Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-27 / 49. szám
1991. február 27. Kelet-Magyaromig 11 Számoljunk csak! Hitelkamat más szemszögből: Az egész ország lázasan számolgatni kezdett, miután a parlament elfogadta a sokat emlegetett ,,A” és ,,B” változatot a lakáscélú hitelek visszafizetésére. A hivatalos tájékoztatás szerint e két variáció között lehet választani, számolja ki mindenki magának a kedvezőbbet. Létezik azonban egy harmadik — és sokak számára az előző kettőnél kedvezőbb — megoldás is. Ezt szeretném ismertetni, bár meggyőződésem, hogy ez nem az én feladatom, hanem sokkal inkább az OTP vagy más hivatalos szervek feladata lett volna. Tételezzük fel, hogy egy család 150 000 forinttal tartozott az OTP-nek a hitel kamatainak megemelése időpontjában. A hátralévő törlesztési idő 30 év. A Heti Világgazdaság XIII. évfolyam 4. számában található táblázat szerint ebben az esetben a havi törlesztőrészletek összege 1992-től 3512 forint lesz. A táblázatból az is kiolvasható, hogy ha a hátralevő idő nem 30. csak 25 év volna, úgy a havi törlesztőrészlet összege mindössze 3 forinttal emelkedne, azaz 3515 forint volna. Ha a hátralevő idő 20 év, a részletek összege 3525 forint; 15 év esetén 3567 forint; tíz év esetén pedig 3745 forint. Abban az esetben tehát, ha az említett család bejelenti, hogy tartozásait nem 30, hanem 10 év alatt akarja visszafizetni, úgy havi 233 forint többletbefizetés árán, húsz évvel lerövidítette törlesztési kötelezettségének időtartamát. Számoljunk csak! Tíz év alatt összesen 27 9C0 forinttal kell többet befizetni, és cserében megszabadul a további húsz év alatt fizetendő 842 880 forint ösz- szegű tartozástól. Csaknem egymillió forintot nyert! Az OTP a Polgári Törvénykönyv 292. §. (2) bekezdése értelmében köteles elfogadni az ,,idő előtti teljesítés” és a határidő előtt visszafizetett kölcsön esetén „újra a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat nem jár”. Az idézett rendelkezés értelmében az OTP- nek bejelenteni, és nem kérelmezni kell a törlesztésre hátralevő idő lerövidítését, amelyet az OTP köteles elfogadni. Kalocsai Gábor Nem kértünk az IKSZV utódjából A mi lakóközösségünk gondjaival teljesen megegyező írást olvastam február 13-i lapszámukban, aminek lényege szerint a korábbi állami bérházban lakók többsége megvásárolta a lakását. Akik továbbra is bérlők maradtak, azokról a NYÍR-Gesztor Kft. gondoskodik. A kft. azonban a közgyűlési határozatban foglaltakat csak részben hajlandó teljesíteni. .. A mi lakóközösségünk nem kért a GESZTOR Kft. ügyintézéséből! Magunk közül választottunk közös képviselőt. A közös költségek összegére a tulajdonosok (55 magán és 11 állami lakás van) közgyűlésen hoztak határozatot többségi szavazattal, de ezt a kft. magára nézve nem tartja kötelezőnek. Csodálatra méltó az „igazságérzetük”! Az IKSZV által a házunkban korábban bérbe adott alagsori helyiségek tekintélyes bérleti összege az ő kasszájukba folyik. Ott kamatozik, valamint a 11 lakás bérleti díja is. Az épület 25 éves, és csak igen felületesen tartották karban, bármikor szükségessé válhat a komoly felújítás, például a távfűtés csőrendszerében. Erre vegyünk fel mi, tulajdonosok magas kamatozású hitelt, aztán a számla ellenében a kft. majd méltóztatik fizetni százalékos arányban. Nem hangzik ez kicsit disszonánsán? Az Ingatlankezelő Vállalat kész istencsapás volt a lakosságnak, de a belőlük újonnan alakult kft. úgy tűnik, méltó utód. Az 1977- es törvényekre való hivatkozás is ezt támasztja alá. Ez akkor is erősen megkérdőjelezhető, eretnek törvény volt. Amíg nem érvényesül az igazság, a kisember érdeke a hivatallal szemben, addig vétek demokráciáról beszélni. Orosz Jánosné a nyíregyházi, Arany János u. 23—33. sz. alatt lakók képviseletében Lehet eső, lehet hó, mínusz, vagy plusz, az árusok Nyíregyháza utcáin kirakják portékájukat. (E.) Ezt mondja az illetékes A kölcsön visszajár Szerkesztői üzenetek L. G.-NÉ, NAGYECSED: Ha a dolgozó a munkáltató oldaláról felmerült ok miatt nem végez munkát (pl. az nem tud munkát biztosítani neki, akkor az állásidőre díjazás illeti meg. Ennek mértéke nem lehet kevesebb a munkakörre előírt bértétel alsó határánál. Neun illeti meg azonban a dolgozót díjazás azokfban az esetekben, ha a bérét egyébként is megkapja, pl. az alapbérébe beépítették. Ez utóbbira a kollektív szerződésből, illetve a munkaügyi szabályzatból kaphatnak választ. P. ZOLTÁN, NYÍREGYHÁZA: Sajnos, a szabadalmi előírásokról nincs módunk tájékoztatni. Tanácsoljuk, forduljon az Országos Találámányi Hivatalhoz, címe: Budapest, V. Garibaldi u. 2. EGY CSALÁDOS ANYÁNAK, NYÍREGYHAZA: Megértjük felháborodását, de higyje el, sok nyugdíjas rosszabb helyzetben van, mint önök. Ügy véljük, nem helyes általánosítani a rossz tapasztalatokat. A Vitát a családosok és nyugdíjasok között nem kívánjuk újraéleszteni, mert egyik tábor sem tehet a kialakult helyzetről. Reméljük, levele megírása óta már lecsillapodtak érzelmei. Egyébként senkinek sincs beleszólási joga, hogy a munkahely kit foglalkoztat portási munkakörben. „VÁROK” JELIGÉRE: Az élettársi viszony ideje alatt közösen megszerzett vagyontárgyak közösnek minősünek. Részletesebb választ helyszűke miatt nem adhatunk, kérjük, írja meg nevét és címét. A vállalatoknál megtalálható jogsegélyszolgálatot is felkeresheti. (tmi) Csúfnevű szülők A vér vízzé válhat? Csecsemőre leltek néhány éve. Nyíregyháza belvárosában. Pólyában, könnyű kendővel takarva feküdt az egyik hivatal előtt. Mint a felesleges, megunt holmit, úgy tette ki szülőanyja az uteára. Sajnos, nem ő volt az első és utolsó, akit biológiai kényszerűségből világra hozott az anyja, majd eldobta magától. Most állami gondozott — nem volt olyan szerencséje, mint Markulia néni ikerunokáinak Ajakén. Falu széli göröngyös utca, legvégén áll az özvegyasszony háza. Vakolatlan, kerítet- len, betört ablakait csomagolópapír fedi. Két megtermett farkaskutya őrzi, mert mögötte szántóföld terül el szélesen. Ez az otthona az ötéves kisfiúnak és kislánynak. A két szobában ódon bútorok, recsegős díványok. De foszló szövetüket mintás takarók leplezik, az ablakokon hófehér csipkefüggönyök, a falakon faliszőnyegek. Az egyik ágyon másnapi ruháik várják kiterítve az ikreket. Vajon, eljön az a nap, amikor anyjuk adja rájuk, és nem nagymamájuk .. . ? — A lányom fél éve elköltözött a szomszéd utcába. Amikor viszein a gyerekeket az óvodába, néha találkozunk vele, de annyit sem mond: gyermekeim, szervusztok, jól vagytok? — mondja indulatok nélkül az elnehezedett testű, ősz hajú nagymama. Ö hozta haza az unokáit a kórházból, mert leánya a szülés után ott akarta hagyni őket, hadd kerüljenek állami gondozásba. — Azóta én nevelem az ikreket, és nevelni is fogom. Ahogy tudom, tisztán tartom őket, csak az a baj, hogy hályog van mindkét szememen, alig látok. De segít a fiam, aki velünk lakik, és két másik lányom is. Igyek- szek nekik mindent megvenni, iparkodom — veszi elő a szekrényből a gondosan ösz- szehajtogatott gyermekruháikat. Szinte más sincs a polcokon. — Mennyi pénzből élnek? — Az én rokkantnyugdíjam négyezer forint, családi pótlékot kapok rájuk, az négy- ezer-nyolcszáz forint... — veszi számba — és a fiam hatezer forintos fizetése. Tartásdíjat fél éve nem ad az apjuk, mert nincs munkája. Egyszer küldött kétezer forintot. — Az anyjuk nem fizet semmit? — Á, nincs annak se munkája — legyint bosszúsan a nagymama. — Mindennap a kocsmában ül, este és reggel van otthon. Azóta szült egy kislányt is, őt állami gondozásba vitték. Sose látogatja a gyermekeit. Most pert indítottam a bíróságon — betűzi nehézkesen a papíron — gyermek elhelyezése és tartásdíj felemelése iránt. Még folyik. Nem adom az ikreket még az anyjuknak se oda, nemhogy intézetbe adjam .. . Vajon, ki tudja, miért tagadja meg egy anya saját gyermekeit, akik testéből és véréből valók? Az ikrek szülőanyját szerettük volna erről megkérdezni, de nem volt otthon. Állítólag a közeli városba ment munkahelyet keresni. Ám a közeli utcában lakó apával találkoztunk. Huszonhárom éves, izmos alkatú, határozatlan beszédű fiatalember. — Mit vett a gyerekeinek karácsonyra ? — Semmit se — vonja meg a vállát. — Magamnak se tudok venni egy cipőt. Még épp örülök, hogy az anyáméit engem is eltartanak. Nincs munkám, nagyon nehéz elhelyezkedni. — Legalább elviszi a gyerekeit kirándulni, ha már nincs pénze tartásdíjra, ajándékra? — Nem. — A szeretet adása nem kerül pénzbe. Meglátogathatná a gyermekeit és játszhatna velük. A törődés mindennél fontosabb volna nekik ... — Hát igen! — háborog. — Az anyjuk miért nem jön el? Miért én, miért épp én? Ha fogok dolgozni, adom a gyermektartást. Az anyja dolga a gyerek gondozása, az apáé, ha dolgozik, hogy adja a pénzt! — ugrik fel megkönnyebülve a székről, kintről hangos kiáltozással hívja a barátja. Az ajaki ikergyerekekből szerencsére nem lesz állami gondozott. A nagymamájukat hívják anyunak, és szüleiket „csúfnévüikön” szólítják. Történetük úgy kezdődött, mint nagyon sok állami gondozotté ebben az országban: egymáshoz csapódott két, lelkileg gyermekvállalásra éretlen, értelmes vágyak és életcélok nélküli fiatal, akik nem tanulták meg, hogy az ember — minden tettéért felelős. Tóth M. Ildikó A jogász tanácsai Mennyi a szabadság? K. CS. nyíregyházi olvasónk 1988-bam háromszázezer forint újrakezdési kölcsönt vett fel szarvasmarha-tenyésztésre. A kezdetben sziépremónyű vállalkozás azonban mára csődbe jutott — többek közt a takarmányárak csillagos egekig rúgó emelkedése miatt. A család elszegényedése miatt olvasónk visszament a régi szakmájába dolgozni, de a kölcsönt már három hónapja nem tudja befizetni. Az adósság gyűl, gyűl, az OTP pedig az elmaradás hónapjaira napi kamatot számít fel. Olvasónk ezt jogsértőnek tartja, ugyanis a hitelen égy évre, kamatmentesen adták neki. . . újrakezdési kölcsönt eredendően azok részére lehetett engedélyezni, akiknek a munkaviszonya önhibájukon kívül megszűnt, és ők hivatásszerűen valamilyen vállalkozásból kíHelytakarékosnak tituláltuk január elején e hasábokon azt a levelezőlapot, amit az egyik nyíregyházi postahivatalban vett olvasónk. A lapról készült fényképen jól látható volt, hogy a feladó nevének és címének kihagyott rész alá egy szót sem lehet írni, mert azt elfoglalja a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiáról készült grafika. Arra gondoltunk, a levelezőlap képeslappá válása egyik fokának vagyunk szemtanúi, de dr. Kovács József, a Magyar Posta Vállalat Debreceni Postaigazgatóságának igazgatója másról tájékoztatta szerkesztőségünket: A Magyar Posta Vállalat a különböző, nevezetes kulturális, gazdasági, társadalmi, sport és egyéb eseményekhez — a kívántak megélni az elkövetkezendőkben — olvastuk az OTP Megyei Igazgatóságának a levelében. A háromszázezer forint kamatmentes újrakezdési hitelt csak ebben az esetben, ilyen feltételek megléte esetén „járt”. A kamatmentesség valóban jelenti, hogy a kamatokat az állam fizette, természetesen csak addig, amíg a kölcsönt felvevő a vállalkozást folytatja. Amennyiben felszámolta a vállalkozást, a korábban befektetett összeget — a felszámolásból (értékesítésből) a hitel visszafizetésére kell fordítani. Miivel levélírónk a vállalkozását felszámolta, és elhelyezkedett, így az újrakezdési kö- csönnel kapcsolatos kedvezmények már nem illetik meg. A hitelt egyösszegben vissza kell fizetnie, ha ezt nem teszi meg, akikor a kamatok is őt terhelik. emelkedő személyekhez — kapcsolódóan alkalmi levelezőlapokat bocsát ki. Ezek címoldalának bal alsó részét az alkalomhoz illő grafika, rajz, felirat stb. díszíti. Ezeknek a levelezőlapoknak a forgalmazását az ügyfelek igényeinek kielégítése, illetve a választék bővítése teszi indokolttá. A lap főként a filatelisták körében kedvelt és értékes. Eladási ára azonos az általánosan használt levelezőlapéval. (A képaláírás hangnemét bírálónak és alaptalannak ítélte az ; igazgató úr, és közölte, hogy minden postahivatalban kapható grafika nélküli levelezőlap, a „helytakarékost” nem szükséges megvásárolni. A posta azok igényét szeretné kielégíteni vele, akik alkalmi levelezőlapot szeretnének venni.) A gyermekgondozási szabadság idejére járó rendes szabadság, és a nyugdíjasok pótszabadságának kiadásával kapcsolatban az utóbbi időben egyre több olvasónk kér lapunktól felvilágosítást. Gondjaik megoldásához adunk a szokottnál részletesebb tájékoztatást. A gyesen lévő édesanyáknak: A szülési szabadság teljes tartamára, a gyermekgondozási szabadság egy évére szülésenkértt jár a rendes szabadság. Ez alap- és pótszabadságból áll. Az alap- szabadság évi tizenöt munkanap. A pótszabadság többféle címen jár, a legáltalánosabb a munkaviszony után, és a gyermekek után járó pótszabadság. Minden munkaviszonyban töltött három év után egy nap, évente azonban legfeljebb kilenc nap pótszabadság jár. A fél évet elérő munkaviszonyt teljes évnek kell tekinteni, viszont az ezt el nem érőt figyelmen kívül kell hagyni. Még manapság is előfordul a munkáltatók gyakorlatában. hogy az 1982. január elsejével hatályba lépett jogszabállyal ellentétben, a 14 éven aluli gyermekek után járó pótszabadságot „fizetett szabadnap” címen tartják nyilván. Ezt a szabadnapot a jogszabály nevesítette, és a fenti időponttól kezdve pótszabadság címén járt. Ennek megfelelően, egy 14 éven aluli gyermek után kettő, két gyermek után öt, három gyermek után évi kilenc nap pótszabadság jár. Ezen felül minden három, 18 éven aluli, munkaviszonnyal nem rendelkező, saját háztartásban nevelt gyermek után évi két nap; minden további gyermek után két nap; de évente összesen legfeljebb tizenkét nap pótszabadság jár. A gyermekek után járó pót- szabadság először a születés évében, utoljára pedig akkor jár, amikor betölti a 14.-dik. illetve a 18.-dik életévét. EbbőL következik, hoi;y bár a gyermek december hónapban született, a pótszabadságot arányosítani nem lehet, vagyis csorbítatlanul kell kiadni. Ennek megfelelően, ha a pl. gyermek december elsején születik, a szülési szabadság tárgyévi 59 napjára járó rendes szabadsághoz hozzá kell adni az abban az évben született gyermek után járó pótszabadságot. A szabadság naptári évre jár. A gyermekgondozási szabadság idejére járó szabadságot is ennek figyelembevételével, évenként elkülönítve kell kiszámítani, és ha a kiszámításnál töredéknap keletkezik, a fél napot elérőt egész napnak kell tekinteni, az el nem érőt figyelmen kívül kell hagyni. A nyugdíjuk mellett dolgozókra is az általános szabályok irányadók. Ennek megfelelően a munkaviszonyban töltött időt, a munkaviszony megszűnésének módjától, és a kiesett idő hosz- szától függetlenül egybe kell számítani. A pótszabadság kiszámításánál a nyugdíjazás előtti időt is figyelembe kell venni. Ezenfelül a nyugdíjkorhatáron túl dolgozók részére pótszabadság is jár. A pótszabadság tekintetében a tovább dolgozás, vagy a nyugdíjba vonulás közömbös. A pótszabadságot, és annak mértékét a jogszabály további feltételekhez köti. Ilyen feltétel a fizikai állomány, és a teljes munkaidőben való foglalkoztatás. Az első évben három, minden további évben pedig öt nap pótszabadság jár. Ez a pót- szabadság a nyugdíjkorhatárhoz, és nem a nyugdíjazáshoz kapcsolódik, ezért a rokkantnyugdíjuk mellett dolgozókat nem illeti meg. Sok félreértés tapasztalható a szabadsággal kapcsolatban, pl. hogy a szabadság felével a dpl- gozo rendelkezik. Ez a lehetőség 1968-ig(!) volt meg, azóta a rendes szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ennek megfelelően, a dolgozónak, a szabadság megkezdése előtt engedélyeztetni kell az igénybevételt. Ha ezt nem teszi, az utólagos igazolást a munkáltató nem köteles elfogadni, a távolmaradást viszont igazolatlan mulasztásnak tekintheti, és más jogkörével is élhet. Az a felfogás is téves, hogy a tárgyévet követő március 31-ig elvész a ki nem vett szabadság, ugyanis a szabadság iránti igény az esedékességtől számított három évig nem évül el. Nagy Mihály
