Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. április 13. Eletvonat Ide figyelj, Milos! Nézd meg ezt az öreg mozdonyvezetőt! Leszolgálta az életét, annyi mindenen átment, s rajta is emberszerelvények gázoltak keresztül. Megtörte az élet, azt hiszed? Ugyanolyan derűsen éli meg a hétköznapokat most is, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Mert ez a legfontosabb: örülni mindannak, amit a mindennapok löknek eléd! Nem szabad gyötrődni, kínlódni! A férfit az különbözteti meg az asszonytól, hogy megteszi, amit a helyzet kíván. Indítjuk a vonatokat egymás után, néha megállítunk egyet-egyet, mert így tudunk segíteni azoknak, akik most többet tehetnek, mint mi. De lehet, hogy holnap nekünk kell a helyükre állni. Figyelj vezénylő kezemre, Milos! Ne félj a nőktől! Kedvesek, aranyosak, szeretnek bennünket. Néha titkolják, de azért szeretnek. Kívánják az ölelést, ugyanúgy, mint te, Milos. Ugye, öreg? Hamarosan megérted, Milos, hogy az öröm mellett ott van a gyász is. De most még tanulj, s figyelj rám! (Harasztosi Pál felvételén Földi László mozdulatába magyarázta: N. I. A.) XA nagy per mai tanulságai Európa ismerte nevét 71 z 1882 húsvétién elit tűnt tiszaeszlári cselédlány, Solymo- JL sí Eszter halálában ....] vált hősnővé — alakja torz szimbólummá, neve az antiszemita mozgalom jelszavává. Solymosi Eszternek vérét vették a zsidók, és húsvéti pász- kájukba keverték — röppent fel a képtelen középkori babonákat felelevenítő vád. Mesék helyett Krúdy Gyula, aki ennek a pernek a történetét is megírta 1931- ben, regényének bevezetőjében a következőképpen emlékezik vissza: „lehet, hogy másfelé is a világon beszéltek a hajmeresztő gyilkosságról, de Nyíregyházán, ahol a bíróság székelt, és a vádlottak a börtönben ültek: se az esztendőnél tovább tartó vizsgálat alatt, sem az utána következő években nem fordult elő hasonló esemény, amelyet bővebben megbeszélhettek volna az akkori emberek. A korabeli gyermekek a tiszaeszlári gyilkosság változatait hallgatták a gyermekmesék helyett.” Az 1883. június 18-án Nyíregyházán megnyitott végtárgyalás hathetes eseménysorozatáról nemcsak az összes magyar napilap közölt részletes tudósításokat, hanem minden jelentős európai újság figyelme is a nyári hőségben fuldokló, poros magyar kisváros felé fordult. A perben a védő szerepét Eötvös Károly látta el. ,,Ma szelíd korszakot élünk — "írta húsz évvel később A nagy per című munkájának előszavában — s az emberiség művelt részének erkölcsei nemesebbek, mint valaha... annyi józan ész s annyi nemes szív van a világon, hogy ha az eset tisztán áll előtte, igazságszerető felbuzdulása képes arra, hogy önmagától is nyomban elutasítsa, s a gyönge lelkekből és ingatag szívekből is nyomban kiirtsa a vak és ártó hiedelmeket.” Eötvös a magyar köznemesség legjobb erkölcsi-politikai hagyományaitól indíttatva szegült szembe a vérvád eszelős elfogultságával s az annak behódolt közvéleménnyel. Eötvös egy történelmi szerepét és hitelét vesztett osztály lelkiismereteként állt a védői emelvényen: nemcsak a vádlottakat, hanem a magyar középosztály hajdani ideáljait is védelmezte akkor, amikor megpróbálta bizonyítani a vád képtelenségét. Mandátum nélkül Eötvös a per idején alig múlt negyvenéves. Beérett férfi volt, aki megpróbálta már a börtönt is. Volt jogakadémia-tanár Pápán, majd veszprémi újságszerkesztő és vármegyei tiszteletbeli aljegyző. 1872-ben képviselővé választották. A Pesti Naplóban megjelent Cikkei, amelyekben a kiegyezést és Deák politikáját védte, nagy feltűnést keltettek zamatos nyelvükkel, erős logikájukkal. A perben nagy sikert aratott védőbeszédével, egész Európa megismerte a nevét, de furcsa módon népszerűtlenné vált mégis: az 1884-i országgyűlésre bár több helyen is jelölték, nem tudott mandátumhoz jutni. Hangerővel Életműve nem tartozik a legismertebbek közé, pedig 1900— 1909 között huszonnégy kötetben adták ki munkáit. A nagy per nem egyszerűen a per anyagának ismertetése vagy a nyomozás megrajzolása, belső, lélektani alapokon nyugszik, méghozzá j az egyéni és tömeglélektan törvényein: ez teszi a mai olvasój számára is elevenné, izgalmas-! sá és regényszerűvé. Akkor, amikor halálának hét-, venötödik évfordulóján megem-j lékezünk róla, nem árt azt semj felidézni, amivel Eötvös a per; során is hadakozott: nem leheti egyetlen népcsoportot sem kollektív büntetéssel sújtani, még akkor sem, ha a többség hangos! érvei ezt így kívánnák. (nia) ap mint nap tapaszN talhatjuk, hogy a nagy közép-európai átalakulásban szót kér az a közösség, amelyet meghatározni sem mindig könnyű és a kommunista korszakban gyakran mint az egyetemes célok akadályozóját emlegették. Nyugaton értetlenül szemlélik a tájainkon ismét erőteljesen jelentkező nacionalizmust, azt föltételezvén, hogy modernizáció és nemzet egymással mindenképpen szemben áll. Pedig a totalitarizmussal való szakítás a nemzeti méltóság visszaszerzésének a szándékát is jelentette, hiszen a kommunista rendet elsősorban külső erő kényszerítette térségünk népeire. Szombatonként jelentkező hatrészes sorozatunk arra a kérdésre szándékozik válaszolni, mi áll a mai törekvések hátterében, milyen történelmi meghatározottságok szabnak medret az eseményeknek. A jövendő európai integráció közösségi szubjektumairól van szó, hiszen az egységet nem a homogenizálás, haz ÁMK nem egy új magyar gépA kocsirendszám, hanem egy, az előző rendszerből reánk maradt rövidítés, azt jelenti: általános művelődési központ. Nem túl sok ilyen alakult ezekből az utóbbi néhány esztendőben, és több helyen kísérleti jelleggel szervezték, országos irányítás és figyelem mellett, vajon milyen megújulást hozhat a kulturális életben egy újfajta szervezet. Megyénk néhány településén is éltek a lehetőséggel, és belevágtak, hátha így könnyebb lesz a művelődés szervezése, a programok lebonyolítása. Az általános művelődési központ ugyanis azt a szervezeti előnyt jelentette a másik, széttagolt struktúrával szemben, hogy egy fedél alatt hozta össze az általános iskolát az iskolai és a köz- művelődési könyvtárral, a régi értelemben vett művelődési házzal és adott esetben akár a sport intézményeivel is. Azt vették alapelvnek: ha az általános iskolás tanuló iskolai évei alatt hozzászokik egy épülethez, tisztázódik számára, hogy ő abban az épületben mindenhol jogosult közlekedni, akkor felnőtt korában nem lesz azzal problémája, hogyan kell bemenni egy könyvtárba, és valószínűleg kialakul benne a folyamatos művelődés igénye. Azt remélték az AMK-k szervezői, visszatér majd a művelődési házakból elszokott közönség. Lapunkban is több alkalommal számoltunk be arról, hogyan próbálták meg új keretek között fellendíteni egy-egy település kulturális, művészeti életét. Azt tapasztalhattuk, a kisebb falvakban válhat sikeressé igazán a művelődési-oktatási intézmény, ott, ahol egy kulturális esemény híre gyorsan terjed, ahol a pedagógusok és a népművelők mindenkit ismernek. Különösen szép sikereket értek el Nyírvasváriban a felnőtteknek rendezett programokkal, míg másutt szerencsétlenül alakult a helyzet, csak iskolásoknak tartottak kulturális foglalkozásokat, a felnőttekről megfeledkeztek. Mi lesz, hogyan alakul a továbbiakban a korábbi ÁMK-k sorsa? Bizonyára felvetődik a kérdés minden érintett községben, hiszen a rendszer- változással az önkormányzatok a kulturális élet területén is a régi típusú intézmények elsöpréséről döntenek. Nagy hiba volna viszont a fü- rösztővízzel együtt a gyermeket is kiönteni, és pusztán azért, mert mindent, ami régi, átkos- nak kiáltunk ki, fenekestül mindent felforgatni. Igazán kár volna, ha például a régi Varsánygyü- rében épült színházépületet, csak azért, m§rt ÁMK-célra készült, ezután nem használnák. Józan belátás szükséges az önkormányzatok döntése előtt, hogy a helyi értékek fennmaradjanak, a falu hagyományait megőrizzék. Művelődni — egy fedél alatt Nagy István Attila: Daphnisz éneke Olyan az arcod, a szemed is, ugyanúgy simogat a kezed is úgy lobban fel benned is a vágy, mint a nyári kazalban a láng. formás két melled is úgy ragyog, mint szerelmes szájban fogsorok, kulcsoló lábad is úgy szorít, hogy boldogan vállalom a kínt, a gyötrődés, fájdalom, harag elsimul jó tenyered alatt, messze fut az esti félelem, ha öledbe hajthatom fejem, és olyan a hangod neked is, nem tudom, az álom neszez itt, vagy a sípok szólnak messze lent a völgybe nyúló réteken. Fűszálak harmatcseppjeiben rég kihunyt csillagok remegnek. Picasso: Felemelt kezű akt. (1952) Kelet és Nyugat között Államok, nyelvek, nem éppen a sokszínűség alapján képzeljük el. A modern nemzet két évszázada 1. Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek az elmúlt esztendő sorsfordító politkai változásai közepette, hogy milyen mérföldkövet jelentett a modern magyar nemzet megalapozásában az 1790—91-es országgyűlés. Nem csak a korona került vissza akkor Budára, hanem komoly küzdelem bontakozott ki a magyar nyelv közéleti elismertetéséért, s ha ez a küzdelem csak rész- eredményeket hozott is (főleg az oktatásügy területén), ettől fogva nyilvánvalóvá vált, a politika és a közigazgatás szempontjából is mekkora súlya van annak a ténynek, ki milyen nyelven beszél. A felvilágosodás eszméinek szellemében kívánták a rendi magyar országgyűlés követei a magyar nyelv jogait biztosítani a közéletben is, mint a királyság különállásának egyik fontos megkülönböztető jegyét; a németesítő II. József gondolatát alkalmazva Magyarországra: terjedjen ki az anyanyelv használata az ország egész területére. Ahogy a felvilágosult uralkodó sem számolt azzal a ténnyel, hogy nem csupán modernizáció és elavult politikai szerkezet ellentmondásáról van szó, hanem a kulturális fejlődésben alig elmaradt más nyelvekről és az állami-tartományi különállás gazdag hagyományáról is, a magyar politikusok sem érzékelték kellő mértékben, hogy mögöttük, mellettük ott vannak az ország jelentős számú nem magyar etnikumai, akik hamarosan szintén készek politikát alapozni a nyelvi különbség tényére. 1790-ben a magyarországi szerbek kongresszusa külön- jogokat, területi autonómiát követelt. 1791-ben Erdélyben a román főpapok é értelmiségiek felségfolyamod ványban (Supplex Libellus Vals chorum) fordultak az uralkodó hoz a román nemzet egyenjogú sítása érdekében. Alig múlt el tehát egy-két es2 tendő azután, hogy teljes vérté zetben színre lépett a forradaln Franciországban a modern nen zet (mint az állam polgárainak közössége, a nép mint politik; szereplő), és Európa közepén i megjelentek ennek a logikának csírái, elindult a fejlődés ebbe a irányba, az első pillanattól szint föloldhatatlan ellentmondáso közepette. A sajátos politikai, társadaln és etnikai körülmények köve keztében másképpen tudott v; laszolni erre a kihívásra a konl nensnek az a középső részi mely kisebb-nagyobb fáziski séssel követte az európai társ; dalom és gazdaság fejlődésé mint az elöl járó nyugat európ || Kelet , A magyarország---------------------------- — i I cSxombnü OALKPIA I
