Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. február 21. LOVASRENDÖR A TANYAVILÁGBAN? Pénzzel a bűn ellen A megyeszékhelyen félmilliós alaptőkével bűnmegelőzési alapítványt akarnak létrehozni. A mátészalkai polgármes­teri hivatal az idei költségvetésébe külön tételként beiktatja a helyi rendőrség támogatására szánt összeget. A Tiszalöki Állami Gazdaság egy használt terepjárót ajándékozott a tiszavasvári rendőrőrsnek. A balkányi önkormányzat a he­lyi üzemek támogatásával felajánlotta, hogy egy lovat ad a településhez tartozó tanyavilágban portyázó rendőrnek. Megyénk önkormányzatai, üzemei igen jó kapcsolatot alakí­tottak ki a rendőrséggel. eSf a jó kapcsolatot immár jó példaként emlegetik az országban. A téma időszerű, mert egyre több a bű­nöző, s nincs elég központi pénz a hatékony rendőri munka fi­nanszírozására . A rozsályi példa Az anyagi támogatást illetően hagyományteremtőnek számít a rozsályi példa. A szatmári nagy­községben több évvel ezelőtt tár­sadalmi összefogás után vásárol­tak technikai eszközöket a helyi rendőröknek. Akkor még stabi­labb volt az ország gazdasági helyzete, az akkori Belügymi­nisztérium viszonylag nagyobb összeget kaphatott a költségve­tésből. A rendszerváltás után — pontosabban az elmúlt évben Dombrádon, Újfehértón és Nyír- madán követték a rozsályi pél­dát: felújított épülettel, technikai eszközökkel támogatták a rend­őri munkát. A példát városaink­ban is kezdik követni. Jó-e ez vagy rossz? — vetőd­het fel a kérdés. Az önkormány­zatok és a szóban forgó üzemek segítségnyújtása természetesen jó. Csakhogy az önkormányza­tok és az üzemek pénztárcája is lapos, sok más fontos, például szociális kiadásra kellene fordí­tani azt az összeget, amelyet a rendőrség megkap. Szükségmeg­oldásról, átmeneti állapotról van tehát szó. A megyei közgyűlés vezetői érthető módon hangsú­lyozták a közelmúltban egy rendőrségi fórumon: a rendőri munka feltételeinek megteremté­se nem helyi, hanem állami fel­adat. Bűnmegelőzési alapítvány Csakhogy az állam kasszája is üresnek tűnik. A helyi állampol­gárok hangulatát, közérzetét pe­dig nemcsak a szociális intézke­dések befolyásolják, hanem a közbiztonság is. Az önkormány­zatoknak is érdekük, hogy a he­lyi lakosok a lehető legjobban érezzék magukat, s a helyi üze­mek is védik vagyonukat, és a vagyonvédelemre készek is ál­dozni. A teljesség igénye nélkül so­roljuk az eddigi és a várható anyagi áldozatvállalásokat. A nyíregyházi polgármesteri hiva­tal hamarosan bűnmegelőzési alapítványt akar létrehozni 500 ezer forintos indulótőkével. Ugyancsak a közeli jövőben 15 URH-s rádiót vásárol a hivatal a megyeszékhely önkéntes polgári őreinek. A polgármesteri hivatal és a városi kapitányság vezetői nemrég közös levelet juttattak el a Belügyminisztériumba, amely­ben azt kérik: a minisztérium biztosítson több egyenruhás rendőrt a megyeszékhely utcáira. A levél indoklásából kiderül, hogy igen rossz lett a közbizton­ság, sok a vagyon elleni bűncse­lekmény, s az adófizető állam­polgárok joggal várják el a haté­konyabb rendőri munkát. A mátészalkai városi kapitányság erre az évre hárommillió forint körüli összeget kér a polgármes­teri hivataltól számítógép és gép­kocsik vásárlására. Az idei költ­ségvetésben a kértnél bizonyára kisebb összeget biztosít majd a helyi önkormányzat a szatmári rendőrök támogatására. Állami feladat Nyírbátorban tavasszal új és korszerűnek mondható városi kapitányságot avatnak, javul a rendőrök munkafeltétele, felte­hetően ez meglátszik majd a bűnmegelőzésben és a bűnüldö­zésben is. Tiszavasváriban a he­lyi önkormányzat hatmillió fo­rint értékű épületet biztosított a rendőrőrs létrehozására, ezt az épületet a rendőrök a szakmi­nisztérium ötmillió forintos tá­mogatásából felújították és be­rendezték. A tiszavasvári rend­őrőrs ügyfélforgalma „kapitány­ság szintű”, ezért kérik, hogy kapitányságot kapjon a fiatal vá­ros. A kapitányság kialakításá­hoz újabb segítséget ad az önkor­mányzat. Záhonyban márciusban tűzik napirendre az önkormány­zat és a rendőrség együttműkö­dését. A megyei rendőr-főkapitány­ság illetékesétől megtudtuk, hogy az elmúlt két évben 19 (ti­zenkilenc) gépkocsit kaptak az önkormányzatoktól, illetve a he­lyi üzemektől. Ez év első felében rendőrőrsöt hoznak létre Csen- gerben, Baktalórántházán, Ra- kamazon és Kemecsén. Az év második felében Balkányban, Nagyecseden, Nagyhalászban és Nyírlugoson alakítják ki az őrsöt különböző helyi segítséggel. Baktalórántházán például az őrs fűtési és villanyszámláját egy évig az önkormányzat fizeti majd, a balkányiak „lóajánlata” ugyan mosolyt keltő, de indokolt és elfogadható. ígéretesnek tű­nik, hogy a Belügyminisztérium az új őrsök működéséhez létszá­mot biztosít. Példáink is bizonyítják, hogy az önkormányzatok és az üze­mek áldozatokat vállalnak a sze­mély- és vagyonbiztonság érde­kében. Ez a dicséretes segítség azonban nem elég a közrend és közbiztonság megszilárdításá­hoz. A rendőri munka személyi és technikai feltételeinek megte­remtése valóban állami és mi­nisztériumi feladat. Nábrádi Lajos Üzletek Grúziában? PRÓBÁLKOZÁS A SZOVJET PIACON Kavadzsáti Aubert Abramov grúz üzletemberrel tárgyalt a múlt héten Nyíregyházán Kovács István. A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei ZÖLDÉRT Vállalat vezérigazgatója. A korábban felvett kapcsolatok folytatásaként a gazdasági együttműködési szerződéseket készítették elő — aláírásra! — Az üzletember több grúziai nagyüzem és gazdasági egyesü­lés megbízásából érkezett válla­latunkhoz — tájékoztatta lapun­kat Kovács István. A mi üzletkö­tőink az elmúlt évben jártak Tbi­lisziben, tárgyaltak a köztársaság miniszterelnök-helyettesével is, s annak a kapcsolatfelvételnek az eredménye a mostani itthoni megbeszélés. — A tervek szerint magyar üzleteket nyitnánk Grúzia több városában, főként a a köztársa­ság központjában, Tbilisziben. A grúz partner adná az üzlethelyi­ségeket, mi pedig az árut. Folya­matosan ellátnánk az ottani bol­tokat a nálunk kapható élelmi­szerekkel. — Barterüzletről van szó, te­hát az áruért áruval fizetnének a grúzok. A köztársaságban ter­mesztett valamennyi gyümölcs­ös főszemövényféleségből kap­nánk, így a többi között naran­csot, mandarint, koriandert, mustármagot, teát, babérlevelet, és sorolhatnám még. A kapott termékeket mi nemcsak lakossá­gi ellátásra értékesítenénk, ha­nem szállítanánk belőle a ma­gyar élelmiszer-feldolgozó üze­meknek is. — Vállalatunk nagy fantáziát lát az üzletben, így mindent meg is teszünk, hogy a megállapodás megtörténjen. Hamarosan ponto­sítjuk a cserélt áruk mennyisé­gét, s aztán jöhet a szerződés aláírása. Az utóbbit a telefaxok meggyorsítják, így remélhetőleg néhány napon belül pont kerül­het az üzletkötésre. — Vállalatunk egyébként a Szovjetunió távol-keleti részeit is felkeresi üzletkötői révén, hogy új piacokat találjon a sza- bolcs-szatmár-beregi mezőgaz­dasági termékeknek. Az Urálon túli Cseljabinszk megyébe — amely nagy kohászati körzet — éppen az elmúlt héten, szerdán küldtük ki azt a terméklistát, amit ajánlunk. Nekik nemcsak a ZÖLDÉRT által forgalmazott árukat szeretnénk eladni, hanem felkértük a hús-, a tej-, valamint a baromfiipari vállalatot is, hogy társként működjön közre az üz­letben. A három szabolcsi cég igent mondott, így várjuk a visz- szajelzést. — Szibéria első alapítású vá­rosával. Tyumennyel is van már kapcsolatunk. Tavaly 100 tonna almát szállítottunk a nyugat-szi­bériai településre. Onnan az idén újra jelentkeztek: még több al­mát szeretnének vásárolni tő­lünk. Ukrajnával is alakul egy üzletünk, primőrárut szeretnénk behozni, amiért konzervipari ter­mékekkel kívánunk fizetni. — Ami pedig nyugati külke­reskedelmünket illeti: minden korábbinál jelentősebb üzletkö­tésekre számítunk. Az elmúlt évben 5 millió dollár értékű árut szállítottunk Nyugat-Európába, valamint az Egyesült Államokba és Kanadába. Az idén többet vá­runk, s erre az eddigi tárgyalások alapján minden reményünk meg­van — mondta befejezésül a ve­zérigazgató. B. D. Segítség a népművelőnek Nem anyagi szempontok szerint A Váci Mihály Megyei és Vá­rosi Művelődési Központ sorsá­ról még nem született döntés. Köztudott azonban, hogy a nyír­egyházi önkormányzati testület egyik elképzelése szerint meg­szüntetik. Mindez nem váltott ki osztatlan elismerést a székhely­város polgárainak körében, (de valószínűleg a megye lakosságá­ban sem). Mutatja a fiatalok hét­fő délutáni Kossuth téri tüntetése is. Most nem ifjakat kértünk ál­lásfoglalásra, hanem dr. Mar­gócsy Józsefet: — Szerintem a megyei önkor­mányzat köteles a művelődési központot fenntartani. Ehhez a nyíregyházi önkormányzatnak is hozzá kell járulni. Jóllehet, Nyír­egyháza jogilag független a me­gyétől. Megyeszékhely mivolta azonban nemcsak egy titulust je­lent, hanem feladatokkal is jár. A nyíregyházi tanárképző főiskola sem tartozik Szabolcs-Szatmár- Bereghez, még csak székhelyvá­rosához sem. Mégis ellátja az e területekhez kötődő pedagógu­sok továbbképzését. Miért van szükség a megyei művelődési központra? Először is: tételezzük fel, hogy él Újfe- hértón egy karvezető népművelő, tiki kapcsolatot akar tartani a Kórusok Országos Tanácsával. Legkönnyebben az MVMK-ban dolgozó szakember segítségével teheti. Ugyenezen a szálon haladva: ha mondjuk Nyírcsaholyban van Szomszédok századszor Visszavárja Malek Andreát Tessék mondani, Magenheim doktor úr előadása mikor kezdődik? — kérdezte telefonon egy néző a megyei műve­lődési központban vasárnap este. A kérdés megfogalmazá­sa akár Kulka János népszerűségét is jelezheti, azt, hogy annyira azonosult a Szomszédok című tv-sorozat szereplő­jével, hogy szerepnevét talán jobban ismerik, mint az ere­detit. Tagadhatatlan, hogy a csütörtökön este 100. folyta­tást sugárzó teleregényt kedvelik a nézők. Az olykor közhe­lyeket, lapos történeteket tartalmazó Szomszédok a legné­zettebb műsorok egyike. A vasárnap este Rakamazon, majd Nyíregyházán vendégsze­replő Kulka János Jászai-díjas színművészt, a kaposvári színház társulatának tagját kerestük meg, ő vajon hogy érzi magát a gaz­dagréti panelházban, a koránt­sem hamleti mélységű, menni vagy nem menni gondolatok kö­zött hányódó Magenheim doktor szerepében. — Hol jól, hol rosszul. Ami­kor érdekesebb, fordulatosabb az epizód, akkor jobban, ha a sze­rep szürkébb, kevésbé. Az az igazság, hogy egy szerepkörben töltött négy év után az ember ki­csit unja önmagát. — De azért bizonyára nem örülne annak, hogy ha 'a ,,szívte­len'' ’ szövegkönyvírók elküldenek hosszabb időre külföldre. — Néha megfordul a fejem­ben, talán valóban abba kellene hagyni, aztán jobb belátásra ju­tok, ha már elvállaltam, végig­csinálom. — A múltkorában az egyik országos napilap többek között azt írta a Szomszédokról, hogy unalmas, ebben a sorozatban megállt az idő. — Óhatatlan veszélye az ilyen folytatásos történeteknek, hogy ellaposodik. Néha valóban szür­ke, mint a hétköznapok valósá­ga. Mégis a Magyar Televízió egyik leghosszabban működő produkciója. — Meggyőzően azonosul a szerepével. Nem lepődnék meg, ha az életben olykor valóban or­vosnak néznék. — Állandóan. A sok doktor­urazás után néha már tartok tőle, hogy egy éjszaka felzörgetnek álmomból, és beteghez hívnak. — Ezen a nézők egy része sem lepődne meg. De ha már itt tar­tunk: soha nem érzett elhivatott­ságot az orvosi pálya iránt? — Soha. De édesapám orvos volt és a nővérem is az. Apám modelljét jól tudom hasznosítani ebben a szerepkörben. — Apropó! Ón is nagyon megértő, szimpatikus családapa. — Kár folytatni a kérdést, nincs gyermekem, sőt agglegény vagyok. — Jut hát ideje bőven a forga­tásra. Habár talán Önnek a leg­nehezebb, hiszen Kaposvárról utazik fel a felvételekre. — Az én jeleneteimet erre való tekintettel általában egy nap alatt e’ észítik. Egyébként re­mek, összeszokott társaság vagyur Sőt, talán nem túlzók, ha az mondom, egy kicsit csapatmunka az egész. Szállítha­tunk tippeket, ötleteket, és néha a saját ízlésünk szerint formál­hatjuk ' szerepet. Például én vit­tem a 1 ténetbe Malek Andreát, akit eg' bként nagyon kedvelek. Remélc visszatér még a sze­repbeli letembe. Bodnár István egy táncegyüttes, képes-e ennek tagsága megtárgyalni gondját- baját a Művelődési Miniszté­riummal? A mi régiónknak az az érdeke, hogy az említett kisközösségek továbbfejlődjenek. Ezért kell fi­zetni a középszinten dolgozó népművelőket. Másodszor: Az MVMK-ban meghonosodtak bizonyos orszá­gos rendezvények. (Karikatúra- biennálé, videószemle, filmtábo­rok.) Hol találnak helyet ezek­nek? Sutba vágnak-e tradíciókat? Nem tudom. Harmadszor és általánosság­ban: a kultúra ügyét nem szabad pusztán anyagi szempontok sze­rint vizsgálni. Gy. A. SIKERES EV UTÁN Bizonytalan „kishatár­menti” A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ vezetősége február köze­pén részközgyűléseken találko­zott tagjaival. Fehérgyarmaton a félezemyi megjelentet Tóth Zsigmond a szövetkezet elnöke tájékoztatta az 1990-es gazdál­kodásról. A forgalom 12,8 százalékkal haladta meg az előző évit, túlha­ladva az 1,6 milliárd forintot. Az árbevétel háromnegyedét a kis­kereskedelmi forgalom adta. Ör­vendetes, hogy a vidéki boltok forgalmának növekedési üteme meghaladta a fehérgyarmati egy­ségekét. Élelmiszerekből, de zöldség-gyümölcsből sem volt ellátási gond. Számszerűen is csökkent a ruházati forgalom. Soha ennyi színes tv, fagyasztó- szekrény, videó és más tartós fo­gyasztási cikk nem talált vevőre. Nagy sikere volt decemberben annak az akciónak, melynek nyomán 4724 nyugdíjas szövet­kezeti tag és 251 szövetkezeti dolgozó kapott 5CX)-500 forintos vásárlási utalványt, . Az elmúlt év felvásárlási szempontból az egyik legsikere­sebb volt (az aszály ellenére), 50 százalékkal meghaladva az előző évit. Szovjet exportra 357 vagon alma került (kétszerese a korábbi évinek), de a 95 vagon uborka, a 26 vagon paradicsom, nem be­szélve a sok-sok naposállatról, cukorrépáról, dióbélről — mind­mind a siker bizonyítékai. Orszá­gos gond a leszerződött sertések felvásárlása, értékesítése. A sikeres esztendő után most nagy a bizonytalanság. A kisha- tármenti forgalom „sorsa” ki­számíthatatlan. Nem. tudni mi lesz a szovjet—magyar kereske­delem, kishatármenti üzlet sorsa. A szövetkezetiek remélik, hogy célrészjegyekkel körültekintő gazdálkodással, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítésével a jövő is biztosítottnak tervezhető. Mám ittáL- T7InifÓV Borversenyt rendezett a Központi Kertbarát Klub és a INcUl I I lcl Ív, lZilcllcJV. Vasutasok Kertbarát Klubja Nyíregyházán, a MÁV Művelődési Házban. Nem volt könnyű dolga a kertészmérnökökből álló zsűrinek, hiszen negyven hobbikert-tulajdonos nevezett a vetélkedőn. A háziverseny aranyérmese március 8-án megyei dön­tőn vesz részt. (Trifonov Éva)

Next

/
Thumbnails
Contents