Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. március 30. Kelet-Magyarország 3 m ünneplőben, kipirult MJ arccal várták a nagy- cserkészi tsz ebédlő­jében a Nagy Embert, a Magyar Köztársaság elnö­két. Aztán amikor megér­kezett, és Vágner József ele­ment, hogy üdvözölje, a vá­rakozás alatti szorongás egy csapásra feloldódott. Mert amikor Göncz Árpád meghallotta, hogy Vágner József elsőrendű vádlott volt, ő szerényen annyit vá­laszolt: én csak másodren­dű lehettem. Aztán elkezdődött a be­szélgetés, s bár csak hatan voltak ott a nagycserkeszi tizenháromból, akiket az 1956-os forradalom után elítéltek, tulajdonképpen fél óra alatt kikerekedett valamennyiük sorsa. Szinte alig érintették a börtönévek okát, hiszen koncepciós perekhez nem kell elövetni semmit, csak nevek kelle­nek, hogy a hatalom meg­fitogtassa erejét. Ök is csak hét pontot fogalmaztak, s volt aki csupán ezért kapott egy évet, mert legépelte ne­kik. hírt hallották tőle, ismét megkérdezték, miért mond­ja ugyanazt. Az öreg azt válaszolta: mert könnyebb kéthetenként kicsiket csa­lódni, mint kétévenként, és akkor nagyot. És a leggonoszabb sem maradt ki az elnök sztorija közül. A felesége egy szál rózsát vitt neki, és megkér­dezte az őrt, átadhatja-e férjének. Igen, mondta a smasszer, de előbb én sze­retném megnézni. Aztán el­vette a virágot, és szirmon­ként szedte szét, mondván óvatosnak kell lenni, ne­hogy azon közvetítsenek va­lami üzenetet. Amikor a szirmaitól megfosztott szár maradt a kezében, akkor odafordult Göncz Árpád ■ hoz és megkérdezte: minek ez már magának? mjmielőtt elköszöntek egy- n/M mástól a volt sors­társak, az elnök meg­kérdezte: maradt e bennük máig élő fájdalom, Vágner József azt válaszolta: „már nem fáj, mert halálunk előtt emberként tekintenek ránk." Balogh József Állványerdőbe öltözött a tiszaszentmártoniak reformá­tus temploma, mely egy kétszázéves okmány szerint „he­gyen épült, magas kőtemplom”. A torony, meg a temp­lom fölött bizony eljárt az idő, ráfér a felújítás. A szak­emberek a nyárra ígérik a munka befejezését. (B. G. felv.) Inkább a börtönélmények, meg a szabadulás utáni ne­héz egy-két esetben mára elviselhetetlenné vált sors volt a beszélgetés főszerep­lője, és a legtöbb keserű emléket okozó Márianoszt- ra. Mert olyan gonosz em­ber, mint a márianosztra: börtön parancsnoka, nem­igen termett akkoriban. — Irtatok levelet haza, s előfordult-e, hogy harminc­két sornál hosszabb volt? — kérdezte Göncz Árpád. Mert akkor tudjátok, mi lett az ilyen levelek sorsa. Azt mondták, hogy hosszú, ezért ollóval elvágták, de nem a harminckettő fölötti sorokat, hanem keresztbe az egész levelet, így aztán nem sokat érthetett meg belőle a család. Azért volt izgalmas em­lék is, hiszen a hosszú éve­kig rabságra ítéltek is meg­találják a módját, hogyan lehet üzenni egymásnak pél­dául sötétkék ingre vagy zsebkendőre írt sorokkal. De sokat segített rajtuk a franciadrazséba tejtett C- vitamin, mert — bár Mária- nosztrán főzték a legjobb ízű ételeket — vitaminok nélkül nemigen szabadul­hattak egészségesen. Mond­ta is egyik elitéit lánya, hogy ha édesapja összezör­dült édesanyjával, vagy ha nem kedvtre való ebédet főzött, mindjárt azt vágta a fejéhez: ennél még a bör­tönben is jobbat adtak. Előjöttek a történetek pi­hent agyú főszereplői is. A szemfüles, aki a papok kalácsából kiszedte a ma­zsolát, nehogy bort készítse­nek belőle, és esetleg isten­tiszteletet tarthassanak ti­tokban; a tapintatos, a Ga­bi bácsi, aki ha megkérdez­ték tőle, mikor szabadulunk, mindig azt válaszolta: két hét múlva fiam. Mikor már sokadszor is ugyanazt a jó Húsvét a Hímesben Minden nap ti]rakezdés Hímes. Ha ezt a szót hallom, mindig napfény, rügy­bontás, kölni- és sonKaillat jut eszembe. Pedig Nyír­egyházán a Hímest gyakran nem a húsvét kapcsán em­legetik, hiszen az a megyeszékhelynek egy része. Sokan keresik fel délutánonként a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főis­kola könyvtárát. Az olvasóteremben mintegy kétszázezer kötetből válogatva egészít­hetik ki iskolai tanulmányaikat a hallgatók, (trifonov) Amerikai minta, magyar terep Tanulni az Érdekvédelmet A Hímeskertről Urbán Te­réz „Nyíregyháza utcanevei” címmel 1978-ban kiadott munkájában ez olvasható: „Osürhenyomás volt a mosta­ni Hímes helyén. Később 1895-ben szőlőskerteket tele­pítettek ide, melyet a 30-as évektől építettek be lakóhá­zakkal. Azóta Hímes a neve „kert” nélkül. A madarakról elnevezett utcái a táj egykori jellegét, hangulatát adjak vissza.” Tényleg, milyen szép ne­vek: Fecske, Galamb. Gém, Fürj, Rigó . .. Este van. Régi, meghu: nyászkodó és új. kissé hi­valkodó házak között haza­felé siető emberekkel talál­koztam. Az arcról kinek-lci- nek a sorsára próbálok kö­vetkeztetni. Vajon a húsvé- tot, ma, 1991-ben hogyan éli meg? Első a gyermek A Hímes utca 4. szám alatt Gonda Menyhértéhez becsengetek. Harminchárom éves, két gyerek édesanyja. A foglalkozása szakács, mun­kahelye a 19. számú Általá­nos Iskola. A szépen berendezett más­fél szobás lakásban a házi­gazda színes tévét néz. na­gyocska lánya mákos kalá­csot majszol. Van egy kisfia is. aki most a nagymamánál van. Gyerekeit egyedül ne­veli. — Húsvétkor a család fér­fijai edjönnek meglocsolni, de több helyre a fiam is elláto­gat — mondja. — A rokono­kon kívül nem hagyja elher­vadni a szomszédokat sem. A szó az asszony sorsára és a megélhetésre terelődik. — A sorsom elfogadható — szól. — Anyagi gondjaink vannak, de a kevés pénzün­ket megpróbálom úgy beosz­tani, hogy mindenre teljen. Természetesen flancról. válo­gatásról -szó sem lehet. Elsők a gyerekek, én csak "utánuk következek. Ha a jövőben is úgy élhetünk, mint most. alt­kor elégedett leszek. A hely­zet csak rosszabbra ne for­duljon. A Fürj utcán egy tanár há­zaspárnál vendégeskedem. Középkorúak, két gyereket nevelnek. Az előtérben szá­mítógép, a nagyszobában egyebek mellett pianinó. az udvaron kutya, a többszin­tes lakás előtt autó. — Nálunk a húsvét nem a néphagyomány szerint zaj­lik — említi a feleség. — Nem patakzik az alkohol és nincs vendégjárás. A mi csa­ládunkban a húsvét egyfajta lelkiség, viselkedés, közele­dés a másik emberhez, bizo­nyos attitűd. Másokon segíteni A tanárnő szociális terüle­ten dolgozott, s az arra való emlékezés szinte húsvéti fel­támadás számára. Az egyik eset így elevenedik meg előt­te. — Valamelyik nap a Kos- sixth téren összefutottam egy nővel, aki évekkel ezelőtt a legmélyebb szférából, látszó­lag csupán pénzsegélyért for­dult hozzám. Később több- szőr találkoztunk, s lelkileg megnyílt előttem. Megismer­tem a guszevi körülményeit és az előéletét. A nő koráb­ban több évig börtönben volt. Az éjszakai élettel a kisza­badulása után sem sikerült felhagynia. Rengeteget be­szélgettünk, és kölcsönösen bizalmunkba fogadtuk egy­mást. — Az asszony öt év alatt odajutott, hogy állást vállalt, rendesen dolgozott, sőt arra a férjét is rávette.. Az ura gépkocsivezető lett, s most magánfuvarozó. Telket vet­tek, s építkeznek, szóval rév­be jutottak. Számtalan ha­sonló esetet említhetnék. Az ország feltámadása — Ha újra emberekkel fog­lalkozhatnék. nekem az lenne feltámadás. Nem vagyok el­keseredett. bízom a gyógyu­lásban. Hiszem: Van annyi erőm, mellyel a bajokon nemcsak magamat, hanem másokat is átsegíthetek. Átszellemülten, belepiro­sodva és olykor könnyes szemmel szól az őt nyo­masztó dolgokról. — Nem lehet, hogy egy ilyen lelkületű emberre nincs szükség. Nem tartom maga­mat sokra, de amíg mások­nál a pénz fontos, addig ná­lam az életek, sorsok jobbra fordítása. Remélem, a becsü­let valamikor elsőrendű nor­mává válik. Ha magunkból szeretetet sugárzunk, egy csomó minden megoldódik, mint a természet tavasszal — feltámad. A feltámadásról és meg­újhodásról a férjnek, tanár úrnak is van néhány szava, aki talán a világot mint mű­szaki ember, a mérhető és megfogható oldaláról, de mégsem hűvösen nézi. — Azt hiszem — szol mindennap új lap áll előt­tünk, hogy ezt, vagy azt vég­hez vigyük. Amit a körülmé­nyek engednek, azt teszem. Persze csak azt határozom el. amit meg tudok csinálni. Reménykedem az ország fel­támadásában. Cselényi György Hit illet a járadék? A munkanélküliek megél­hetését javíthatja a járadék folyósítása, amit a foglal- koztatási alap finanszíroz. Ezzel viszont nem lesz megoldva a helyzetük. A munkanélküli-járadék adá­sának is megvannak azon­ban a feltételei. Azok kap­hatják, akik a munkavi­szony megszűnése előtt négy évig járulékfizetési kötelezettségeiknek eleget tettek. Ebbe az időtartamba azonban a sorkatonai szol­gálat, a keresőképtelen­séggel járó betegség, egyéb fizetés nélküli szabadság nem tartozik bele. A mun­kanélküli-járadék megítélé­séhez szükséges az is, hogy az illető a munkaügyi köz­ponttal együttműködjék. S a legtöbb esetben a kérel­mezők meg is kapják a já­radékot, mivel nem tudnak nekik megfelelő munkát felajánlani. A munkanélküli-járadék folyósításának kezdő nap­ja a munkanélkülinek a munkaügyi központnál tör­ténő jelentkezését követő naptári nap. Ha a munka- viszony az illető saját kezde­ményezésére szűnt meg — ide értve az elbocsátást fe­gyelmi büntetéssel, vala­mint a munkanélkülinek felróható egyéb okból tör­tént munkahely-megszüntetést is —, az ezt követő első alkalommal részére a jára­dék a jelentkezést követő kilencven naptári nap eltel­tével folyósítható, még ak­kor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel ren­delkezik. Mozdul az élet a végeken. Az egyre nehezebb sorsra jutó kisembereket, a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselni jött létre Máté­szalkán is a Független Ér­dekvédelmi Szervezetek Szatmár-Beregi Szövetsége. A kilenc független szakszer­vezet és munkástanács tö­mörülésének alapelvei: de­mokrácia, függetlenség, szo­lidaritás és nyilvánosság. Koródi Sándor, a területi szövetség elnöke, civilben a helyi Ipari és Szerelvény Gép- gyár egyedi műhelyének ve­zetője. Szakmai segítség — Az ISG-ben tavaly ala­kult a független szakszerve­zet — mondja. — Először csak a vasast akartuk megre­formálni, de ők nem törőd­tek velünk. Ügy döntöttünk, kisszállunk, és igazi érdek- képviseletet, alulról építkező demokratikus szervezetet ho­zunk létre. Azt is éreztük vi­szont, hogy tartozni kell va­lahová, így találtunk rá a Li­gára . . . Ők törődnek a vidé­ki csoportokkal, jogi, gazda­sági támogatást nyújtanak. Ilyen szakmai segítséget je­lentett, hogy Koródi Sándor egy ötfős küldöttség tagja­ként a közelmúltban az Ame­rikai Egyesült Államokban tapasztalatcserén vett részt. Vendéglátójuk az AFL-CIO szakszervezetek szövetsége és az USA külügyminisztériuma volt. — Tanulni mentünk — foly­tatja az elnök. — Politikai és gazdasági vezetőkkel talál­koztunk először. Többek kö­zött Albanyban (ez New York állam fővárosa) fogadott ben­nünket a szövetség elnöke. (Mellesleg nála találkoztunk az épp magánlátogatáson ott •*••*** ;v_ ..V y--. /»/*V tartózkodó Göncz Árpád köz- társasági elnökkel.) — Második állomásunk San Francisco volt, ahol aktív, különböző szintű szakszerve­zetek vezetőivel és képviselő- ivei folytattunk megbeszélést. Rövid időre rácsodálkoztunk a hatalmas városra, New York­ra is, és egy ebédre vendégül láttak bennünket az ENSZ- palotában. A házigazdákkal egy ötnapos továbbképzésen is részt vettünk. Sokat vitat­koztunk hozzánk hasonló szakszervezeti vezetőkkel. Számukra minden Magyaror­szágról szóló információ új­donságot jelentett. Félnek tfiliik Ami az összbenyomásokat és a tapasztalatokat illeti: az USA szakszervezetének fel­építése teljesen más, mint a hazánké vagy az európai or­szágoké. Nem közvetlenül po­litizálnak, de mozgósítják tag­jaikat egy-egy politikus tá­mogatására. A tagdíjból be­szedett pénzüket forgatják. Széles skálán szolgáltatnak; például egészségügy, nyugdíj- biztosítás stb. Nincs munka­törvénykönyv, így a dolgozó és a munkáltató közötti ösz- szes kapcsolatot kollektív szerződés szabályozza, s en­nek megkötése feletti „őrkö­désük” a legfontosabb fel­adat. A szervezettség a foglalkoz­tatottakhoz viszonyítva igen alacsony, 17 százalék. De a szerzett jogokat ott is érvé­nyesítik, ahol közvetlenül nem működik szakszervezet. Megtudtuk, egy munkahelyen hiába működik több szak- szervezet, csak az képviselhe­ti a dolgozók érdekeit, amely­nek a legtöbb a tagja. A mun­kaadók félnek a szakszerve­zettől. A felépítésben a de­mokratizmus mellett minde­nütt ott található az egysze­mélyi felelősség. Türelmesebbek — Számomra az amerikai emberek jelentették a legna­gyobb élményt. Sokkal gya- korlatiasabbak, határozottab- bak, toleránsabbak, őszintéb­bek, mint mi. Olyat, hogy le­hetetlen, nem is halottam. Talán nem is ismerik ezt a kifejezést. Minden probléma- felvetésre azonnal keresték a megoldást. Érződik rajtuk a „magukra utalt bevándorló telepesek szelleme”. Büszkék arra, hogy amerikaiak, bár­milyen náció szülöttei is vol­tak őseik. Életüket sok írat­lan törvény, úgynevezett szo­kásjog szabályozza. A küldöttség tagjaként so­kat tanult — vallja az elnök — szerinte a tapasztalatok egy részét át kell venni, de akad olyan is, amit nem le­het Magyarországra adaptál­ni. A konkrét ajánlatok kö­zött az amerikai kisvállalko­zók országos szövetségének javaslatai a legpraktikusab­bak. A magyar származású Kathryn Marsshai igazgatónő kérte: a. liga támogassa a kapcsolatok felvételét. Dankó Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents