Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

1991. február 26. Kelet-Magyarország á Hamvas László az MDF választmányi tagja: Vissza kell nyerni népszerűségünket A PLUSSSZ NEM ISMER MÍNUSZT Életrevaló Pharmavit Hozzájuthatnak-e megyénkben is a korszerűbb gyógyá­szati termékekhez a patikákban a betegek? Ez volt a tétje dr. Somody Imre, a Pharmavit Gyógyszer és Élelmiszer- ipari Részvénytársaság vezérigazgatójának a megyei gyógy­szertári központban folytatott pénteki megbeszélésének. Ekkor kérdeztük az alig két éve alakult rt. üzletpolitiká­járól. A Magyar Demokrata Fórum új országos vá­lasztmányának alakuló ülésén Hamvas Lászlót, Nyíregyháza, Tiszavasvá- ri és Nagykáiló MDF- szervezeteinek küldöttét a nyolctagú ügyvivői tes­tület tagjává választották. Hazaérkezése után keres­tük meg, s kértünk tájé­koztatást az alakuló ülés összehívásának körülmé­nyeiről, a demokrata fó­rum további munkájáról. Miért volt szükség új választ­mány létrehozására? — Még a decemberi or­szágos gyűlésen született meg az a határozat, hogy új vá­lasztmányt kell a Magyar Demokrata Fórum élére ál­lítani. A választmány az alap­szabály értelmében az MDF legfőbb politikai döntéshozó szervezete. Az új választ­mány összeállítása alulról jövő kezdeményezések útján, a helyi szervezetek együtt­működésével történt. A Sza- bolcs-Szatmár megyében mű­ködő szervezetek négy főt delegálhattak az országos vá­lasztmányba. Mi az ügyvivői testület fel­adata? — Alapvetően az, hogy neghatározza és artikulálja a választmány konkrét, jövő­beni munkáját. Most ezen a választmányi ülésen meg­hallgattuk a választmányi ta­gok javaslatait, s e hét végén fogjuk az igazi programot működési szabályzatunkkal együtt elkészíteni. Mik lesznek a program fon­tosabb részei? — A vita, a beszélgetés főbb csomópontjai meghatá­rozták ezeket. Egyik ilyen, hogy a kormányzati munka népszerűtlensége miatt úgy ítéltük meg: az MDF sokat veszített a korábbi népsze­rűségéből, tehát egyik fő fel­adat a népszerűség vissza­nyerése. A másik nagy téma­kör a történelmi igazságtétel kérdése volt. Szenvedélyes vita folyt arról, hogy elegen­dő-e a kárpótlási törvény, elegendő-e a legmagasabb nyugdíjak — főleg párt- nyugdíjak — felülvizsgálata és a való élethez közelítése, vagy pedig vegye elő az MDF a Justitia-tervben meghatá­rozott komplex kezelését ennek az ügynek. Sok helyről jöttek olyan jelzések, hogy egyfajta ellenkező előjelű történelmi igazságtétel folyik ebben az országban, s ott ahol létszámcsökkentések vannak, csaknem mindenhol első helyen az MDF-tagok kerülnek ki azt utcára. Ez a keserűség, ez az alaphang hozta újra felszínre, hogy a Justitia-tervben megfogal­mazottakat vegyük elő. ön hogyan vélekedik erről? — Ügy gondolom, nem ez a megoldás. Elmondtam ott is: történelmünk előző sza­kaszát le kell zárni, nem le­het megoldás az, hogy újra és újra elővegyük, felkavar­juk azokat a hangulatokat, amelyek részben politikai hangulatokká válhatnak, részben egészen speciális gon­dokat idézhetnek elő. Milyen elképzelések hangzot­tak el a fiatalokról, akik — úgy tűnik — nem vonzódnak az MDF-hez? — Nagy vitát váltott ki az ifjúság és a Magyar Demok­rata Fórum kapcsolatának kérdése. Ügy ítélték meg a hozzászólók, hogy az ifjúság elhúzódik a pártoktól, a párt- politikától. Ez lehetne pozi­tív is, ha az ifjúságnak len­ne arculata, karaktere, a gaz­daság és a társadalom építé­séhez kapcsolódva len­ne hite, azonban ez hi­ányzik. Ezért lenne fontos az MDF számára, hogy a de­mokrata fórum által felvál­lalt eszmények — a népi gondolat, a nemzeti liberaliz­mus és a keresztény erkölcsi felelősségvállalás ebben a kiemelkedő — mentén kelle­ne foglalkozni az ifjúság azon részével, amely az MDF ide­ológiájával szimpatizál. Hogyan foglalkozott a vá­lasztmány a gazdasággal? — A következő nagy kér­déskör a magyar gazdaság megújulásának kérdése volt, egyáltalán: hogyan te­kintsünk a jövő felé. Ügy ítéltük meg, hogy a parla­mentben végül is a magyar gazdaság működését bizto­sító törvények születnek, és ezáltal az előrelépés jogi alapja megteremtődik. Ez bi­zonyos optimizmusra enged következtetni. Hiányolták viszont a hozzászólók, hogy nincsenek meg ennek a konkrét személyi feltételei. Ahogy elmondták: a rend­szerváltás nem történt meg a gazdaság területén sem gazdasági formációban, sem személyi összetételben. Ez­zel összefüggésben külön éles vita alakult ki a világ- kiállítás kérdéséről. A vi­lágkiállítást azért tartja fon­tosnak a demokrata fórum, mert ez egy olyan pont, amelyről elindulva csak­ugyan Európa, illetve a vi­lág előtt nyithatjuk ki a magyar gazdaságot. Mi, a kelet-magyarországi térsé­gek pedig azt reméljük, hogy a világkiállítást e tér­ségek szolgáltatói és infra­strukturális fejlesztésének érdekében kell felhasználni, amely természetesen alapjá­vá válhat egy gazdasági ki­bontakozásnak. Milyen lesz ezután a választ­mány viszonya az MDF egyéb szerveivel? — Az elnökséggel kapcso­latban ez könnyű kérdés, az alapszabály rendezi, az el­nökségi munka felügyelete a választmány feladata. A parlamenti frakciónak — amely szervezetileg nem il­leszthető pontosan a pár! hierarchiájába — a választ­mány ajánlás formájában fogja megfogalmazni elgon­dolásait. Vannak, akik a vá­lasztmánynak és a frakci­ónak is tagjai, ők képvise­lik majd ezeket az ajánlá­sokat és próbálják frakció­véleménnyé tágítani. A kor­mány irányába való tevé­kenységünk a legnehezebb feladat, hisz a kormány nem tisztán MDF-kormány, koalíciós alapokon műkö­dik. Mégis úgy gondoljuk, meg kell találni a hozzá vezető utat. Ennek érdeké­ben az ügyvivő testület tag­jai összekötő kapocsként fognak szerepelni. Itt is szeretném ajánlásainkat, tervezeteinket úgy érvényre juttatni, hogy azok vala­melyest a kormányzati mun­ka szentjén is megjelenítő e- tőek legyenek. Szóba került-e választmányi ülésen, hogy milyen kapcsola­tot alakítsanak ki az ellenzéki pártokkal, mert az utóbbi idő­ben meglehetősen eldurvult a hang mindenfajta párbeszéd­ben? — Természetesen. Egyér­telműen fogalmazódott meg, hogy ami Pesten van, nem jellemző az országra. A fő­városban tapasztalható szembenállás, az együtt­működés totális hiánya kö­zépszinten, vagy a helyi politikában az egész ország­ra nem érvényesek. Hála Istennek, az önkormányza­tokban az ellentétek háttér­be szorulnak, az előrehala­dás, az együttműködés a jellemző. Például itt Nyír­egyházán is. Ez egy Olyan pozitív dolog, amely esetleg kiindulópontja lehet annak, hogy a pesti torzsalkodá­sok, a politikai szembenállá­sok, a konkrét hatalmi po­zíciókért folyó harcok az erős többpárti igényként je­lentkező vidéki nyomásra talán megváltoztathatóak lesznek. Balogh József — Évtizedeken át hangoztat­tuk, hogy a magyar gyógy­szeripar világhírű. Ebből logi­kusan következett, hogy a ha­zai patikákban bizonyára csak kiváló termékeket lehet kapni. Mostanában halljuk: a nálunk ismert és forgalmazott gyógy­szerek jórészét nyugaton már nem tartják, mert korszerűtle­nek. Van helyettük jobb és hatásosabb termék. Milyen új­donságokkal lép a hazai fo­gyasztók elé a Pharmavit? Közelebb a fogyasztóhoz — Fájdalomcsillapítókkal, vitaminokkal és mineráliák- kal jelenünk meg a piacon Egyelőre idehaza, hiszen óriási a felvevőképessége. Veresegyházán építettünk fel egy európai mértékkel is korszerű üzemet, ahol évi 400 millió forint termelési értéket produkálunk. A jö­vőben nem ezt az üzemet alkarjuk mamutméretűvé fejleszteni, hanem a koope­rációs kapcsolatainkat ala­kítjuk úgy, hogy kisebb szer­vezeti egységeket hozunk létre a fogyasztók közelében. Létszámunk csekély, mind­össze 45-en dolgoznak az üzemünkben. Szinte kizáró­lag fiatalok, akik nyelveket beszélnek, számítógépes is­meretekkel rendelkeznek. Beletelt egy kis időbe, amíg a szalag mellett megértették: ha elromlik a gép, nem a pi­henőbe kell vonulni, hanem sürgősen meg kell azt javí­tani, mert anyagilag bánja mindenki a kiesést. Ezért néhány, a gyógyszeriparban évtizedekig dolgozó munkás­tól kényszerültünk megválni, ugyanis egészen másfajta tempót és hozzáállást köve­telünk. A szombati műszak nálunk természetes, időn­ként vasárnap is dolgozunk. S a napi munka is-több mint nyolc óra. — Bizonyára megéri a veres- egyházi gyárban dolgozóknak az átlagosnál nagyobb igény- bevétel. — Egy betanított munkást két éve 18 ezer forinttal vet­tünk fel, ma erre száz szá­zalék prémium jön. 35 ezer bruttóért pedig már követel­hetünk. Cserébe viszont anyagilag is támogatjuk a dolgozók nyári szabadságát, megvesszük gyerekeiknek az iskolaszereket, hozzájáru­lunk az ebédeltetéshez. Emellett elvárjuk, hogy fizi­kailag, lelkileg, .teljesen egészségesek legyenek a dol­gozóink. A rendszeres orvo­si ellenőrzés ingyenes, a ve­zető munkatársainknak —, ha igénylik — pszichológus segít a konfliktusok feloldá­sában. Szakmailag csak a legjobbakat tudjuk foglal­koztatni, ugyanakkor fejlő­dési lehetőséget biztosítunk a nálunk dolgozóknak. Ragaszkodás a megszokotthoz — Az igazi elismertséget nyitván az jelenti majd a Pharmavitnek, ha a patikában a hagyományos láz- és fájda­lomcsillapító helyett Paraceta- mnlt kér a beteg. Mennyire is­merik termékeiket megyénk­ben? — Saját gyógyszertár-láto­gató hálózatunk tapasztala­tai alapján mondom: ebben a megyében kiváló munkát végeznek a patikusok. Pezs- getőtablettáink és a Plusssz- italporok ott sorakoznak a polcokon. Az egy más kér­dés, hogy a betegek jó része még nem ismeri ezeknek a készítményeknek az előnyös hatását, így a recept nélkül kapható szerek kiválasztásá­nál még nem az újat kéri a megszokott helyett. A közel­jövőben megállapodást sze­retnénk kötni a gyógyszertá­ri központtal: egyenlő ver­senyt élvezzünk a kínálat­ban, termékeink legyenek ott a nagyobb patikákban, de a kisebbekbe is késede­lem nélkül szállítunk, ha kérnek. S jó lenne elérni, hogy akár az élelmiszerter­mékeink, akár a gyógyszere­ink a tisztességes verseny­ben megszokott fogyasztói áron kerüljenek forgalomba. Pesten láttuk, hogy a Plusssz- italport száz százalékos ár­rés mellett, jóval drágábban adták. ' „Egérke" segít — Az új termékek bevezeté­se időigényes, pláne ha gyógy­szerről van szó. Mikor számí­tanak frontáttörésre a hazai piacon? — Ami jó, azt hamar elfo­gadják az emberek. Ha ott látják az élelmiszerboltok­ban és a patikákban a ké­szítményeinket és hallják a szomszédasszonytól is, hogy érdemes ezt venni, szívesen és bizalommal viszik a ter­mékeinket. Átfogó reklám- kampányunk részeként az úszó világbajnok Egerszegi Krisztina jóvoltából már is­merősen cseng a szükséges Plusssz neve. Rugalmas, ha­tékony üzletpolitikával még a konzervatív hazai gyógy­szerfogyasztás is befolyásol­ható a modern termékekkel. Elsősorban rokkantakat foglalkoztat a Start Re­habilitációs Vállalat var­rodája Nyíregyházán. Munkájuk eredménye­ként sötétítőfüggönyök, ágyneműk készülnek. (Trifonov Éva) lelek­telenség I smerősöm azzal állt elő, hogy eladja a tokaji kis szőlős­kertjét. Megrökönyödtem, tudván korábban mennyit gürcölt, nélkülözött csak megvehesse magának azt a kis földterületet. „Nem a bor miatt, de szüksé­gem van a kikapcsolódás­ra, no meg az a kevés pénz sem mellékes, amit a mustért kapok” — mon­dogatta. Most mégis le­mond, a szószerint. a ve­rejtékével öntözött sző­lőtőkékről. Igen lemond. Nem a munkával van baj, azt még jól bírja, de drága a kijárás akár autóval, akár vonattal közlekedik. Többszörösére szökött a permetezőszerek ára. No és mivel egyedül él kis családjával a nagyobb feladatok megoldásához segítséget kell gyakran igénybe venni. Sokba ke­rül egy napszámos, vagy a barátoknak adott étel ital. S ami még borzasz­tóbb, mind emellett, va­lószínű az ingatlant jócs­kán megadóztatják majd. Így csak „ráfizetés és ide­gesség lesz a pihenőte­lek” — győzködi saját magát is. S hogy ismerő­söm mennyire nincs egye­dül problémájával, bizo­nyítja, azóta már három­szor is hallottam ilyen és hasonló rezignált okfej­tést. Sajnálom ezeket az em­bereket. Nekik a „telek” a szabadságot, a munka o napi hajsza utáni pihe­nést jelentette. De itt kedvére kiszalad Hálhatta magát a gyerek, a nyár- sonsült szallona levette az asszony válláról a főzés gondját. Megtermett, a család számára elegendő zöldség, gyümölcs, szert sem kellett pénzt adni. Most mégis olcsóbb — mert ismerve a piac kö­nyörtelen törvényeit — a nagy túlkínálat miatt el­kótyavetyéli életének egy „szeletét”. Azt, hogy romlik az életszínvonal ma már sa­ját bőrünkön érezzük. S miről mondunk le legelő­ször? Az üdülés és a ki­rándulás mellett ezekről a hétvégi telkekről. A szel­lemi fásultság után, a testi fásultság is úrrá lesz rajtunk. Meggondolja mindenki, hogy még a házból is kilépjen. Marad a város szennyezett leve­gője és zaja. marad a te­levízió. Az új földtörvény hozhat majd némi válto­zást. de nincs mindenki­nek „öröksége”, vagy az esetleges kisüzemi gazdál­kodás újabb megoldhatat­lan feladat elé állítja az állampolgárt. Dankó Mihály A vad galamb hűsége inap a baráti körben többek között a ta­vaszt is emlegettük. Zajló jégtáblákról, csuka- szagú vízparti ácsorgások- ról, s fakó arcunkba ömlő langyos szelekről álmodoz­tunk, amikor néhány nap­pal előtte, pontosan Bálint napján, a madarak párvá­lasztásának kezdetén, a kert alját is átszárnyalva már a szomszédom kémé­nyén ugrált a tavasz. A lá­ba, igaz, még hóba süppedt, de a hangját, a szerelme­sen búgót, a téllangyosítót már a Dalmát-tengerpart- ról vagy talán Afrikából hozta. Nem volt az más, mint egy örvös vadgalamb. Nyakán hófehér gallérral s érces fényű tollruhában idő előtt sietett haza régi sze­relméhez, a szomszédom strasszergalambjához. Még a tavalyelőtti nyá­ron ismerkedtek össze. Jó ízlése volt, a legbegyeseb- bet, a legcirkásabb blúzút választotta ki magának. Órákat bámultam: óvatos vadösztöneit is feláldozva napokig bókolt, hajlongott előtte a tetőn, az udvaron, miközben oly mélyről, szívből jövő hangon búgott, vallott szerelmet, hogy akik látták, szinte nem hittek a szemüknek. A kényes strasszer. mivel bőven volt udvarlója, meg hát egy vi­lágcsavargótól igen tartott, nehezen hódolt be a fényes udvarlónak. Csak a házunk előtti tölgyfáig költözött el vele, a törzs melletti haj­latában raktak fészket. A fiókákat már senki nem lát­hatta, mert ákorra min­dent elfedett a lomb. Tavaly nyáron már nem volt feltűnő, hogy minden kezdődött elölről. A strasz- szer most nem állott össze vele. Jobb neki a dúcban, jöjjön most az örvös — gondolta. De amaz visz- szabúgott: Odúban én?!... Odúban én?!... Ott?! Ezért dacból a jérce egy fakó paraszttal kurizálta- tott magának. vadgalamb hol az er­dő közepén, hol a jérce közelében si­ránkozott, míg elmenni nem kényszerült októberben a fajtáival. De mivel a csalfa asszony csábító is, szívéből a langyos délvidék sem tudta kiszellőztetni az em­lékeket. Így hát itt van is­mét, ereszcsepegés előtt, elsőként. S eldaloljuk, tu­dom, mi, harmadában nőt­len, galambszerelmes nász­ra vágyó meg őszbe tartó, hűséggel adós férfiak csa­pata: Azt mondta a vad­galamb, az ily szerető rit­ka, Merre lakik, hol talá­lom, nékem meg is mond­ta... .. _ -------- Makay Béla Tóth Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents