Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
2 Kclet-Magyarország 1991. március 30. Gyógyító és „léleklátó”? Rejtélyes képesség birtokában Tiszavasvári, főutca. Itt él Kiss Sándor, egy többszintes lakótelepi ház első emeletén. A függőfolyosó legutolsó lakása az övé, s a bejárati ajtóra függesztve egy kézzel írt lapocska fogadja az embert: „Elnézést, ma szabadnap. Kérem, ne kopogjanak. Köszönöm.” Fordulnék vissza, de hiszen én nem gyógyulni, hanem dolgozni jöttem! Halk, illedelmes kopogás, és nyílik az ajtó. A lakótelepi lakások szűk, arasznyi előszobájába botlom, s tucatnyi, reménykedő emberbe. Tolókocsikban ülő betegeken — oldalra nézve látom, a parányi konyha is dugig tele — falhoz lapuló idegenek kö- zött araszolok át, s jutok a nagyszobába. Nincs szabadnap Két fotel, kanapé, virágok, néhány kép a falon ..., s a sarokban, egy fehér, műbőrrel takart betegvizsgálóágy. Egy fiatalasszony fekszik rajta, valahonnan Békéscsaba környékéről érkezett. Harmincöt—negyven év körüli férfi húzza végig tenyerét a hátán, ám a két test véletle- nül sem találkozik. A kéz úgy fél arasznyi távolságban követi a hát ívét. S mikor az asszony leszáll az ágyról, kis híján sírva fakad. — Jaj . . . hát tudom hajlítani! Istenem, miképpen köszönjem meg ... !? Ám Kiss Sándor csak mosolyog, és rettenetes fáradtság ül az arcán. Sok elkínzott embert láttam már, de ilyet talán még sosem. Úgy délután három körül járhat, s kint ónos, szürke tavaszelő. Meg kocsi, kocsi hátán. — A bent ülők mind arra várnak, hogy bejussanak hozzám. Nem tudom mikor, kerül rájuk a sor... Kiss Sándor sorsába bele- törődötten ül a saját lakásában, ahol űzött vad már hetek óta. Ma is hajnali fél ötkor dőlt ágynak, de fél nyolckor már csengettek. Hiába a kis papír a bejárati ajtón, hogy ma szabadnap. Mióta feltűnt a tévében, a betegek csak jönnek és jönnek. Épp most ment el egy zalaegerszegi lelkész, egy pécsi kútfúró, egy győri gyógyszerész. Emlékezés Pál Gyulára M ár tíz éve lesz április 1-jén, hogy eltávozott közülünk Pál Gyula festőművész. Gazdag örökséget hagyott a megyére, alkotásai minden jelentősebb hazai kép- gyűjteményben megtalálhatók, de. őrzik festményeit több külföldi múzeumban is. Ügy emlékezünk rá elsősorban, mint a paraszti világ, a nyírségi falvak egyik leghitelesebb ábrázolójára, aki kétkezi munkásként kezdte és nehéz, küzdelmes életút során bontakoztatta ki páratlan tehetségét. Hagyatéka alkotásaiban és a róla elnevezett kiállítóteremben évek óta sorra kerülő kiállításokon élnek tovább, gazdagítanak bennünket. Ugye ébredt már a kedves olvasó is rettenetes derék- fáj’ásra? Olyan fájásra mely napok, hetek múlva se múlik, s nem segít semmi orvosság. Legfeljebb valami tévéből megismert természetgyógyász. Mint a napokban bemutatkozó Kiss Sándor, aki a szemünk láttára gyógyított meg egy évek óta beteg vállat. Egyiknek migrénje, a másiknak „lumbágója", a harmadiknak maga sem tudja milyen baja volt. Nyolc haláleset És könnyen, mosolyogva búcsúztak Tiszavasváritól. Kiss Sándorról vagy másfél éve már írt a mi lapunk is. Rég eltűnt, sokak által keresett élő-, vagy holttestek „tartózkodási helyét” remélték megtalálni általa. Hittük is meg nem is, hogy közülük sokakat megtalált. Aztán kiderült, hogy csak tavaly nyolc természetellenes halált halt ember nyomára vezette a szakembereket. A kis dohányzóasztala most is tele eltűnt személyek fényképeivel, az országos rendőr-főkapitányság, meg a hozzátartozók remélnek, követelnek tőle segítséget. Felveszek találomra egy fényképet. Mutatom, s azt kérdezem közben: — Ha ezt az arcot látja, mi jelenik meg előtte. — Ennek a lánynak a fényképénél például semmi. Valószínűleg még él. De máskor, mikor friss, durva vérszagot érzek, akkor már meg is jelenik előttem a tragédia helyszíne. A tágabb környezetet természetesen nem látom, de a helyszínt, azt igen. A szobában félhomány, valami sosem észlelt misztikus hangulat. Ám a kérdés valamiképp mégis természetes: — Miképpen vette magán észre, hogy gyógyítani is képes? Nyugodtan élhetne — A feleségemnek fájt a háta, s végső kínjában elment egy nyíregyházi orvosnőhöz, Fügedi Ágotához. Tudtuk róla, hogy akupunkturás kezeléssel sok mindent gyógyít, de mikor meghallotta, hogy Kiss Sándorné fekszik előtte, megkérdezte: a férje még nem próbálta meggyógyítani? A feleségem hazajött, s a tévében látott természet- gyógyászokat utánozva megpróbáltam. És meggyógyult. Jöttek Nyíregyházáról, Debrecenből, meg Pestről az orvosok, s nem akartak hinni a szemüknek. Tényleg megszüntettem sok, szerintük, gyógyíthatatlan betegséget. Nem halálos betegségekről beszélek most, hanem rendkívül kellemetlen, kínzó fájdalmakról. Amelyekkel úgy tűnt, kénytelen együtt élni az ember. Mióta híre ment rejtélyes képességeinek, azóta Kiss Sándornak nincs egy nyugodt éjszakája. Nem csupán az utcán várakozó, a csodába hívő, gyógyulást remélő betegek, s a hozzátartozóik miatt. De ő maga sem igen érti ezt az egészet. — Sokszor még engem is megrémiszt ez a most felfedezett, s magasan képzett orvosok által is megerősített gyógyító képességem. Sokszor már arra gondolok, bár ne jött volna ez az egész. Nyugodtan élhetne a családom. Kiss Sándorét egy ötven- valahány négyzetméteres alapterületű lakásban élnek. A feleségét, aki magánkereskedő, meg a kislányát időtlen idők óta nem látta már, és rogyadozik a ránehezedő terhek alatt. Megtehetné, hogy magára zárná az ajtót, hogy nincs otthon senkinek, de képtelen ellentmondani a már csak benne bízó embereknek. Állja a bete'gek ostromát, s lenyeli a helybéliek rosszindulatú megjegyzéseit. Alija az ostromot Mikor búcsúzunk azt mondom neki, győzzön meg, ha csak egy percre is, de tegye már a hátamra a kezét. Derekamon egyre nagyobb for- róságot érzek, s mikor elveszi a kenyerét, mintha drótszálat húznának ki a testemből. Két napig kutya bajom se volt. Pedig csak egy perc volt az egész. De így is meggyőző. Balogh Géza Szállás egy estére Még senki nem kopogatt Egykoron felvonulási épületként szolgált az a fehérre meszelt ház, amely Nyíregyházán látható a MÁV-pályaud- varral szemben a játszótér mellett. Pár hete új tábLa került a falra, s nagy betűkkel hirdeti: Szociális Információs Szolgálat. ízleLgetem a kifejezést, vajon mit is takarhat. Nem marad előttem titokban a rejtély, Bozorády Zoltán evangélikus esperes tájékoz- tat a szolgálatról. — Több éve született az ötlet, még a városi tanács ülésein vetettem fel. A német „banhof” misszió (pályaudvari szolgálát) mintája alapján arra gondoltam, nálunk is meg kellene szervezni az elesett emberek számára a gyors átmeneti segítség- nyújtást. A német névből eredően ez egyszeri segítséget jelent, vagyis akinek nincs pénze szállodára, ennivalóra, az nálunk egy éjszakára szálláshoz, valamint kenyérhez és teához juthat. Március elsejétől várja a rászorulókat a Szociális Információs ■ Szolgálat. Ha -lenne „vendégkönyv”, abban még egy beírást sem találnánk. ugyanis még senki sem keresete felt eddig szállás vagy tea végett az irodát. Képünkön: Tábla van, rászoruló nincs. (mini) Nyíregyháza után Párizs Hrabal a színpadon Szombaton ismét bemutatót tartanak a Móricz Zsigmond Színházban: Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok című alkotását viszik színre. E nap érdekessége nemcsak az lesz, hogy Hrabal talán legismertebb írásának színpadi változatával találkozhatunk majd (a belőle készült filmet Oscar-díjjal jutalmazták), hogy a darab rendezője az az Ivó Krobot, aki a nagysikerű Őfensége pincére voltam című előadást rendezte, hogy egy fiatal színész bemutatkozását látjuk majd, hanem az is, hogy ezzel egy időben Hra- bal-kiállítás is várja a nézőket. Űj kezdeményezése ez a színház vezetőinek: a színházlátogatók komplexebb élményt kapnak így, ha az előadás előtt, vagy annak szünetében az előadáshoz kapcsolódó kiállítást láthatnak. Az első ilyen este lesz a szombati, ami Kaposi Tamás munkáiból ad ízelítőt. Ö a Képzőművészeti Főiskola festőnövendéke, aki Budapestről egyenesen a barcelonai képzőművészeti akadémiára megy, s ott folytatja tanulmányait. Hrabal világa kedves témája. A kiállítás rendezője Kaján Imre, aki egyébként muzeológus, de már hosszú évek óta foglalkozik kiállítások rendezésével. A belső tér, a miliő megteremtése közös munkájuk. Eredményességüket mutatja, hogy Nyíregyháza után Párizsba viszik ezt a kiállítást, az ottani fiatal képzőművészek által rendezett bemutatóra kaptak meghívást. Izgatottan várják a közönséget az első emeleti kiállítóterembe. Az érdeklődők meg is vásárolhatják a képeket. Minden Hrabal-előadás szünetében és természetesen előtte is nyitva tart a kiállítás, a szervezők remélik, minél többen fogják majd látni. Gyenge Katalin Richard él Adeline Ballada zongorára 4 deline balladája. A dallam, amelyik az elmúlt években bejárta, elandalította, magó.- val ragadta a világot. Az éppen lefőtt kávék illatával, mosdócsapok zubogá- sával teli munkába kószü- lős reggeleinken is hányszor hangzott fel háborúkról, válságokról, katasztrófákról szóló hírek, feszültségtől vibráló tudósítások között a rádióból, az éter hullámain át. Mindössze néhány hang egymásutánja akkordok harmóniájával felvirágozva egy szőke fiatalember keze nyomán a már-már legendássá váló fehér Yamaha húrjai közül, de minket hajlamossá tett arra, hogy három percen át szebbnek lássuk a világot, jobbnak higgyük az emberiséget, mint amilyen valójában. A dallam és az utánozhatatlan líraiságú előadás, ahogy csendes eleganciával beköltözött közénk, ugyanúgy hagyott magunkra bennünket ébredő gondjainkkal, amihez az éppen ügyeletes műsorvezető többnyire cny- nyit fűzött csupán: Richard Clayderman zongorázott. Gyermekkorom zongorája egy régi bérház harmadik emeletén, lakásunk nagyszobájának sarkában állt. Az ötvenes évek fojtó - nyomasztó napjait éltük, bár a szorongásokból jómagam még vajmi keveset érzékeltem. Meghitt szombat, vasárnap délutánokon apám odaült a kopottas bordó, bécsi mechanikája Atzgerdorfer elé, két gyűrűjét a gyertyatarló célját szolgáló, kihajtható tányérkára helyezte és zongorázni kezdett. Mi anyámmal valóságos áhítatot éreztünk, hallgatva a zenét, apám zongorajátékát, ami úgy csengett-bongott a kör- folyosó rácsai között, mint feltámadáskor a harangszó a város tűzfalainak erdejében. Két-három éve olyan vi- deoklipet láttam a televízióban —, valamely kezdő hazai együttes zenéjét illusztrálandó —, amiben a látvány csúcsának azt szánták, hogy egy fehér zongora, az egyre magasabbra emelkedő helikopter függesztő zsinóriáról, több száz méter magasból zuhan a mélybe és ott óriási porfelhőt csapva maga körül, pozdorjává törik a polgári ízlés, életforma tagadásának szimbóliumaként. Mintha, az olyan volt amilyen volt, szép volt gyermekkoromat, megalkuvások és lemondások közé szorult vágyacskáimo.i, a zongorázás délutánok emlékét láttam volna zuhanni és tönkre zúzódni lehetetlenül a frenetikusnak hitt, ám brutálisra sikeredett képi megfogalmazás láttán. Ezért hát zongorázz nekünk, Richard Clayderman! Nekünk, akik hinni szeretnénk, hogy a zongora örök! Csakúgy, mint az emberség, a szépség, a szeretet és a kultúra. Ameddig világ a világ! Vajon ki volt, ki lehetett Adeline? Mely világváros forgatagában tűnt el örökre, vagy melyik tengerparti sétány fái alatt szívta magába az alkonyat, elmenőben annak az életéből, akiben egy fájó szomorúság utóéleteként lénye emlékével megszólaltatta ezt a dallamot. És miért „pour”, azaz legjobb tudomásom szerint „szegény" az eredeti cím szerint Adeline? Elhagyták, vagy ö választott másik utat magának? Igazán szépen megkomponálni csak a szomorúságot lehet. Csak a fájdalom képes megkondulni így a lélekben, hogy annak a néhány hangnak a hallatán bizseregni kezdjenek az arcizmaink. így hat ránk a szerző Se- neville melódiája, akinek személyéről — nálunk legalábbis — mélyen hallgat a krónika, aki a sors- osztó igazságtalansága foly- tán kezdettől a háttérben marad a zongorista-előadóművész világraszóló népszerűsége mögött. Pedig ez a dallamba csorduló édes- bús fájdalom az övé. Meg a mienk! Mindannyiunk életében volt, vagy van, egy, vagy több Adeline, csak más volt a neve, a neme és — óh, földhözragadt lélek'. — nem írtunk hozzá balladát. Aki elhagyott bennünket, vagy akit mi hagytunk el. Lassanként, vagy egyszerre sújtó könyörtelenséggel, mint c jégverés. Párizsban, vagy Tokióban, Bajáról elutazván, a Tisza partján, vagy az Arpád-híd budai hídfőjénél. Ök szeretlek-e jobban, vagy mi? Sohase fog kiderülni. Csak az emlékük szólal meg néha-néha halk- szavú dalként, amikor a mezőkön már szellőkkel kergetőzik a tavasz. A koncert színhelyén — ma itt, holnap már a világ másik táján — csodát remélő, izgatottan qyiileke- zik a közönség. A széksorok megtelnek emberek ezreivel és várakozással. mmelyet foglal a zongora ff mellett és a billentyűk fölé hajol. Ujjaival mozgásba hozza a hangszer mechanikáját, amitől a kicsiny puha kalapácsfejecskék gyengéden ráütnek a húrokra. £s ekkor, a látszatra magatehetetlen monstrumból hangok szállnak fel, hogy romantikává, lírává, szépséggé rendeződjenek a levegő hullámain. Mi, akik halljuk — élőben, rádióból, lemezről, vagy kazettáról, legalább elhitethetjük magunkkal, három percig, vagy két és fél órán át, hogy jobbak vagyunk egy kicsit. Amikor Richard Clayderman zongorázik. Réti János Divatbemutató a francia fővárosban. Párizs. Emanuel Ungaro francia divattervező három modellje 1991 92 ősz- re-télre. Az alkalmi öltözékek közül nekünk különösen a bal oldali tetszik.
