Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
10 II Kelet Magyarország 1991. március 2. HÉTVÉGI MELLÉKLETE A közgazdász igazgató Dr. Gidai Erzsébet neve a közgazdasággal foglalkozók előtt nem cseng ismeretlenül. Közgazdász, a Gazdasági és Társadalmi Kutatóintézet igazgatója. Beszélgetésünk azért jöhetett létre, mert február 19-én Nyíregyházán tartott előadást. Hogyan jutott el a kutatóintézet igazgatói posztjáig? Erről így vallott: — A közgazda- sági egyetemen szereztem diplomát, de a bölcsészkaron a pszichológia szakot is elvégeztem, s foglalkoztam gazdasági matematikával is. Két éve kaptam meg az akadémiai doktori címet. Egyetemi tanárként — a kutatóintézeti munkám mellett — oktatok az orvosi egyetemen. Korábban a Társadalomtudományi Intézet osztályvezetőjeként dolgoztam, 1989 áprilisában neveztek ki a Gazdasági és Társadalmi Kutatóintézet igazgatójává. Azzal a reménnyel és céllal vállaltam el ezt a beosztást, hogy a változások időszakában segíteni tudunk majd munkánkkal. Bátran mondhatom, profi kutató intézet a miénk, tehetséges szakember- gárdával. Sajnos, eddigi tapasztalataim azt mutatják, az illúzió több a terveinkben, mint a valóság, nem eléggé használják ki munkánk eredményét, jobban kellene hasznosítani tapasztalatainkat! Az Akadémia Jövőkutatási Bizottságának, s a Jövőkutatási Világszövetség Európai Szervezetének elnökeként bízvást állíthatom: a döntéshozóknak támaszkodnia kellene (még nagyobb mértékben) kutatásaink eredményeire. Azt hiszem, az igazgatónőnek igaza lehet. Hiszen az emberek elszegényedése, életszínvonalának romlása, az ország egyre súlyosbodó gazdasági helyzete mind számos kérdést vet fel mindannyiunkban. S a kutatóintézet munkatársai által vizsgált területeken (életszínvonal, megélhetési lehetőségek, a munka- nélküliség várható alakulása, a szociálpolitika, az infláció elemzése stb.) számos olyan tapasztalat összegződik, melyet megismerve, sőt felhasználva a parlamenti képviselők, az illetékes minisztériumok, sót a kormány a valóságtól kevésbé elrugaszkodó, arra jobban támaszkodó döntést hozhatna... Erre kiváló példa az a mintegy hatezer háztartásban végzett vizsgálat, mely a családok megélhetési viszonyait térképezte fel. Az eredmény megdöbbentő... — Három év leforgása során nagy mértékű változás történt a családi költségvetést vizsgálva — összegezte dr. Gidai Erzsébet. — Míg 1989-ben egy négytagú átlagcsalád jövedelmének 45 százalékát költötte rezsikiadásokra és élelmiszerre — ezek a legfontosabb területek —, addig 1991 -ben várhatóan ez az arány 85 százalék lesz... Mi marad akkor az egyéb, gyermekneveléssel összefüggő kiadásokra, a szabadidő eltöltésére, és a kultúrára? Tulajdonképpen a lét- fenntartás kerül veszélybe, mely —- a korszerűtlen táplálkozás következtében —- az egészségre is hat. S hiába próbálnak a szülők újabb jövedelemforráshoz jutni, erre egyre kevesebb lehetőségük van. A munkanélküliség viszont növekszik. A felmérés azt is kimutatta, hogy egyre több azoknak a háztartásoknak a száma, melyek önellátásra rendezkednek be. Ez a folyamat Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében különösen jellemző. Számításaink szerint egy négytagú családnak 10-14 ezer forintos többletkiadással kell számolni az áremelkedések, a növekvő terhek következtében! A jelek szerint a meglévő tartalékok lassan elfogynak, s a közeljövőben válnak majd nyomasztóvá ezek a hatások, változások. — A vizsgálatok tapasztalatai is azt mutatják, egyre romlik az életszínvonal, mind többen szegényednek el. Nemcsak arra a 3- 4 millió emberre kell vonatkoztatnunk ezt, akik a létminimumon, vagy az alatt élnek (a lakosság 40 százaléka!!!), hanem megfigyelhető az úgynevezett középréteghez tartozók esetében is. A gazdagnak nevezhető 4-600 ezer főhöz képest, akik gyakorlatilag nem érzékelik az árváltozásokat, óriási számok ezek. S ha ez a folyamat folytatódik tovább a gazdasági életben, kilátástalan elszegényedés lesz milliók sorsa. — Van-e kiút? Mit lehet tenni egyáltalán? — e kérdések nagyon sok honfitársunk fejében megfogalmazódtak az utóbbi időszakban. Hogyan vélekedik a közgazdász? — Az alapokat kell rendezni, mert bizonyos törvényi szabályozások is csak a tüneti kezelést eredményezhetik: ez viszont már nem elég. A kormányok mértéktelenül vették fel a hiteleket, most is különféle kölcsönökből tartjuk fenn fizetőképességünket, ez egy ördögi kör, melyből kiutat kell találni. S ha mindent csak az adósságok törlesztésének rendelünk alá, annak a lakosság issza meg a levét. Már a jelenlegi kormánynak hatalomra kerülésekor kellett volna tárgyalni az adósságok egy részének leírásáról, mindez azonban a belső harcok miatt nem valósult meg. Partneri kapcsolatokat kellene kialakítani a nyugat-európai országokkal, nem pedig „tarhálni”. Hiszen nekik is pénzügyi érdekük, hogy ne menjen teljesen tönkre Magyarország. A jelenlegi gazdaságpolitika nagy veszélyeket rejt magában, nem hiszem, hogy kiutat eredményez. Úgy gondolom, a nemzeti utas politika jelenthet megoldást. Partneri és nem vazallusi kapcsolatokat kiépítve a tőkés országokkal; a magyar termelők érdekeit szem előtt tartó szabályzókkal; kedvezményekkel lehet előrelépni, s meg kell szüntetni a ma is meglévő pazarlásokat állami szinten, enyhíteni kell a kriminális adóterheken. Meggyőződésem: Magyarországnak kitűnő szellemi bázisa van, csak ki kell használni értékeit. Az ország, s a vállalatok javát előtérbe helyezve lehet csak elősegíteni a külföldi tőke beáramlását is, mert sajnos, kevés a korrekt, hosszú távra tervező partner, s gyakori a tisztességtelen szándékkal történő tőkebeáramlás, mely jelentős valutakivitelt eredményez — a magyar gazdaság kárára. Sajnos, jelenleg szabad préda hazánk, ezt nem lenne szabad megengedni. — A kilábaláshoz, előrelépéshez viszont arra is szükség van — ami sajnos, nem igazán jellemző —, hogy a döntéshozók intenzíven támaszkodjanak a szakemberekre, a kutatási műhelyek eredményeire, s nemcsak azokéra, akik az ő érdekeiknek megfelelő tapasztalatokat tesznek közzé. Hiszen az ellentmondóknak is lehet igazuk... Kováts Dénes NYUGTALANÍTÓ, hogy társadalmi viszonyaink átrendeződése idején alig látni szilárd pontokat, s a kultúra zsibvására is nyilvánvalóan a zavarok forrása, holott boldogabb időkben a művészi produktum iránytű a tájékozódás szolgálatában. A filmek piacán teljes a zűrzavar, a kevéske érték — mert azért ilyesmi is akad — egyszerűen elsikkad a bóvlik özönében. Valamiféle szabályozásra mielőbb szükség lenne, mert egyébként folmérhetet- len károk keletkeznek. A lélek sérül meg, s ezeket a sebeket egy erre felkészületlen társadalom képtelen gyógyítani. Meg kellene előzni a nagyobb bajt, mert a kisebb bajok, máris a nyakunkba zúdultak. Itt van például Joel Schumacher filmje, az Egyenesen át. Nyugtalanító alkotás, rátelepszik a lélekre, észrevétlenül és fondorlatosán szövi át tudatunk minden szögletét. Nem minősíteném eleve kártékony műnek, de normálisan működő szabályozó- rendszer esetében a nem felnőtteknek (a 18 éven aluliaknak) csak akkor engedném megnézni, ha utána alkalmuk nyílik megbeszélni a film számukra nem érthető összefüggéseit, mert az értelmi birtokbavétel híján olyan érzelmi hatásokkal kell megbirkózniuk, amelyekkel szemben védtelenek. Az Egyenesen át egyetlen dologban egységes:' képi világéEGYENESEN ÁT A moziban látható Március elején kerül a mozik műsorára a Végtelen történet II. című amerikai film ban. Minden további eleme ellentétek végletei között mozog, és nehéz magyarázatot találni erre a fiimi vegyeskereskedésre. A tudományosan visszaigazolható megfigyelések összekötődnek az áltudomány sarlatánságával (amit nem ment az sem, hogy műfajilag sok sci-fi megoldást tartalmaz), világnézeti alapállása saját ellentétébe fordul, tipikusan amerikai dramaturgiája pedig lehetetlenné teszi a film már- már tisztességessé váló gondolatiságának következetes végig- vitelét, így erkölcsisége is megkérdőjelezhető. A TÖRTÉNET ARRÓL SZÓL, hogy öt orvostanhallgató titokban kísérleteket folytat a klinikai halál állapotának tanulmányozására. (Innen a film címe: az életműködést jelző hullámvonal mozdulatlan egyenessé változik a műszer képernyőjén, amikor a páciens átlép a senki földjére.) A kísérlet alanyai ők maguk. Kézenfekvő a film etikai alapkérdése (ha tudományosan nem megalapozott formában vetődik is fel): mekkora kockázatot vállalhat az egyén a tudományos eredmények megszerzése érdekében, illetve hogy joga van-e az életét kockáztatni egy olyan kísérlet során, ahol semmiféle garancia nem létezik a túlélésre. (Azaz csak a filmdramaturgia garanciája, amely pusztán arra jó, hogy fellazítsa a néző realitásérzékét.) A film legizgalmasabb vonulata a képekben megmutatott tudatállapot a klinikai halál állapotában. Hely híján ezt a látványt úgy lehet jellemezni tartalmi oldalról, hogy a Moody (az Élet az élet után című könyve az egyházi kiadó bestsellere) és Freud között zajló „mérkőzés” az utóbbi döntő fölényével végződik. Ami a formai oldalt illeti, abban Schumacher a kliptechnikát részesíti előnyben, eléggé meggyőző módon. A filmet — minden egyenetlensége ellenére — értéket hordozó műnek tekinthetnénk, ha befejeződne azon a ponton, amikor az egyik főszereplő azt mondja: hívom a rendőrséget! Ekkor ugyanis a felelősség filmjévé válna, de az ostoba happy end (esküszöm, ennél ostobábbat még nem láttam!) a tudományos-fantasztikusból átlendíti a cselekményt a mese vagy a csodák világába, hülyére véve a nézőt. AZ AMERIKAI FILMEK ÖZÖNE lehetővé teszi észrevennünk azt, ami a gyérebb korábbi tapasztalatok birtokában nem tudatosult: hogyan lehet a képi világ manipulálásával úgy nyugtalanítani a nézőt, hogy a hatás maradandó legyen. A kamera normális körülmények között a néző helyett lát, s követi az ember természetes mozgása közbeni tekintetelmozdulás lehetőségeit és formáit. E filmben viszont a kamera olyan őrült mozgásba kezd, amely eltávolítja a látványt a nézőtől, és idegenné teszi számára, önálló életet él, szubjektivizálódik, és hirtelen sebesség- és irányváltásai elbizonytalanítják a néző reflexeit. Annyi nyugtalanító impulzus ér bennünket mindennapjaink során a valóságos világból, hogy talán a fiimi ráadás nem hiányzana. Schumacher azonban összekeveri idegszálainkat a citera húrjaival. Aztán ha szakadnak, megnézhetjük magunkat! Hamar Péter Egyre gyakrabban ismerkedhetünk meg kiemelkedő politikusok nevének becézett alakjaival, pontosabban vezeték- vagy keresztnevük csonkult formájához kapcsolt, -i becéző képzős változatával. Róni, azaz Ronald Reagan már eltűnt a politika színpadáról, azt viszont nem tudni, hogy Bushnak vajon sokáig kell-e várnia a Georgi alakváltozatra. föld mint élőlény „...uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon" (I. Mózes 1.28.) „Nemrég még úgy tűnt, hogy az emberiség a bolygó rákos daganata” (Lovelock 183. o.) Göncöl Kiadó könyv- sorozatának indító kötetéül a Gaiát választotta. A legjobb pillanatban jelent meg: Az eredeti, tizenkét éve kiadott angol változat nálunk is megmozgatta az ökológus és zöld agyakat és szíveket; számtalanszor hivatkoztak rá, az érdeklődők egyre tágabb köre találkozott legalább a névvel és a címmel. És most itt van a sokat emlegetett gondolat alapszövege fordításban. Most a magyar olvasó is megítélheti, vajon mi tett egy tudományos művet bestsellerré? Hogyan sikerült kitörnie a szaktudományok kereteiből, minek köszönheti a több millió olvasót jelentő érdeklődést? A gondolat ,,forradalmian régi”: Gaia, a görög Földanyáról elnevezett élő természet a szerző szemében egyetlen élőlény. A légkör az ő légzéséről tanúskodik, a jégkorszakok és fölmelegedések az ő hideglelései, lázai. Ahogyan Platón írja: „...megszületett ez a világrend, mint látható élőlény, ...érzékelhető isten, a ...legtökéletesebb, egyetlen egyszülött világunk”. (Timaiosz, 92. c.) Az ember helye, célja e régi-új rendszerben egészen szokatlan: „...fajként valamilyen gaiai ideg- rendszert és agyat alkotunk...” (Lovelock 194. o.) Új gondolat ez kultúránkban. Különbözik a bibliai hagyomány képétől az ember „természet feletti uralmáról”, amely szerint a legjobb indulattal is csak a jó gazda gondosságát tudjuk kínálni az élő természetnek, egyenrangú együttműködést, részvoltunk belátását nem. De különbözik a lovelocki gondolat azoktól a vízióktól is, amelyek — a bibliai hagygmánynak a büntetésre és az Édenből való kiűzetésre vonatkozó részeit, mint a teremtés általunk való megromlásának jelképét tovább- víve — az egész emberiséget kipusztítandó korcsnak, a természet tévedésének tartják. „Értelmes betegségnek”, ahogyan a bolygótestvérek nevezik a Földet megrontó embert Karinthy regényében. (Utazás Faremi- dóba.) Ez a szemlélet békés, harmóniára törekvő. Lovelock szemlátomást szívesen látná az emberiséget mint a Föld főkertészét, anélkül, hogy a fajt kivételesnek tartaná: „Valószínűleg nem az első faj vagyunk, melynek ilyen szerepet kell betölteni és nem is az utolsó". (196. o.) A szerző elkötelezettje Gaia egészségének, de kritikus a zöldekkel szemben is: „A környezetvédelmi politika friss, új terepe a demagógoknak”. (192. o.) Mélyen az európai kultúrában gyökerező, régi kérdések megválaszolását kísérelte meg a szerző a mai ember tudományokban gondolkodó esze járása szerint. Figyelemre méltó elrendezési kísérlete ez annak, amit az embernek a természetben elfoglalt helyéről összegondolunk, — beszélünk. an magyar gondolkodó is, akinek hasonló ösvényen jár az esze, talán az embernek a szerepéből adódó konkrét feladatait hangsúlyozza inkább, mint a világmo- dellt. Agócs Józsefről, a Soproni Erdészeti Egyetem tanáráról van szó. Az ő testes kézirata 1985- ben született. Ha tartjuk Lovelock 12 éves hazai átfutását, a megszületendő könyv éppen félidős. Ha tartjuk... Mester Béla Gaia: A földi élet egy új nézőpontból (J. E. Lovelock, Bp.: Göncöl. —129 forint-1 Bár az év embere lett Helmut Kohl, azonban mégsem kapott még becenevet, csak a „fekete óriás” elnevezést. A szovjet vezetők közül napjainkban szinte népszerűbb a külügyminiszteri tárcáról lemondott Sevardnadze, becenevén Sevi, mint Gorbacsov, Gorbi. „Maggie szendvicsasszony lesz?” Az egyik napilapunkban feltett kérdés megértéséhez magyarázatként a következőket kell hozzáfűzni: Maggie az nem más, mint Margaret Thatcher, s hogy szendvicsasszony lesz-e, az attól függ, hogy vállalja-e ABC-áru- házak reklámozását, megnyitását óránkénti 7500-10000 fontért. (Nyilván az túlzás, hogy ezt egy szendvicsemberhez hasonlóan — elöl- hátul magán reklámtáblát hordozva — kellene megtennie.) Ezek a becézett alakok elsősorban kedveskedő hangulatú származékok, azonban ugyanakkor bizalmaskodó hangvéte- lűek is. Feltehetően ezt a bizalmaskodást nem veszik rossz néven a felsorolt külföldi politikusok, inkább a kedveltséget, népszerűséget érzik ki belőle. S vajon mit szólnának ahhoz a honi politikusok, vezetők, ha egyszer az egyik felsorolásban a következőképpen olvashatnánk a kormány névsort: Anti, Jeszi, Suri... stb. Sőt, ha a polgármesterek is megkapnák e — kitüntető — képzőt? A fővárosi polgár- mester lenne Demi, a nyíregyházi pedig... nos, az ő nevén már nem is kell változtatni, hisz ő eleve Mádi. Minya Károly fíí**1 Becézett vezére^^
