Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
A fekete fájdalom festője Magyar Árpád kijevi festőművész tárlata a Nyírbátori Báthory István Múzeumban Vári Gergely: Ne féljetek Az árva sorok már régóta koldusként kilincselnek a zárt kapukon és ha kisüt egy kis fénysugár imitt-amott kicsit elidőznek egyébként ártalmatlanok Válasz J. Attilának Tudod szerintem van bocsánat és van vigasztalás mert hidd el (de hisz te is tudod) hogy nincs nincs hova menni Várj Várj Én csak az álmod kérem tőled csak egy pillanat hisz évek múlva úgysem marad semmi belőled Sípos Nóra: A levetett álarc Tánc támogatással 1991. március 2. BŰN már 34 évszázad óta tiltja: Isten nevét hiába fel ne vedd! A sok tiltásnak annyi eredménye feltétlenül volt, hogy a szitokszavak és káromkodó kifejezések az idők folyamán megváltoztak, szelídültek (eufémia) pl.: az Isten neve helyett az iskoláját, az istállóját, az áldóját, a teremtőjét, teremburáját szavakat használták. Azonban ez káromkodás maradt. Igazán művelt, vallásos ember ezeket sem használja. A közelmúlt és napjaink állapota is siralmas a nyelv ezen vétkei tekintetében. Sok marxista funkcionárius szinte hivalkodott a káromkodás „jópofa- ságával"! Bár a káromkodás elismert mértéke már régtől fogva a katona, a huszár, az őrmester, sőt a „zupás" őrmester, majd később: a jutási őrmester „kifinomodott” átkozódása volt. A káromkodások elleni küzdelem nem elsősorban nyelvészeti, nyelvhelyességi kérdés, hanem erkölcsi, etikai feladati Már fél évszázaddal ezelőtt társadalmi úton is igyekeztek fellépni a káromkodás ellen. így 1938. október 15-én Miskolcon Kelemen Didáknak a minoriták templomában lévő sírjánál alakult meg a Kelemen Didák Szövetség. E szövetség tagjainak feladata: évenként egy misét mondatni engesztelésül a magyarok ajkán elhangzott káromkodásokért és minden káromkodás hallása alkalmával egy engesztelő fohászt küldeni az Egek Urához.” Vajha az ilyen fohászok ritkulnának, majd elapadnának! Dr. Fazekas Árpád tam tanítványaimnak. Három napig éheztettük a gondolatbeli madarat. A kivárás utáni napon úgy megrakodva jöttek-fel, annyi vágyakozás és rejtelem után, hogy egy fáskosárban sem fért volna el. Nándi, aki eddig soha nem hozott semmit, mert nem vágtak disznót, ezen a télen sem, a nagymamájával szereztetett be egy szalonnasarkocskát a magyaroktól. Elindultunk. Nekem kellett elő- reállnom most, mert nem csupán a hidegtől bújtak össze és reszkettek, hanem attól a még óriá- sabb madártól, amit fantáziájuk a három nap alatt kőszáli sassá vagy dögkeselyűvé formált. Énrám pedig elégedettség szállt a szakadó hó láttán, hogy nem láthatják az embernyomokat, hogy nem fészkelhet be szívükbe ily korán az ember iránti gyűlölet. S ahogy ismét megláttam a gyalogösvényen a befelé tartó halványuló nyomokat, igyekeztem belelépni. Az első ötös facsoport védelmében egy össze- kuccadt fekete csomót pillantotAzon a rettenetes napon, amikor a csernobili katasztrófa bekövetkezett, a robbanástól 10 kilométernyire a kijevi Lavra Múzeum munkatársai, köztük Magyar Árpád, épp egy régészeti ásatáson vettek részt. Természetesen mindnyájan részesültek a halált hozó sugárzásból. Ő is súlyos beteg lett, orvosai már lemondtak róla, amikor valami egészen fantasztikus akaraterővel ez az ember elhatározta, hogy ő nem fog meghalni, hogy ő alkotni fog, olyat alkotni, amin keresztül a fizikai halál után is tovább fog élni. És elkezdett festeni. Korábban csak grafikai tevékenységet folytatott, hiszen a főiskolán is a grafikai szakon szerzett képesítést. Hazájában kevés kiállítása volt, ugyanis 1980—85 között túlzottan liberális’ gondolkodása miatt nem volt a hivatalos kultúrpolitika kegyeltje. Ezt követően több kijevi tárlat után, először 1990- ben mutatkozhatott be külföldön, mégpedig Esztergomban a Vármúzeumban, miután az intézmény igazgatója, dr. Horváth Béla egy hivatalos útja során megismerkedhetett Magyar Áriam meg. Semmiképpen sem madár: talán hurokba szorult vadra gondolhattam, már nem is tudom. A gyerekek nem vették észre, csak amikor melléértek, amikor felállott. Az általuk is jól ismert, borostás, rongyos J. bácsi volt, aki mindennap átkoldulta a falut, szállás után is. Tőlük hallottam — cinikusan és röhé- cselve, ahogy a felnőttektől hallották —, hogy amikor már a fajtái sem fogadták be, disznóólakban hált. Aztán a kertek alá rakott magának egy fészket. Olyan is volt az, mint egy párját vesztett fecskemadáré, tapasztaltán és kényszeredett, kopott vályogokból és gurdalytetőből. — Maga az, J. bácsi?... Mit csinál itt? Itt fagy meg — szóltam rá, mialatt megbocsátottam a történtekért, mert a fagyok beállta előtt én is láttam őt ácso- rogni a magas, szakadó part szélén, az örvénylő mélységes víz felett. A nyáron soha nem állott oda, amikor bizony lett volna miben gyönyörködnie. Akkor hívták a virágos kiskertekbe; nálam is felkapálta néhányszor. páddal s müveivel. Számunkra, magyarok számára dr. Horváth Béla fedezte föl a művészt, hozta el őt Magyarországra, s most Esztergom után másodikként a nyírbátori múzeum látogatói is részesülhetnek abban az élményben, amelyet ez a különös, •emberfeletti akaratot s egyben lelki harmóniát sugárzó tárlat nyújt. Magyar Árpádot hosszú idők óta foglalkoztatja a színeknek az emberi pszichikumra gyakorolt hatása, azaz a színdinamika problémája. Azt, hogy a különböző színek más és más érzelmi, gondolati reakciókat váltanak ki az emberből, talán már a kultúra hajnalán felismerték. Egyes színek félelmet, szomorúságot, fájdalmat sugallnak, mások reményt, örömöt, vidámságot, nyugalmat. Ezen alapul pl. az, hogy számos természeti nép, harcra, vadászatba vagy ünnepre indulva különböző módon s eltérő színekkel festi ki arcát, testét, attól függően, hogy félelmet, rettenthetetlen elszántságot vagy ünnepélyességet akartak-e kifejezni. S ez nincs másképpen mai világunkban sem. Ezen alapul például a szem, az ajkak, az arc festése éppen úgy, mint a lakások, műhelyek, irodák falainak gondosan megválasztott színes meszelése. — Én vagyok a', drága tanító úr. Itt már nem fagyok meg, van mit ennem. Ugye, nem hara- gusznak rám? Ide járok már napok óta, mert egy betevő falatom sincs hetek óta. — S kihúzta zsebeit, a legüresebb nincstelen- ségét. Mégis volt bennük valami: a zsíros madzagok, ahogy lehullottak a hóra. S amint rám tekintettek tanulóim, miközben annyi sem hangzott el, mint egy szó, megértettük egymást. Nándi kilépett a sorból, s átnyújtotta neki a becses szalonnadarabkát. Aztán a többiek is, mindent. indig úgy tudtam, hogy a csendes pusztulásban elfá__________sült, fogyó ember kiszáradT arcából nem hullhat már könny. Most az ellenkezőjét láttam. — Nem bírom megenni mindet — mondta. — Adok belőle a cinegéknek is, ha ilyen jó volt hozzám az Isten. Hiszen egy sorson vagyok velük. Magyar Árpád képeinek egyik legszembetűnőbb jellemvonása, hogy azok különböző színek egymástól élesen elváló foltjaiból épülnek fel, tökéletes harmóniát alkotva. A tárlat kiemelkedő s megrázó élményt nyújtó része azonban a csernobili sorozat, amely ragyogó, vidám, szép tavaszi tájjal indul, majd a katasztrófa különböző fázisainak egyre komorabb, félelmetesebb bemutatásával folytatódik, amit a teljes pusztulás, a festő szavaival élve, a fekete fájdalom képsorai zárnak le. A tárlat március végéig várja látogatóit. Dám László Bár sokan az amatőr művészeti mozgalmak halálát jósolgatják, ám ahol a formálódó tehetség, a talpon maradáshoz való kellő kitartással és ügyességgel párosul, a nehéz pénzügyi körülmények ellenére is könnyebben vészelik át ezt a mostoha időszakot. Ezekhez a szerencsésekhez tartozik a nyíregyházi Primavéra balettcsoport is. Kevés amatőr tánccsoportról mondható el, hogy annyi meghívást kap, mint a Primavéra. Show-műsorok, rendezvények és ünnepségek gyakori szereplője az együttes. A megyei művelődési központtól kezdve a legkisebb települések alkalmi kultúrterméig, rendszeresen fellépnek, s.őt mostanában már néhány egyháztól, templomtól is kapták meghívást. A közelmúltban rendezték meg az amatőr balettiskolák országos találkozóját, amelyen í a Primavéra együttes is részt vett. A csoport vezetőjét, Feketéné Kun Ildikót kérdeztük meg; jelentett-e ez a találkozó valamit a mozgalom életében? — Feltétlenül. Hiszen eddig ilyen országos seregszemlére, találkozóra még nem került sor. Igaz, növendékei közül többet a tácművészeti főiskolára is fölvettek, mégsem ártott kilépni az elszigeteltségből, szemrevételezni, hogy hol is tart az amatőr balettmozgalom és hol tartunk mi nyíregyháziak. Ezenkívül jó társakra is találtunk, elhatároztuk, ahol tudjuk, segítjük majd egymást. A táncosok találkozóján egyébként természetesen mindenki bemutatta tudományát. A sokszínű, klasszikus táncoktól a legmodernebb irányzatokig sokfajta stílust és táncot láthatott a közönség. Bár a színvonal nem volt egyenletes, a Primavéra a Vangelis zenéjére komponált Stop című produkciójára vastapsot kapott, ami elárulta, hogy jó úton jár az együttes. A szakemberek véleménye is ez volt. A Primavéra a közelmúltban 200 ezer forint támogatást kapott a Soros-alapítványtól. Az együttes vezetőjétől megkérdeztük azt is, hogy mire használták, használják fel ezt a nem túl nagy, de mégis számottevő összeget? — Nos, elsősorban technikai eszközök vásárlására, hangfalak, mikrofonok, rádiósmagnók és egyéb, a fellépéshez szükséges eszközök bevásárlására, mivel a táncosok szeretnének saját eszközeik segítségével a legkisebb településen is a lehetőséghez mérten tökéletes előadást produkálni. Spicc-cipőket is kellett venni. A Primavéra egyébként szeretne augusztusban részt venni a Bonnban megrendezett nemzetközi diákfesztiválon. Talán erre is jut valamennyi az alapítvány pénzéből. (bodnár) Félő Pálok Pál apostol a főpaptól megbízólevelet kapott, hogy Damaszkuszba menjen, és szedje ott össze a keresztényeket. Saul így lépett a damaszkuszi útra, ahol egy látomás révén találkozott Jézus Krisztussal, s ez úgy megrendítette, hogy kegyetlen üldözőből egy csapásra buzgó keresztény, apostol és hittérítő lett. A látomással együtt járó fény- özöntől megvakult, ezért társai vezetésével jutott el Damaszkuszba. Itt megkeresztelkedett, és csodálatos módon szeme világát is visszanyerte. Manapság mi is a páli fordulat idejét éljük. Tegnapi Saulok páli köpenyben celebrálnak, ágálnak, igét hirdetnek sauli szívvel, sauli hanggal és sauli módszerekkel. Ők nem veszik azt a fáradtságot, mint Saul, aki a látomás után három évre magányba vonult, hogy becsülettel önmagába nézzen, és átlássa azt, ami múltjában megvetendő, és megtisztultan, már mint Pál apostol kezdhessen térítő útjához. Mai Páljainknak nincs ideje a megtisztuláshoz, mert a nagy osztozkodásból kimaradhatnak, és különben sem igénylik a megtisztulással járó procedúrát, mert egyébként sem lettek nevelve az önmagukkal való szembesülésre. Az ilyen kérdéseket egy-egy régi vagy új keletű panelszöveggel elintézik. A ma legdivatosabbak: boszorkányüldözés vagy hivatkozás a damaszkuszi út megjárására. Januárban van Pál napja a polgári és Pál fordulása a keresztény naptárakban. Ezt a fordulatot Saul csak egyszer tette, és nem forgolódott, mint a mai Páljaink, akik inkább kaméleonok, mint prófétajelöltek. Egyetlen dolog biztos: nekünk nincs időnk és módunk az esetleges csodákra várni, mert a sauli időkben nem halmoztunk vagyont, hogy kivárhassuk sorsunk jobbulását. Tennünk kell a dolgunkat, hogy tisztességgel éljünk. Pál apostol hittérítő útjain a pogányok üldöztetésének volt kitéve, majd a három útja után az eljárását igazolnia kellett az apostoli 2isinat előtt, majd többször is börtönbe zárták. Mai Páljaink ezért félnek talán a megtisztulástól. Cserbaköy Levente || Kelet ■ A Waprország HÉTVÉGI MELLÉKLETE m 9
