Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

2 Kelet-Magyarország 1991.február 26. Mesekertészek Amatőr bábosok hivatástudattal Bár az előadóművészetek nagy családjában a báb­előadásoknak a mostohagyermek szerep jutott, az apróságokat ez cseppet sem zavarja. Végigizgulnak minden produkciót, átélik a főhős kalandjait, akit bekiabálásokkal segítenek az akadályok legyőzésé­ben. a határokon túl is Iskolaközi kapcsolat Kárpátaliával Mindezzel az élménnyel szeretné gazdagabbá tenni megyénk fiataljait a nyír­egyházi Mesekert Bábszín­ház. Szinte elsőként alakult meg az országban 1945 után ez az amatőr bábszínház, s azóta folyamatosan műkö­dik. Elcserélik a műszakot — A bábszínházzal kezdő­dik a színház szeretetére va­ló nevelés,'s pedagógiai vo­natkozásban is fontos szere­pe van a báboknak — fogad Bárdi Margit bábművészet! szakelőadó, aki 1964 óta vesz részt a Mesékért Bábszínház munkájában, 1968 óta pedig a vezetője.1 Sok iskola, óvoda kér tőlünk műsort egy-egy hétköznapra is, de mivel a bábosok mindezt csak mel­lékfoglalkozásban csinálják, a hétvégeken érnek rá leg­inkább. Ha esetleg mégis előfordul délelőttönként elő­adás, a legtöbbször elcseré­lik a műszakot, szabadságot vesznek ki. Épp ezért na­gyon szeretnénk, ha — mint a többi megyében — létre­jönne egy hivatásos bábszín­ház. Akkor gyakrabban sze­repelhetnénk vidéken is, mert így egyszerűen kJ sem jutunk. Önálló gyermek­színház? — Hivatásos bábtársulat működik már többek között Miskolcon, Debrecenben, Egerben, Kecskeméten, Pé­csett. Bár az önálló társulat gondolatát már korábban is felvetettük, a megyei vezetés fél tőle, mert szerintük a színház ráfizetéses. Én azon­ban úgy látom, hogy az eb­be befektetett tőke hamar megtérülne. A vidéki műve­lődési házak olcsóbban kap­nának bábelőadást, mintha Pestről jönne le az Állami Bábszínház. Tíz-tizenkét sze­mélynél többre nem is len­ne szükség, hiszen a bábozás komplex művészet. A bábos egy személyben színész, báb- készítő, technikus, rendező. Gondoltunk arra is, hogy a Bessenyei Színkörből és a Mesekert Bábszínházból le­hetne egy gyermekszínhézat létrehozni. Ez megoldható, mivel a két műfaj rokon, így a Móricz Zsigmond Szín­háznak nem kellene küsz­ködnie gyermekdarabokkal, mentesítve lenne. A Mesekert Bábszínházát jelenleg a Megyei és Városi Művelődési Központ tartja fenn. A nehéz gazdasági helyzet azonban megkérdő­jelezi az amatőr társulat to­vábbi sorsát. — Hiba lenne, ha egy ilyen nagy múltú együttes nem tudna fennmaradni — foly­tatja Bárdi Margit. — A gyermekek érdekébe*! szíve­sen fogadnánk vállalatok, intézmények támogatását. A városnak, a megyének lenne érdeke a bábszínház fenntar­tása. A játék öröme A bábszínház tagjai heten­te két alkalommal próbál­nak a Kölyökvárban. — Egy munkatársamtól hallottam a Mesekert Báb­színházról. s megkérdeztem, nem jöhetnék-e el. Eljöttem, s itt ragadtam, mindennek már két és fél éve — meséli Kiss László. — Az esti pró­bákra csak lemondások árán tudok eljönni, de szívesen jövök, mert a játék örömet ad. S mikor az előadásokon látjuk a vidám gyereke­ket, az mindennél többet ér. Haraszti József a leszerelés után került a társulatba. — Édesanyám szólt, hogy segítsek a világításban. Tech­K özkegyelmet kaptak, de ők nem kegyel­meztek áldozataiknak. Így lehetne summázni azt a néhány bűnesetet, ame­lyet megyénkben követtek el a múlt nyáron beveze­tett közkegyelem óta. Az áldozatok vagy túl fiatal, vagy túl idős, védekezésre képtelen emberek voltak. A bíróságok csak egyedi, és konkrét eseteket vizsgál­nak. Ám észre kell venni: a bűnözők immár az általá­nos iskolásokat és a létmi­nimum alatt elő nyugdíja­sokat sem kímélik. A mai bűnözők nem lel­kiznek, nem érzékenyülnek el, nem kérnek bocsánatot, a szemük se rebben, amikor a tárgyaláson — többnyi­re áldozatuk jelenlétében — a fejükre olvassák a vádakat. Pár napja lapunkban is beszámoltunk róla, hogy egy huszonnyolc éves nyír­bátori bűnöző közkegyelem folytán kiszabadult a bör­tönből és nem sokkal ké­sőbb Mátészalkán felszállt a vonatra, s egy tizenöt év körüli fiútól a csendes fül­kében elszedte értékeit. Tőrkést szegezett a meg­szeppent fiú torkának, s el­vette a kedvenc, mintás pó­lóját is. A kevéske zseb­pénz, a karóra nem volt elég, kellett a póló is. A bűnöző nem tudja, hogy mit jelent e kedvenc póló. Je­lentheti például azt, hogy abban lehet feszíteni a lá­nyok előtt. Más. Egy Nyíregyháza melletti tanyabokorban egy életerős fiatalember itallal kínálta a magányos öreg nénit, majd pénzt kért tőle. Mivel nem kapott, félholtra verte az asszonyt, s kutatni kezdett a szegé­njkusként jöttem, s végül bábos lettem. Nem lehet most már a bábozástól meg­szabadulni, akaratlanul is benne van az ember életében. Már csak azért is, mert a fe­leségem is tagja a bábszín­háznak, így otthon gyakori téma nálunk a bábozás. A feleség, Harasztiné Sí­pos Judit veszi át férjétől a szót: — Valamennyien reggeltől estig dolgozunk, kikapcsoló­dás számunkra a bábozás. A próbákon a bábozás mellett beszélgetünk, megvitatjuk a parlamenti üléseket, ismer­jük egymás búját-baját. Rendszeresen tartunk össze­jöveteleket. gyakran szerve­zünk közös kirándulást. Ügy vagyunk együtt, mint egy nagy család. nyes holmik között. Célirá­nyosan kutatott, tudta, hogy a néni előző nap adta el a malacait. A malacok ára volt a néni minden „vagyo­na”. S mily szörnyű: a bű­nöző az összes pénzt elvit­te. Lehetett volna benne valamiféle betyárbecsület. Mondhatta volna magában: „Itt hagyok neki egy ez­rest, hiszen ő is pénzért ve­szi az ennivalót”. Megint más. A nyíregy­házi Petőfi parkban söté­tedéskor iskolásfiú sietett hazafelé. Egy sötét alaK lépett elő a bokorból, bo­rotva villant kezében, és csak a lényeget mondta: „Ide a pénzt!” A fiú reme­gő kezekkel kotorta elő a nála lévő húsz-harminc fo­rintot. Mozira kellett volna neki, talán fagylaltra. Szü­leitől bizonyára kapott újabb zsebpénzt, mi az a harminc forint? A „nem vagyoni kár” sakkal na­gyobb. A fiú talán néhány éjszakát nyugtalanul aludt át. Álmában fölötte lebeg­hetett a sötét alak, akinek kezében reflektorként vil- lódzott a borotva ... S ajnos, a következő hó­napokban, években sok fiatalnak és ma­gányos öregnek nem lesz könnyű az álma. Az áreme­lés, a bűnözés és az Öböl-há­ború rémálma lebeg felet­tünk. Vajon még meddig? Egyszer csak vége lesz. Mo­ralizáló, továbbgondo­lásra szánt zsenge írásomat hadd fejezzem be Radnóti szép versének ide illő so­raival : „ ... egyszer béke lesz. Ö, tarts ki addig lé­lek, védekezz!” Nábrádi Lajos Megyénk oktatási in­tézményei már korábban is építgették szakmai és emberi kapcsolataikat Kárpátalja pedagógusai­val, iskoláival. A kon­taktust azonban többnyi­re a véletlenszerűség, az esetlegesség és a formali­tás jellemezte. Időközben sokat változott a „csillagok állása” odaát is, nálunk is. A jelenlegi körül­mények könnyítik a közele­dés lehetőségeit. Az „átren­deződésről” tájékoztatta la­punkat Ferku Imre, a Peda­gógiai Intézet témafelelőse. Kárrendezés 48 órán belül Colonia Biztosító Rt. Kisvárdán Valamikor 151 éve a német- országi Kölnben alakult meg egy kis tüzkárbiztosító, mely a város nevét vette fel. Colonia ma Németország második leg­nagyobb biztosítója. Jelen van valamennyi európai országban, a Közel-Keleten, az USA-ban, Kanadában és Brazíliában. Ez év január 1-től hazánkban is, és ezzel együtt megyémkBen és Kisivárdán. A Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye Területi Igazgatóságának körzeti igazga­tója Kisvárdán Mező Béla, aki munkájukról így szólt. — Partnereinkkel a bizalmon alapuló biztosítást szeretnénk meghonosítani ebben a kör­zetben. Minden kárrendezés*. 48 órán belül igyekszünk megol­dani, s ahol lehet, azonnal fi­zetni. Nagyobb kár esetén a szakértők bevonásával a legrö­videbb időn belül és a legke­vesebb bürokráciával igyek­szünk partnereink kárát rendez­ni. — Foglalkozunk vállalkozói biztosítással, gépjármű-, majd kötelező, casco biztosítással, valamint élet-, betegség- és nyugdíjbiztosítással. Helyi kép­viselőnk van Vásárosnámény- ban. A Colonia Biztosító Rt. magyarországi leányvállalata teljesen német tőkén, s a né­met precizitáson alapszik. A partnerekkel, így iskolákkal, felelősségbiztosítást — üvegtö­résre, betörésre stb — termelő­szövetkezetekkel vagyon- és kiegészítő biztosításokat, állat- biztosítást, üzemekkel és válla­latokkal teljes vagyonbiztosítást kötnek, Mindenütt és mindig arra törekednek munkájuk so­rán — a kárrendezéskor is —, hogy a partner elégedett legyen munkájukkal. Az új biztosító minden partnerét — és leendő partnerét is — maximálisan tá­jékoztat lehetőségéiről, s igyek­szik annak minden igényét » lehetőségek szerint kielégíteni, s azt követően érdekeit képvi­selni. A közelmúltban bővültek a lehetőségek mindkét „olda­lon”, s az együttműködés tartalma és minősége is je­lentősen megváltozott. A Me­gyei Pedagógiai Intézet az­zal a nem titkolt szándékkal közeledett az ungvári „ro­kon” intézményhez, hogy tervszerű, átgondolt kapcso­latrendszert hozzanak tető alá közösen. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövet­sége közreműködésével kői • csönös látogatásra került sor, melynek eredményeképpen 1990. november 15-én a két intézmény vezetőképviselöi aláírták az együttműködési megállapodást, mely a kár­pátaljai, magyar nyelvű és a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei nevelési-oktatási intéz­mények fejlesztésére, kap­csolataik ápolására, a hatá­ron túli magyar iskolák munkájának támogatására terjed ki. A tervek megvalósítását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium csupán' erköl­csi támogatásban tudta ré­szesíteni, anyagi fedezet te­hát az intézet szűkös — és bizonytalan — költségvetési lehetőségein túl, egyelőre nincs. Ezért pályázatot nyúj­tottak be a Magyar Nemze­tiségi Alapítványhoz, bízva abban, hogy a — vélhetően — számukra is fontos ügyet felkarolják. A megállapodás alapján elkezdték a munkát, az anyagi támogatásban, sajnos, csak reménykedhetnek. Ép­pen ezért ötleteket, javasla­tokat, s mi több: felajánlá­sokat szívesen fogadnak, il­letve közvetítenek az együtt­működés szervezői. Eddigi munkálkodásuk is elismerést érdemel. Szakmai segédanyagokat, eszközöket, tankönyveket, intézmények felajánlott írógépeit adták a magyar nyelvű iskoláknak. Kérték a kapcsolatot kia­lakítani szándékozó intézmé­nyeket, készítsenek rövid „bemutatkozást”. Ezeket a pedagógiai intézetek hozzá­férhetővé teszik, s ezt köve­tően már közvetlenül is egy­másra találhatnak a kölcsö­nös szimpátiát élvező isko­lák. Kontroll M ióta megszüntették a népi ellenőrzési bizottságokat, vala­hogy társadalmi kontroli- ügyben nem vagyok egé­szen nyugodt. No nem mintha korábban meg lettem volna győződve a népi ellenőrzés minden­hatóságáról. A társadalmi vita in­tézményének divatja- múltsága idején mi más­ban bízzon az ember, mint az unásig hivatko­zott társadalmi konroll- ban. Persze lehet aláírást is gyűjteni. Utólag, ké­tes eredménnyel, afféle pótcselekvésként. Vegyük például a tavalyi ka­matadó alkotmánytalan- sága kapcsán kibontako­zó közfelháborodást. Most aztán zutty! Itt a nevesincs, viszont lega­lább dupla terhet jelentő újabb kamatdézsma. Tör­vényesen. Az állam ezt a lélektani csatát is meg­nyerte, újfent a palánk túloldaláról pisloghatunk. Éppúgy, mint a taxisblo­kád lezárását követő ben­zinárrobbanás bejelenté­sekor, dacára a világpi­aci olajáresésnek. A társadalmi kontroll szónoki fogása elegánsan hangzott az új pénzügy- miniszter szájából leg­utóbb, adóügyben. S mint tudjuk, ebben ő többszörösen illetékes. Bennem mégis kétségek maradtak. Ha valaki „fekete dobozból” (az ő szóhasználata) fizet a kisipari szolgáltatásokért engedéllyel nem rendel­kező „mestereknek”, ak­kor bűnrészes az adózat­lan jövedelmek ára­moltatásában. Ellenszer: társadalmi kontroll. N em tudom, ki hogy van vele, de az én olvasatomban ez egyszerűen besúgást je­lent, felhívást ar­ra: jelentsük föl sza­bálytalankodó embertár­sainkat, ahelyett, hogy az állam érdekeltté tenné őket az iparengedély kiváltásában, hogy végre normálisan folyjék az élet. Kontrollálatlanul. (simonies) _____y (kállai) (mml) A vásarosnaményi Pannonglas Üveggyárban a japán Daiseco Co részére 20 ezer darab festett üvegkelyhet és -poharat gyártottak. Képünkön: festik a poharakat. (H. P.) Betyárbecsület (vincze)

Next

/
Thumbnails
Contents