigyes — Já- szai-díjas, érdemes művészeink — sokáig maradandó élménnyel ajándékozta meg a nézőteret mindkétszer zsúfolásig megtöltő, hozzáértő közönséget. A nagyvonalúan könnyed színpadi játék — kivétel nélkül: csodálatosan Minden valamirevaló becsüsnek felcsillanna itt a szeme, ennyi ritka és különleges ruha láttán. Mert megtalálható itt a honfoglalás korában hordott viseletektöl kezdve a legmodernebb far- mercuccokig minden. Rokokó ruhák, atillák és díszmagyarok, sujtásos viseletek, honvédegyenruhák. Királyi palástok és apródruhák, labanc- és kurucöltözékek szunnyadnak itt békésen egymás mellett. Azt hiszem, Egry Ágnes, a színház jelmeztárvezetője (mert ha valaki még nem találta volna ki, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház zsúfolásig telt jelmeztárában járunk) nemigen jönne zavarba, ha valami fantasztikus időutazás következtében bármelyik korból urak és hölgyek állítanának be, hogy estélyt szeretnének adni, és ahhoz kellenének a ruhák. Csakhamar előkerülnének. Mert itt szinte minden megtalálható. Több száz ruha, öltözék. Külön dobozokban a kiegészítő haspántok, övék, fityu- lák, kesztyűk, kalapok és még ki tudja, mi minden. (Persze az is előfordul, valamelyik másik színházból kell kölcsönkérni valamit, vagy éppen a régit kell átalakítani.) Egry Agnes három éve jelmez- tárvezető, -rendező, a jelmeztervezők mentsvára. Lassan tíz éve van a színháznál, öltöztetőnőként kezdte, de ma is besegít, ha kell, hisz például a Miss Amerika című darabban három öltöztető is dolgozik. A néző ugyan mit sem sejt róla, a színfalak mögött többnyire lázas a sürgés-forgás, talán nagyobb olykor, mint a színpadon, hisz például egy perc játszott mindenki — a beérett rendezői munka, az előadás érzelgősségbe sohasem átcsúszó humora, az a remek hangulat, amikor minden poén bejön, egyszóval: a siker tapinthatósá- ga vastapsig fokozódott! A szünetek egyikében, beszélgetés közben hangzott el: igazi, amerikaias stílusú előadás, profi teljesítmény. Jólesett hallani, hiszen — mint szintén elmondották a hozzáértő váradi színalatt kell esetleg koldusból királyfit varázsolni, vagy egy kislányból hölgyet. Az említett Miss Amerikában például legalább öt- ven-hatvan jelmez kellett, mert még a statiszták is átöltöztek. Na persze, a munka már a színmű kiválasztásakor elkezdődik a raktárban is. Ekkor derül ki, hogy a bőséges választék ellenére bizony újabb ruhákra, korhű viseletekre van szükség, vagy éppen toldozni-foltozni kell a régebbit. A főpróbák ideje az igazi próbatétel. A színészek is ilyenkor kicsit feszültebbek, idegesebbek, az öltöztető tapasztalata, hogy a férfiakkal könnyebben lehet boldogulni, a színésznők öltöztetése kicsit nehezebb ügy. Simon Mari például a ruhák tucatjait is átválogatta, míg megfelelt számára valamelyik. Simor Ottó pedig maga a megértés. Apropó, Simor Ottó. Az öltöztető kellékesek kapnak olykor különleges feladatokat, megbízásokat is, mint például a művész kutyájára vigyázni, amíg a gazdi színen van. Simor Ottó is egy alkalommal Egry Ágnes kezébe nyomta az egyébként aranyos kiskutyát, aki a darab vége felé már kicsit ideges lett. Az öltöztető ezért aztán oldalról meg akarta mutatni a gazdát a kutyusnak, amúgy megnyugatásképpen. A csitítás nem várt eredményt hozott. A kutya kiugrott a vigyázó kezéből, s uzsgyi a gazdihoz, a színpadra. Szerencse, hogy épp a vége felé járt az előadás, a taps következett. A közönség azt hitte, hogy a kutya is a produkcióhoz tartozik, ezért hát felerősödött a taps. Csak azt nem tudták, miért vált fehérré a tapsot köszöngető színész arca. (bodnár) házrajongók — most már, hogy könnyebbé vált a közlekedés országaink között (megjegyzem: visszafelé több órát ácsorogtunk a sorompónál!), szóval: önmagában az a tény, hogy magyarországi színészek lépnek fel, már nem elég a közönség becsalogatására. Minőségi előadásokat várnak és fogadnak igazán nagy szeretettel. Ugyanazt az igényességet és tartást akarják viszontlátni a produkciókban, mint amit ők hoznak át vendégszerepléseik alkalmával Magyarországra. A szűnni nem akaró tapsok, a meleg szavak, az előadások utáni baráti beszélgetések közvetlensége megerősítette: a vára- diak a nyíregyháziak vendégjátékában elvárásaik visszaigazolását — szinte maradéktalanul — megtalálták! Kállai János Színészből igazgató Lassan a végéhez közeledik az az évad, amelyet Csíkos Sándor színházirányítása fémjelez. Vajon azt kapta-e, amit várt, vagy súlyos csalódások vannak benne? Fáradt mozdulattal kínál hellyel, keresi a szavakat. — Sokat gondolkodtam már ezen, de még nem készültem el az összegzéssel. Nem szeretném magamat azzal ámítani, hogy a miénk a legjobb magyar színház, de az biztos, hogy jó. Nem hullott szét, együtt van a csapat. Kétségtelen, hogy több álmatlán éjszakám van, mióta vezetem a színházat, mert minden döntésnek nagyon bonyolult a mechanizmusa. Egyetlen döntés sok-sok kompromisszumot feltételez. A következő évadban szeretnénk a tapasztalatokat hasznosítani. A színház közönségbázisa a fiatalok, akiket egy kicsit elhanyagoltunk az idén. Beígértük a Liliomfit, de nem jött össze. Ebből már csak a jövő évadban lesz valami. J. Arden: Gyöngyélet című darabját majd az ifjúsági bérletben játsszuk, a főiskolások vizsgajátéka lesz. A pápalátogatás idején újítjuk fel Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámáját, terveink szerint az eredeti szereposztásban.Újragondoljuk a darabot, de az a véleményünk, hogy ma is időszerű. Színészmódi Kutya a színpadon Előzetes Az évad lassan a befejezéséhez közeledik. Az utolsó előadás május 31-én lesz, s utána jól megérdemelt nyári pihenőjüket „töltik” a művészek. A május meglehetősen mozgalmasnak ígérkezik, hiszen a társulatra több vendégszereplés vár. Május 6-án a fővárosi Arany János Színházban két előadásban mutatják be az Ébren álmunk erdejében c. stúdiódarabot. Június első hetében pedig Brnóban játsszák ezt a művet. Május 22-én Kaposváron „tájol” a színház a Szarvaskirály c. darabbal, az Országos Színházi Fesztivál keretében. Ez az előadás nemrégiben nagy sikert aratott Budapesten is. Június elsején 19 órától Örkény István: Kulcskeresők c. drámáját mutatja be a Szatmári Északi Színház magyar tagozata a III. Magyar Nemzetiségi Kisebbségi Színházak Fesztiválja keretében. Legendák szólnak arról, hogy hajdanában párbajoztak az imádott színésznő kegyeiért. Ki ne emlékezne Juhász Gyula fájdalmasan gyönyörű Anna-verseire, amelyeket egy színésznő ihletett. A színésznő a sokarcú nő, a kiismerhetetlen, olykor az életben is szerepet játszó, akinek csak úgy jön a mosoly, a kedvesség, az ölelés. Mennyi a legenda! Az ismerősöm nem kertel, egyenesen kérdezi: miért nincsenek a nyíregyházi színházban színésznők? Dehát vannak, mondom. Olyan, akiért „szétszedi” az ember a színházat, keresi a vele való találkozást, megnézi minden előadását. Akibe szerelmes egy kicsit. Vagy nagyon, magyarázgatja hevesen. — Az utóbbi időben megváltozott az ízlés. Régen voltak alapszerepek, amelyekre minden színházigazgató szerződtetett: primadonna, szubrett vagy bon- viván, táncos komikus. Ők voltak a legsikeresebbek. Miattuk mentek az emberek a színházba. Ma már a főiskolára is olyanokat vesznek fel, akik között elvétve találhatók ilyenek. Ez nem csak nálunk jelent gondot. Az emberek a saját korosztályukban keresik az ideálokat. Ha ilyen nincs, akkor egy idő után elpártolnak bizonyos közönségrétegek a színháztól. Az az igazság, hogy mi is nagy gondban vagyunk nemcsak a fiatal színésznő, hanem a hasonlóan vonzó színész hiánya miatt is — mondja Horváth István, aki tíz éve még rengeteg levelet kapott hódolóitól. „Űj műsorhoz új férfi kell” — Majzik Edit a Szigorúan ellenőrzött vonatok egyik jelenetében (harasztosi) szól a nóta. Remélhetőleg az évad felkavaróan nőies színés nővel is megörvendezteti a szil házlátogató férfiakat. (n. i. a Az Esküvőről írták (...) Gaál Esküvője nem színházi paródia, hanem a színház paródiája. Gombrowicz darabjából semmit sem tud megjeleníteni. Talán Akit a versek megtalálnak Magány a színpadon. Dinnyés József egyetlen gitárral a kezében a Móricz Zsigmond Színház színpadán. Énekel, beszél. Megzenésített verseket énekel, sorsunkat beszéli el. Félelmeinket, kétségeinket, kudarcainkat, megpróbáltatásainkat, aggodalmainkat. A hitünket és a gyávaságainkat. Ritkuló örömeinket. Magányos-e Dinnyés József a színpadon? Biztos vagyok benne, hogy nem. Rengeteg társa van. Nemcsak azok, akik lent ülnek a nézőtéren, hanem azok is, akiket éppen megszólaltat. A költők: magyarok Erdélyből és a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból. S az itthoniak: a sorsunkba születettek. Akik nélkül elárvulnak hétköznapi szavaink is. Képünkön Dinnyés József a Móricz Zsigmond Színház színpadán. (Trifonov Éva felvétele.) __ nem is akar. Szándéka szerii nem a darabot adják, hanem ai nak nyomán szerkesztett kon pozíciót. Fölmegy tehát a szil padra, ahol idegen. Látszólag € fogadja annak törvényeit, d menten elhárítja magától a feli lősséget. Nem ér a nevem — j< lenti ki, hiszen nem a darabi játszom, és nem drámát adok nézőknek. Nem kérhető számc rajtam drámai hatás, hiszen nei is ígértem, hogy hatni fogok. így játsztok Ti! — akarná ki zölni lesújtó véleményét a szír házról, amit nem ismer eléggi (...) Ha valaki mélységesen me< veti a színházat, de mégis szír házzal foglalatoskodik, arra ki lehetőség vár: vagy új nyeh rendszert teremt új mondanivalt jához, vagy parodizálja a régi az elavultnak tartottat. A színházi rendezők zöm műveletlen, Gaál ezzel szembe tájékozatlan is. A későn érkeze ártatlanságával közhelyeket on Hírből sem ismeri azt, amirí beszél. Igazán nem szeretem Gomt rowiczot. Műkedvelőnek tartón Esküvőjének ezt a felújítását Iá va, egyenesen megszeretten mert a megvalósításhoz képe: művészi, gazdag jelentésű, töbt értelmezhetőségű. Ahol Gomt rowicz talányos, ott Gaál lapidé ris és közönséges. Ahol kétérte mű, ott Gaál durván egyértelmí Gombrowicz alaktalanra túli szövege sejtelmektől terhes Gaálnak sejtelme sincs róla, m közölt a szerző. Ennél nagyob baj, hogy sejtelme sincs arró kik ülnek odalenn, és még ennr is nagyobb baj, hogy sejtelm sincs róla, mit kellene közölni a előadás estéjén. Molnár Gál Pétéi Gombrowicz — lyól-roszi (Mozgó Világ, 1991. februái riyvífíl rf i
