Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
10 || Keletmagyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Madacsi Mária pszichológus Amerikai filmekben szinte mindennapos: a konfliktusokkal küszködő, saját baján, lelki problémáin egymagában segíteni nem tudó ember pszichológushoz fordul segítségért. Fejlett országokban mindennapos gyakorlat, hogy bizonytalanság, dilemma esetén rögtön kéznél a kapaszkodó: nem döntök, mert nem tudok. Majd beszélek a pszichológusommal. Dr. Madácsi Mária a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszékének vezetője jól ismeri ezt a helyzetet. A Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, főiskolai docens, 1984-től vezeti a nyíregyházi tanszéket. Joggal merül fel a kérdés: ha én, aki önmagámnak a legjobbat akarom, nem találok megoldást a gondomra, hogyan találhat egy kívülálló? Miért látná nálamnál jobban ö, mi jó nekem, hogyan kell cselekednem? Valójában igaz amit mond, és az lenne helyes és kívánatos, ha minden ember — felismerve és reálisan megítélve saját helyzetét — kitalálná önmaga számára a konfliktus megoldását is. Csakhogy ez közel sem ilyen egyszerű. Az előbb emlegetett amerikai pszichológusok sem kész megoldásokat találnak pácienseiknek, ott sem kész receptekért járnak a pszichológusokhoz. A szakember nem többet és nem kevesebbet tesz, mint a kívülálló tárgyilagosságával a beszélte- téssel megismert gondok alapján mintegy tükröt tart a páciens elé. Az általa elmondottakat összegzi, kiemeli belőlük a lényeget, s ezzel utat is mutat. Ez az igazi segítség, amelynek egyértelműsége természetesen olykor vitatható. A nyugati kultúráknak tehát mára természetes része, hogy a hozzá fordulónak pszichológus ad segítséget. Bár mi valójában ettől még távol vagyunk, bizonyos jelek már nálunk is mutatkoznak. Elég talán a mind nagyobb számban megjelenő szakkönyvekre, egyéb kiadványokra gondolni... — Valóban, az utóbbi években sok olyan könyv került be az országba, melyek megpróbálnak különféle útmutatást, receptet adni. Olvasóink akarva-akaratla- nul rájönnek saját hibáikra, bizonyos konfliktusok megoldásához mintákat kapnak. Kiderül például, — hogy épp aktuális példát mondjak — mit kell tennünk akkor, ha állást keresünk, s jó benyomást akarunk leendő munkaadónkban kelteni. Az úgynevezett szociálpszichológiai könyvek pontokba szedve adnak útmutatót ahhoz, milyennek kell lennünk, hogyan kell viselkednünk, hogy mások elfogadjanak, jónak tartsanak. Dale Carnagie, az egyik legismertebb szerzői könyveit harmincöt nyelvre, köztük magyarra is lefordították. Hallatlan népszerűségének oka, hogy az egyes konfliktusok megoldására szolgáló receptje megtévesztően egyszerű: ,,ha azt akarjuk — mondja egy helyütt — hogy valaki szeressen bennünket, szeressük mi is őt." Érdeklődjünk iránta, legyünk rá figyelemmel, s ne fukarkodjunk a róla szóló dicséretekkel. Nem biztos, hogy az efféle közeledésre mindenki egyformán reagál. Nem fordulhat elő, hogy esetleg tolakodásnak, netán együgyü- ségnek veszik a mi megértésünket, mosolyunkat...? — Előfordulhat, persze. Csakhogy az emberek többségében megvan az a jó tulajdonság, hogy mosolyra mosollyal válaszolnak. Legtöbben könnyen teremtenek kapcsolatot, bár lehet, hogy azok nem mindig mélyek. Az azonban biztos, mindnyájunknak jobb a közérzete, ha derűs, mosolygós emberek vannak a közelükben. Az érzelem, legyen az jókedv vagy rosszkedv, ragadós. S hiába mosolygok én háromszor, ha a társam utál, a pokolba kíván. Meddig kell nekem úgy tennem, mintha ezt nem látnám, meddig ajánlott a reménykedő mosoly? — Van határa a közeledésnek is. Emberi kapcsolatainkban akkor teszünk jót, ha nem alakos- kodunk vég nélkül, tudomásul vesszük a tényeket, s ki tudjuk mondani: eddig, és ne tovább! Ha nem alázkodunk meg mások előtt, ha tudunk időnként nemet is mondani. Igazán nem szeretnék közhelyeket mondani, de napjainkban a korábbinál jóval idegesebb az ország. A pszichológus is így látja ezt? — Határozottan. Most lehet igazán látni, mennyire él az emberekben az önismeret igénye, hiszen rendkívüliek a változások. Biztos munkahelyek egyik napról a másikra szűnnek meg, a hosszú évtizede kiszámítható dolgok egyszerre csak kiszámíthatatlanná, bizonytalanná válnak. Elég csak a növekvő munkanélküliségre gondolni. Az emberek egyik napról a másikra biztos kenyér nélkül maradnak, s ez új, szokatlan dolog számukra. Ráadásul él bennük az a szemlélet is, hogy munka nélkül általában a semmirevaló, rendetlen emberek lehetnek, így helyzetükért főképpen ők felelnek. S mivel többnyire ezt a külvilág is így látja, ez az érzés még jobban felerősödik, az emberekben nő a feleslegesség érzése, csökken az önértékelésük, ezt pedig nehéz feldolgozni, kivédeni. A „ nincs helyem a világban” -érzéssel nagyon nehéz megküzdeni, ehhez önmagában nem elég a pszichológus. Már csak azért sem, mert komoly egzisztenciális problémákat nem tud megoldani. Mit segíthetünk annak az embernek aki azért jön hozzánk, mert nincs keresete, négy gyermekét nem tudja eltartani...? Pedig vannak, akik megkísérlik a válaszadást efféle helyzetekre is. Gyakorta hallunk olyan tanfolyamokról, amelyek ilyesféle dolgokban ígérnek segítséget. — Kár, hogy ez is pénzkereső akcióvá, vállalkozássá válhat. Magam is jó néhány vállalkozásról hallottam, elindítói nem is mindig felkészült emberek. Ilyen szempontból nem tartom ezeket jónak. Jó bennük legfeljebb annyi, hogy alkalmat adnak arra, hogy az emberek elkezdjék megismerni önmagukat, figyelnek, élményeket szereznek saját tulajdonságaikról. Mi a főiskolán évente indítunk önmegismerő tanfolyamokat, általában negyven-ötven diák jelentkezik. Ők azok, akik saját személyiségük megítélésében bizonytalanok, s van erő bennük arra, hogy beismerjék, felvállalják ezt, igyekezzenek változtatni saját hibáikon. Akiben meg nincs erre erő, konfliktushelyzetben nem talál pszichológust, olykor a nyugtatóhoz, máskor az italhoz nyúl... — Sajnos, erre is jócskán akad példa. De ne higgye, hogy minden bajra megoldás egy jó pszichológus. Olykor ugyanany- nyit ér egy megértő társ, egy igaz, jó barát. Ha van valaki, aki bajomban meghallgat, kibeszélhetem magam, akkor megköny- nyebbülök, távolabbinak láthatom a problémákat, s ezáltal végigjárhatom azt az utat, amely a konfliktus megoldásához vezet. — S hogy mit csinál a pszichológus, ha konfliktusba kerül, ha valami bántja, és dühös? Olyankor jól jár a lakóközösség. Indulatait úgy vezeti le, hogy ragyogó tisztára súrolja a lépcsőház kövét, és közben ideje és lehetősége is van szidni a sze- metelőket, a lábat nem törlőket, s nagyokat csaphat a felmosóval az „ ellen félre." Kovács Éva AZ ÖREGEDÉS SZÜKSÉGKÉPP jár együtt a fizikai képességek leépülésével, ugyanakkor a szellemi frissesség idős korban is megőrizhető. Példák sorával igazolhatjuk ezt. A filmvilágból leginkább Bunuel művészi pályája bizonyító értékű, hiszen amikor A vágy titokzatos tárgyát vagy a Szabadság fantomját forgatta, már felül volt a 70-en. Jó lenne, ha a bizonyító értékű példák sorában említhetők lennének Jancsó Miklósnak az utóbbi néhány évben készült munkái, ám úgy tűnik, hogy a Jézus Krisztus horoszkópja és főként az e héten moziba került Isten hátrafelé megy éppen a fontiek ellenkezőjét bizonyítja. „Ha viszont «egyszerű nézőként» csak valami jóféle izgalmat, sodró történetet, érzéki kavargást remélt a közelebbről meghatározatlan, de ígéretes cím nyomán, akkor gyakorolhatja az önuralom erényét, fegyelmezetten elnyomva a növekvő unalom, zagyvaság okozta mérges elégedetlenséget." A Kritika című folyóiratból kölcsönöztem az idézetet, s természetesen nem Jancsó filmjéről van benne szó (hanem a tavaly bemutatott Szédülés című Szász János-műről), ám egyetlen kifejezés vagy hangsúly megváltoztatása nélkül igaz az Isten hátrafelé megyre is. Aligha lehet Jancsó e munkájáról szabályos kritikát írni, lévén hogy nem művészi alkotás, hanem valahol félúton tévelyeg a magánügy és a mozgóképi koty- valék között. Tudom, hogy súlyos szavak ezek, különösen egy olyan művész esetében, akinek múlhatatlan érdemei vannak a magyar film művészetté emelésében, formanyelvi újításai révén az egyetemes filmművészet gazdagításában, de a Szegénylegények -korszak meghatározó értékei sem, az Égi bárány történetfilozófiai jelentőségű gondolatai sem adhatnak felmentést erre a blöffre. NEM KÍSÉRLEM MEG leírni, miről szól a film, mert Jancsó alkotásai korábban sem voltak megközelíthetők a hagyományos cselekményszervezés elvei szerint, de korábban a képesemények fontos vagy meghökkentő gondolatokat hordoztak, mostanra azonban csak a meghökken- tés maradt gondolatok nélkül. Nagyjából az hüvelyezhető ki a látványból, hogy Gorbacsov megbukik, és visszajönnek az oroszok. Gorbacsov bukásának előrevetítéséhez nem szükséges látnoki képesség, hiszen minden rendszerben (s különösen a dikSínek monológja véletlen folytán két olyan irodalmi antológia jelent meg a kö- zelmútban, amely a vasúthoz kötődik. Az egyik a MÁV Vezérigazgatóság, a másik a Záhonyi Vasutas Ifjúsági Szervezet gondozásában látott napvilágot. A sínek monológja című, vasutas költők, írók antológiájának már volt előzménye, hiszen öt évvel ezelőtt a MÁV megjelentetett egy hasonló kötetet. Az azóta megrendezett vasutas szavalóversenyek jelezték, hogy a Magyar Államvasutaknál még a feltételezettnél is több a tehetséges, a vasúti szakmák mellett az irodalomhoz is értő munkatárs. Ezért a MÁV irodalmi pályázatot hirdetett, amelyen kortárs írók, költők is részt vehettek. Ám a szerkesztők elsősorban a vasút munkájáról, a vasutasok életéről, örömeiről és gondjairól vártak írásokat. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. Tekintélyes mennyiségű pályamunka érkezett. Ebből az anyagból szerkesztette Baranyi Ferenc a Sínek monológja című kötetet. Válogatott anyag között egyaránt találunk érettebb és kevésbé „aranyértékű” írásokat, ám összességében az antológia nem marad el a többitől. A kötet szerzői között örömmel fedeztünk fel Szabolcsban élő alkotókat is. Zsoldos Barnabás novellája egy vasúti balesetet dolgoz fel, hitelesen visszaadva a megrázó eset körülményeit. Mandula József pedig Záhonyról, a sínvárosról írt verset. Figyelemre méltóak Besze Imre, Büki Attila, Fazekas Lajos, Ketykó István, Zsirai László és Szabó Béla írásai. Valóban igaz, ami a bevezetőben is olvasható, hogy a szerzők felelősségteljes munkájuk mellett kevés szabadidejüket feláldozva gazdagították a vasutasközösség kulturális hagyományait. A másik „vasutas” kötet Hallgasd álmaim neszét Záhonyban látott napvilágot. Megjelenését a vasutas ifjúsági szervezetnek és néhány lelkes záhonyi fiatalnak köszönheti. A füzet Záhonyban és vonzáskörzetében élő pályakezdő írók, költők munkáinak megjelentetésére vállalkozott, egy korábban meghirdetett irodalmi pályázat legjobb írásait gyűjtve egy csokorba. A füzetbe végül is hat költő írásai kerültek be. Battyányi Géza, Dienes Róbert, Görgey Géza, Horváth József, Köles Zsolt és Mandula József verseiben itt-ott már felcsendülnek a tehetség hangjai. A kötetet amatőr festők által készített grafikák díszítik. Hallgasd álmaim neszét című füzet a Záhonyi Irodalmi Füzetek első darabja. Hasznos lenne, ha további kiadványok nem csupán az irodalmi, hanem a „sínváros” helytörténeti, szociográfiai, földrajzi és más írásainak is helyt adnának. B. I. 1991. március 9. Jancsó hátrafelé megy tatórikus eszközökön alapulókban) nyilvánvaló a vezércsere, legföljebb a „futamidő” bizonytalan. Az oroszok visszajövetelét pedig még Jancsónak sem hiszem el. Az eddigi „menetrend” ismeretében talán száz év múlva esedékes ez. 1849-ben volt szerencsénk először, 1945-ben másodszor (’56-ot nem számolom, mert akkor egyébként is itt voltak), így a következő vizit a jövő század esélye. A film tele van Jancsó-remi- niszcenciákkal. A kibontott fal mögött ácsorgó csoport elénekli a Kossuth-nótát, s a jelenet emlékezetünkbe idézheti a Szegénylegényeket, ahol ugyancsak elhangzik ez az ének, de ott funkciója volt. A hosszú folyosón hosszú jelenet: Dörner György és Eperjes Károly dobálja egymásnak a pisztolyt. Ez a megoldás a Sirokkóból köszön vissza, de ott érzékelhetően a kiképzést jelképező szerepe volt a mozgáskombinációnak. A különböző terekben elhelyezett monitorok a Szörnyek évadja óta visszatérő motívuma Jancsó filmjeinek, viszont a rajtuk látható kép összefüggése a képmező egyéb elemeivel többnyire követhetetlen. A SZEREPLŐK SOKFÉLE kombinációban való megjelenítése sem elegendő egy filmre, s akkor következik az eddigieknél is olcsóbb megoldás: az utójáték. Egy vetítőben látjuk a stáb tagjait, akik éppen végignézték a mester legújabb opusát, s akkor megjelenik a színen maga Jancsó, pár keresetlen mondatban köszönti udvartartását, s közli, hogy „szar volt a hangminőség”. Ő ugyan a vetítőberendezés gyarlóságát okolja, de sokkal valószínűbb, hogy a szükséges utószinkron elmaradása a vétkes abban, hogy a dialógusok jelentős hányada érthetetlen. A bankett során Jancsó elmondja, kinek miért nem fog tetszeni filmje, sőt olyasmire vetemedik, amire korábban soha: értelmezi művét. Megtudjuk tőle, hogy a sokszor előforduló meztelen lány (a film egyetlen figyelemre méltó jelensége) a jóreménység jelképe. A hatalmas torta pedig többeknek nyilván nem az idézett gengszterfilm jelenetét juttatta volna eszébe, hanem azt, hogy egykoron hasonlót ajándékozott a rendező állandó forgatókönyvírójával, Hernádi Gyulával közösen egy születésnapra. Az ünnepelt Aczél György volt. Hamar Péter SELYEMGUBÓ (COCOON) AMERIKAI FILM • Rendezte = RON HOWARD Főszerepben : STEVE GUTTENBERG -TAHNEE WELCH «BRIAN DENNEHV ...mondta Ferenc József a Népeimhez című kiáltványában 1914-ben, amikor népeivel a hadüzenetet közölte. Nyilván a megfontolás és a meggondolás késztette a leninvárosi városatyákat, hogy lakóhelyük nevének megváltoztatását kérjék. így 1991. február 1-jétől már Tisza- újvárosról beszélhetünk. Hogyan is jött létre ez a név? Előbb azonban tegyünk egy kis kitérőt! 1951-ben a nagyobbik folyónk mellett fekvő várost Sztálinvá- rosra keresztelték, s 10 és fél éven át ez volt a neve, s lett belőle Dunaújváros. A mi helységünkben 1970-ben tartottak keresztelőt, s a „gyermek” élt pár hónap hfján 21 évet. Mindkét település létezett már az Árpádkorban: (Duna) Pentele 713, (Tisza) Szederkény pedig 702 évig viselte nevét. Dunaújváros nevének magyarázatakor (1961- ben) azt hangoztatták, hogy a Duna mellett fekszik, új is meg város is. A mostani névválasztáskor is hasonló történt. Kísérteties megfelelések vannak a két város névváltoztatásai között. Avagy a visszarendeződésnek egy újabb formájával - állunk szemben? A magyar városok nem viselnek város utótagot (Balmazújvárost nagyközség korában is így hívták, s Berettyóújfalu neve sem változott a várossá nyilvánításkor). Debrecenről, Miskolcról senki nem mondja, hogy nem város, s Kazincbarcikáról vagy Tatabányáról mindenki tudja, hogy új — anélkül, hogy ez a szó benne lenne. Érv lehetne még a hosszúság. Igaz, hogy Érd csak három betű, Eger, Győr, Pécs stb. pedig négy, azért van néhány hosszabb városnevünk is. Tiszaújváros 12 betűből áll, mint pl. Fehérgyarmat vagy Zalaegerszeg, de hosszabb náluk Balassagyarmat, Székesfehérvár. Tiszaszederkény a maga 15 betűjével csak harmadik lenne a városok hosszúsági versenyében, hiszen megelőzi Hódmezővásárhely és Kiskunfélegyháza is. Ezek után világos, hogy a dunaújvárosi példa kopírozásáról lehet csak szó. Fejezzük be a fejtegetést a nagy római költő, Horatius szállóigéjével: „Vajúdnak a hegyek, és megszületik a nevetséges egér.” Mizser Lajos Megfontoltan^^^^ és meggondoltan
