Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-26 / 71. szám
1991. március 26. Kelet-Magyarország 3 Exportjoggal rendelkezik a nyírmadai Szabolcs Húsipari Vállalat leányvállalatának vágóhídja, ami nagysúlyú sertések vágására is alkalmas technológiai sorral bővült. Képünkön a forrázást követő mosás. (Harasztosi Pál felvétele) Sohasem akartam matematikus lenni Igyekeztünk mindketten pontosak lenni. Barabás Gyula — negyedik A. osztályos gimnazista —, aki tagja lett a Nemzetközi Matematika Olimpia húszas keretének, mär ott várt a Krúdy Gimnázium előterében. Hamar bele- mclegedtünk a beszélgetésbe, s a minden szempontból „igazi" tizenéves-matekos karrierjének állomásai lassacskán kirajzolódtak. — Kiss Sándor tanár úr (ö a főiskolán tanít) tehetséggondozó szakkörében „fedeztem fel magamat” még általános iskolás koromban — kezdte a „történetet” ~ az ő szerepe meghatározó volt pályafutásom szempontjából. Mindig iobb voltam matekból, mint a nagy átlag, de a versenyzés technikáját Kiss tanár úr ismertette meg velem. Amit vele az olimpiai szakkörben átvettünk, ahhoz már nem sok hozzátennivaló volt a speciális matekos osztályban, ahová négy évig jártam (illetve járok). n Mi előzte meg a keretbe jutást? Kik voltak a riválisaid? — Át kellett esni egy olimpiai válogató versenyen: a kétfordulós teszten és egy kétnapos budapesti megméretésen. Ez utóbbira ötvennyolc diákot hívtak (kevés volt a vidéki), mi négyen mentünk Nyíregyházáról, Kiss tanár úr szakköréből. Itt már olimpiai szintű feladatokat kaptunk, s végül is nekem sikerült bejutni a bűvös „húszasba” kb. nyolcadik lehettem az abszolút rangsorban. Kicsit meg is lepett a dolog, mert most igazán nem is készültem. — Azért szép lenne kijutni Svédországba — folytatta, most már „lazábban” ~- tagja lenni a legvégén már csak ,;hatosfogatrtak”. Persze, addig még sokat kell dolgozni, s főként sikerrel fennmaradni az újabb rostákon. Májusban már többet fogok tudni az egészről. □ És mi van az iskolával, a napi „apró dolgokkal”, az érettségivel? — Jól megvagyunk — mondja fanyarkás humorral. ' Különösebb gondjaim sohasem voltak a tanulással, kitűnő voltam mindig. A magyar ment eleinte egy kicsivel nehezebben, de már „megbarátkoztunk”, olvasni pedig nagyon szeretek. A történelem... az más, mindig is jobban érdekelt, ezért is jelentkeztem a „közgázra” Sohasem akartam, kifejezetten matematikus lenni, a közgazdasági pályát (a matektól ott sem kell megválnom) nyitottabbnak érzem, ezért döntöttem így, Az érettségi? Különösebben nem foglalkoztat; angolból már megvan a középfokúm, matekból, ha minden jól alakul, nem kell majd vizsgáznom. (Nem nagykepü, de érzem: az érettségi számára valami „kipipálandó” kötelezettség csupán. Lehet, hogy nagyon is igaza van ...) I~i Van-e szabadidőd? Mennyire köt le az olimpiai felkészülés? — Ha nem is .bőven, jut idő mindenre. Teljesen eltérő, hogy mikor mennyit szánok a matekra, a hosszadalmas levezetéseket, a sok számolgatást, a képletesdit nem kedvelem, a logikai, nem szokvány-feladatok érdekelnek igazán. Néha négy órát is „edzek” naponta. Persze nemcsak ez van! Sportolok, szeretek kosarazni, focizni, na és sakkozni! A sakk... jobban is mehetne, de eléggé izgulós típus vagyok; magukat a versenyhelyzeteket .szeretem, mégis a... drukk sokat „levesz” belőlem. Aztán szót ejtünk még barátokról, osztálytársakról; az otthonról, a családról, szóval mindenről, ami ezt a szimNyngiij—nyugalom (?) Hosszas vita, szélsőséges indulatok, olykor személyeskedő támadások után közeledtek az álláspontok, s a nyugdíjak felülvizsgálatáról, a kivételes nyugdíj kiegészítés megszüntetéséről, valamint az adatszolgáltatásról megegyezés született. Sok idős embernek okozott álmatlan éjszakát. közülük nem kevesen minimális életszínvonalukat látták veszélyben forogni. Az ismeretlentől, a bizonytalantól félve várták a napot, nem tudva, valójában mit is jelent majd ez nekik. Jól volt ez így? A kérdésre nem könnyű a válasz. mint ahogy nem volt könnyű — bizonyítja a hosszas és szenvedélyes parlamenti vita — maga a döntés sem. A mások kárán szerzett érdemrendek ne jelentsenek kiváltságokat — hangzott az egyik oldalon. Szabad-e. kell-e hatvan, hetven éves, vagy még idősebb emberek életét bolygatni — fogalmaztak a másikon. Bonyolult a kérdés, bonyolult tehát a válasz is. A képviselők majd egyhangú szavazása viszont arra adhat reményt, megnyugodhatunk, túlléphetünk talán az efféle gondokon. Lapozhatunk tovább most írandó történelemkönyvünkben. K. fi. Borravaló örült a lelkem, mikor meghallottam a pletykát, hogy állítólag több üzemanyagot forgalmazó cég is érdeklődik Nyíregyháza után. Azt mondják, hogy az Arai és a Mobil is keresi a helyet a megyeszékhelyen, hogy benzinkutat építsen, sőt még más cégek neve is felmerült, így aztán egy-két év múlva nem kell már sor- baállni. ha valaki tankolni akar. Már persze csak akkor, ha az új cégek nemcsak benzinkutat, hanem benzinkutast is hoznak magukkal. Mert előbb az AFOR, aztán a Shell is bebizonyította, hogy a kút magában nem sok mindent old meg. Amikor az ÁFOR volt a piac egyedüli ura, nem sokat hederítettek a kuncsaftra, szép kényelmesen teletankolták az autót, közben be-beugrottak az irodába egy-egy kávéra, aztán elvették a pénzt és a borravalót, s kezdődött élőiről Aztán megérkezett a Shell. Néhány hétig a tőle máshol megszokott színvonalon dolgozott, s ettől azt reméltük, hogy az Afor Is megcsipkedi magát. Fordítva történt, azonos színvonalra csökkent mind a kettő. Mostmár azért Is külön imádkozni kell az Afor kutaknál, hogy legalább a pénzt elvegye a kutas, mert mindenki magának tankol már. Most újból felcsillant a remény: jönnek az újak, csak nehogy tapasztalatcsere címén szétnézzenek a mai kutaknál, s néhány hónap múlva ők is átvegyék a maiak ritmusát. (b. j.) patikus srácot körülveszi, ami fontos neki. Én pedig szép csendben rájövök: tulajdonképpen ezt vártam ettől a beszélgetéstől. Ezt a közvetlenséget, egyszerűséget. Semmi extrémség, az oly sokat emlegetett „matematikusi szórakozottság”, sokkal Inkább egy céltudatos, magabiztosságra törekvő kamasz ember szépen formálódó pályaíve. Kállai János £ sz a fene a sárga irigységtől. Olvasom a kedvenc újságomban, hogy egy 35 éves német férfi — feledékeny úriember — üzleti útjáról hazatérve vegytisztításra adta be három öltönyét. A vegytisztító alkalmazottai akkor rökönyödtek meg, amikor a gép kémlelő ablaka előtt ezer márkások kezdtek el forogni. A masinát gyorsan leállították és a zakók zsebeiben nem kevesebb mint 35 ezer márkát találtak. A gép négy ezres bankót, szét- trancsérozött, egyet viszont felfalt, megemésztet. A sztorit Stohaneknek, a jószomszédomnak is felolvasom: — Mi szól hozzá? Hogy mik vannak ebben a nagy világban. — Mit szólhatnék, — mondja rezignálton a vendégem miközben élvezettel szürcsöli a potyakávét. — Velünk magyarokkal lyesmi nem történhet meg — Mert mi mindig észnél vagyunk? — Egy frászt. Nekünk egyszerre soha sem volt négy zakónk. Ezek után meg már nem is lesz. Másrészt ... Mennyit is ér az a negyvenezer márka? — Feketén és forintban több mint kétmilliót. — No látja. Hát kinek van itt ahhoz felesleges kétmilliója, hogy mosásba adja. örül az ember, ha any- nyi pénze van, hogy a kenyérre elég. Kezdem unni a Stohanek pesszimizmusát. Hogy derűlátásra hangoljam röviditallal kínálom. Ezen viszont felháborodik és eléggé közönséges módon megkérdezi: — Mióta rövidital nálunk a sör? — Amióta és stampedlis poharakba töltöm — mondom —, hogy tovább tartson. Több nap mint sör — citálom a régi közmondást — a nyugdíjjal még sokára jön meg a pénzespostás. A nyugdíj említésekor eszembe jut, hogy ezúttal új pénzt is kapunk, ötezer forintost. Kisnyugdíjasok egy ötezer forintost, a nagynyugdíjasok két ötezer forintost, a kiemelt nyugdíjasok ... szóval a kiemelt nyugdíjasok azok is láthatnak majd út ötezrest. De csak messziről. Mondom is Stohaneknek. — De jó, hogy nem vagyok kiemelt nyugdíjas, de jó, hogy nem kaptam se kór-, se korkedvezményt. Így aztán, ha alacsony is a nyugdíjam, abban biztos lehetek, hogy júliustól nem lesz még alacsonyabb. — Ezt meg miért mondja? — Hát, hogy jön az új ötezer forintos. — Azt hallottam, hogy ezt már érdemes lesz hamisítani is. Mondja szomszéd úr, miről lehet felismerni, ha hamis egy papírpénz? — Miről? Ha morog, ugat és harap. — Ki hitte volna! jS Ivezem a Stohanek r, naivitását. Ha iszik egy keveset, mindent elhisz. Ez képes lesz rá és felingereli az első ötezresét. Hátha elugatja magát, De lehet, hogy ő fog ugatni, ha észreveszi, hogy az új ötezrese milyen keveset ér. Seres Ernő FARMERBOLT A KONTÉNERBEN. Vetőmagvak. műtrágyák. permetezőszerek árusítását kezdte meg a közelmúltban Nyíregyházán a Technológia Kft. a Mező- gazdasági Főiskola kollégiuma előtti területen. A bolt szombati napokon növénypatikaként tart nyitva. A nyíregyházi matekolimpikon A közös akarat keresése így látja a pártelnök-miniszter I Már hírt adtunk arról, hogy ebben a hónapban megyénkben járt dr. Surján László népjóléti miniszter, aki Nyírbátorban és Csengerben vett részt az egészségügyi központok avatásán. Ekkor kértük, hogy válaszoljon néhány kérdésre. □ Miniszter úr! ön — pártja és minisztériuma képviseletében — gyakorta járja az országot, az utóbbi időben többször eljutott megyénkbe is. Vajon ez azt jelenti, hogy a hátrányosnak nevezett területekre különös figyelemmel tekint? — A lehetőségek, elsősorban anyagi szempontból, az idén megleletősen szűkösek, s elvben egyformán kedves kell legyen az ország minden része. Persze, azt Sem lehet titkolni: bizonyos helyekre jobban szükséges figyelni. Fontos lenne, hogy az országban a fejlődés egyenletes legyen. s a különbségek kiegyenlítődjenek. Az új kormányzat egy már elkezdett folyamat folytatója — remélhetőleg ez a felzárkóztatás sikeres lesz. Példamutató lépés — Példa erre a nyírbátori egészségügyi központ, mely a központi elgondolásokhoz simuló programmal indult, gondolok itt például a laboratóriumi szolgálatra, mely nagy segítség a körzeti orvosok számára. Az ellátás színvonalának növelése a társadalombiztosítás reformjának is fő gondolata, ezért örülök, hogy megépült ez a létesítmény. Ékes példájául annak, högy az elmaradottnak nevezett térségekben olyan energiák mozognak, melyek országosan is példamutató eredményeket hoznak létre. 1_J Az ünnep alkalmából került az olvasók elé az Üj Magyarország című napilap mutatványszáma. Azt mondják róla. ez a kormányhoz közel álló lap. Vé- letlen-e, hogy éppen ön írt ebbe egy nagyobb lélegzetű cikket a iiit, remény és szeretet hármas gondolatáról? Szereptévesztés lenne — A kormánylap fogalmát definitive ellenzem, mert azt sugallja, hogy a háttérből a kormány irányítja. Ez pedig szereptévesztés lenne, hiszen nem a szerkesztés, hanem a kormányzás a feladata. A kormányhoz közel állás viszont egyrészt jelenti — sok más országhoz hasonlóan —, az információáramlás biztosítását. másrészt, ami fontosabb: nem az az alapállása, mint a legtöbb esetben, hogy amit a kormány tesz. az eleve hibás... Az ellenben kétségtelen: a kritikátlan kiszolgáláson alapuló újság- szerkesztésnek nincs értelme. Pártnapilapra sincs szükség, hiszen az információnak tényeken kell alapulnia. de nem bánnám, ha a kereszténydemokrata pártnak lenne hetilapja. Ennek célja ugyanis nem az, hogy közölje például azt. hogy milyen eredményt ért el a Benfica labdarúgócsapata., hanem a pártélet megismertetése, a tagság öntudatának fejlesztése az elsődleges. Az újságcikkről annyit: kaptam egy felkérést, melynek örömmel tettem eleget, mert a politikus munkájához az is hozzátartozik, hogy gondolatait papírra vesse, közzétegye. □ Beszédében többek között a társadalmi összefogás szükségességét hangsúlyozta. Bár tudom, ön alapvetően optimista, mégis megkérdezem. látja-e a közeli megvalósulás esélyét erre? Hz ellenzékkel is —‘ A vágy az összefogásra legtöbb honfitársunkban megvan. S én, amikor erre buzdítok, nem nemzeti egységkormányra. vágy hasonlóra gondolok, hiszen a túlzott többség a kormány mögött nem szerencsés. Konkrét célok elérése érdekében az ellenzékkel is össze lehet fogni, s ez nem jelenti az elvek feladását, csupán azt, bizonyos esetekben közös akarat vezérel: választóink érdekeit képviselve. Másrészt olyan esetek is előfordulnak, amikor a kormányintézkedés mellett elvből sem állhat ki az ellenzék. De ezek a szerepek még nem álltak össze. Az emberek akarják az összefogást, s a politikusoknak oda kell figyelni a közakaratra. Kováts Dénes
