Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
1991. március 23. M Kelet agyarország a Babicz-ház patikasors Szepesi Attila: Ars amatoria (részlet) Láng kútja rejt, szemed lehunyva néz rám, és aki voltál, aki vagy hány alakban ott állsz, kívül a percen: csukott pillád alatt látod vetítve magad, aki voltál, múlt arcaid közül most mind —gyerektől asszonyig — százszor száz lényed elevenül. Mind félálomi sugárban dereng, és egymással felesel, mind egyetlen, de kacag hány alakban, se távol, se közel. Kislány, ki babával játszik egy téli alkonyon, vagy csitri, kinek bimbózik a melle s borzongatón megérzi: már nem gyerek, még nem asszony, kamaszleány. Áll a tükör előtt, ámulva néz a futó évek után. Lobog szemén egy idegen sugár, és ahogy fésülködik, maga is félőn lesi pupillája bujkáló asszony-tüzeit. vek vő apparátus létszáma miatt ezek megteltek, újabb toldalékokat ragasztottak hozzá. Az összképük végül is egy fura toldozott- toldozott madárfészekhez hasonlított. Az évről évre növekvő, emeleten felhalmozott gyógyszerhegyek fokozott födémterheléssel nehezedtek az épületre. A magáncélokra épült Babicz-ház nem erre készült. A gyógyszertári központ építése szűkös anyagiak mellett indult meg a sóstói erdő szomszédságában. Átadására 1978 tavaszán került sor. Az új központi irodába és raktárházba történő átköltözést követően a Babicz-ház továbbra is a gyógyszertári központ tulajdonában maradt. Bizonyos helyiségeit továbbra is raktározási célokra hasznosították, míg a feleslegeseket más vállalatoknak adták ki bérletbe. 1964. május 4-én az épület földszinti bal oldalán, a fodrászat melletti üzlethelyiségekben megnyílt Szabolcs-Szatmár megye első állatgyógyászati szakgyógyszertára. Szervezetileg az épületben lévő 17/74. sz. gyógyszertár speciális részlege, vezeDe ha már megvan, nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne meg! Nem lehet ott gubbaszkod- ni a régi ószövetségi sátorban, hajmakamelozni, és hátra nézni az időben! A napraforgóolaj lángoló és sötét szagánál! Zsidók! Könyörgöm, ne maradjatok zsidók! Térdre borulok előttetek, térdre borulok népünk szenvedése előtt, Izráel bujdok- lása előtt, két kezem összekulcsolva rázom: itt van a Messiás, nézzetek rá, zsidó a zsidókból, főpap a főpapok közül, Jahvé, Jehova Fia, könyörgök, ne vonjátok fejetekre a vérét, ne szeny- nyezzétek kezeteket a vére harmatával — legyen király, Isten fia, Ábrahám küldötte, Mózes barátja, ne vonjátok a szőrös kebletekre széthasított köpenyét! Megint zörren valami. Kimegyek. Hiába nézek, semmit sem látok. A tornácon feldőlt a veder, de azt egy macska is feldűthette. Macska? Egy éve nem láttam errefelé macskát, itt inkább csak sakálok óvakodnak be a kert aljába. Akkor sakál, nekem mindegy. És a kút felől jött a zaj. A kútban csak nem lapul egy ember? És ha most kimentem, egyszerűen ledöfhetett volna. Mire vár? Képzelődés. tője és személyi állománya egybetartozott. Az állatgyógyászati szakgyógyszertár gyógyszerkiadó helyiségében helyezték el a mátészalkai 17/20. sz. gyógyszer- tárból lebontott (1825-ben alapított) Oroszlán elnevezésű patika berendezését. A XIX. század közepén diófából készült utóbie- dermeier-neobarokk bútorzatot 1973-ban a Semmelweis Orvos- történeti Múzeum 47602/73. sz. alatt szakmatörténetileg védetté nyilvánította. A szakgyógyszertári részleg működése 1990 októberében megszűnt. Megmaradt viszont az udvaron lévő, régen kultúrteremnek és műhely célokra használt helyiségeiből állatok tartásához szükséges gyógyszeres premi- xek tárolására alakított részleg. A gyógyszertári központ új székházba költözésével a Babicz-ház közfeladatokat ellátó szerepe — a benne létesített új gyógyszertár kivételével — megszűnt. A városközpontban lévő épület valószínűleg a jövőben is fontos események színhelye lesz. Dr. Menner Ödön Zsidók. Testvéreim. Apám testvérei. Hallgassatok rám. Én megjártam a krisztusi iskolát. Húsz éve szervezem azt a helyi és világszövetséget, melynek kebelén pihenni jó. Ahogy János, a szeretett tanítvány pihent egykoron Jézus szívén. Menedék. Ájulat. Nem kell zsidónak lenni. Ez a második kiválasztottság. Nem egyszerűen faji, nem egyszerűen vallási —■ új történelem. Higgyetek nekem. Adósa vagyok barbárnak, görögnek, mert megtanítottuk egymást egy emberen túli állapotra. Emberfeletti érzetre. Krisztusra. Vessétek el gőgötöket. Gyűrjétek magatok alá harsány képességeiteket, kötözzétek le eleven, nyüzsgő-mozgó kezeteket, szerkezetbe belefurakodó kíváncsiságotokat Krisztusra fordítsátok, kifürkészni lágy titkaitI Adjátok fel féltékenységteket! írjátok, hogyhogy a pogányok is odafurakodhatnak Jézus asztalához. Hova lett a mi több ezer évünk? Sőt! Előbbre törtetnek nálatok, a helyi gyülekezet vezetője sem zsidó, hanem egy őspo- gány, aki nemrég még hatvan istennek áldozott! És hogy ti vagytok a többség. Sokkal többen vagytok, ti, zsidók, mint ezek a nyomorult szí- riaiak. S Krisztus jelvényével ők Elegáns megjelenés, diplomatához méltó, megfontolt szavak. A közelmúltban Nyíregyházán járt Götz Ligenthal német követségi kultúrattasé, aki ellátogatott a nyíregyházi polgármesteri hivatalba, a tanárképző főiskola német tanszékére, a magyar ENSZ-társa- ság nyíregyházi csoportjához, és egy karikatúra-kiállítást megnyitott. A fiatal kultúrattasé a gazdag program mellett az újságírót is készségesen fogadta. Legelőször arról érdeklődtünk tőle, miért tartotta fontosnak, hogy egy karikatúra-kiállítást személyesen nyisson meg. — A német egységre vonatkozó tárlat — úgy gondolom — mind a két népet érinti, hisz a két Németország egyesítésének, mint köztudomású, magyar vonatkozásai is vannak, de az egyesítés sok más területen is uralkodnak felettetek. Ők a hangadók. Eddig beszélni sem tudtak. Most megeredt a nyelvük. Talán a Szentlélek szállt reájuk apró lángnyelvecske alakjában? —gúnyolódtok velem. Zsidók, ti zsidók, drága testvéreim — önuralom! Ez a mi zsidó skizofréniánk. Ez a mi új sorsunk. El kell hagynunk zsidóságunkat az új hitért, de szívünk gyökerében marad egy csöpp Izrael. Mohón áhítoz- zuk Krisztus igáját, de évezredünk rabbibölcsessége agyunk rejtett csatornáiban bolyong. Hősei leszünk Jézusnak, de köszvényes kézzel is markoljuk a tórát. Ószövetségi tömjént lóbálunk, de lelkünk villanásában fölsejlik Krisztus nagyszerűsége. z a mi keresztünk. Kettős kereszt. Magam is így vagyok. Az lenne a sors legnagyobb fintora, ha én, szerénytelenség nélkül mondhatom, a legnagyobb krisztiánus, mint zsidó halnék meg. Ha egyszer megfeszítenek, kettős keresztre kellene verniük. De talán meg sem feszítenek. Nem volnék méltó rá? Akármilyen keresztény lettem, mégis zsidó maradtam? Ez a zaj... Várjatok, kimegyek és megné... érinti a két ország kapcsolatait. A diplomácia egyébként sem csupán a fővárosra korlátozódik. Igyekszem Magyar- ország vidékeit rendre bejárni, de mindenekelőtt azokat a helyeket keresem fel, ahol felsőoktatási intézmények is vannak, és németnyelv-oktatás is folyik. — Úgy tudom, Önök már eddig is támogatták a főiskolán folyó német- oktatást, hiszen a közelmúltban fénymásolót és írásvetítőt ajándékoztak a német tanszéknek. Ezúttal pedig német anyanyelvű tanárok tanításáról, vendégeskedéséről is szó volt... — A nyíregyházi polgármesteri hivatalban már előre felmérték, hol lenne igény német vendégtanárokra, és erről tájékoztattak minket. A kultuszminisztérium feladata annak a több mint ötven némettanárnak a kiválasztása, akik Magyarországra érkeztek és érkeznek. Bizonyára Nyíregyházára és a megyébe is jut belőlük. — Attasé Úr! A két Németország egyesítése — úgy gondolom — a kulturális kapcsolatok megváltoztatását, bővítését teszi lehetővé... — Nem szabad a két Németország egyesítését egyszerű számtani műveletként felfogni. Magyarországnak már az egyesítés előtt is jó kapcsolatai voltak Nyugat-Németországgal, és többek között a kulturális csere- kapcsolatok is igen sokoldalúvá váltak. A két Németország ösz- szekapcsolódása után természetesen erre még több lehetőség nyílik, de néhány új kérdés is felvetődik. Napirendre került például a két Németország között a felsőfokú képesítések kölcsönös elismerése, az ösz- töntdíjak kérdése. Meg kell vizsgálni a támogatás módjait és lehetőségeit, hogyan tudnánk eredményesen segíteni az Önök hazáját, akár gazdasági, akár technikai téren. De ugyanilyen fontos a kulturális támogatás, s erre jó példa, hogy hatvan ösztöndíjat tudunk adni magyar szakemberek számára. — Magyarországon, sajnos — úgy tapasztaljuk —, a rendszerváltás egyelőre nem érinti előnyösen a kultúrát. Sőt,az anyagi támogatások csökkenése miatt sokan a kultúra elsorvadására számítanak, ami voltaképpen már el is kezdődött. Mi a véleménye erről? — Alapprobléma, hogy Magyarországon, - csakúgy, mint a volt NDK-ban és a Varsói Szerződéshez tartozó többi országban, nagyon magas volt a kulturális támogatás és nagyon sok területen a munkatársak száma fölöslegesen felduzzadt. Az egyéni kezdeményezéseket viszont nemigen támogatták. Magyarországon is nehéz megteremteni a költségvetési egyensúlyt, de úgy gondolom, a váltás előbb-utóbb érezteti hatását a kultúrában is. — Mi, magyarok viszont talán túlságosan is pesszimisták vagyunk... — 1989 óta vagyok Magyar- országon, így az átalakulás egy részét megéltem itt. Sok kedvező változást látok, hogy csak egy fontosat említsek, a tavalyi külkereskedelmi mérleg sokkal jobb lett, mint amire bárki is számított. Úgy hallottam, ez a folyamat az idén is folytatódik. Persze nagyon sok kérdést meg kell oldani. Épp itt van a felsőoktatás reformja, vagy az Akadémia helyzete. Végül bizonyára kedvezőre fordul a helyzet. — Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdést. Hogy érzi magát Magyarországon? — Szívesen élek az Önök hazájában. Kedvező és jó tapasztalat a jellegzetes közép-európai tudatnak a jelenléte. A németek nagyon szimpatizálnak a magyarokkal, és úgy tapasztalom, hogy ez fordítva is igaz. Bodnár István levele a zsidókhoz 9 , tÁ ■ 4- ^ HÉTVÉGI MELLÉKLETE m Elek Emil: Carmen Hatvan ösztöndíjast várunk — mondja a német kultúrattasé
