Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. március 26. Fejlesztés 2000-ig Az újságíró-szövetség közlekedési szakosztályának sop­roni összejövetele kapcsán már számos érdekességet tár­tunk olvasóink elé a MAHART-tal, a Hungarocamionnal és a Merkúrral kapcsolatban. Most a vasút „kerül terí­tékre”. A Győr—Sopron—Ében­furti Vasút 1879 óta üzemel, azóta áthalad az osztrák— magyar határon, így nem egy esetben politikai jellege is volt. Az 1969-ben lejárt koncessziót két részletben 2007-ig hosszabbították meg, nem véletlen tehát, hogy a tervek eddig az időpontig szólnak. Érdekessége: keres­kedő vasútnak is nevezik, mivel az alaptevékenység mellett számos más területen is bevételekre törekszenek. Az osztrák és magyar vas- útigazgatósága mellett uta­zási irodát működtet (Loco- motív Tourist). Záhony szerepköre Követendő lehet a „nagy testvér”, a MÁV számára a GYSEV azon lépése. hogy vasúti bértábla kidolgozásá­val új bérrendszer alapjait teremtették meg. A pótlékok különböző szempontok alap­ján a munkabérbe épültek be — 37 kategóriát állítottak fel — mindez 32 százalékos bérnövekedést jelentett Jó a kapcsolat a MAV-val, számos területen működnek együtt. Március 14-én közös pedíciós irodát nyitnak Tri­esztben és Porto Logareban, s közös képviseletet hamaro- san Udinében. Megyénket is érinti az az elképzelés, mely alapján fuvarvállaló irodát állítanak fel Záhonyban. A GYSEV vezérigazgatója az Osztrák Közlekedési Hi- telbank vezérigazgatójával tárgyalt a közelmúltban ar­ról: hazánkban is szükség lenne hasonlóra. Sok ugyanis a vasút kintlévősége, s a jö­vőben akár az is előfordul­hat, hogy annak a vállalat­nak, amely nem kap banki garanciát fizetési kötelezett­ségének teljesítésére, sem a GYSEV, sem a MÁV nem fuvaroz majd. Valuta kellene Csárádi János, a MÁV ve­zérigazgatója a gondokról, s a tervekről is részletes tájé­koztatást adott. Míg a hetvenes években prosperált a vasút a 20 mil­liárdos állami támogatásnak köszönhetően; új vonatokat kapott (a bolgárok és a ro­mánok ezzel fizettek); addig a nyolcvanas évek elején azt „találták ki”, legyen önfenn­tartó, elvonták a támogatá­sok jelentős részét. A jegy­Tapizók B erlinben törvény védi a nőket a férfi munka­társak ízléstelen meg­jegyzései, viccel, kínos tapizásai ellen. Bírósági úton az ilyen kellemetlen­kedő férfiakra a törvény szigorával sújtanak. Németországban több nőt foglalkoztat ez a téma — olvasható a bonni újság­ban. — Hiszen sokan ki vannak téve a főnökök zak­latásainak, különösen az alacsonyabb beosztásban dolgozók körében. S a kí­nos szituációkból gyakran keletkezik harag, feszült­ség. De sokan elfogadják ezt a helyzetet, hiszen a vezetőktől függ munkahelyi előmenetelük, karrierjük. Akadnak viszont olyan höl­gyek is, akik szívesen bele­mennek ilyen játékokba, et­től remélve magasabb pozí­cióba való jutásukat. A berlini törvény úgy gondolom, nem csupán né­met, speciális társadalmi viszonyra vonatkozhat. Ha- tályosulása magyar főidőn is elkelhet — bár mindig kettőn áll a vásár. (bojté) árak emelkedése mellett mindez azt eredményezte: gyengült a pálya, lerobbant a vasúti park. Hetente Bécsbe Szükség lenne mindenkép­pen jó néhány nemzetközi közlekedésre alkalmas kocsi­ra, de belföldi használatra is több százra. Csak egy adat: egy darab 2. osztályú vasúti kocsi ára 68—103 millió fo­rint között van ... A fejlesz­tésekről szólva a vezérigaz­gató kifejtette, úgynevezett Intercity vonatok beállítását tervezik, melyek a főváros külső területeiről a helyi közlekedést pótolnák, illetve egészítenék ki Budapest szí­ve felé. Ugyancsak új kezdemé­nyezés. hogy a főváros és Miskolc között az új menet­rend életbe lépésével — pró­baképpen — 3 óránként köz­lekednek majd gyorsvonat­párok. Megyénk lakói köré­ben kelthet érdeklődést, hogy ezzel egy időben —■ he­tente egyszer — közvetlen vonat megy Nyíregyházáröl Bécsbe és vissza. A tervek szerint péntek kora hajnal­ban indul a megyeszékhely­ről, 9—10 óra között ér Bécs­be, majd este fordul is visz- sza, érkezés szombat hajnal­ban. Aki bírja a gyűrődést, bő egy nap alatt bevásárol­hat az osztrák fővárosban . . . Záhony, „Kelet kapuja” for­galma még tovább növeked­hetne a vasút vezetői szerint, ha a túloldalon jobban szer­veznék meg a munkát; a vo­natok indítását és fogadását. Megnyugtató, hogy a kor­mány célprogrammal is tá­mogatja a vasutat, erre épüt a MÁV 2000 elnevezésű kon­cepció. A kormányanyag lé­nyege, hogy az állam magá­ra vállalja az infrastruktúra fenntartását és további épí­tését; a vasút használati dí­jat fizet majd ezekért. K. D. Kiizzadt forintjaink Drága idegen nyelv „Már megint a pénzesek! Nekik találták ki ezt is, hogy villoghassanak, hogy mond­hassák : nekünk erre is fut­ja.” Magam is hallottam még ennél vaskosabb morgá­sokat is, amikor híre ment: tandíjas osztály indul egyik neves gimnáziumunkban. Plebejus indulataimat csilla­pítva mondogattam: már az iskolába is belépett a pénz de... ugyan miért is ép­pen ez a terület maradna ki — morfondíroztam. Igen. A Zrínyi gimnázi­um tantestülete úgy dön­tött: belevág a Középfok Nyelvi Alapítvány idegen- nyelv-oiktatási kísérletébe. Előtte biztosan sokat mér­legelték az ellenérveket: nem fog az ötlet tetszeni mindenkinek, sőt, pénzszű­ke világunkban esetleg ki­válthatja a kényszerűen kí- vülrekedtek ellenszenvét, haragját is. A legfontosabb: a kísér­let nem érinti az iskola egészét, csupán egy húsz + húszas (normál osztálynyi) csoportra koncentrálódik. Az ingyenes (?) állami ok­tatásban tehát változatlan feltételekkel működik a gimnázium további tizen­hat osztálya. Az ötvenhétezer forint tandíjért — amit csak az ún. nulladik évben kell fi­zetni — a felvettek a követ­kező szolgáltatásokat kap­ják: összesen ezernyolcvan órán vesznek részt; ebből hétszázhúsz óra a választott idegen nyelv (angol vagy ■német) tanulására fordító­dik; a száznyolcvan órás testnevelésen kívül három tantárgyi blokkra további száznyolcvan óra jut. Szá­moljunk csak egy kicsit! Ve­gyük csupán a nyelvi órá­kat! Egyetlen osztási műve­let és kiderül: egy óra még nyolcvan forintba sem ke­rül! Közelítsünk más oldalról! Nem magániskoláról van szó, hanem alapítványi osz­tályról, ahová a „csatla­kozás” — természetesen — önkéntes. Érthető persze, hogy akinek nincs közel hatvanezer forintja, eleve csak legyint. „A pénzesek, a butikosok ... Ók majd mel­lényzsebből állják a cehhet. Pedig buta az istenadta gyerekük!” Jó, jó! De ne feledjük! A felvételi döntés nemcsak a pénztárcáktól függött, ha­nem a gyerekektől, a vizs­gateljesítménytől. Hetven százalék fölötti „produkci­óval” lehetett bejutni, s nem önmagában az ezresek (ötezres még nem volt!) lobog'tatásával! Nyilvánvaló: pénznek len­ni ikell(ett), igaz: három részletben lehet leróni. A befizetett összeg bizonyos hányada viszont leírható az adóalapból (lévén alapít­ványi támogatásról szó), így az említett, nyolcvan forint körüli óradíj tovább zsugorodik. És még egy tény. Két­szeres volt a túljelentkezés. (Az anyagi háttérről azért ez is sejtet valamit!) Első­sorban persze a tehetősek próbálkoztak, akiknek nem kellett hozzányúlni a tarta­lékhoz, vagy összekaparni a családi „bankszféra” utolsó garasait a „beugróhoz”. De, s szerintem ez a fontos, a milliós Mazdák, tíz-tizenöt milliós „magánvárak” ko­rában sokan jelentkeztek a közepes vagy gyenge anya­gi helyzetűek közül is. Ök voltak azok, akik nem a pénzvilág luxusához akar­tak igazodni, amikor gyer­meküket a tandíjas osztály­ba küldték. Kállai János Az idegenforgalmi idényre készülve a Képzőművészeti Kiadó két hasznos kiadványt jelentetett meg. Mindkettő angol és német nyelven ka­lauzolja a fővárosba érkező idegent vagy visszatérőt. Az egyik könyvecske Bu­dapest, a múzsák városa cí­met viseli és 41 színes fotóval a művészetek fővárosát igyek­szik bemutatni az ismert épületek mellett, mint pél­dául az Operaház, a Halász- bástya, Zeneakadémia, Vi­gadó, Nemzeti Múzeum vagy a Vígszínház. Olyan létesít­mények is szerepelnek a kötetben, mint a Na-Ne Ga­léria, a Vasarely Múzeum, a Broadway mozi, vagy a Pe­tőfi Csarnok melletti bol­hapiac. A másik könyvecske har­minc keresztény templom­hoz kalauzol. Bár a templo­mok, mint műemlékek ed- dig is sűrűn előforduló sze­replői voltak a Budapestet bemutató fotóalbumoknak és útikönyveknek, így egy cso­korba gyűjtve még nem je- lent meg. Mi az a koncesszió? A parlament ülésén nemrég szerepelt a kon­cessziós törvényjavaslat általános vitája. A kon­cessziós szerződésben egy olyan adásvételről lenne szó, ahol az egyik fél (az állam) kénytelen valami­jét eladni, mert eladóso­dott helyzetében így jut­hat pénzhez. A vevő, a gazdasági erőt képviseli (vállalkozók, tőkések). S mit adna el az állam, illetőleg az önkormány­zat? Lemondhat kizáróla­gos tevékenysége gyakor­lásáról vagy ideiglenesen átengedheti azt úgy, hogy a jogosultnak teljes, vagy részleges piaci monopóli­umot ad. A szerződés tar­talma lehet többek kö­zött repülőtér, távközlés­re használható frekven­cia, szerencsejáték, postái alapszolgáltatás, személy- szállítás . . . Az új törvény adta lehe­tőségektől a jogalkotók azt remélik, hogy ezek a te­vékenységek hatékonyab­ban fognák működni. Nyilvános pályázaton a legkedvezőbb ajánlatot tevő kapja meg például a vasúti személyszállítást. A pályázaton egyébként kül­földiek is részt vehetnek. A döntésnél pedig a nemzeti, helyi érdekek do­minálnák. A javaslat egy kerettör­vényként került a parla­ment elé. A speciális részletszabályokat ágaza­ti törvények állapítják meg, melyek meghozata­lára több hónap múlva ke­rülhet sor. A törvényalko­tás nehézkes voltában ugyanis az is szerepet ját­szik, hogy a tervezetek — elsősorban időhiány miatt — nem eléggé kidolgozot­tak. S a rengeteg módosító indítvány felét maga a törvénytervezetet készítő, előterjesztő kormánypárti tagok nyújtják be. (bojté) Művésztanárok hangversenye A kultúra — sajnos, érzé­kelhető — térvesztéseinek nap­jaiban valamelyest megnyugta­tó olyan „szigetekre” bukkan­ni, ahol az értékteremtők (köz­vetítők. a csodát felmutatók maroknyivá zsugorodott csa­pata mégis megpróbálkozik lelkünket — éppen a művésze­tek kathartikus ereje által — rádöbbenteni önnön mélysége­ire, örömeire, fájdalmaira, megnyugváskereső lehetősége­ire. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tago­zatának művésztanárai és a Miskolci Szinfonikus Zenekar meghívott tagjai nemrég él­ményt adó koncertjükön egy ilyen békés „szigetre” invi­táltak bennünket, bizonyítva szakmaszeretetüket. Jól szerkesztett, változató- san összeállított műsorukban a zeneirodalom klasszikusai­Halálos gázolás Vaja belterületén kb. 68 km-es sebességgel közleke­dett a nyíregyházi Gibba László. Ha lassabban és fi­gyelmesebben vezetett volna, most nem terhelné a lelkiis- meretét egy ember halála. Este volt és a fiatalember tompított fénnyel közleke­dett. Az egyik útkeresztező­désben éppen akor haladt át egy férfi. Magabiztosan ment, valószínű, nem nézett csak előre, biztonságban érezte magát. A gépkocsit vezető a viszonylagos gyorshajtása és figyelmetlensége miatt későn észlelte a gyalogost és az út­test széléhez közel elütötte. A gázolás következtében a szerencsétlen ember a hely­színen meghalt. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Gibba Lászlót halálos közúti baleset gondatlan oko­zása miatt tíz hónap felfüg­gesztett börtönre ítélte. Mel­lékbüntetésül tízezer forintot kellett fizetnie, fizette a hat­ezer forintos bűnügyi költ­séget, s egy évre eltiltották a gépjárművezetéstől. Az íté­let jogerős. nak népszerű és kevésbé is­mert darabjait egyaránt megszólaltatták. Felcsendül­tek Bach. Händel, Chopin, Weber, Stamitz művei; a Mozart-évforduló jegyében az A-dur klarinétkvintett és az Oboa-kvintett két tétele. Igazi zenei csemege vált hal­lani Liszt Dante-szonátáját (más címen: Dante olvasása közben) Kollonay Zoltán le­nyűgözően virtuóz interpre- tálásában. A jobbára tanítványokból verbuválódott közönség so­raiban (kár, hogy „kívülről jöttek” viszonylag kevesen voltak) méltán váltott ki „hangos” elismerést Mozart A-dúr klarinétkvintettje (előadták: Novák József, kla­rinét; N. Füzes Mária, hege­dű; Részegh Benedek, hege­dű; Miklós András, brácsa; Nagy Mariann, gordonka) és Stamitz F-dúr fagottkvar­tettje (előadták: Halász Ist­ván, fagott; Részegh Bene­dek, hegedű; Miklós András, brácsa; Halászná Rózsa Már­ta, gordonka). Oratóriumest A komolyzenei évad leg­rangosabb hangversenyére került sor csütörtök este a Bujtosi Szabadidő Csarnok­ban, a Nemzeti Filmharmó­nia rendezésében. Haydn: Teremtés című ora­tóriumát a Magyar Állami Énekkar (karigazgató Antal Mátyás), az Állami Hangver­senyzenekar adta elő, Erdélyi Miklós vezényletével. A szó­listák Ardó Mária, Molnár András és Kálmándy Mihály voltak. A közel kétórás oratórium igen magas művészi szinten szólalt meg, a kiváló előadók és Erdélyi Miklós gondos, stílusos, elmélyült munká­jának eredményeként. A Bujtosi Szabadidő Csar­nokban több alkalommal ren­deztek már hangversenyt. Mindig problémát okozott a tompa akusztika. A színpad jelenlegi elhelyezésével sike­rült ezt a gondot megoldani. A lelátón ülők maradékta­lanul élvezhették a mű leg- meghittebb, halk részeit is. Az énekesek recitativóit kí­sérő csembaló és gordonka szólista játéka is intenzíven jutott el a hallgatósághoz. Elismerés illeti a Bujtosi Szabadidő Csarnokot és a Nemzeti Filharmóniát azon igyekezetükért, hogy igazi kulturális értékek egyre több emberhez juthassanak el. Babka József Piaci vágányon a vasút leles írási épületek Kommentárunk r •• nt qif OvAfíhlUÍvan A tárnái öreghegyen a tavasz köze­U *• <í\Ka vrcgliTvg j C11» ledtével megindult az élet. Ez a szőlő­vel kapcsolatos munkákon kívül a „környezet” alakítását is jelenti. A kishegy gazdái összefogása nyomán közösen a szőlötelkck végében útépításre szövetkeztek a gazdák. A tsz (térítés ellenében) gépi munkával segíti az építést.

Next

/
Thumbnails
Contents