Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

1991. április 18. Kelet-Magyarország 3 8 toplista éllovasa: A Takarékbank Rt. A DeLafo Kft. rangsorá­ban a vállalati betéti felté­telek alapján a banki toplis­ta éllovasa a Takarékbank Rt., amely forgalma alapján a közepes méretű bankok közé tartozik. A bank Regio­nális Igazgatóságának ügy­vezető igazgatója dr. Faze­kas Sándor, akitol a lista megjelenése után kértünk interjút. — Minek köszönheti a Taka­rékbank az előkelő helyét? — Elsősorban a magas be­téti kamatainknak. Mindez azért alakult ki, mert a kis és közepes bankok rá van­nak kényszerülve a betét- gyűjtésre és a betétek meg­tartására. Ezt csak az átla­gosnál magasabb betéti ka­matokkal tudják elérni. A nagyobb bankok forrásösz- szetétele ugyanis más, hi­szen korábban elosztották maguk között a nagy cége­ket, akik náluk vezetik számlájukat, a számlapénz pedig olcsóbb, egyben jöve­delmezőbb forrás. A később alakult bankok, mint a Takarékbank a for­rások gyűjtésével kell fog­lalkozniuk és csak úgy tud­ják maguknak megnyerni a cégeket, és a lakosságot, hogy néhány százalékkal nagyobb betéti kamatot ad­nak, mint a nagyobb ban­kok. A Takarékbank tavaly például átlagos országos szinten 32 százalékos betéti kamatot fizetett Ehhez azért vegyük figyelembe, hogy az MNB-nél a betétek után 15 százalékos tartalék rátát kell elhelyezni, ami után semmi- lyen kamatot nem kaptunk. Ez tovább növeli költségein­ket, Ennek ellenére jelenleg 278 számlát vezetünk, forrá­saink 65 százalékát a taka­rékszövetkezeti betétek je­lentik, a maradék betétrészt a nagyvállalatok, vállalko­zók és a lakosok fizették be. — A befizetett bankjegyek­ben nem, viszont a betétesek­nél különbséget tettek, jobban preferálták a vállalatok pcnz- elhelyezéseit, mint a lakossági befizetéseket. Napjainkban megmaradt ez az eltérés? — Azonos szinten fizetjük a betétek kamatait a cégek- nek és a lakosságnak. — Nem titkolják a bankok, hogy néha terhes számukra egy-egy kisebb pénzű vállal­kozó, amelynek betéteit, hite­leit kezelni ugyanannyi raun ka, mintha egy milliárdos cég­gel foglalkoznak, önöknél bel- ső szabályozás alapján van-e minimális összeg, amellyel új számlatulajdonost fogadnak? — Nincs. Számunkra ezek a kiscégek jelentik a forrá­sok bővülését, a számlanyi­tásaikat rugalmasan, prob­lémamentesen oldjuk meg. Ugyanakkor olyan cégek is jelentkeznek nálunk, ame­lyeknek egy bank nem tudja elvállalni a hitelezést, ezért fordulnak hozzánk. Őket sem utasítjuk el. Hozzáte­szem, ezeknek csak jelenté­keny része manipulál a több banknál vezetett számlájá­val amiatt, mert fizetési gondokkal küzd. — A Takarékbank Rt. Re­gionális Igazgatósága a közel­jövőben devizaszámlákat is vezethet. Lehetségesnek tartja azt az időközönként felerősö­dő hirt, miszerint a kormány befagyasztja a devizaszámlá­kat? — Semmi esetre sem. Ez­zel nemcsak a hazai deviza­számla-tulajdonosok, hanem a külföldi befektetők bizal­ma is megrendülne, ők azonnal kivonnák tőkéjüket. Egy ilyen szolgáltatás-bőví­tés ugyanakkor nagy kocká­zattal jár, hiszen a kamato­kat devizában kell fizetni. Máthé Csaba M ini marian kntinccsAnuAlrnfilr Nyugat-Európa számos országába exportálják a MOM Mecha­IflIrilfcíf Icy aUZIUSSfOnyUltnUR. nikai és Optikai Rt. mátészalkai gyárában készülő konyhai minimérlegeket. A gondosan formatervezett mérlegekből húszezer darabot szerelnek össze és csomagolnak. (Elek Emil felvétele) Kommentár Hitel nélkül ? Nem hitelek kellenek Ma­gyarország számára, jelentet­te ki Kupa Mihály pénzügy- miniszter a hét végén. Piac és külföldi befektetők szük­ségesek az előrelépéshez, tel­te hozzá, ugyanakkor elis­merte, míg a tulajdonviszo­nyok nem tisztázódnak, ad­dig nem igazán várhatjuk a nyugati márka- és dollárhul­lást. Nem kell hitel? Meglepő, ugyanakkor az utóbbi évek történései alapján érthető és inmerjük el régóta várt ki­jelentés hangzott el a pénz­ügyminisztertől. Sajnos rá kellett jönnünk, nem tudunk mit kezdeni a hitelekkel. Évek óta folyama-r tosan igényeltük, és meg is kaptuk a százmillió dolláros nagyságrendű hitelcsomago­kat. A terjedelmes kamattör­lesztések és eladósodásunk miatt újabbakat és újabba­kat kaptunk, volt olyan év, hogy szinte havonta érkezett különböző nagyságú hitel. Ennek nagy részét a kamat törlesztésére fordítottuk' má­Új agrárpolitika. Kárpótlási huzavona A Kupa-program elkészü­lése óta a Földművelésügyi Minisztérium az első tárca, amely elkészült ágazatának koncepciójával. Sárossy László államtitkár az e hé­ten zajló szövetkezetfejlesz­tési konferencián már be­szélt a program alapvetései­ről. Munkatársunk tőle ér­deklődött : — A koncepció elkészíté­sekor a Kupa-program szolgáltatta a keretet? — A gazdasági alapprog­ram természetesen behatá­rolja a részprogramok moz­gásterét, de hozzáteszem, hogy mi igyekszünk tágítani ezeken a határokon. A me­zőgazdaság szerkezetének át­alakításához pótlólagos for­rásokra van szükség, ame­lyeket költségvetési szinten kell biztosítani. Ezt az igé­nyünket programszinten fo­galmazzuk meg, s remélem elérjük a kívánt eredményt. — Mikor kerül a terv a széles nyilvánosság elé? — A különböző szakmai érdekképviseletekkel már egyeztettünk, egyre tágabb az a kör, amely a kormány vitája előtt betekinthet az anyagba, megteheti észrevé­teleit. A minisztérium veze­tése a jövő héten véglegesíti a programot, majd sor kerül egy megbeszélésre a Pénz­ügyminisztérium tisztségvi­selőivel, s ezután, remélem még áprilisban a kormány elé kerül, (bpszerk. — krecz) sik részét pedig elköltöttük. Azt már kevesen tudják, hogy mire és ebből a pénz­ből még kevesebben mernek valamilyen megvalósult pro­duktumot felmutatni. A kor­mányhoz közelálló csatorná­kon elfolyt a pénz, a növekvő kamatterheket pedig azóta is magunk előtt görgetjük. Sze­rencsére a dollár megerősö­dése a nyugati valutákkal és a japán jennel szemben azt jelentette, hogy 600—700 millió dollárral csökkent adósságunk. Arra, hogy mi nem tudunk a nyugati hitelekkel mit kéz- deni a kölcsönfolyósítók is rájöttek. Véget értek a szép általános tervek, amikor pél­dául egy ágazat fejlesztésére utalták át a pénzt, konkrétu­mokat várnak és a Világbank is a hazai költségvetési hi­ány meghatározott nagyságá­hoz köti a hitel folyósítását. A miniszter kijelentésének első felével egyet lehet érte­ni, viszont azt szerintem még ő sem tudja, ki lesz az, aki o saját piaci részesedésé­ből egy szeletet átad nekünk. Ezt csak üzleti alapon tudom elképzelni, aminek meg­szabják az árát. Az az idő­pont is kétséges, amikor a már annyit emlegetett kül­földi befektetők hada, zse­bükben vagy csekkfüzetükre írva a milliárdokkal átlépi a magyar határt. Ennek felol­dása kemény dió lész a pénz­ügyi kormányzat számára, a tulajdonviszonyok rendezé­se nélkül mindez nyár előtt aligha képzelhető el. (m. cs.) Tavaszi ügyek DŰL A CSALÁDI vihar, s a végén az ifjú asszony kivágja az utolsó aduját. — Vedd tudomásul, hogy visszamegyek a mamához! Telefonál, főként azért, hogy a férj előtt is jelezze, komoly az elhatározás. Né­hány szó után azonban el­sápad és leteszi a kagylót. — Mi van? — kérdezi a férj nem is leplezett kár­örömmel. — Meggondoltad? — A fene egye meg> a mama is visszament a na­gyihoz. — NOS FIAM, mivel bün­tette az Űr Adámot, amikor evett a tiltott fa gyümöl­cséből? — El kellett vennie Évát. * A KISSÉ koros úr házas­ságközvetítőhöz fordul. Amint megkapja a jelölt adatait, döbbenten olvas­sa, hogy a hölgy sánta. — Amúgy megfelelne, dehát ez a bicegés ... — Uram, meg kell mon­danom, hogy ez az előnye. Képzelje, hogy elvesz egy lányt, aki nem sánta. Az­tán otthon elcsúszik, a lá­bát töri. Kórházba viszik, feküdnie kell, meglehet gyógytornát is előírnak a későbbiekre. És akkor még az egyéb kiadásokról nem is szóltam. Ezzel a lánnyal viszont mindezt megtaka­rítja ! Nehezen csillapodó indulatok Szégyellik és unják az adonyiak — Anyuka. Jogállamban fogunk élni. — Igen? Es hová kell ahhoz költözni? Hofi anyósának két éve, még a régi rendszerben feltett kér­dései jutottak eszembe, amikor megkaptam Papp Sándorné levelét Tiszaadonybói. ö tett fel ilyen kérdéseket: miiven ország az, ahol a jog győzedelmeskedhet az igazság felett? Mert vele és Tiszaadonnyal ez törtéot. száznegyvennyolcan, hogy maradjon az óvoda. De fel- használták ezeket az aláírá­sokat már másra is. Civakodik Emlékeztetőül annyit: Ti- szaadony az önkormányzati választás első fordulójában azonos szavazatot kapott Papp Sándorné és Balogh Sándor polgármesterjelölt. Kiírták az új választást, ám közben Pappné a választá­si bizottsághoz, majd a bíró­sághoz fordult, mert egy — szerinte — érvényes szava­zatot érvénytelennek minősí­tettek, s ha azt is figyelem­be veszik, ő a tiszaadonyi választás győztese. A bíróság elutasította. A választás megtörtént, Pappné második lett, ám később a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a kérdéses szavazat ér­vényes volt, a polgármester azonban a második választá­son győztes Balogh Sándor maradt. Tiszaadonyban a kedélyek még mindig nem csitultak. A környék országgyűlési képviselője is írt és nyilat­kozott a Tiszaadonyban tör­tént igazságtalanságokról, de szerkesztőségünkhöz is fo­lyamatosan érkeznek a leve­lek. Legutóbb például ezt kaptuk. „Mi úgy gondoljuk, hogy em­beri méltóságunkban mélyen sért az, amikor kértük az akko­ri tiszaszalkai vb-titkárt a tör­vényesség betartására, mint a törvényesség őrét, hogy a má­sodik fordulót ne írják ki, amíg a folyamatban lévő vizsgálatok le nem záródnak. Szomorúan kellett hallanunk, hogy hivata­los testületi ülésen kijelentette: „Pletykaszintü dolgokra nem adunk*’. Hiába közöltük, hogy a Kisvárdai Bíróság és az ügyészség már időben megkapta a vizsgálati -kérelmünket. Mi hisszük, hogy demokratikus jog­államban élünk, és az igazság, ha hosszú idő után is, de kide­rül. Tiszaadony község 148 szavazópolgár nevében” Idétlenség Megüzentük e névtelen le­vél után a lapban, hogy sze­retnénk az aláírásokat is lát­ni. Néhány nap múlva kap­tunk egy levelet, amelyiket ugyancsak 148 szavazópolgár nevében, de csak tizenegyen írtak alá. Nagyobb gondot okozott ennél azonban, ami a levélben állt, hogy tudni­illik „azokat az embereket, akik az igazság oldalán áll­nak, megfenyegetik, megfé­lemlítik a nem igazság olda­lán álló kocsmai alkalmazot­tak". A kocsma — bár a bejárat fölött presszó névtábla áll — üzemeltetőjétől, Pető János­tól kérdezem: hány vereke­dés volt a kocsmában? Azt mondja: egy sem, de egyéb­ként sem verekedések a ti- szaadonyiak. Aztán kapcsol, hogy honnan eredhet a kér­dés: — Jobb lenne, ha a saját dolgukkal foglalkoznának, nem járatnák le a falut ez­zel az időtlenséggel. Megkér­dezhetnek bárkit, Balogh Sándorral szemben Pappné sosem fog győzni. A falu szélén találkoztam két asszonnyal: ............... — Unjuk már nagyon — mondták egymás szavába vágva és legjobb lenne,- ha beletörődne Jucika 1 az igaz­ságba. • ■ A polgármestert keresem. Nincs. Míg megérkezik, két hivatali dolgozóval váltunk szót, bár ők nem szívesen beszélnek, mert ha a polgár­mester pártján állva mond­ják véleményüket, az ellen­fél tábora úgysem fogadja el, elfogultnak tartaná őket. Jön a polgármester, s mikor említem, hogy levelet kap­tunk, egy kockás füzet lap­ját húzza elő, amelyiken író­géppel írt rettenetesen rá­galmazó mondatok állnak. — Mit csináljak vele? Még csak feljelentést sem teszek, mert nincs értelme. Meg az az igazság, hogy nem kell nekem bemutatkozni Tisza­adonyban. Tulajdonképpen nem is akartam indulni a választáson. Aztán amikor Pappné férje hozta az aján­lócédulákat, s azt mondta: csak a felesége indulhat, ak­kor gondoltam, hogy megtu­dom, ez a falu kommunistá­nak néz, vagy Balogh Sanyi­nak. Egy ajánlócéduláért sem mentem még a rokon­sághoz sem. Hallottam, hogy Pappné kétszáznál is többet kapott, aztán nem hitte el, hogy százzal keve­sebben szavaztak rá, mint ahányan neki adták az aján­lócédulát. — De a száznegyvennyolc aláírás azért jelez valamit — szólok közbe. Mosolyogva válaszol: — Volt száznegyvennyolc aláírás, csak nem neki. Ami­kor kijött egy körlevél, hogy megszűnnek az óvodák, ak­kor írták alá az emberek A képviselő-testületnek hét tagja van. Egy pártonkí- vüli, két agrárszövetségi tag, egy kisgazda és három MDF- es. Pappné is MDF-es szí­nekben indult, elindulok hát egy MDF-es képvisélőt meg­kérdezni. — Kocsis Zsolt vagyok — mutatkozott be az iskolában a fiatal pedagógus —, s va­lóban az MDF támogatásával lettem képviselő. Itt a vá­lasztásig az emberek között olyan összefogás volt, ami­lyen sehol a környéken. A választás mindent szétszakí­tott. Klikkek alakultak a községben, és különösen az első hetekben egyfolytában civakodtak az emberek. Biz­tos igaz, hogy nem lehet nyolcszáz embernek valaki ugyanolyan jó, de az már jelzi a többség akaratát, hogy a második fordulóban Balogh Sándor kilencven­nyolccal több szavazatot ka­pott. Én elfogadom polgár- mesternek Balogh Sándort. Kár hogy megjelent az új­ságban Szűcs M. Sándor nyi­latkozata, hogy nem ismeri el legitimnek a polgármes­tert. Ez tovább szítja és el­mélyíti az ellentétet. Nekem az a véleményem, hogy a képviselő úr polgármester- ellenes hangulatot keltett. Furcsán néznek Péter Lászlóné iskolaigaz­gató is szívesen válaszol kér­désünkre. Nem tagja egyik pártnak sem. — Én a békességre törek­szem mindennapi munkám­ban, mint ember is, mint pe­dagógus is és szívből kívá­nom, hogy túl tudjunk ezen a helyzeten jutni. Már csak azért is, mert a környező te­lepülések lakossága is eléggé furcsán néz ránk. Le kellene már ezt a helyzetet egyszer s mindenkorra zárni. — A polgármester itt szü­letett, én 1970 óta, amióta a faluba kerültem, együtt dol­goztam vele mint tanácstag­gal, mint elöljáróval és mint tanácselnökkel. A faluban nem volt olyan dolog, amely­nek munkánk során ne let­tünk volna részesei. Alkal­mas feladatának ellátására, és én mint iskolaigazgató, mint állampolgár együttmű­ködök vele. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents