Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-26 / 48. szám
1991. február 26. Kelet-Magyarország á Hamvas László az MDF választmányi tagja: Vissza kell nyerni népszerűségünket A PLUSSSZ NEM ISMER MÍNUSZT Életrevaló Pharmavit Hozzájuthatnak-e megyénkben is a korszerűbb gyógyászati termékekhez a patikákban a betegek? Ez volt a tétje dr. Somody Imre, a Pharmavit Gyógyszer és Élelmiszer- ipari Részvénytársaság vezérigazgatójának a megyei gyógyszertári központban folytatott pénteki megbeszélésének. Ekkor kérdeztük az alig két éve alakult rt. üzletpolitikájáról. A Magyar Demokrata Fórum új országos választmányának alakuló ülésén Hamvas Lászlót, Nyíregyháza, Tiszavasvá- ri és Nagykáiló MDF- szervezeteinek küldöttét a nyolctagú ügyvivői testület tagjává választották. Hazaérkezése után kerestük meg, s kértünk tájékoztatást az alakuló ülés összehívásának körülményeiről, a demokrata fórum további munkájáról. Miért volt szükség új választmány létrehozására? — Még a decemberi országos gyűlésen született meg az a határozat, hogy új választmányt kell a Magyar Demokrata Fórum élére állítani. A választmány az alapszabály értelmében az MDF legfőbb politikai döntéshozó szervezete. Az új választmány összeállítása alulról jövő kezdeményezések útján, a helyi szervezetek együttműködésével történt. A Sza- bolcs-Szatmár megyében működő szervezetek négy főt delegálhattak az országos választmányba. Mi az ügyvivői testület feladata? — Alapvetően az, hogy neghatározza és artikulálja a választmány konkrét, jövőbeni munkáját. Most ezen a választmányi ülésen meghallgattuk a választmányi tagok javaslatait, s e hét végén fogjuk az igazi programot működési szabályzatunkkal együtt elkészíteni. Mik lesznek a program fontosabb részei? — A vita, a beszélgetés főbb csomópontjai meghatározták ezeket. Egyik ilyen, hogy a kormányzati munka népszerűtlensége miatt úgy ítéltük meg: az MDF sokat veszített a korábbi népszerűségéből, tehát egyik fő feladat a népszerűség visszanyerése. A másik nagy témakör a történelmi igazságtétel kérdése volt. Szenvedélyes vita folyt arról, hogy elegendő-e a kárpótlási törvény, elegendő-e a legmagasabb nyugdíjak — főleg párt- nyugdíjak — felülvizsgálata és a való élethez közelítése, vagy pedig vegye elő az MDF a Justitia-tervben meghatározott komplex kezelését ennek az ügynek. Sok helyről jöttek olyan jelzések, hogy egyfajta ellenkező előjelű történelmi igazságtétel folyik ebben az országban, s ott ahol létszámcsökkentések vannak, csaknem mindenhol első helyen az MDF-tagok kerülnek ki azt utcára. Ez a keserűség, ez az alaphang hozta újra felszínre, hogy a Justitia-tervben megfogalmazottakat vegyük elő. ön hogyan vélekedik erről? — Ügy gondolom, nem ez a megoldás. Elmondtam ott is: történelmünk előző szakaszát le kell zárni, nem lehet megoldás az, hogy újra és újra elővegyük, felkavarjuk azokat a hangulatokat, amelyek részben politikai hangulatokká válhatnak, részben egészen speciális gondokat idézhetnek elő. Milyen elképzelések hangzottak el a fiatalokról, akik — úgy tűnik — nem vonzódnak az MDF-hez? — Nagy vitát váltott ki az ifjúság és a Magyar Demokrata Fórum kapcsolatának kérdése. Ügy ítélték meg a hozzászólók, hogy az ifjúság elhúzódik a pártoktól, a párt- politikától. Ez lehetne pozitív is, ha az ifjúságnak lenne arculata, karaktere, a gazdaság és a társadalom építéséhez kapcsolódva lenne hite, azonban ez hiányzik. Ezért lenne fontos az MDF számára, hogy a demokrata fórum által felvállalt eszmények — a népi gondolat, a nemzeti liberalizmus és a keresztény erkölcsi felelősségvállalás ebben a kiemelkedő — mentén kellene foglalkozni az ifjúság azon részével, amely az MDF ideológiájával szimpatizál. Hogyan foglalkozott a választmány a gazdasággal? — A következő nagy kérdéskör a magyar gazdaság megújulásának kérdése volt, egyáltalán: hogyan tekintsünk a jövő felé. Ügy ítéltük meg, hogy a parlamentben végül is a magyar gazdaság működését biztosító törvények születnek, és ezáltal az előrelépés jogi alapja megteremtődik. Ez bizonyos optimizmusra enged következtetni. Hiányolták viszont a hozzászólók, hogy nincsenek meg ennek a konkrét személyi feltételei. Ahogy elmondták: a rendszerváltás nem történt meg a gazdaság területén sem gazdasági formációban, sem személyi összetételben. Ezzel összefüggésben külön éles vita alakult ki a világ- kiállítás kérdéséről. A világkiállítást azért tartja fontosnak a demokrata fórum, mert ez egy olyan pont, amelyről elindulva csakugyan Európa, illetve a világ előtt nyithatjuk ki a magyar gazdaságot. Mi, a kelet-magyarországi térségek pedig azt reméljük, hogy a világkiállítást e térségek szolgáltatói és infrastrukturális fejlesztésének érdekében kell felhasználni, amely természetesen alapjává válhat egy gazdasági kibontakozásnak. Milyen lesz ezután a választmány viszonya az MDF egyéb szerveivel? — Az elnökséggel kapcsolatban ez könnyű kérdés, az alapszabály rendezi, az elnökségi munka felügyelete a választmány feladata. A parlamenti frakciónak — amely szervezetileg nem illeszthető pontosan a pár! hierarchiájába — a választmány ajánlás formájában fogja megfogalmazni elgondolásait. Vannak, akik a választmánynak és a frakciónak is tagjai, ők képviselik majd ezeket az ajánlásokat és próbálják frakcióvéleménnyé tágítani. A kormány irányába való tevékenységünk a legnehezebb feladat, hisz a kormány nem tisztán MDF-kormány, koalíciós alapokon működik. Mégis úgy gondoljuk, meg kell találni a hozzá vezető utat. Ennek érdekében az ügyvivő testület tagjai összekötő kapocsként fognak szerepelni. Itt is szeretném ajánlásainkat, tervezeteinket úgy érvényre juttatni, hogy azok valamelyest a kormányzati munka szentjén is megjelenítő e- tőek legyenek. Szóba került-e választmányi ülésen, hogy milyen kapcsolatot alakítsanak ki az ellenzéki pártokkal, mert az utóbbi időben meglehetősen eldurvult a hang mindenfajta párbeszédben? — Természetesen. Egyértelműen fogalmazódott meg, hogy ami Pesten van, nem jellemző az országra. A fővárosban tapasztalható szembenállás, az együttműködés totális hiánya középszinten, vagy a helyi politikában az egész országra nem érvényesek. Hála Istennek, az önkormányzatokban az ellentétek háttérbe szorulnak, az előrehaladás, az együttműködés a jellemző. Például itt Nyíregyházán is. Ez egy Olyan pozitív dolog, amely esetleg kiindulópontja lehet annak, hogy a pesti torzsalkodások, a politikai szembenállások, a konkrét hatalmi pozíciókért folyó harcok az erős többpárti igényként jelentkező vidéki nyomásra talán megváltoztathatóak lesznek. Balogh József — Évtizedeken át hangoztattuk, hogy a magyar gyógyszeripar világhírű. Ebből logikusan következett, hogy a hazai patikákban bizonyára csak kiváló termékeket lehet kapni. Mostanában halljuk: a nálunk ismert és forgalmazott gyógyszerek jórészét nyugaton már nem tartják, mert korszerűtlenek. Van helyettük jobb és hatásosabb termék. Milyen újdonságokkal lép a hazai fogyasztók elé a Pharmavit? Közelebb a fogyasztóhoz — Fájdalomcsillapítókkal, vitaminokkal és mineráliák- kal jelenünk meg a piacon Egyelőre idehaza, hiszen óriási a felvevőképessége. Veresegyházán építettünk fel egy európai mértékkel is korszerű üzemet, ahol évi 400 millió forint termelési értéket produkálunk. A jövőben nem ezt az üzemet alkarjuk mamutméretűvé fejleszteni, hanem a kooperációs kapcsolatainkat alakítjuk úgy, hogy kisebb szervezeti egységeket hozunk létre a fogyasztók közelében. Létszámunk csekély, mindössze 45-en dolgoznak az üzemünkben. Szinte kizárólag fiatalok, akik nyelveket beszélnek, számítógépes ismeretekkel rendelkeznek. Beletelt egy kis időbe, amíg a szalag mellett megértették: ha elromlik a gép, nem a pihenőbe kell vonulni, hanem sürgősen meg kell azt javítani, mert anyagilag bánja mindenki a kiesést. Ezért néhány, a gyógyszeriparban évtizedekig dolgozó munkástól kényszerültünk megválni, ugyanis egészen másfajta tempót és hozzáállást követelünk. A szombati műszak nálunk természetes, időnként vasárnap is dolgozunk. S a napi munka is-több mint nyolc óra. — Bizonyára megéri a veres- egyházi gyárban dolgozóknak az átlagosnál nagyobb igény- bevétel. — Egy betanított munkást két éve 18 ezer forinttal vettünk fel, ma erre száz százalék prémium jön. 35 ezer bruttóért pedig már követelhetünk. Cserébe viszont anyagilag is támogatjuk a dolgozók nyári szabadságát, megvesszük gyerekeiknek az iskolaszereket, hozzájárulunk az ebédeltetéshez. Emellett elvárjuk, hogy fizikailag, lelkileg, .teljesen egészségesek legyenek a dolgozóink. A rendszeres orvosi ellenőrzés ingyenes, a vezető munkatársainknak —, ha igénylik — pszichológus segít a konfliktusok feloldásában. Szakmailag csak a legjobbakat tudjuk foglalkoztatni, ugyanakkor fejlődési lehetőséget biztosítunk a nálunk dolgozóknak. Ragaszkodás a megszokotthoz — Az igazi elismertséget nyitván az jelenti majd a Pharmavitnek, ha a patikában a hagyományos láz- és fájdalomcsillapító helyett Paraceta- mnlt kér a beteg. Mennyire ismerik termékeiket megyénkben? — Saját gyógyszertár-látogató hálózatunk tapasztalatai alapján mondom: ebben a megyében kiváló munkát végeznek a patikusok. Pezs- getőtablettáink és a Plusssz- italporok ott sorakoznak a polcokon. Az egy más kérdés, hogy a betegek jó része még nem ismeri ezeknek a készítményeknek az előnyös hatását, így a recept nélkül kapható szerek kiválasztásánál még nem az újat kéri a megszokott helyett. A közeljövőben megállapodást szeretnénk kötni a gyógyszertári központtal: egyenlő versenyt élvezzünk a kínálatban, termékeink legyenek ott a nagyobb patikákban, de a kisebbekbe is késedelem nélkül szállítunk, ha kérnek. S jó lenne elérni, hogy akár az élelmiszertermékeink, akár a gyógyszereink a tisztességes versenyben megszokott fogyasztói áron kerüljenek forgalomba. Pesten láttuk, hogy a Plusssz- italport száz százalékos árrés mellett, jóval drágábban adták. ' „Egérke" segít — Az új termékek bevezetése időigényes, pláne ha gyógyszerről van szó. Mikor számítanak frontáttörésre a hazai piacon? — Ami jó, azt hamar elfogadják az emberek. Ha ott látják az élelmiszerboltokban és a patikákban a készítményeinket és hallják a szomszédasszonytól is, hogy érdemes ezt venni, szívesen és bizalommal viszik a termékeinket. Átfogó reklám- kampányunk részeként az úszó világbajnok Egerszegi Krisztina jóvoltából már ismerősen cseng a szükséges Plusssz neve. Rugalmas, hatékony üzletpolitikával még a konzervatív hazai gyógyszerfogyasztás is befolyásolható a modern termékekkel. Elsősorban rokkantakat foglalkoztat a Start Rehabilitációs Vállalat varrodája Nyíregyházán. Munkájuk eredményeként sötétítőfüggönyök, ágyneműk készülnek. (Trifonov Éva) lelektelenség I smerősöm azzal állt elő, hogy eladja a tokaji kis szőlőskertjét. Megrökönyödtem, tudván korábban mennyit gürcölt, nélkülözött csak megvehesse magának azt a kis földterületet. „Nem a bor miatt, de szükségem van a kikapcsolódásra, no meg az a kevés pénz sem mellékes, amit a mustért kapok” — mondogatta. Most mégis lemond, a szószerint. a verejtékével öntözött szőlőtőkékről. Igen lemond. Nem a munkával van baj, azt még jól bírja, de drága a kijárás akár autóval, akár vonattal közlekedik. Többszörösére szökött a permetezőszerek ára. No és mivel egyedül él kis családjával a nagyobb feladatok megoldásához segítséget kell gyakran igénybe venni. Sokba kerül egy napszámos, vagy a barátoknak adott étel ital. S ami még borzasztóbb, mind emellett, valószínű az ingatlant jócskán megadóztatják majd. Így csak „ráfizetés és idegesség lesz a pihenőtelek” — győzködi saját magát is. S hogy ismerősöm mennyire nincs egyedül problémájával, bizonyítja, azóta már háromszor is hallottam ilyen és hasonló rezignált okfejtést. Sajnálom ezeket az embereket. Nekik a „telek” a szabadságot, a munka o napi hajsza utáni pihenést jelentette. De itt kedvére kiszalad Hálhatta magát a gyerek, a nyár- sonsült szallona levette az asszony válláról a főzés gondját. Megtermett, a család számára elegendő zöldség, gyümölcs, szert sem kellett pénzt adni. Most mégis olcsóbb — mert ismerve a piac könyörtelen törvényeit — a nagy túlkínálat miatt elkótyavetyéli életének egy „szeletét”. Azt, hogy romlik az életszínvonal ma már saját bőrünkön érezzük. S miről mondunk le legelőször? Az üdülés és a kirándulás mellett ezekről a hétvégi telkekről. A szellemi fásultság után, a testi fásultság is úrrá lesz rajtunk. Meggondolja mindenki, hogy még a házból is kilépjen. Marad a város szennyezett levegője és zaja. marad a televízió. Az új földtörvény hozhat majd némi változást. de nincs mindenkinek „öröksége”, vagy az esetleges kisüzemi gazdálkodás újabb megoldhatatlan feladat elé állítja az állampolgárt. Dankó Mihály A vad galamb hűsége inap a baráti körben többek között a tavaszt is emlegettük. Zajló jégtáblákról, csuka- szagú vízparti ácsorgások- ról, s fakó arcunkba ömlő langyos szelekről álmodoztunk, amikor néhány nappal előtte, pontosan Bálint napján, a madarak párválasztásának kezdetén, a kert alját is átszárnyalva már a szomszédom kéményén ugrált a tavasz. A lába, igaz, még hóba süppedt, de a hangját, a szerelmesen búgót, a téllangyosítót már a Dalmát-tengerpart- ról vagy talán Afrikából hozta. Nem volt az más, mint egy örvös vadgalamb. Nyakán hófehér gallérral s érces fényű tollruhában idő előtt sietett haza régi szerelméhez, a szomszédom strasszergalambjához. Még a tavalyelőtti nyáron ismerkedtek össze. Jó ízlése volt, a legbegyeseb- bet, a legcirkásabb blúzút választotta ki magának. Órákat bámultam: óvatos vadösztöneit is feláldozva napokig bókolt, hajlongott előtte a tetőn, az udvaron, miközben oly mélyről, szívből jövő hangon búgott, vallott szerelmet, hogy akik látták, szinte nem hittek a szemüknek. A kényes strasszer. mivel bőven volt udvarlója, meg hát egy világcsavargótól igen tartott, nehezen hódolt be a fényes udvarlónak. Csak a házunk előtti tölgyfáig költözött el vele, a törzs melletti hajlatában raktak fészket. A fiókákat már senki nem láthatta, mert ákorra mindent elfedett a lomb. Tavaly nyáron már nem volt feltűnő, hogy minden kezdődött elölről. A strasz- szer most nem állott össze vele. Jobb neki a dúcban, jöjjön most az örvös — gondolta. De amaz visz- szabúgott: Odúban én?!... Odúban én?!... Ott?! Ezért dacból a jérce egy fakó paraszttal kurizálta- tott magának. vadgalamb hol az erdő közepén, hol a jérce közelében siránkozott, míg elmenni nem kényszerült októberben a fajtáival. De mivel a csalfa asszony csábító is, szívéből a langyos délvidék sem tudta kiszellőztetni az emlékeket. Így hát itt van ismét, ereszcsepegés előtt, elsőként. S eldaloljuk, tudom, mi, harmadában nőtlen, galambszerelmes nászra vágyó meg őszbe tartó, hűséggel adós férfiak csapata: Azt mondta a vadgalamb, az ily szerető ritka, Merre lakik, hol találom, nékem meg is mondta... .. _ -------- Makay Béla Tóth Kornélia
