Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-03 / 77. szám
1991. április 4. Kelet-Magyarország Szolid szolidaritás, ami kötelező Áz kapja, aki rászorul Az Országgyűlés nemrég megvitatta a foglalkoztatás elősegítését és a munkanélküliek ellátását. Az elfogadott törvény szerint a munkanélküli részére ellátásként munkanélküli-járadék, előnyugdíj, pályakezdők munkanélküli-segélye, valamint költségtérítés jár. A munkanélküli-ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások fedezetére szü- letett meg a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja. Ebbe az alapba a munkaadók a munkavállalók részére adott bruttó kereset 1.5 százalékát kötelesek befizetni. a munkavállalók pedig keresetük 0,5 százalékát kötelesek járulékként fizetni. Nincs felháborodás — Nem ez az egyetlen meglepetés, amivel szembe kell néznünk. Az infláció hatása. a KGST összeomlása sokkal nagyobb veszteségként ér bennünket — tájékoztat dr. Orosz József, a nyíregyházi Taurus Gumigyár gazdasági igazgaíóho- lyettese. — A gyár számára a másfél százalékos befizetés éves szinten négy es fél millió forintot jelent. Ez az ösz- szeg elenyészőnek tűnik az anyagok árának 10—15 százalékos emelkedéséhez képest. Persze tudnánk máshová is tenni ezt a pénzt, a sok kis kiadás sokra megy. Ez a munkaadói járulék a gyár költségét érinti közvetlenül. a nyereségünk lesz ennyivel kevesebb. Végű! is a szolidaritási cél az. ami miatt nem vált ki felháborodást az emberekben ez a törvény. mindenki érzi a munkanélküliség veszélyét. S ha a gazdasági helyzet nem lesz jobb. akkor a munka nélkül maradók száma meg is duplázódhat. A Háziipari és Népi Ipar- művészeti Szövetkezetnél Péli-Toóth Tibor főkönyvelő összegzi a törvény várható hatását. Csökkenő nyereség — Természetesen nálunk is többletkiadást jelent ez az intézkedés. Az elmúlt évben 30 millió forint felett volt a bérköltségünk, ez álapján közel félmillió forintot kell majd fizetnünk a Szolidar í- tásí Alapba, éves szinten. Ebben az évben csak a felét kell átutalni, hiszen a járulékfizetés csak júliustól érvényes. Csökkenni fog majd a nyereségünk, ami azért is fájó pont. mert a különböző áremelkedések hatását termékeinkben alig tudjuk érvényesíteni. A munka jobb szervezésével, a költségek csökkentésével próbáljuk majd ellensúlyozni a kiadást. A szövetkezet büféje előtt asszonyok beszélgetnek, az érdeklődésre mondják a véleményüket a munkavállalói járulékról. Szükség van rá — Az lenne a legjobb, ha mindenkinek lenne munkája. Keveset keresünk, s még abból is levonnak — válaszolja Gál Györgyné. — Igaz, a 6800 forintnak a fél százaléka nem olyan sok. azt azonban szeretném tudni, hogy a munkanélküliek azért nem dolgoznak, mert nem kapnak munkát, vagy pedig nem akarnak elhelyezkedni. Felül kellene vizsgálni, hogy tényleg munkanélküliek-e az emberek, mert sokan erre hivatkozva maszekolnak. csen- cselnek. s vígan élik az éLe- tüket. Nem a befizetés ellen vagyok, csak jobban meg kell nézni, ki szorul rá a segélyre. Bodnár Istvánná is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — 24 éve dolgozom itt folyamatosan 6600 forintért.- A férjemet leszázalékolták, har- madmagammal megélni ebből a fizetésből nagyon nehéz. Biztosan vannak vagy lesznek olyanok, akiknek a munkanélküli-járadéka ettől jóval több lesz. Maga a levonás nem sok, de a többfajta kiadás, tartozás elaprózza a fizetést. Én is azt mondom, szükség van erre a szolidaritási alapra, de a valóban rászorulók kapják meg arányosan. (mml) Pillanatkép a kisvárdai piacon Adomány A reklám korát éljük. Ismer* és ismeretlen, jó nevű és bfin rossz hírű cég és magánzó kelleti lép ten-nyom on magát, s portékáját, kihasználva minden lehetséges alkalmat, hogy „eladja” magát. A nagy reklámhadjáratban a két nagy — az Állami és a Hungária — biztosító jár talán az élen, pénzt és időt nem kímélve sulykolja belénk, hogy nélkülük mit sem ér az élet. Tehetik: a biztosítási díjak már az egekig rúgnak, pénzük tehát annyi, mint a pelyva. Am a sok péux még korántsem jár együtt a jó ízléssel. Olvasom, hogy él valahol az országban egy férfi, minden jövedelem nélkül maga neveli a hatéves gyermekét. A férfi vak, semmi esélye a gyógyulásra, a talpra állásra. A Jiír hallatán, mit tesz egy jó érzésű, tehetős cég? Csendben, kerülve minden csinnadrattát megpróbál segíteni a szerencsétlen sorsú családon. S mit tesz a Hungária Biztosító? Világgá kürtöli, hogy vállalja majd a gyermek egyéves általános iskolai taníttatásának költségeit. Vagyis: több milliárdos forgalmából hajlandó erre a célra is áldozni vagy tízezer forintot. Kendben is lenne, csak ne várnának érte hozsannát. B. G. Operáció után Segít az ILCO-klab Az ILCO-klub népszerűsítésével, közismertté léteiével több száz Szabolcs-Szatinár- Beregben élő, s nagyon elkeseredett emberen segíthetnénk — mondta szerkesztőségünkben Kakuk Pálné nyíregyházi lakos. — A közösség azokat tömöríti. akiken daganatos megbetegedésük kapcsán vas- tagbélműtétet hajtottak végre — említette az asszony, a klub pártolótagja. — Egy éve a férjem is hasonló operáción esett át. Mi lesz veled, LAKSZÖV? Kérdések, kételyek, külön utak Elkeseredett emberek keresték meg szerkesztőségünket: a nyíregyházi lakásszövetkezet dolgozói. Bizonytalan helyzetük, s számos, általuk sérelmesnek véli intézkedés miatt szánták rá magukat erre a lépésre. Úgy érzik, a szövetkezet vezetői nem tesznek meg mindent azért, hogy elegendő munkájuk legyen, ráadásul a közös beszélgetés, a kiútkeresés is elmaradt, így nem csoda, ha nem érzik biztosnak állásukat, jövőjüket. PmsánM kiaptta A síp utcai telepen beszélgetve panaszáradat közepébe csöppentem. Nem értik, hogy akkor, amikor a cég életben maradása a kérdés, a hatezer lakás fenntartása, miért nem igyekeznek a vezetők elegendő munkát keresni a dolgozók számára. Hiszen ők és az „irodisták" is innen kapják a pénzt — mondták. — Pedig van erre a feladatra szerződtetett ember, mégis a festők és a villanyszerelők saját maguk próbálnak munkát szerezni, hogy dolgozhassanak. Elmondásuk szerint az anyagbeszerzéssel is hasonló a helyzet. A fizikai dolgozók azt is sérelmesnek találják, hogy a főkönyvelő kiárusítja a raktárkészletet, kereskedőnek, kft-nek. Akkor mi marad majd a karbantartóknak a javításokhoz? Attól tartanak, hogy visszaüt majd a szövetkezetre ez a kótyavetyélés. Állítólag előfordult, hogy a raktárból eladott alkatrészt drágábban kellett visszavásárolni a kereskedőtől, aki megvette. Az anyagokat a szövetkezeti lakásokhoz vásárolták meg, miért kell akkor túladni rajtuk? — kérdezik ... A liftesek már nem sokáig vannak a szövetkezet alkalmazásában, távoznak. Furcsállják, hogy a házbizalmik- hoz küldött levelében a főkönyvelő az olcsóbban dolgozó NYÍRLIFT Kft.-t ajánlotta saját szövetkezetével szemben. Másrészt azt sem értik, a kft. miért tudja ezer forinttal kevesebbért elvégezni ugyanazt a munkát? ... Távozó Hitesek Szomorúnak tartják, hogy a 10—20 éve a LAKSZÖV- NEL. dolgozó munkások létbizonytalanságba kerülnek, s bár a lakók elégedettek munkájukkal, mégsem biztos a jövőjük a szövetkezetnél. Ök úgy érzik, hatékonyabb munkaszervezéssel nem jutottak volna idáig. Nagy Károly, a lakásszövetkezet főkönyvelője másképp látja a dolgokat. Ö úgy vélekedik, hogy mindent megtesznek azért, hogy munkát biztosítsanak dolgozóiknak, ez azonban gyakran nem sikerül. Az építőipar válsága, a kevés megrendelő, sok munkavállaló kettőssége nem múlik el nyomtalanul a szövetkezet életében sem. Véleménye szerint éppen e munka nélküli időszak következtében csak egy gyorsjavító részlegre van szükség, s talán, ha újból több megrendelés lesz, ismét felfejleszthetik a létszámot. Különböző álláspontok Szerinte a liftesek magánakciója —, hogy kisiparosként végeznék a karbantartást — indította el a bomlási folyamatot, így nem maradt más hátra, mint a kft. bevonása. A raktárkészletről szólva elmondta: az elfekvő anyagok értékesítése a szövetkezet érdeke is. A dolgozók megjegyzésével kapcsolatban konkrét, bizonyított példákra, esetekre tud csak felelni, általánosan megfogalmazottakra nem ... Ügy tűnik, a két fél álláspontja különböző, kérdés, fog-e közeledni egymáshoz, akarják-e ezt. Igaz, most már nincs olyan messze a küldött- közgyűlés időpontja (április 15), de a hosszan tartó bizonytalanság a munkásokban is további feszültséget szül. Bíztató lenne megnyugtató megállapodásról hírt kapni... K. D. A betegeket a műtét után nagy lelki megrázkódcatáiS éri, ugyanis sokuk a betegségéből. vagy inkább állapotából eredően a korábbi életvitelén változtatni kényszerül, s a hivatásuk gyakorlásában is jelentősen akadályoztatva vannak. Sőt. a helyzetük a családjuk számára is meglehetősen terhes, van akitől a szag miatt undorodnak. — E betegséggel csaknem mindenkit leszázalékolnak — folytatta az asszony. — A stomás emberek többsége teljesen önmagába zárkózik, s az otthonából rövid időre sem mer elmenni. Az ILCO-klub rajtuk segített. A tagokat orvosi, pszichológiai tanácsokkal, valamint korszerű gyógyászati segédeszközökkel látják el, melyekkel a beteg teljes értékűen. kisebbségi érzés nélkül illeszkedhet vissza a társadalomba. A klub szakmai vezetője dr. Kapcsa István, a Jósa András Megyei Kórház sebész főorvosa. Az ILCO negyedévenként tart foglalkozást. — Amióta odajárok, a felvilágosítások. valamint a külföldi segédeszközök révén (melyekhez ingyen jutunk) ugyanúgy élhetek, mint régen — mondta a férj. Kakulc Pál. — Mindent ehetek és gyógyszert sem kell szednem. — A múltkor — szól a feleség —. a buszon egy férfi derekánál a ruha ki volt dudorodva. Egyből tudtam, ő is vastagbélműtött. s az öltözéke alatt egy zacskó zörög. Sajnos, nem mertem neki szólni, hogy jöjjön el a klubunka. mert az rengeteget könnyíthet életén. A megyében az ILCO-klub működéséről szerintem több száz stomás nem tud. Ezért fordultam a Kelet-Magyaror- • szág Szerkesztőségéhez. A közösség legközelebb április 6-án, szombaton délelőtt 10 órától a szökött helyen, Nyíregyházán a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési központban tart összejövetelt, melyre valamennyi stomást szeretettel várnak. (cselényi) 'Szemenszedetl igazságok „Tudják, hogy ki a svájci elnök? Én bizony nem tudom. De a svájciak sem tudják — és ez a civilizáció." „Norvégia eteti és reklámozza a kenyai dissziáense- ket. Kenyának ezért ki kell találnia valamit, amivel megdöntheti a norvég kormányt." Mario Vargas Llosa író Daniéi Arap Moi, kenyai elnök FÖLDKÖZELBEN Törvényre várva C _ ♦rtvocy *s múlik el, mint a tavalyi *“ lU'OS* ősz, várakozásban és bizonytalanságban. Nincs földtörvény. Nem áll rendelkezésünkre az a rendezőelv, amelynek alapján a földtulajdon, a piaci igényeknek megfelelően a földforgalom megoldható lenne. Riportútjaimon tapasztaltam, hogy a földtörvény hiánya, a tulajdonjog tisztázatlansága, milyen bonyodalmakhoz vezet. Az egyik termelőszövetkezet főmezőgazdásza elmondta, a két éve vállalkozásba adott almafák egy részét a gazdák nem hajlandók megmetszeni. Okként két dolgot említett. Voltak, akik azért hagyták műveletlenül a kertet, mert sokallják a bérleti díjat. Jó néhányan viszont úgy érvelnek ősi jusson az a kertrész a sajátjuk, miért fizessenek akkor bérleti díjat? Ilyen vagy ehhez hasonló dolgok manapság sokfelé történnek. Miközben a szövetkezeti földügyesek a földet visszaigénylőkről pontos adatokat adnak, sietve mondják: a követelés nem számottevő, a kérelmezők Száma elenyésző. És ez igaz. Egy olyan termelőszövetkezetben, ahol 5—6 ezer hektáros a határ és több mint 4 ezer tulajdonosi lapot tartanak nyilván, 20—30 földvisszaigénylő 80—100 nektárral még túlzással sem mondható számottevőnek. De ha az egész megyét nézzük, a megye több mint félmillió hektár földjét és ehhez viszonyítjuk a privatizálókat, akkor is a földigény csak egy-két százalék. Ha ehhez hozzáadjuk az önkényes földfoglalásokat, a néhány tíz, esetleg 100 hektárokat, az is csak porszem a rengeteg szabolcsi homokban. Mégis a tények ellenére is, ma senki sem mondhatja azt, hogy az emberek, főleg a falun élő emberek többsége közömbös a földtulajdon rendezése iránt. Tömegesen vannak a várakozók, az olyanok, akik azt mondják, ha lesz törvény, ha végre valahára megszületik a jogilag érvényes tulajdonviszonyokat rendező elv, akkor maid döntenek. Döntenek arról, hogy lesznek-e farmerek, magángazdák, avagy maradnak szövetkezeti tagok, szövetkezeti tulajdonosok. Várják a törvényt sok ezren az úgynevezett kívülállók is leszármazottak, örökösök, de szükség lenne a törvényre azért is, hogy az önkormányzatok megtudják, hogy a falu határából tulajdonjoguk mire terjedhet ki. i örvény meg nincs de a földhasznosításban azért élénkül a mozgás. Tanúi vagyunk egy olyan átalakulási, sőt visszarendezői folyamatnak, amelyekről pártok és közgazdászok egymásnak ellentmondó véleménnyel vannak. A változások, hogy a tsz-ek egy része apró részenként kft.-kké alakul át, más termelőszóv etke- zetek részvénytársasággá alakulnak. Az érvényes társasági törvény ezeket lehetővé teszi, de a még érvényes tsz- törvény arra is módot ad, hogy a korábban egyesített tsz- ek különváljanak. A szövetkezetek száma újra növekszik. Mozgás tehát van, de nem a föld mozog olyan értelemben, ahogyan azt korábban egyesek célként és lehetséges folyamatként megjelölték. Valljuk meg őszintén, voltak, akik úgy képzelték, hogy a privatizációval és az új földtörvénnyel a tsz-tulajdonban és -kezelésben lévő 5,5 millió hektárnyi föld nagyon gyorsan átváltozik sok ezer 50— 2000 hektáros farmergazdasággá. Ez irreális és túlzó elképzelés volt, főként ami a gyorsaságot illeti, másrészt azok sem kapkodják el a dolgot, akik szövetkezeti tagként az említett földterület több mint egyharmadának valóságos tulajdonosai. Mindettől függetlenül a földtörvény már nagyon kellene. A törvény nagy és apró igazságtalanságokra szolgáltatna elégtételt. Elejét venné az egyre gyarapodó elégedetlenkedéseknek, vitáknak és megszüntetné a bizonytalanságot. Hm kmmo rvliLcAM van valahol a bizo- HO nagy szükség nyosságra, az elsősorban a föld. A föld a mezőgazdaságban az alapvető termelőeszköz. Ehhez kapcsolódva alapvető a tulajdonviszony is. Az viszont csak részletkérdés, hogy ki vagy kik művelik a földet. Az a fontos, hogy a föld a nemzet táplálója, a földművelők eltartója legyen. Földtörvény híján csak az ugar gyarapszik, a meg nem metszett fák száma növekszik, S. E. 3
