Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. április 18. Utolsó nagyobb külkereskedelmi tranzakcióm az volt, amikor néhány éve egy jénai fedelű palacsintasütőt próbál­tam az ingek közé csúsztatva áthozni Kassáról. Monda­nom sem kell, nem sikerült. A szlovák vámos — méghoz­zá nő, — könyörtelenül kiszúrta az akkori csehszlovák ipar e jeles termékét. Húsz korona vámot kellett fizetni — úgy szedegettem össze az utastársaktól —, ellenkező esetben ki­látásba helyezték a palacsintasütő elkobzását. Alkoholellenes klub Nyíregyházán Azóta nem volt újabb al­kalmam próbára tenni sem a bennem szunnyadó ügyeske­dőt, sem a vám éberségét, de nem kell ahhoz jönni-menni a határállomásokon, hogy ér­zékeljem: azóta más világot élünk. Tengernyi külföldi és magyar utazgató kínálja por­tékáját szerteszét a megyé­ben, merőben más nagyság­rendben, mint az én palacsin­tasütőm volt. — Mivel a Vám- és Pénzügy- őrség illetékeseivel azóta Is szí­vesebben találkozom városi hi­vatalaikban — és olcsóbban — mint átkelésnél, két parancs­nokot is felkerestem, megtudni, hogy is állunk hát mostanában ezzel a dologgal, erre mifelénk. Soltész József, a nyíregyházi vámhivatal parancsnoka el­mondta : — A legtöbb gondot az úgynevezett KGST-piacokon történő árusítás okozza, ahol egyaránt megtalálható len­gyel, román Szovjetunióból érkezett, de természetesen a magyar ügyeskedő is. A probléma úgy jelentkezik, hogy a jól ismert jobb kéz, bal kéz közmondás szerint mi próbálunk tenni ezen árusí­tóhelyek megszüntetéséért, ugyanakkor a másik oldal­ról. a helypénz fizettetésével félig-meddig legálissá te­szik eat az üzletelési formát. — Melyek a slágercikkek mostanában? — A lengyelek Törökor­szágból ruhaneművel próbál­koznak, a Romániából érke­zők ugyancsak ruhaneművel és szeszes itallal, a szovjetek apróságokat hoznak, és in­kább itt akarnak bevásárolni. A magyarok a szeszes italt, és most már a tiszta szeszt kapták fel, főleg Jugoszlávia felől; Ausztriából kommersz műszaki cikkeket, zömmel olcsó szórakoztató elektroni­kát igyekeznék főleg a szov­jeteknek továbbadni. — Hallottunk használt nyu­gati kocsikkal való manipulá­ciókról is. — Mi még nem tapasztal­tuk, hogy felerősödött volna ez a fajta továbbcsempészés. Azt hiszem, még egyelőre az itthoni piacot látják el, amennyire tudják. Kábító­szerüggyel sem találkoztunk, viszont a valutázás felfedése már nehézségekbe ütközik, miivel a BC-számlákon egy­könnyen legalizálható a sza­bálytalanul szerzett pénz. — Milyen eszközök állnak ren­delkezésükre a pénzügyi és vámszabályok ellen vétők meg­fékezésére? — Vannak eszközeink, de nagyobb apparátusra, és egy­értelmű jogi szabályozásra lenne szükség. A behozott vagy kivitelre szánt áru érté­kétől függően a bíróság gyor­sított eljárással bünteti a tör­vény megszegőit. A követ­kezmény azonban eléggé cse­kély mértékű: a devizavétsé­get 50 ezer forint értékhatá­rig, az áruféleségeket 100— 200 ezer forintig csak megro­vással büntetik. Az utóbbi esetben az árut később tár­gyi eljárás keretében termé­szetesen elkobozzák. — Mondana egy emlékezetes esetet a közelmúltból? — Nemrégiben közel hat­van darab ezüstrókagallért próbátlak behozni játékálla­tokba varrva. — Debrecen, vám- és Pénz­ügyőrség Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Seatmár-Bereg Megyei Parancsnoksága, ahol a téma- ról dr. Meszlényi Sándor ezre­dest, megyei parancsnokot kér­dezem. — Az új helyzet, amely szerint alanyi jogon lehet va­laki külkereskedő, óriási je­lentőségű az állami bevéte­lek oldaláról, de nekünk megsokszorozta a munkánkat és a gondjainkat is. Tavaly nyolcezer volt a számuk, az idei évben már tizenhatezer és ez várhatóan tovább fog növekedni. — Milyen áruféleségek legá­lis, illetve' illegális forgalma jelemző leginkább? — Mindenfélét a világon! Ruha, csokoládé, szórakozta­tó elektronika, videókazetta, déligyümölcs. Sőt, megjelent az élő állat csempészése is. Tavaly novemberben tíz lo­vat próbáltak bejuttatni Ro­A szervezet munkájáról és céljairól Bodnár Ákost, a nyíregyházi Jósa András Kórház sebészorvosát, a Ma­gyarországi Református Egy­ház Zsinatának világi elnö­két, a szolgálat igazgató ta­nácsának tagját kérdeztük. — A közös munka — nemzetközi értelemben is —, tulajdonképpen nem most kezdődött el, hanem évekkel ezelőtt, amikor megindult a romániai menekültek árada­ta. Az akkor végzett mun­kánk tapasztalata alapján úgy gondoljuk, hogy a mos­tani európai szociális fe­szültségek nem oldhatók meg a keresztyén értékeket közvetítő szeretetszolgálatok nélkül. Eljött tehát annak az ideje, hogy Magyarországon is megszerveződjön az öku­menikus szolgálat Mi első­sorban a szociális feszültsé­Ha esik, ha fúj... mánia felől a zöld határon, és ilyen lóügy már azóta is volt. — Milyen mértékű a deviza­üzletelés? — Csak egy példát mon­dok: Csengersimánál évente legalább hat-nyolcmillió fo­rint „közlekedtetését” sikerül megakadályoznunk. Meg amennyit nem. — Országos tájékoztatásokból ismert, hogy fellendülőben a gépkocsikkal való üzletelés. Mennyire mutatkozik ez a mi területünkön? — Még nem jellemző, de már vannak jelei. A Szovjet- unió felől megindult az autók spekulatív forgalmazása, de az Is előfordul, hogy külföl­di állampolgár megbízásból körözés alatt álló. magyarul lopott kocsit akar kivinni a Szovjetunióba. Ilyenkor a megbízók természetesen hát­térben maradnak és rendsze­rint fel sem deríthetők. — Mi volt a legnagyobb „fo­gás** az utóbbi időben? — A húsvéti ünnepek előtt Kisvárda térségében sikerült a munkatársaimnak három lengyel állampolgárt fülön csípni, akik több mint há­rommillió forint értékű tisz­ta szesszel és valutával pró­bálkoztak. Megköszönve a válaszokat, újira eszembe jutott a pala­csintasütő. Hiába! Nem va­gyunk egyformák és fordul a világ kereke is. Az jó, hogy fordul, csak ne tapadna any­geken, az elesett, munkanél­küli embereken akarunk se­gíteni, természetesen úgy, hogy együttműködünk a már meglévő hazai karitatív szervezetekkel, és természe­tesen az állami, önkormány­zati szervekkel is. — Miből fogják finanszí­rozni a munkájukat? — Ma elsősorban nem az a probléma, hogy miből te­vékenykedünk, hanem az, mire költsük a pénzünket úgy, hogy az valóban eny­hítsen a társadalmi feszült­ségeken. A dán, holland, svéd, német és osztrák test­vérszervezeteink három évig támogatnak bennünket, ez­után pedig szeretnénk a ma­gunk lábára állni. Termé­szetesen számítunk a vállal­kozói, intézményi és egyéni adományokra is. — Problémák azonban Búcsú a pohártól A délutáni napsugár meg­törve tűz be a klubterembe. A családok egymás után ér­keznek. Üdvözlik egymást, elfoglalják a helyüket. A gyerekek egy sarokba húzód­nak, nem foglalkoznak a fel­nőttekkel, egyébként is ők vannak többen. Ez a NYlREGYENES alko­holellenes klub Nyíregyhá­zán a KPVDSZ művelődési házban, ahol a legutóbbi foglalkozáson részt vett dr. Endreffy Ildikó, Nyíregyhá­za, alpolgármestere, vala­mint Zákány Lászlóné, a családvédelmi osztályról. A klub első volt a megyé­ben, akik fölvállalták, hogy mindent megtesznek az ön­pusztító alkoholizmus ellen. 1985-től kétszáznegyvenen fordultak meg körükben, s nagy részüknek sikerült talpra állni. A mostani 20— 25 fős kis csapat minden hétfőm találkozik. Olyan csa­ládok ezek, ahol a férj, vagy a feleség alkoholbeteg volt, s a közösség segített a gyógyu­lásban. Közös kiránduláso­kat szerveztek, többek között Szilvásváradra, Jugoszláviá­ba, de együtt várták a Miku­lást, nőnapi ünnepséget tar­tottak, s nem feledkeztek meg egymás névnapjairól sem. Nagy élmény volt a társaságnak a disznóölés is, a malacra való pénzt pedig a szilvaszedésből gyűjtötték össze. A KPVDSZ művelődé­si ház körül minden évben ők vágják le a sövényt és a füvet. Dr. Endreffy Ildikó szerint megbecsülést és tiszteletet érdemel minden olyan kö­zösség, ahol kisiklott élete­ket mentenek meg, s a sza­badidejüket is feláldozva törődnek a másikkal. Annál is inkább, mivel napjaink­ban az emberekben egy rendkívül negatív gondolko­dásmód alakult ki. A foga­dóórák, a különböző rendez­vényeken való részvétel után az alpolgármesternőnek az a véleménye, hogy mindenki A mátészalkai Szabó Andrásnét korábban már elítélték tíz hó­nap felfüggesztett börtönre ki­lenc rendbeli csalás miatt. A kö- zelmúltban is csalás vétségével vádolták. Sajnáltatta magát, visszaélt a jó szándékú emberek segíteni akarásával... Szabóné egy nyírmeggyesi asz- szonyhoz kopogtatott be ezzel a nemcsak hazánkban, hanem a minket körülvevő orszá­gokban is vannak, s ezek — gondoljunk csak a várható szovjet menekülthullámra — igen komolyan érintenek bennünket. — Valóban, a magyar szervezetnek is feladata e problémák részleteinek a megoldása, s ez személy sze­rint engem azért is érint, mert az ország keleti felé­ben élek, és ezt a térséget igencsak súlyosan érintheti a szovjet menekülthullám. Rá­adásul ez a régió egyébként sem mentes a szociális fe­szültségektől. — Milyen tervekkel indul­nak a honi bajok megoldá­sára? — Ma még csak a diagnó­zist állítjuk fel, a konkrét cselekvési programot később készítjük el. Ami bizonyos, anyagi és lelki segítségben részesítjük a rászorulókat. (bp szerk. — ráthy) csak a maga baját fújja, s egyáltalán nem érdekli még a szomszéd gondja sem. Ha valaki alkoholista lett, akkor az az ő baja. Sokan felróják, hogy hol van ebben az or­szágban a rendszerváltás? Drahos Ferenc, a klub ve­zetője elmondta, hogy ők nem állnak sorba segélyért, megállnak a saját lábukon, viszont segítsék őket leg­alább annyira, hogy ez a kö­zösség minimális anyagi tá­mogatással, de ne szűnjön meg, sőt a tagság inkább nö­vekedjen. Hiszen az alkoho­lizmusnak egyre több ember lesz az áldozata. Zákány Lászlóné, a családvédelmi osztály dolgozója felhívta a figyelmet, hogy súlyos prob­lémák lehetnek a 120 ezres városban, ha nem tesznek valamit, különösen a nőt al­koholisták körében. Bartha András 34 éves. száz- százalékos mozgássérült. mun­kát végezni gyakorlatilag nem tud, miként tömegközlekedési jármüveken utazni sem. Nyolc­éves, állandóan meghibásodó Trabant Hycomatját kénytelen volt lecserélni, ezért is igényelt újat az elmúlt évben. Nem gon- dolta, milyen kálváriát kell majd végigjárnia. Furcsa módon a gépkocsi­elosztásból kimaradt, bár az akkor még működő Megyei Tanács Egészségügyi Főosz­tályán Király főorvos úrtól is ígéretet, biztatást kapott mesével: ,,A közelben gépko­csinkkal összeöbköztünk egy má­sik gépkocsival. A másik fél csaik akkor hajlandó rendőri in­tézkedés nélkül megegyezni ve­lünk, ha nyomban kifizetjük rfe- ki a háromezer forint kárát. Ad­jon már kölcsön háromezret”. A jóhiszemű asszony odaadta a pénzt, Szabóné még átvételi el­ismervényt is átnyújtott kölcsön­zőjének. Am csak jóval később és csak kétezer forintot küldött vissza. A csaló asszony ezt követően arra apellált, hogy a papok igyekeznek segíteni a bajbaju­tottakon. Mindenütt a már be- vált mesét adta elő: a közelben balesetet szenvedett gépkocsijá­val és sürgős anyagi segítségre van szüksége. A nyírmeggyesi lelkésztől ötszáz, a na gye csedi- től kettőezer, a porcsalmaitól ezerötszáz forintot kért kölcsön. A nyomozás során az összegeket visszafizette, így a kár a káro­sultaknak megtérült. A Mátészalkai Városi Bíróság Szabó Andrásnét ötezer forint pénzbüntetésre ítélte és kötelez­te a perköltség megfizetésére. Az ítélet jogerős. ÉRV Lassan, de biztosan rejlőd­nek csatasorba bizonyos ,.mű­intézmények** szerte e hazá­ban. Arra számítva, bogy egyes férfiakat nem elégít ki maradéktalanul az asz- szony töltöttkáposztája. Szé­lesre tárják a kapukat, > női bájakat, lábakat, egye­beket. Aminek egyenes kö­vetkezménye a közfelháboro­dás. Védekezni keil hát! JOe va­jon mivel? Mondjuk azzal, hogy miért lenne alantas hi­vatás a „csáb-ipar”, amikor doktorinák és tanítónők is vállalkoznak rá?! Az érv hatásos, de egyben rossz, sértő, hamis, s nevet­séges. Rossz, hiszen miért kell „csinált” alibi egy törvénye­sen működő, tagadhatatlanul meglévő igényeket szolgáló intézménynek? Sértő, hiszen a többség dip­lomájával orvosként és taní­tónőként is tisztességesen megél. Hamis, mert attól még sen­ki nem leSz orvos vagy taní­tónő, hogy véglg(. . .) járt egy egyetemet, főiskolát! S végül nevetséges, hisz legfeljebb az otthon megbu­kott diákok olcsó korrepeti­torai lehetnek. (t) rá. Azután mégis kiderült, ez az út mégsem járható ... Ezután — mivel más vá­lasztása nem volt — elkez­dett autók után kutatni. Nagy segítségére volt ebben Mol­nár Ferenc, a PRIMOTRADE Kft. vezetője. A tervek sze­rint — a vámkedvezményt felhasználva — egy Ladát hoztak volna be Nyugatról, de nem sikerült. Kevéske va­lutájából nem juthatott volna hozzá még régi nyugati gép­kocsihoz sem. Időközben egy másik kft. vezetője is felajánlotta anya­gi segítségét a gépkocsi­vásárláshoz, azonban ez is csak ígéret maradt. . . Hóna­pokig tartó hitegetés után csak annyit mondott: falba ütközött... Ezután — mások részéről is — csak az ígéretek hang­zottak el, segítségnyújtás nél­kül. Pedig a támogatásokban bízva fogadta el azt a köl­csönt, melyet Molnár Ferenc nagylelkűen felajánlott neki. S most itt áll, nyakig a pác­ban, mert csekély jövedel­méből nem tudja visszafizet­ni ötvenezer forintos tartozá­sát. Nagyon szegyein, hogy idáig jutott az ügy, de bízott az ígéretekben. Ügy tűnik, a szociális tá­mogatásban nem reményked­het, ezért azt reméli, hogy akad olyan kft., vagy válla­lat, aki nemes adományként, támogatásként a tartozásá­nak összegével ki tudná se­gíteni. K. D. nyi sár hozzá! Réti János Szociális segítséget nyújtanak Megalakult a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Kedden délelőtt sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a nyugat-európai protestáns szeretetszolgálatok segítségével hazánkban is megalakult a keresztény egyházakat tömö­rítő szeretetszolgálat. A tárgyalóteremből Csaló asszony Bojté Gizella m ígéretek csapdájában Egy mozgássérült kálváriája Űj parkolókat és összekötő utat épít a Közúti Építő Vál­lalat Nyíregyházán a Kossuth és Körte utca között. (Ha- rasztosi Pál felvétele) Valutát, lovat, autót, szeszt Csempészáruk kavalkádja a vámon

Next

/
Thumbnails
Contents